A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 40. szám - Fegyelmi eljárás és vizsgálat a budapesti tözsdebiróság ellen

158 A JCG biztosítására szolgáló kötbérül, hanem a kölcsönképpen elhelyezett pénz korábbi visszafizetéséből eredő kár elhárítására és fedezésére köttetett ki, mivel az 1877 : VIII. tc. 4. §-a kamatnak minősiti meg­különböztetés nélkül nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktar­tozást, hanem bármely dolgot vagy hasznot, mely a tőke visszafi­zetésén kivül köteleztetett, tekintet nélkül arra, hogy az a dolog vagy haszon visszatérőleg vagy folytonosan fizetendőleg, s kötbér vagy kártalanítás címén köttetett-e ki vagy sem. Ezekhez képest nem sértett a felebbezési bíróság jogsza­bályt azzal, hogy felperest keresetének itt szóban forgó részével elutasította. (1901 jun. 4-én I. G. 190. sz.) A végrendelkezés jogi minősége szerint formális jogügylet — érvényessége függ a törvény által szigorúan előirt alakiságok meg­tartásától, éppen azért nem szabad az ügyletet érvényesnek nyil­vánítani pusztán azon az alapon, hogy az állítólag végrendel­kező valódi szándéka, melyet alakilag rosszul foganatosított, — mégis végrendelet alkotására irányult. A törvényes örökösödés kimondását az itélet rendelkező részeben mellőzni azért kellett, mert a törvényes örökösödés a végrendelet érvénytelenségének törvényes következménye. A brassói kir. törvényszék (1900. szept. 12. 4,284. sz. a.) S. György és S. András felpereseknek S. János és S, Mihály ^ al­peresek ellen folytatott szóbeli végrendelet érvénytelenítése iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felpereseket ama keresetükkel, hogy a Szászmogyoróson az 1896. évi márc. hó 4-én elhalt S. Györgyné szül. G. Katalinnak az 1896. máj. 2-án tett állítólagos ^ szóbeli végrendelete érvénytelennek nyilvánittassék és kimondassék, hogy a törvényes örökösödésnek van helye, elutasitja. Indokok: Felperesek mint az alhalt S. Györgyné fiai az 1898. Ö4/s sz. perre utasító végzés folytán jelen keresettel a Bras­sóban az 1896. márc. 12-én kiállított tanúsítványban foglalt és ál­lítólag ugyanazon hó 2-án örökhagyó által szóbelileg tett végren­deletet érvényteleníteni kérték, és pedig egyrészt néhainak az állítólagos intézkedéskori öntudatlan állapota, másrészt a szóbeli magánvégrendeletnek az 1876 : XII: t c. 15. §-ában megkívánt kellékes hiány okából. — Alperesek a kereset elutasítását kérték. — A kir. törvényszék T. A, J. M, K, j. és F. Gy. tanuk össz­hangzó és esküvel megerősített vallomása alapján megállapított­nak vette, hogy néhai nő fentebb kiirt tanúsítványában foglalt nyilatkozatot, mely szerint ingatlan és ingó vagyona felett alpe­resek javára rendelkezett egy szántó kivételével, melyet felpe­reseknek szánt, szóbeli magán végrendelet hatályával tette és hogy néhai nő e végrendelkezés alkalmával ép észszel és teljes kifejezési képességgel bírt, tehát teljes öntudattal végakaratát ki­nyilvánította. — A tanuk összhangzó állítása szerint ugyanis néhai nő tanuk együttes jelenlétében érthetően és folyékonyan és ön­ként, nem pedig mint felperesek vitatják, alperesek által intézett kérdésekre adott igenlő feleletek által a közeli halálára való te­kintettel vagyona feletti intézkedéseit élő szóval előadta és igaz ugyan, hogy társuk szerint nem nyilatkoztatta ugyan ki néhai nő, miként az általa tett nyilatkozatott szóbeli végrendeletnek kí­vánja tekinteni, sőt a végrendelet kifejezését vagy hasonértelmü szavakat nem is használta, hanem ajándékozni, adni (schenken, gebén) kifejezéseket használt. De tekintve azt, hogy tanuk összhangzó vallomásuk szerint éjjel hivattak néhai házához és hogy néhai nyilatkozatát azzal kezdte, hogy a tanukat ő hivatta; tekintve, hogy néhai súlyosan betegen feküdt az ágyban és nyilatkozatában előre bocsátotta, hogy nagyon beteg és meg is halhat és tekintve, hogy néhai nő ezen nyilatkozat után két napra meg is halt, — a kir. törvényszék megállapítottnak tekintette, hogy néhai nő szóval tett nyilatkozatának végrendeleti hatályt kí­vánt tulajdonítani, ami a végrendelet alaki érvényének bírálatánál a döntő és az ily nyilatkozat idézett törvényszakasznak a nyilat­kozat alakjára nézve előirt kellékeinek is megfelel. — L. K. és L. J. tanuk vallomása, kik F. A. tanú hiteltérdemlőségét velük szemben állítólag tett gyanunyilatkozatai alapján le akarták ron­tani, már azért sem jöhetett figyelembe, mivel az I. r. felperes­seli sógorsági visszony és a vallomás aláírásának megtagadása egymagában véve vallomásukat aggályossá teszi. A fenti okokból felperesek keresetükkel el voltak utasitandók. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 1900. nov. 7. 2,468. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s az elhalt S. Györgynének 1896 márc. 2-án alkotott állítólagos szóbeli végrendeletét érvény­telennek nyilvánítja. Indokok: Az 1876. évi XII, t. a. 16. §-a szorint a szó­beli végrendelet egyik kellékét képezi az, hogy örökhagyó kijelentse miszerint intézkedését szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni.' Az összes tanuk eskü alatti vallomása szerint az örökhagyó ily kijelentést nem tett, sőt még a végrendelkezés kifejezését sem használta, hanem adom, ajándékozom kifejezéssel élt. így tényállás mellett az, hogy az örökhagyó szóbeli vég­rendeletet kívánt volna tenni, nem állapitható meg, nem is te­kintve arra, hogy egyik tanú T. Gy. szerint az örökhagyó aján­dékozást mondott és értett. A végrendelkezés jogi minősége szerint formális jogügylet, — érvényessége függ a törvény által szigorúan előirt alakiságok meg­tartásától, éppen azért nem szabad az ügyletet érvényesnek nyil­vánítani pusztán azon az alapon, hogy az állítólag végrendelkező valódi szándéka, melyet alakilag rosszul foganatosított, *- mégis végrendelet alkotására irányult, a törvényes örökösödés kimondását az ítélet rendelkező ré­szében mellőzni azért kellett, mert a törvényes örökösödés a vég­rendelet érvénytelenségének törvényes következménye. A m. kir. Kúria (1901. szept. 12. 1901 sz. a.) a kir. ítélő­tábla ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Felf-dyamodás a perrendnovella 95. és 96. §-aiban körül­írt eseteken kivül. Az eddigi gyakorlat szerint a felsőbíróságok nem bocsát­koztak a tőzsdebiróság ama határozatainak érdemébe, melyek ellen a perrendnovella 95. és 96. §§-ai értelmében felfolyamo­dásnak helye nincs. A budapesti kir. itélő tábla most, ettől az állásponttól eltérőleg, az ilyen végzés ellen benyújtott felfolya­modást érdemileg intézi el: A tőzsdebiróság alperesnek ujabb idézését rendeli el, mert: az 1868. évi LIV. t-c. 265. §-a szerint, ha első végzés kézbesítése forog fenn s a kézbesítő alperest honn nem találja, az idézést két tanú jelenlétében alperes lakásának ajtajára kifüggeszti s erről a házbelieket szóval értesiti. Az iratoknál elfekvő vevényből azonban nem tűnik ki, hogy az eljárást kézbesítő az idéző végzést a honn nem levő alperes lakásának ajtajára függesztette ki s hogy erről a házbelie­ket szóval értesítette. A budapesti kir. ítélőtábla (2,550/1901.) a vál. bíróság vég­zését helybenhagyta indokai alapján és azért, mer a felterjesztett kézbesítési vevényből még az sem tűnik ki, hogy az alperesnek egyáltalán háznépe volna. Illetékességi kifogás azon az alapon, hogy felperesként nem a szerződő cég, hanem annak tagjai lépnek fel. Alperes kéri felperest keresetével illetékesség hiinyában elutasítani. Alperes ugyanis az ügyletet a kötlevél szerint F. és G. céggel kötötte, a pert pedig F. M. és G. A. indította meg. Minthogy tehát alperes magát a nevezett céggel, nem pedig fel­peresekkel szemben vetette alá e biróság illetékességének : az illetékesség leszállítandó. Felperes szerint ez a kifogás nem az illetékesség kérdésére, hanem mint felperességi kifogás, a per érdemére tartozik. Te­kintve már most, hogy alperes magát a kötlevélben e biróság illetékességének alávetette, az illetékesség megállapítandó. Szük­ség esetén kéri alperest eskü alatt kihallgatni arra, hogy felpe­resek a be nem jegyzett F. és G. cégnek nem a tulajdonosai voltak-e. Ezzel a tárgyalás az illetékesség kérdésében befejeztetvén, a biróság a következőleg végzett : A biróság illetékességét megállapítja. Indokok: A kereset alapjául fektetett kötlevél szerint alperes magát az abból eredő peres kérdésekre a tőzsdebiróság illetékességének kifejezetten alávetette. Minthogy pedig az a kér­dés, vájjon^felperesek alperes ellen keresettel felléphetnek-e, a per érdemére tartozik: az illetékességet meg kellett állapítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (2,553/1901.) a felfolyamodásnak helyt nem adott, mert: a felperesek, mint a megszűnt F. és G. cégnek volt tagjai lépnek fel az alperes ellen és a cég nevére kiállított A) alatti kötlevélre alapítják követelésüket. Kétségtelen tehát, hogy a peres jogviszonyt az A) a. szer­ződés szabályozza, melyben a választott biróság illetékesséee kifejezetten kiköttetett. A megbízott az általa ily minőségben létesített ügyletnél a megbízó nevében vállal kötelezettséget, amiből következik hogy a másik szerződő fél az ily ügyletből Tszármazó jogát csak a megbízó ellen érvényesítheti, mert az ügylet tárgyára a meg­n t u k'te/Jedo hatálylyal csak a megbízó perben álláfa mellett hozható határozat, sőt még maga a meghatalmazás ís-Ms^ráuapitható meg- - * Kúír^t A haszonbérlet rendszerint csak megfelelő felmondási idő megtartásával mondható fel és csak abban az esetben rögtöni hatalylyal, ha erre nyomós okok forognak fenn E . ^ AuS°áturVéuY u2- S"a nem változtat a felek jogviszonyán a tekmtetben hogyha haszonbérlő csődtömege részéről mulasztás rH^a^^^ fCnn' ^ álapján a tul^onS szeg lfaoalaaz?éLStd0ÍV0f Z^bá?y' ho& a ^szonbéri ösz­szeg, habar az reszletenkint fizetendő is, csak az egész gazdasági év hasznalatának egyenértéke fejében követelhető éfenlétfogvá annak helye nincsen, hogy a felmondás esetén a haszonbéríet a gazdasági ev bevégzése előtt megszüntethető legyen mivel a n^m ^eSzheré^s^tTn h^ * S*&«S *v be egy negvedévre vllí fT*™ M- tV bizony°s idejére, például egy negyeaevre, vagy félévre eso használat fejében a haszon­béri összegnek erre eső része legyen követelhe ő vagy viszont :bbarafees tbCena-sac?kZeSSe- f^y^ag a "Elmondás ^^a =őj£s^£ ^atirközölhetó

Next

/
Thumbnails
Contents