A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - A tárgyalási határidődről

168 A üüü drb 100 írtos bankjegyet és más pénznemekben sértett szerint 100 frt, vádlott szerint ennél több bankjegyet elhelyezett és azt a börtárcát a kisebb szobában állott ágy szalmazsákja alá rejtette. Sértett, vádlott s az alább megnevezendő tanuk vallomása szerint G. L. a G. S. és fia cég beltagja jul. 19-én a cég 500 frt követelésének felvétele végett jelenvén meg, nem az emiitett kis szobában, hanem a konyhán tul levő nagy szobában tartózkodott. Sértett vádlott és G. Lajos tanúvallomása szerint sértett fél kiment a nagy szobából, hogy az 500 frtot hozza. Sértett eskü alatti vallomása szerint a háznál nem volt tinta mivel a nyugtát megírni, miért is a szomszédból hozott tintát. A nyugta előttemezésére F. L és T. G. jöttek, kik is a vádlottat a konyhában találták. A pénzt lefizetvén, vádlott megkérte G. Lajost, hogy vigye el kocsiján haza Ráckevére, amibe az beleegyezett, mire vádlott a nagy szobából a konyhán keresztül egyedül átment a kis szobába öltözködni, ahol a ruháját felvévén, visszajött a nagy szobába és itt ruháját egészen rendbe hozva, G-vel elment. Sértett léinek mint tanúnak eskü alatti vallomása szerint ekkor a vádlott azt mondotta neki: 'nézzen meg jól ángyi, mit viszek magammal < és azt is mondotta már előbb, hogy F. L. és T. G. a szobában kutattak. A jelenvoltak távozása után sértett fél a pénzt megolvasván, egy drb 100 frtos bankjegy hiányát észlelte. Gyanúja vádlottra esett, de nem mert ennek kifejezést adni. Magát a hiányt és a lopás gyanúját azonban M. F.-né tanú vallomása szerint elbeszélte, ugy hogy az M. B.-nak, kivel vádlott akkor közös háztartásban élt, eskü alatti vallomása szerint tudomására jutott. Történt azután, hogy M. B. és vádlott között a béke megbomlott, mire ez saját és M. F.-né tanúvallomása szerint az utóbbitól azt üzente sértettnek, hogy a 100 frtját nem lopta el más, mint vádlott, mert ez a lopás után 50 frtot adott neki kölcsön és figyelmeztette őt, hogy azt sértett meg ne tudja. Sértett erre vádlottat fölkereste és követelte tőle a 100 frtot, több napi határidőt engedvén neki, vádlott azonban e miatt a községházán panaszt tett, ahol is sértettnek emialt kellemetlen szavakat kellvén hallani, ez elment a csendőrőrsre és a lopást feljelentette. A csendőrség nyomozást teljesítvén, vádlottat kihallgatta, aki kezdetben tagadásban volt ugyan, de amikor a csendőrök arra figyelmeztették, hogy akkor hát bekísérik, M. B. pedig, kivel időközben kibékült, késznek nyilatkozott, hogy helyette a 100 frtot lefizeti, ekkor vádlott, aki a jelen volt S. J., K. S. és F. F. tanuk vallomása szerint épen nem volt a letartóztatástól valami nagy ijedségben, a lopást beismerte, sőt ezek és a sértett fél vallomása szerint ettől még bocsánatot is kért. Vádlott ennek ellenében azzal védekezik, hogy a maga pénzéből adott M. B nak 50 ftot kölcsön, és tett 50 ltot a takarékpénztárba, mert egy más pénzintézettől 68 ftot vett fel. Midőn azonban elébe tartatott, hogy 68 ítból nem lehet 100 ftot elhelyezni, M. B pedig azt vallotta, hogy 168 ftot látott nála: akkor beismerte, hogy 168 ft volt ugyan akkor nála, ez azonban abból az 500 ftból volt, melyet RÍ. B-tól kapott. Ezt azonban megcáfolja M. B. tanú, aki eskü alatt vallja, hogy az 500 ftot sokkal később adta, t. i. akkor, a mikor tőle vádlott végleg távozott. Tekintve már most vádlottnak a csendőrök előtt tett beismerését, különösen azt, hogy az elkövetett lopásért sértett féltől bocsánatot kért, tekintve továbbá a többi igen közeli gyanuokokal, hogy t. i. vádlott a kis szobában ismételve egyedül megfordult, hogy a gyanút magáról el és másra akarta terelni, különösen pedig azt, hogy a védelmére és az általa birt pénz eredetére felhozott állitások mind koholmányoknak bizonyultak, sőt ezek egymással is ellentétben állanak, minden kétséget kizáró módon bizonyítottnak kellett tekinteni, hogy vádlott a sértett fél birtokából ennek beleegyezése nélkül egy 100 ftos bankjegyet abból a célból vett el, hogy ezt jogtalanul eltulajdonítsa, amivel a btk. 333. §-ba ütköző lopás alkotó elemeit kimerítette. Tekintve továbbá egyfelől, hogy a lopott összeg a 100 koronát felülhaladja, — tekintve másfelől, hogy a vádlott büntetlen előélete és az a körülmény, hogy sértett léinek minden valószínűség szerint kára nem lesz és hogy a vádlott a hoszabb szabadságvesztés büntetése által ennek egymagában álló gyermeke is elhanyagolás veszélyének volna kitéve, vádlott büntetésének kiszabásánál a btk. 92. §-a találtatott alkalmazandónak, melynek alapján a főbüntetés fogházban szabatván ki, a cselekmény a btk. 20. §-a értelmében vétséggé minősül stb. A m. kir. Kúria (1901. szept. 3-án, 2,717. sz. a.) következőleg itélt: Tekintve, hogy a vádlott a vádbeli cselekmény elkövetését ugy a vizsgálóbíró előtt, valamint a végtárgyalás alkalmával határozottan tagadta; s tekintve, h^gy a csendőrök előtt, vagyis a bíróságon kivül tett beismerő vallomás a bűnösség megállapítására csak abban az esetben fogadható el bizonyítékul, ha az minden kényszertől mentes szabad akaratelhatározásból komolyan tétetett és a beismerés által nyújtott olyan adatokkal támogattatott volna, melyek a beismerést tevőnek tudomására csakis a bűncselekmény elkövetése folytán jutottak; tekintve azonban, hogy a bíróságon kivüli beismerésnek most felsorolt kellékei ebben a bűnügyben hiányzanak; mert vádlott a csendőrök előtti beismerést a kihallgatott tanuk vallomása szerint hosszabb ideig tartott tagadás után csakis M. Bálintnak rábeszélésére és annak folytán tette, hogy tagadás esetére a csendörök vádlottat a bírósághoz fogják bekísérni; s mert a bismerest támogató tárgyi adat sem forog fenn, minthogy vádlott a csendőrök előtt tett beismerés szerint a pénzt a szobában volt nyitott ládából lopta volna el, holott a sértett félnek vallomása szerint a pénz ágyban szalmazsák alá volt téve, s onnan lopatott el; a csendőri jelentésben foglalt az a körülmény pedig, hogy vádlott az ellopott pénzből 50 frtot ruhanemüek bevásárlására fordított volna M Bálintnak vallomásával ellentétben áll; végül tekintve, hogy M. B. tanú vallomása valamint az írományjegyzék 8. sz. a. okirat és a végtárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt tartalmára nézve meg nem cáfolt nyilatkozat alapján bizonyítottnak veendő az is, hogy vádlottnak sajátját képező pénze volt melyből M. B.-nak 50 Irtot kölcsön adhatott: mindezeknél fogva a kir. it. tábla Ítélete megváltoztattatik és a kir. tszék Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. A KBTK. 22. §. 3. bek. szerint a pénzbüntetés behajthatlansága esetében akként változtatandó át elzárásra, hogy 2 írttól 10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett 1 napi elzárás állapítandó meg. , ...... Midőn tehát a jbiróság a kimért 20 20 K. pénzbüntetésnek 2—2 napi elzárásra való átváltoztatását mondotta ki, megsértette a törvényt. A m. kir. Kúria (1901. szept. 19. 5,572. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt T. J. és társai elleni, a téthi kir. jbiróság 1900. aug. 2-án B. 107/22. sz. a. elintézett bűnügyben, melyben a nevezett jbiróság V. J., K. J., és K. J. vádlottakat Győr vármegye szabályrendeletébe ütköző' éjjeli csendháborítás állal elkövetett kihágás miatt 20—20 kor. pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetében átváltoztatandó 2—2 napi elzárásra Ítélte, — a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő Ítéletet hozott: A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván kimondatik, hogy a téthi kir. járásbíróság fenti Ítéletével megsértette a KBTK. 22-ában a pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatása iránt foglalt rendelkezést s egyúttal az Ítéletnek ez a része megsemmisíttetvén, kimondalik, hogy a fenti vádlottakra kiszabott 20—20 K. pénzbüntetés be nem hajthatás esetén nem 2—2, hanem csak 1—1 napi elzárásra átváltoztatandó. Indokok: a KBTK. 22. §. 3. bek. szerint a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében akként változtatandó át elzárásra, hogy 2 írttól 10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett 1 napi elzárásra állapítandó meg. Midőn tehát a jbiróság a kimért 20—20 K. pénzbüntetésnek 2—2 napi elzárásra való átváltoztatását mondotta ki, megsértette a törvényt. Minthogy pedig a bp. ij-ának utolsó bekezdése értelmében a kir. Kúria a jogegység érdekében használt perovo^at alapján eljárva az esetben, ha a vádlott a törvény megsértésével lett elitélve, őt felmentheti vagy a büntetést enyhítheti, a jbiróság Ítéletének azt a részét, a mely a törvény megsértésével hozatott,megsemmisíteni és a vádlottakra esetleg alkalmazandó elzárás tartamát a törvényes mértékre leszállítani Kellett, — az ítélet egyéb tekintetben érintetlenül marad. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Braun Henrik volt szeredai lakos e.,a pozsonyi trvsze" <. bej. dec. 6., fsz. dec. 18., csb. Wdrtzler Ödón, tg. Mondok Antal dr, — Wadovits Vendel nagysurányi kereskedő e., a nyitrai rrvszék, bej. nov. 20.. fsz. dec. 6., csb. Névery Ignác, tg. Dohmann Ferenc dr. — Ifj. Klein Samu kassai kereskedő e., a kassai tvszék, bej. nov. 30-, fsz. dec. 20., csb. Dubay József, tg. Dobrovay Lajos. — Kohn és Landau kolozsvári cég e., a kolozsvári trvszék, bej nov. 15., félsz. nov. ^9 csb. Jékey Dániel dr, tg. Ferencz József dr. Pályázatok : A billédi jbiróságnál a I b i r ó i áll okt 26 — A kecskeméti trvszéknél aljegyzői áll. okt. 26. - A szabadkai tryszéknél jegyzői esetleg aljegyzői áll. okt. 27. - A debreceni j bíróságnál aljegyzői áll. okt. 30. - A vasvári jbiróságnál aljegvz o 1 áll. okt. 30. ö ' s Ügyvédjelölt alkalmazást keres. Cime a kiadóhivatalban. 3—1 Kir. közjegyzójelölt, kitűnő joggyakorlattal, magyar és német nyelvismerettel, Budapesten, esetleg vidéken, előnyös föltételek alett alkalmazást keres. Cime a kiadóhivatalban 2-1 ... . Gyakorlattal biró közjegyzői Írnok, aki a közjegyzői teendőkben kellő jártassággal bir, hagyatéki tárgyalások onallo vezetésére képes, telekkönyvi ügyekben otthonos beadványok szerkesztéséhez ért, szerény feltetelek alatt vidéken azonnal állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Q PALLA8 RÉ8ZvéNYTM^S»S^G NÍOMOÁj* BUDAPESTEN. RÉVAI LAJOS dr STILLER MÓR dlakása V., Kálmán-utca 16. Jakása V., Rudolf-rakpart 3