A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Fővárosi bűnügyi statisztika

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 39. számához. Budapest, lüOl. szeptember hó 29. Köztörvényi ügyekben. A vegr. törv. 126. §-a értelmében, ha és amennyiben a fél részéről biroi kézhez letett készpénz felosztása a nyilvánkönyvi alias szerint eszközlendó, a felosztásnak az ingatlanok vétel ara felosztásara vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell történnie. A végr. törv. 182. § a pedig kötelezően megszabja, hogy a vételár teljes kifizetése eseteben a terhek törlését az eljáró birosag hivatalból tartozik elrendelni. Ezek szerint az a körülmeny, hogy a felosztást eszközlött járásbíróságnak az alzalogjogok törlését rendelő megkeresését a kir. tkvi hatóság nem foganatosította, alperes terhére annál kevesbbé tudható be, mert a tkvi. hatóság a törlést pusztán abból az okból tagadta meg, hogy a megkeresésben az egyes alzalogjogok kellően megjelölve nem voltak, mely hiány tehát a felosztást foganatosító biróság által pótlandó volt volna. Es minthogy ezek szerint a kérdéses zálogjog peres eljárás nélkül is törülhető volt és törlendő volt volna is, a per költségében alperes nem marasztalható, Minthogy azonban felperes érdemben pernyertes s a ptr. 251. í;-a értelmeben a nyertes fél a perköltség viselésére nem kötelezhető, ennélfogva a felek közt a perköltség kölcsönösen megszüntetendő volt. A budapesti kir. törvényszék (1900 jul 10. 3,022. sz. a.) D. Alajos, G. Zsigmond és neje F. Regina felpereseknek, N. Ignác alperes elleni, zálogiog törlése iránti perében következőleg fct é 1 t: Felperesek feljogosittatnak arra, hogy a Budapest főváros pesti részének 11,917. sz. tkvi betétjében 1. sorsz. (9,561—9,562/3) hrsz. a. íelvett ingatlanra, alperes N. Ignác javára C. 28. alatt 350 frt tőke és annak kamatai erejéig előjegyzett; továbbá, hogy a C. 40 alatt 350 frt tőke, annak 1895 nov. 5-től járó 6% kamatai, 4 Irt 38 kr. óvási, «/»% váltódij és 53 frt 61 kr. költség erejéig bekebelezett, — s végre hogy a C 46 alatt 500 frt tőke és 6% tcamatai erejéig előjegyzett s C. 62. alatt a C. 28 alatti zálogjog rangsorozatában 350 frt erejéig bekebelezett alzálogjogoknak kitörlését a jelen Ítélet alapján, annak jogerőre emelkedése után a tkvi hatóságnál kérhessék, ellenben tartoznak felperesek alperesnek 79 kor. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indok ok: Nem vitás a peres felek közt az a körülmény, hogy az alzálogjogilag biztosított egész követelése alperesnek kifizetve nem lett, a nélkül pedig az alzálogjog tulajdonosa törlési nyilatkozat kiadására nem kötelezhető. Minthogy azonban alperes beismerte, hogy az alzálogjogai alapjául szolgáló zálogjog fizetés folytán megszűnt, de a bpe^ti V. ker. kir. jbiróságtól beszerzett végrehajtási iratokból kitűnik az is, hogy alperes a 128,072/96. sz. a. iktatott jegyzőkönyv szerint az 1896. aug 18-án megtartott sorrendi tárgyaláson D. Alajos képviselője által előterjesztett ama kérelmet, hogy a telekkönyvi hatóság a kifizetett felekre vonatkozólag az alzálog törlésének bekebelezése iránt megkerestessék — nem kifogásolta, sőt az ezt teljesítő 19,096 sz. végzés jogerőre is emelkedett: felpereseket a törlésnek a jelen ítélet alapján leendő bekebelezésének eszközlésére feljogosítani, a rendelkező rész szerint kellett. A perköltség viselésére azonban felperesek voltak kötelezendők, mert a perre alperes mi okot sem szolgáltatott s mert felperesek jelen per indítása nélkül is, megfelelve a tkvi rts 65. íj-ában foglalt követelményeknek, újból kérvényileg szorgalmazhatták volna az alzálogjogok hivatalbóü kitörlését. A budapesti kir. itelő tábla (1900 nov. 156,414. sz. a.) a kir. tszék ítéletét a perköltséget kivéve helybenhagyja, s kötelezi alperest hogy felperesnek 95 K.perköltséget megfizessen. Indokok: A periratokhoz csatolt iratokkal, nevezetesen a bpesti V. ker. kir. jbiróságtól beszerzett iratok mellett levő 128,072/96. sz. jegyzőkönyv által bizonyítva van, hogy alperes a R. Dezső követelésének kielégítése folytán megszűnt zálogjognak, illetőleg az erre szerzett zálogjogoknak törlésébe beleegyezett; bizonyítva van, hogy ez iránt a biróság a tkvi hatósághoz megkeresést is intézett, melynek azonban sikere nem volt, miről alperesnek tudomása volt; midőn tehát felperesnek mindezek ellenére az alzálopjog törlésére szükséges törlési engedélynek kiadását nemcsak a perindítást megelőzőleg megtagadta, hanem elieniratában is beismerte, hogy ily törlési engedélynek kiadását határozottan megtagadta és e helyütt is a felperesi kérelemnek elutasítását kérte, amaz okból, mert R. Rezső ellenében fennálló követelése teljes kielégítést nem nyert, utóbb pedig amazokból mert felperesek a törlésnek hivatalból leendő kieszközlését tartoztak volna szorgalmazni; de eme kifogása egyrészt a zálogjog megszűnte okából másrészt amaz oknál fogva, hogy felperesek jogaiknak esetleg, per utján való érvényesítésétől elzárva nincsenek, alperes perbeli védekezésének helyes jogalapjául nem szolgál: alperes mint a jelen peres eljárásra okot szolgáltatott, pervesztessé vált felet, a prdts 251. §-a rendelkezései alapján a felpereseknek okozott perköltségben marasztalandó volt. A m. kir Kúria (1901 szept. 4-én 1,001. sz.) következőleg itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete, a perkö tségre vonatkozó egyedül neheztelt részében megváltoztattatik s a perk öltség a peres telek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A végr. törv. 126. §-a értelmében, ha és a mennyiben a fél részéről birói kézhez letett készpénz felosztása a nyilvánkünyvi állás szerint eszközlendő, a felosztásnak az ingatlanok vételára felosztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell történnie. A végr. törv. 182. §-a [.edig kötelezően megszabja, hogy a I vételár teljes kifizetése esetében a terhek törlését az eljáró biróság hivatalból tartozik elrendelni. A fenforgó esetben a vételárt a felperes részéről birói letétbe adott összegek helyettesitik, s hogy azok nem a Miegfelelő összegben helyeztettek volna birói letétbe, azt alperes nem kifogásolja s az a megszerzett iratokkal különben is bizonyittatik. Ezek szermt az a körülmény, hogy a felosztást eszközlött járásbíróságnak az alzálogjogok törlését rendelő megk' resését a kir. tkvi hatóság nem foganatosította, alperes terhére annál kevésbbé tudható be, mert a tkvi hatóság a törlést pusztán abból az okból tagadta meg, hogy a megkeresésben az egyes alzálogjogok kellően megjelölve nem voltak, mely hiány tehát a felosztást foganatosító biróság által pótlandó volt volna. És minthogy ezek szerint a kérdéses zálogjog peres eljárás nélkül is törölhető volt és törlendő volt volna is, a jelen per költségében alperes nem marasztalható. Minthogy azonban felperes érdemben pernyertes s a ptr 251. §-a értelmében a nyertes fél a perköltség viselésére nem kötelezhető, ennélfogva a felek közt B pe rköltség kölcsönösen meg szüntetendő volt. Az a kérdés, hogy alperes felperes részére az ettől kívánt kikötmény szolgáltatását elvállalta, — vagyis hogy ez a kötelezettség jogilag fennáll, nem ténykérdés, hanem jogkérdés, erre nézve tehát a tanuk vallomása alapján, melyet ugyan a biróság a S. E. 64. Í?-» értelmében szabadon mérlegelhet, a biróI ságnak ítéleti tényállásában meg kell vala állapítani mindazokat a tényeket, a melyekre a felek szerződési akarata irányult, és hogy ezekre nézve minő nyilatkozatokat tettek, és amelyekből a kötelezés vállalása jogilag következtethető, (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1901. május 23. I. G. 182. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A tömeggondnok által a csődválasztmány és csődbiztos hozzájárulása nélkül kifizetett, a falszámolási tárgyaláson valódiaknak elismert első osztálybeli követelések valódisága és osztályozása ellen a felszámolási tárgyalásnál jelen volt hitelezők a csődtörvény 139. £-a értelmében kifogást nem emelvén, a tömeggondnok által teljesített fizetések joghatályát csak ugy kifogásolhatnak sikeresen, ha bizonyítanák, hogy ezeknek idő előtt történt kifizetése a csődtömeg megkárosítását eredményezte. — Azok az ügyvédi dijak és költségek, amelyek a tömeggondnok által a tömeg érdekében ennek egyes adósai ellen folyamatba tett perekben a tömeggondnok részére a perbíróság által már megállapittattak. tömegköltségként a kiadásokban elszámolhatók és megállapíthatók és nem képeznek oly tömeggondnoki dijat, mely a csődtörvény io3. §-ának tekintete alá esik s amelynek megállapítása ebből folyóan nem a csődtörvény 163. §-ában meghatározott számadási útra, hanem az idézett 103. g-ban körülirt külön eljárás útjára tartozik. Ezek a munkadijak és költségek nem képezhetik sem a csődtörvény 103. ij-ában megjelölt szabad egyezkedésnek, sem a csődbíróság ujabbi megállapításának tárgyát, hanem lényegükben véve olyan tömegkiadások, amelyek az idézett 103. §. utolsó bekezdéseben foglalt rendelkezések szerint is a tömeggondnoki számadásokba teendők és amelyek felett a csődbíróság csakis a csődtörvény 163. s-ának határai között itél. Az aradi törvényszék mint csődbíróság: S. és B. csődügyében Sz. J. tömeggondnok számadásai felett a következő ítéletet hozta: A tömeggondnoki számadások következőleg állapittatnak meg: Az 58,614 frt 04 kr. bevételből az 5,259 frt 61 kr. kiadást levonva 53,351 frt 43 krban állapítja meg a törvényszék a tényleg létező csődvagyont és minthogy a tömeggondnok csak 26,166 frt 50 krról szóló takarékbetéti könyvecskét helyezett letétbe, kö-