A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Fővárosi bűnügyi statisztika

A JOG 155 az elsöbiróság Ítéletétől eltérően 100 frt megállapittatott, vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben; minthogy azonban a kifogásoló hitelezők s a csődválasztmány azt kétségbe nem vonta, hogy a tömeggondnok a leltározásnál alkalmazott segédeknek az általuk nyugtázott összeget valósággal kifizette, azt pedig nem is vitatták, hogy a tömeggondnok által erre fordított 2 frtnál olcsóbban is lehetett volna segédeket alkalmazni, az 50 napi leltározásnál alkalmazott két kisegítőnek kifizetett kiadási összeg 200 írtban volt megállapítandó, és e részben a másodbiróság ítélete is megváltoztatandó, az 50 napon tuli alkalmaztatásért felszámított 88 frtnyi összeget meg nem állapító részében ellenben helyben kellett hagyni a másodbiróság ítéletét azért, mert a vonatkozó áruknak leltározása csak 50 napot vévén igénybe, a kisegítőknek ezentúl történt alkalmazásának szükségességét tömeggondnok nem indokolta. A tömeggondnok által 74. tétel alatt szellőztetésből felmerült 200 frtnyi kiadásait pedig a másodbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával azért kellett teljes összegükben megállapítani, mert a másodbiróság ítéletének e részben itt elfogadott helyes indokolása szerint a csődtömeghez tartozó áruraktár szellőztetése a tömeg érdekében eszközöltetett, s mert a valósággal kifizetett ebbeli költségekkel szemben a választmánynak és a hitelezőknek az a mivel sem indokolt kifogása, hogy az áruraktár szellőztetése a szükségnél gyakrabban történt, önmagában véve birói figyelmet nem érdemel. A tömeggondnok által 47., 56,'a., 57., 60., 66., 75. és 80. tétel sz. a. pöcegödörtisztitási, üzlstfelszerelési, kályhatisztitási, kéményseprő-munka, lakatos-munka, tisztogatások és üveges munkákért teljesített és nem kifogásolt nyugtákkal igazolt kiadások mint olyan természetűek, amelyek a tömeggondnok által kezelt áruraktár s más helyiségek kezeléséből és kötelezett jókarban tartásából szükségképpen felmerülni szoktak, mindkét alsóbiróság ez , iránti intézkedésének megváltoztatásával a tömeggondnok javára azért voltak megállapitandok, mert a tömeggondnok által csatolt és a tömeg nevére kiállított nyugtákkal szemben a kifogásolóknak abbeli mivel sem indokolt előadása, hogy ezek a kiadások szükségesek nem voltak, már csak azért sem érdemel birói figyelmet, mert azt nem vonták kétségbe, hogy a nyugták szerint teljesített munkák a tömeg hasznára voltak, és mert ezzel szemben a tömeggondnoknak nem állhat kötelességében azt még külön bizonyítani, hogy ezek a teljesített javítások és jókarban tartással felmerült kiadások a vonatkozó bérszerződések értelmében a csődtömeget terhelték. Amennyiben az alsóbiróságok a tömeggondnok által a csődtömeget megillető követelései: behaitása iránt folyamatba tett perekben az ellenfelek javára megítélt és a tömeggondnok által a csatolt nyugták szerint tényleg kifizetett perköltségeket a tömeg terhére kiadásképpen meg nem állapították, szükségesnek találtatván mindenekelőtt annak megállapítása, hogy a tömeggondnok által megindított ezekben a perekben a csődtömeg mi okból és mily alapon lett pervesztessé, e részben mindkit alsóbiróság Ítéletét feloldani s ez irányban a bizonyítási eljárásnak kiegészítését elrendelni kellett. Az alsóbiróságoknak azt a rendelkezését is meg kellett változtatni, melylyel nem Ítéltettek meg a tömeggondnok által felszámított azok az ügyvédi dijak és költségek, melyek az általa a tömeg érdekében ennek egyes adósai ellen folyamatba tett perekben a tömeggondnok részére a perbíróságok által már megállapittattak és e részben már ezúttal ki kellett mondani azt, hogy ezek a felmerült ügyvédi dijak és költségek tömegköitségként a kiadásokban elszámolhatók és megállapíthatók azért, mert a kir. Kúria nem fogadhatja el az elsőbiróságok amaz érvelését, hogy ézek a tömeg értékesítésével felmerült költségek oly tömeggondnoki dijat képeznek, mely a csődtörvény 103. §-ának tekintete alá esik és melynek megállapítása ebből folyóan nem a csődtörvény 163. §-ában meghatározott számadási útra, hanem az idézett tv. 103. §-ban Körülirt külön eljárás útjára tartozik, nem pedig azért, mert ezek a csődtömeg felperessége vagy alperessége alatt lefolytatott perekben a tömeggondnok részére a perbíróság által már megállapított ügyvédi munkadijak és költségek a tömeghez tartozó vagyon értékesítésével, jelesül a csődtömeget megillető cselekvő követelések behajtásával merülvén fel, egyrészt bélyeg és más cimen felszaporodott oly készpénzbeli kiadások, amelyek díjazást igényelhető tömeggondnoki fáradozásnak egyáltalában nem tekinthetők, másrészt pedig mint már a per bírósága által megállapított és a tömegnek ügyvédi képviseletével és esetleges helyettesítésekkel is felmerült költségek nem képezhetik sem a csődtörvény 103. §-ában megjelölt szabad egyezkedésnek, sem a csődbíróság ujabbi megállapításának tárgyát, hanem lényegükben véve olyan tömegkiadások, amelyek az idézett 103. §. utolsó bek. foglalt rendelkezés szerint is a tömeggondnoki számadásokba teendők és amelyek felett a csődbíróság csakis a csődtörvény 163. §-ának határai között itél. Kimondatván tehát az, hogy ezek a tömeggondnok által az első számadásban 85—673. tétel alatt, valamint a második számadásban 1—230. tétel alatt felszámított ügyvédi dijak és költségek kiadások gyanánt a tömeggondnoki számadás keretében számolandók és bírálandók el, minthogy az alsóbiróságok a felett a kérdés felett, hogy ezek a tömeggondnok által igy felszámított ügyvédi dijak és költségek a csődtömeg terhére jogosan felszámitható és megállapítható kiadásokat képeznek-e r még nem határoztak és minthogy ennek a döntő kérdésnek elbírálásához egyrészt szükséges az, hogy a kifogásoló hitelezők és a csődválasztmány a (elszámított dijak és költségek tekintetében részletesen és minden egyes tételeire tegyék meg indokolt észrevételeiket, másrészt pedig az, hogy azok felett a tömeggondnok is meghallgattassák és a vonatkozó periratok beszerzésével a felszámított kiadások helyessége és elfogadhatósága megállapittassék és minthogy ebből folyóan mindaddig, mig a letétbe helyezendő összeget is meghaladó összegben felszámított ezen, valamint a kifizetett perköltséggel felmerült fentebbi kiadások meg-, avagy meg nem állapíttattak, az az összeg sem állapitható meg, melyet a tömeggondnok a kezénél levő csődvagyonból a tömegnek megtéríteni illetőleg letétbe helyezni tartozik, mindezeknél fogva ezen felszámított ügyvédi dijak és költségeknek tömegkiadásokként való megállapíthatóságának kimondása mellett, az eme kiadások megállapítását meilőző és a tömeggondnokot a mutatkozó hiánynak birói letétbe helyezésére kötelező részében mindkét alsóbiróságnak ítéletét a megállapíthatóság kérdésében megváltoztatni, de egyúttal feloldani és az elsőbiróságot a fent jelzett kiegészítések megtételére és annak utána a feloldott rész tekintetében uj megfelelő határozat hoza alára utasítani kellett, mindazonáltal a tömeggondnok ellen külön uto i már elrendelt biztosítási intézkedéseknek épségben tartásával. Ami pedig végül mindkét alsóbiróság ítéletének abbeli rendelkezését illeti, amely szerint kimondatott, hogy a számadó tömeggondnok a megállapított hiánynak tömeggondnoki állásától különbeni elmozdítás terhe alatt leendő 15 nap alatt letétbe helyezésére köteleztetik, ezt a rendelkezést mellőzni azért kellett, mtrt a tömeggondnok elmozdításának kérdése az 1895. évi 13,830 sz. a. kérvény folytán a csődtörvény 104. §-a szerinti külön eljárás tárgyát képezte, s e szerint szabályellenesen hozatot a számadások elbírálásának kérdésével végrehajtási kapcsolatba 3ünügy ékben. A leégett zabkazaloknak biztosítási ideje még a tüz előtt lejárván és igy a nevezett biztosítótársaság tüzkárveszelynek kitéve nem lévén, vádlott ellen a btk. 385 §-ába ütköző csalás bűntettének a 65. §. szerinti kísérlete sem állapítható meg. Az eperjesi kir. törvényszék (1900. nov. 2. 4,027 sz. a.) M. Sámuel vádlottat a btk. 422. §. 2. p.-ba ütköző gyújtogatás bűntettének vádja és ennek következményei alól felmenti stbi. Indokok: A vizsgálat és az ezen büntető ügyben tartott főtárgyaiások adatai szerint 1896. dec. 13-án este fél 8 óra tájban a Sandal-Rovnya község határában, de attól távolabb fekvő s részben a vádlott, részben pedig a M. Simon, W. Béla és ennek neje, valamint B. Emil tulajdonát képező tanyán tüz ütött ki, a mely alkalalommal elégett egy régibb és egy ujabb csűr, valamint egy zab és egy buzaasztag. Megjegyzendő, hogy B. Emil tanúnak az 1898. jun 3-án tartott folytatólagos főtárgyalás alkalmával tett kimondása szerint a leégett épületek az ő és a vádlott közös tulajdonát képezték és ez irányban tanú becsatolta az 1900 jun. 22-én tartott főtárgyaláson az eredeti szerződést ; a védő által bemutatott tkvi kivonatokból azonban megállapittatott, hogy a leégett csűrök nemasandali 1., de az ugyanottani 41. sz. tjkvben fojlaltingatlanokhoz tartoztak és ezek vádlott atyja M. Simonról még a tüzesetet megelőzőleg ajándékozás cimán annak nejére sz. H. Betti sandali lakosnőre mentek át és jelenleg is az utóbbinak tkvi tulajdonát képezik. A tüz láttára a közeli Sztropkó községben állomásozó pénzügyőrség több tagja, ezek között a tanuként kihallgatott H. László és B. Demeter, — a helyszínére sietvén, — ott azt észlelték, hogy az úgynevezett régi csűr és egy kazal már javában lángol és alig hogy az oltáshoz fogtak, kigyulladt a másik csűr is. Erre a nevezettek a csűr mögött lévő kazalhoz mentek és ott H. L. észrevette, hogy vádlott az egyik még nem égő kazalba valamit beledugott Vádlott ezen ténykedése gyanút keltvén, H. L. közvetlenül a vádlott után a kazalhoz ment és abból ugyanarról a helyről, hova pár másodperccel előbb M. Sámuel belenyúlt volt, kihúzott egy papirosba göngyölt rongy-, gyufa- és taplóból álló csomagot, mely a szabad levegőn azonnal füstölögni kezdett. Megjegyzendő, hogy ez a csóva a bűnjelként lefoglalt és 2-vel jelzett csomag volt, melyen az égés nyomai tényleg láthatók. Egy hasonló összetételű csóvát talált még B. D. tanú is a szomszédos, szintén még ki nem gyúlt kazalban. Azt a körülményt, hogy vádlott az egyik kazalba valamit beledugott és hogy ez a beledugott tárgy a H. L. által kihúzott gyutacscsal azonos volt, igazolják még A. Antal és N. Endre tanuk hit alatti vallomásai is. Ugyanezen tanúvallomásokat támogatja még A. György tanú kimondása is, mely szerint M. Sámuel vádlott ez alkalommal a boglyák közé szaladt, ott 1—2 másodpercig időzött és az egyik kazalba belenyúlt, később H. L. a kazalból egy papirosba göngyölt fű tölgő gyutacsot húzott ki. Fölötte lényeges A. György tanúnak további vallomása is. E szerint ugyanis benne vádloti nak a kérdéses alkalommai tanúsított magatartása gyanút keltvén, ő az utóbbit megállította s felöltője jobb oldali zsebébe belenyúlván, — abban egy papirosból, rongyból, taplóból és gyufából álló csomagot talált. Ez a csomag az 1-gyel jelzett bűnjel. A. Gy. ezen kimondásának valóságát igazolják még H. L.,