A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendi javaslatra

298 A JOG feltételeket, amik a táblai titkári álláshoz kötvék, ez mégis csak fictio és káprázat. A ojog, törvény és igazsága jelszavai alatt igazgató kormánynak a kinevezéseknél ily részrehajlást elkövetni nem volna szabad, — nemcsak, hanem a közeli perifériákban a táblai elnökökkel is meg kellene értetni azt, mjrt az ő közreműködésükkel történik mind ez, — hogy népiesen fejezzem ki magamat, nekik ül fel a kormány. Ne feledjék el a táblai elnök urak — persze a kiket e sorok illetnek — mert kinek nem inge, ne vegye magára, — hogy amig ily kinevezés egynél, t. i. a kedvencnél növeli a hűséget s a szorgalmat, addig százaknál csüggedést s munkakedvetlenséget okoz, a veszteség tehát sokkal nagyobb, mint VLÍ előny és a fájdalom mérhetetlenül több mint az öröm. A tisztviselők által kivánt szolgálati pragmatikában gondoskodni jó volna arról is, hogy a bizalmi állásokkal hazardírozni a jövőben ne lehessen. Mig az itt tárgyalt esetek szórványosan fordultak elő, nem tartottuk szükségesnek ezeket a nyilvánoiság elé hozni; mi me'lőzöttek is rösteltük. De amikor már járványszerüvé vált e rendszer, önmagunk ellen való bün takargatni ezt tovább s ha ez az ut se használ, majd interpelláció alakjában járulunk a magas kormány elé ez ügyben. Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendi javaslatra. Irta FŐVENYESSY LAJOS bpesti kir. tszéki biró, I. A kereset. Cikkünket helyesebben a kereset, viszontkerese kifogás, ebszámitási kifogás, valószinüsitő teher, bizonyító teher és ítéletnek kellett volnaci meznünk ; mert amennyiben időnk és terünk engedni fogja, mind e perjogi címekről óhajtanánk értekezni. Minthogy azonban a viszontkeresetre és a továbbiakra csak későbben térhetünk át, egyelőre csupán a keresetről kívánunk a gyakorlati élet szempontjából egyetmást elmondani. A keresetjog fogalmáról sokkal több Íratott és mondatott már el, mintsem hogy azt egy rövidke cikk keretében csak vázolva is lehetne rekapitulálni. A magyar jogi irodalomban kitűnő mű e tárgyban dr. P 1 ó s z Sándornak a keresetjogról a«Magyar Igazságügyiben közzétett és külön lenyomatban is megjelent hosszabb közleménye. Mi a keresetjogot a jogalany ama nyilvános jogának tekintjük, melynél fogva mást valamely vélt vagy létező sértett jogának elismerése végett bíróság elé perbe idézhet s tőle követelheti, hogy a peralapitáshoz hozzájáruljon, a bírótól meg követelheti, hogy állításának vizsgálatába és bírálatába bocsátkozzék. «Nihil aliud est actio, quam jus, quod sibl debeatur judicio persequendi.» A keresetjog tehát nem más, mint peralapitási jog. Megilleti azt, akinek el nem ismert, megtagadott, vagy megsértett joga van; de megilleti a keresetjog azt is, akinek csupán vélt vagy sértettnek vélt joga van. Mert ugyanis senki sincs elzárva attól, hogy más ellen alaptalan keresetet ne indíthasson. A kereset alapja azon tények összege, melyek a polgári jog szabályai szerint alkalmasak és szükségesek arra, hogy a támasztott igény alapos voltára következtetést vonni lehessen. A kereset tárgya lehet minden oly magánjogi igény, amely az állam közvetítése mellett az állam bíróságai utján kikényszeríthető. A jogok kereshetősége magától értetődő szabály. A római actiorendszer a mai jognézletben idegen. A törvényszéki szabály helyére a jogszabály lépett, nem azért van jog, mert kereset—actio --van; hanem kereset van, mert jog van. Az alanyi magánjog fogalma feltételezi a kereshetőséget. A mellékjogok a főigénynyel egyidejűleg érvényesíthetők. A kereset megindithatásának időpontja; az igény esedékes volta. A jogszerzéssel kapcsolatos a jog érvényesítésére vonatkozó keresetjog is; de a keresetjog mindaddig, mig a jog meg nem sértetett; mig más által kétségbe nem vonatott: nem született meg. Megszületik a keresetjog az igény esedékessé váltakor. Actio nata. A kereset különféle fajaival, minők p. o. személyes dologi kereset stb., nem kívánunk foglalkozni, hanem általában a kereset szerkesztéséről, helyes és szabatos feltevéséről, mint ezen igénytelen közleményünk főtárgyáról, kívánunk szólani főleg, amint már fentebb is kiemeltük, a gyakorlati élet szempontjából. Ki köteles a keresetet megszerkeszteni ? E kérdésre sokaknál kész a felelet, hogy a felperes illetve képviselője. És pedig az idézési kérelemben, vagy ha itt elmulasztotta, a szóbeli tárgyalás kezdetén. Általában helyes és igaz ugyan ez a felelet; de ha nézzük a per belső szervezetét, tartalmát, lényegét és ha nézzük azt, hogy a pert ítélettel kell befejezni, és főleg, ha figyelemmel vagyunK arra, hogy az ítéletnek nemcsak hogy a pert kell befejeznie, har.em a vitássá, peressé tett jogviszonyt el is kell bírálnia ; ha nem feledjük, mikép a peressé vált jogviszony j alaposan és e szerint igazságosan csak ugy bírálható el. ha helyesen felett kereset van: akkoi feleletünk már az kell, hogy legyen, mikép a felperes illetve képviselője által mindjárt az idézési kérelemben feltett, avagy a szóbeli tárgyaláson előadott keresetet, a tárgyalási és bizonyítási peranyag alapján, a bírónak az ítélet indokolásának kezdetén szintén fel kell tenni, szintén meg kell szerkeszteni. Ezen állításunkat a következőkben kíséreljük meg bebizonyítani. A kereset három részből á l, u. m : tényalap, causa agendi, jogalap, fundamentum agendi és kérelemből, petitum. E három résznek teljesen és tökéletesen fedni kell egymást, mint az egybevágó háromszögeknek. Ha ezek egymást fedik, ha a ténya'ap bizonyítást nyer, és ha az alperes pergátló s illetve perdöntő kifogást fel nem hoz. avagy ha a felhozott kifogások sikertelenek : akkor a keresetnek marasztalást kell eredményeznie. Ha azonban a tényalap, jogalap és kérelem egymást nem fedi, akkor a felperes állása az egész per folyamán ingadozó lesz, s végül pedig teljes vagy részleges elutasítással, bukással végződik. Az ilyen keresetre a jelen érvényben levő perrend szerint se volt mulasztási itéiet hozható, de a legújabb 1901. évi javaslat 462. §-ának 4. pontja értelmében is megtagadhatja a bíróság a mulasztás következményeinek a kimondását, ha a kereseti kérelem a közölt kereset tartalma szerint meg nem állhat. A kereset tényalapja, causa agendi. Az 1868: L1V. tc. 74. §-a és az 1893: XVIII. tc. 15 és 26. §-a azt rendeli, a végleges és egységes perrend javaslatának 130. §-a meg akként tervezi, hogy felperes tartozik keresetében a tényeket, melyekből követelését származtatja, időrend szerint teljesen és világosan előadni. Vagyis elő kell adni a történt tényeket, ugy mint azt egy történetíró tenné. Hogy ezt az idézési kérelemben avagy szóbeli előterjesztésében adja-e elő a felpe.es, az közömbös s legfeljebb csupán a költségekre lehet befolyással,de lényeges az, hogy előadja. Felperes keresetében jogot akar érvényesíteni. A jog nem magától lesz, hanem tényekből, jogalapitó tényekből fakad. A kereset történeti részében tehát a jogalapitó, jogai kotó. jogszülő tények sorolandók fel. A jogalkotó tények pedig térben és időben történnek, miértis a kereseti tényalap szabatos megszerkesztésének egyik lényeges alkateleme az, hogy a jogalapitó tények felsorolásá nál a hely és idő pontosan elő legyen adva. Megkívánjuk itt jegyezni, hogy mindezek oly természetes és ugy a gyakorlati, mint különösen az elméleti téren működő jogászok előtt annyira ismert dolgok, hogy okvetlenül felmerül azon kérdés, mikép miért volt szükséges erről értekezni. Mielőtt tovább mennénk, kell hogy e kérdésre megfeleljünk. Azok, akik a gyakorlati téren, s különösen mint sommás polgári perekben eljáró s nem elsőfolyamodásu, hanem felebbviteli perekben ítélő bírák működnek, — nap-nap mellett, de sőt a perek legnagyobb részében tapasztalják és állandóan érzik a kereset szabatos megszerkesztésének, avagy szóbeli előadásának és ez alapon jegyzőkönyvre vételének teljes hiányát. Sokszoi, igen sokszor megtörténik, hogy egyes pereket teljesen áttanulunk, elolvassuk a hosszas szóváltásokat, tanúvallomásokat, elsőbirói ítéletet, felebbezést és észrevételt; s mindezekből még csak| azt se tudjuk, hogy hát tulajdonképen mit is akar a felperes, s illetve minő alapon akarja azt, amit akar. Oka ennek nyilvánvalóan az, hogy a sommás eljárásról szóló törvény nem kíván alakszerű keresetlevelet, a keresetet csak idézési kérelemnek tekinti, megengedve, hogy felperes keresetét a szóbeli tárgyalás kezdetén szóval is előadhassa. Ami különben a lehető leghelyesebb törvényes intézkedés.