A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - A tárgyalási határidőkről

A JOG 171 nem szorul mar tartásra, megállapított jogszabály nincs, s annak a fenforgo körülmények szerint való megállapítása a birói mérlegeles es meggyőződés eredményeként! ténykérdést képez mely mint ilyen felülvizsgálati panasz tárgyává sikerrel nem tehető magatol ertetven, hogy a mennyiben később bekövetkezhető körülményeknél fogva felperes gyermeke a 12 ik évnek betöltésekor meg keresetkeptelen lenne, felperes a további tartás követelésetol elzárva nem leend. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa • 1901. szept. hó 6-án i. G. 209/1901. sz. a.) A bíróság nem csak a tanú, hanem a 64. és 99. S-okhoz képest a fél vallomásának bizonyító erejét is szabadon mérlegelhetvén, a felek eskü alatt való kihallgatása tekintetében, mint köteles bizonyítási szabályhoz, csak a g5. §. 4-dik bekezdésének rendelkezéséhez van kötve. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1901. május 24. 1 G. 178/1901. sz. a.) Az életjáradék rendeltetése és célja az, hogy a jogosultnak életfentartasára, esetleg ez irányban segedelmére szolgáljon Kétségtelen ugyan, hogy az élvező a ki nem szolgáltatott részleteket követelni jogosult, de ha követelését annak idejében peruton nem érvényesiti. a kötelezett fél az évek hosszú során át bíróilag nem követelt kikötményeknek pótlólag és egyszerre leendő kiszolgáltatására — mi csak aránytalan nagy megterheltetésével járna — nem kötelezhető. (A m. kir. Kúria 1901. szept. 10-én 3,877 sz. a). A jelzálogilag biztasitott követelés érvényesítésére jogosított félnek jogában áll. a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosai közül bármelyiket perbe vonni, mert a tulajdonosok az egész követelésért felelősek, tulajdon jutalékuk erejéig. (A m. kir. Kúria 1901. szept. -4. ő.t'35. sz. a.) Az építési vállalkozó kártérítéssel tartozik azért, ha az általa épített épület támfala kihajlik és megrepedezik és e miatt az épület annak a célnak, a melyre épült, meg nem felel. A kár tehát azzal, hogy a timfal céljainak meg nem felelővé vált, bekövetkezett; következéskép a kártérítésre irányzott kereset idöelőtt indítottnak annál kevésbbé tekinthető, mivel az előbbi állapotba helyezés a kártérítési követeléssel azonos nem lévén, szabadságában áll felperesnek a kártérítés cimén őt megillető összegből a támfalat újból felépíteni, a nélkül, hogy erre egyszersmind kötelezve is lenne. Ha a kár mindkét fél cselekménye küvetkezteben állott elő. ugy azt a felek közösen tartoznak viselni, és ha az aránynak másként meghatározására adat nincs, ugy egvenlö részben terheli a feleket. (A m. kir. Kúria 1901. jan. 15. 2,610 900. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a körülmény, hogy valamely váltó" oly kölcsönösszegrőt állíttatik lei. amely összeg valamely szerencsejáték folytathatása végett adatott, a váltókövetelés érvényességére magában véve nincs befolyással. A szegedi kir. tszék mint váltóbiróság (1900. jul. 19-én 13,428. sz. a.) K. Vilmos felperesnek U. József alperes ellen folytatott 43 kor. és jár. iránti perében következőleg itélt: A kifogásoknak hely adatik, az 1900. jan. 31-én 1,968. sz a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittitik. Indokok: Alperes kifogásait arra alapította, hogy a kereseti váltót öntudatot kizáró részeg állapotban irta alá s hogy a váltókötelezettség tiltott kártyajátékból származik. Alperesnek mindkét kifogása olyan, mely a V. T. 92. §. értelmében felperes ellen érvényesíthető, mert a V. T. 1. §-ából, mely a váltóképességet a cselekvőképesség alapján állapítja meg; következik, hogy a váltónyilatkozat kötelező erejének előfeltételét az teszi, hogy, az aki váltóigéretet tesz, akaratnyilvánításra képes állapotban legyen, s mert a kártyajátékból, tekintet nélkül a játéknemre, úgyszintén a tiltott kártyajáték folytatása céljából, ha mindjárt nem játékos személy á'tal adott kölcsönből, a bíróság előtt érvényesíthető kötelem nem származik. Ennélfogva fizetési kötelezettséget nem állapit meg olyan váltó, melynek értékét szerencsejáték folytatása céljából adott kölcsön teszi. A kihallgatott s érdektelen tanuk vallomása alapján azon tény, hogy alperes beszámíthatatlan ittas állapotban lett volna, igazolást nem nyert. Ellenben azon kifogása, hogy a kereseti váltó felperes kocsmai üzletében tiltott kártyajáték folytatása céljából felperes által adott kölcsön fejében állíttatott ki, amit különben felperes se tagadott, a tanuk vallomása által is valónak tekintendő, s így a kereseti váltó bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést alkotván, a fenti módon kellett ítélni . A szegedi kir. Ítélőtábla Í1900 nov. 29-én 4,438/1900 sz. a.) által az elsőbiróság Ítéletének a kereseti tőke felöl rendelkező részét megváltoztatja s az 1,968/900 sz. sommás végzésnek e részben való hatályban tartásával kötelezi az alperest mint a Hódmezővásárhelyen 1903 jan. 22-én 43 K.-ról kiállított kereset, váltó elfogadóját, 43 K. tőkét stbbit felperesnek 3 nap alatt megfizetni stb. ,, , ,. ,, .« Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásából kitetsző tényállás szerint az alperes nem a felperessel, hanem másokkal kártyázott játék közben a felperes neki pénzt adott kölcsön. Az erről a kölcsönről kiállított kereseti váltó szerencsejátékból eredő követelésről kiállitottnak nem tekinthető, mert a felperes, aki a kölcsönt adta és akinek részére a váltó kiállíttatott, nem játszott. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a felperestől kölcsönkapott pénzt másokkal való kártyajátékra használta és ott elvesztette: közönbös a kölcsönből eredő követelés érvényesiihetésének kérdésénél. Ezért és mert az alperesnek ittasságára alapított kifogását az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokolása szerint helyesen mellőzte: az alperes kifogásai alaptalanoknak voltak tekintendők, s alperes a kereseti váltó orejéig, mint elfogadómarasztalandó volt stb. A m. kir. Kúria (1901. okt. 10-én 166. sz. a.) által a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. A zálogjogelőjegyzési kérelem biztosítási végrehajtás jellegével bírván, csak oly országban bejegyzett kereskedőnek hitelesített könyvkivonata alapján rendelhető el az előjegyzés, a melyben elrendelt biztosítási végrehajtást nálunk foganatosítani kellene. Romániai bíróságok által hozott ítéletek alapján nálunk biztosítási végrehajtás nem eszközölhető. (A m. kir. Kúria 1901. ápr. 26. 166/901. sz. a.) Bűnügyekben. Habár a vádlott a törv. szakaszára hivatkozás s a semmiségi oknak megjelölése nélkül jelentette be semmiségi panaszát, de mert kijelentéséből nyilván az tűnik ki, hogy semmiségi panaszát a bp. 385. §. 1. a) p. ban megjelölt semm. okra kívánta alapítani, semm. panasza helyesen fogadtatott el. Habár a kir. tszéknek a kir. jbiróság ítéletét helybenhagyó másodfokban hozott ítéletében a vádlott pénzbüntetése a btk. 418 §-a ellenére szabatott is ki, azért.^mert eme törvényszakaszban a pénzbüntetésnek legkisebb mértéke 5o frtban van megállapítva : mindazonáltal a törvényben megállapított büntetési tételnek meg nem tartása miatt a bp. 385. §. 2. p.-ban megjelölt semmiségi ok a bp 385. tj. utolsó bekezdése értelmében hivatalból azért nem vétetett figyelembe, mert a fönnforgó semmiségi ok nem szolgált a vádlott sérelmére. A m. kir. Kúria (1901. szept. 21. 56,18. sz. a.) más ingó vagyona megrongálásának vétsége miatt vádolt G. János elleni, a segesvári kir. jbiróság által 1900. dec. 11. B. 1,026 sz. a, az erzsébetvárosi kir. tszék által pedig 1901. jan. 30. 455. sz. a. elintézett bűnügyben a vádlott semmiségi panasza folytán következőleg ha tá rozo tt: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott a kir. tszéknek másodfokban hozott ítélete ellen azért jelentett be semmiségi panaszt, «mert a vád alapjául szolgáló tett általa nem követtetett el, de az nem is állapítja meg valamely bűncselekmény tényálladékát.» Habár a vádlott a törv. szakaszára hivatkozás s a semmiségi oknak megjelölése nélkül jelentette be semmiségi panaszát, de mert kijelentéséből nyilván az tűnik ki, hogy semmiségi panaszát a bp. 385. §. 1. a, p.-ban megjelölt semmiségi okra kívánta alapítani, semmiségi panasza helyesen fogadtatott el. Ez a semmiségi panasz azonban mint alaptalan a bp. 557. §. utolsó bekezdése szerint alkalmazandó 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt azért, mert a kir. tszéknek másodfokban hozott ítéletében valóknak elfogadott s a bp. 427. §. első bekezdése szerint valóknak tekintendő ama tények szerint, miként vádlott a Sz. községnek tulajdonát képező s a községi fogdában elhelyezve volt petroleumos hordóból a csapot szándékosan kicsavarta és a hordóból 40 korona értékű petróleumot kieresztett, a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megállapítja. Habár a kir. tszéknek a kir. jbiróság ítéletét helybenhagyó másodfokban hozott Ítéletében a vádlott pénzbüntetése a blk. 418. §-a ellenére szabatott is ki, azért, mert eme törvényszakaszban a pénzbüntetésnek legkisebb mértéke 50 frtban van megállapítvamindazonáltal a törvényben megállapította büntetési tételnek meg nem tartása miatt a bp. 385. §. 2. p.-ban megjelölt semmiségi ok a bp. 385. §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból azért nem vétetett figyelembe, mert a fönnforgó semmiségi ok nem szolgált a vádlott sérelmére. Az ítélet kihirdetése után magánvádlónak a kártérítés, valamint az ítélet snlyosbitása iránt bejelentett felebbezését abirosüg visszautas totta, holott a Bp. 383. §. III. 1. pontja a vádlott terhére a főmagánvádlónak is feltétlenül megadja a felebbezesi jogot, mely a 382, §. szerint az ítéletnek rendelkező része és indokolása, továbbá a főtárgyaláson és az Ítélethozatalnál fölmerült semmiségi ok miatt is használható. Ezt a jogot pedig a jbiróságok előtt folyó eljárásra vonatkozólag a bp. 547. §. 2 ik bekezdése a magánjogi igény tárgyában épen nem — a büntetés kiszabása tekintetében pedig csak akkor korlátozza, ha a jbiróság a btk. 92. §-át, illetőleg a kbtk. 21. §-át nem alkalmazta. PL m. kir. Kúria (1901. szept. 19. 5,573 sz. a.) könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt M. György és társai elleni, a kisjenői kir. jbiróság előtt 1900. szept. 1. 246. sz. a. hozott Ítélettel végérvényesen befejezett bűnvádi perben a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vévén, a kir. koronaügyészség meghallgatása után következő végzést hozott: