A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Adatok az 1880. évi X L V t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-c. által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához. 3. (r.)

276 A JOG olcsóbb, mint a biró által tartandó — hosszú időbe kei ülő oly sok birtokváltozást megállapító tárgyálás ; - ha a birtokos tudja, hogy mostani birtoka helyett másikat fog kapni, előbbit nem javítja, sőt a sok éven át tartó tagosítás ideje alatt birtokának trágyázását elhanyagolja ; gyűjti ugyan a trágyát éveken át az udvarán, de ez által az egészségi visszonyok szenvednek ; földjeit a tulságig kihasználja, úgyszólván rablógazdálkodást folytat, aminek következtében a határ roszszabbá lesz, a nép elszegényedik, a szegénység egyfelől meggyengiti az adóerőt, másfelől erkölcstelenséget és a népnevelés elhanyagolását vonja maga után, mely bűntetteket szül ; a nép elveszti a bizalmát a tagosítás institúciója iránt, a tagosítás népszerűtlenné válik. A tagositási költségekre nézve több figyelemre méltó hang hallatszott ; ezek a következők : Az erdélyi gazdasági egyesület és vele egyetértésben az erdélyi szász gazdasági egyesület már 1892-ik évben azt javasolták, hogy az állam előlegezze a tagositási költségeket. Az erdélyi birtokrerdező mérne k egylet ujabban azt ajánlotta,1) hogy az állam a 20% hozzájárulás át50%-i a emelve, adja ezen összeget előlegben — ne pedig utólagosan, vagy engedje meg, hogy a tagositási költségeket valamelyik pénzintézet előlegezze. A szolnok-dobokai gazdasági egyesület 1901. évi március hó 23-án kelt körözvényében azt indítványozta, hogy az egyes községek javára az állampénztárba befizetett és folytonosan oda begyülő és ott kamatozás nélkül heverő birtokrendezési pénzekből az egyes törvényszékek területének megfelelően képezzen az állam egy összevont alapot ; ezen alapból pedig a szükséges pénzmennyiséget engedje át azon tagositási érdekcsoportok (birtokosság) rendelkezésére, amelynek még nem gyűlt be a tagosítás megindítására szükséges pénzmennyisége, vagy pedig az adóhivatalba begyült pénzalapja ideiglenesen kimerült ; ha pedig a vázolt eljárás következtében az államilag megalkotott és az illető adóhivatalba elhelyezett pénzalap kimerülne, a szükségletet fedezze az állam kamatmentes előlegek nyújtása által, — mely indítványhoz pártolólag hozzájárult a hunyadmegyei és az erdélyi szász gazdasági egyesület. ]«Az erdélyi birtokrendezések, tekintettel az 181)2. évi törvényekre » 33. és 34. oldal. Az országos magyar gazdasági egyesület az 1901. évi május hó 20. és 21-én Budapesten tartott értekezlet alkalmá: val hozott határozat folytán az Igazságügyminiszter Ur O Nagyméltóságához 1901. évi június hó 21-én intézett felterjesztésében azt javasolta : hogy ha egy községre vonatkozólag a megengedhetőség kimondatott, akkor a tagositási költségek az állampénztárból előlegeztessenek kamatmentesen és ezen költségek a község anyagi erejének tekintetbe vételével hoszszabb. avagy rövidebb lejáratú kölcsönképen engedélyeztessenek s ezen költségek közadók módjára szedessenek be; —és hogy jövőben az állami hozzájárulás a tagositási költségekhez ne 20°/„, hanem 50°/„ legyen.2) Az összehasonlító jogtudomány példáját követve, megállapítható, hogy mig Badenben az állam hordozza a tagositási költségeket, Magyarországban, Poroszországban, és Ausztriában mindenik földbirtokos a saját jogainak és érdekeinek képviseltetésével járó költségeket maga viseli,3) ámde Poroszországban a földmivelési miniszter jogosítva van a tagositási költségeket bizonyos feltételek alatt egészen vagy részben elengedni, különösen azon földesuraknak és községeknek, amelyek az állam segítségére rá vannak szorulva es engedékenységük által a tagosítást könnyítették stb.4) Ausztriában pedig15 -') «A tagosítás kérdésének tárgyalása az O. M. G. E. közgazdasági szakosztályi ülésén (1901. évi május hó 20. és 21.,)» 56. és 57. oldal. ") a.) Az 1880. évi L1V. magyar t.-c. 29. S- b ); az 1885. évi május hó 24-én kelt porosz t.-c. 213. §. c) ; az 1S83. évi június hó 7-én kelt osztrák t.-c. 43. §. 1 4) Egy 1840. évi november hó 29-én kelt porosz miniszteri rendé jet értelmében a szószerint idézett következő esetekben elengedendök lletve elengedhetók a tagositási költségek : «a.) wegen Uneinbringlichkeit ; wenn ein Schuldner weder ein Grundstück, noch sonstiges Vermögen besitzt, aus vvelchem Zahlung erlangt werde kann ;» b.) wenn das Verfahren ohne Schuld der Partéién einen Gang genommen bat, durch welchen unverháltnismássige Kosten erwachsen sind und es nun darauf ankommt, die Sache mittelst Kostenerlasses in eine solche Lage zu bringcn, welche ein dem Hauptzwecke der Verbesserung der Landescultur entsprechendes Resultat erwarten lásst. «c. wenn nach Abschluss der Sache noch ganz geringe Kosten erwachsen, derén Einziehung mitunverháltnismassiger Mühewaltung verknüpft sein würde ;» «d.) wenn einzelne Interessenten durch erlittene Unglücksfalle der Nachsicht bedürftig sind und sie sich durch ihr willfáhriges Betragen besonders würdig gezeigt habén.» 6) Az 1883. évi június hó 7-én kelt osztrák t.-c. 44. §. igy szól: «der Landesgesetzgebung bleibt vorbehalten, dafűr zu sorgen, dass Eigenkérvényezök és olyanok is, akiken látszik, hogy a rajtuk levő fekete kabát k ö lc s ö n van kérve. De mindannyin egy közös vonás észlelhető: kivétel nélkül izgatottak. Az egyik türelmetlenül jár fel és alá és folyton babrál fehér kesztyűjén, a másik visszahúzódik a terem legsötétebb zugába és mereven néz maga elé ; ez folyton pödri a bajuszát, egy másik (természetesen csak bánatos, nyugdiját szorgalmazó özvegy lehet) folyton szeméhez emeli zsebkendőjét. Itt-ott ösmerősök is találkoznak és kezdődik egy csendes diskurzus, mert hangosan senki a világért se merne beszélni és szót emelni. Némelyik, az eféle dolgokban már jártasabb, odalép a bejelentő jegyzőhöz és kezd vele bizalmasan közömbös dolgokról beszélgetni. Ezt a többiek, akik itt újoncok, irigykedve nézik, — lám-lám, az élelmes embernek még itt is akad protektora ! Egyik fixirozza a másik jelenlévőt és folyton azon töri a fejét, hogy vájjon mit kereshet az itten? Hátha ugyanazon járatban van, mint ő maga. vagy éppen egyik veszedelmes versenytársa I Ha pillantások ölhetnének, az illetőnek ilyenkor menten holtan kellene összerogynia ! . . . . Halad az idő; az óramutató már jóval tul van a kitűzött időn ; a szolgák egyszerre sürögni forogni kezdenek; az egyik bemegy a miniszter dolgozó szobájába és onnan nemsokára vissza jön — kezdődik az audiencia. A jegyző odaáll az ajtóhoz, kikiáltja az első jelentkező nevét, — körülötte sorakoznak a nyomban utána soron lévők — az ajtó kiny ilik és belép rajta, reménynyel telve az első kérő! Nemsokára kijön. Mindenki szeme rajta csüng ; mindenki fürkészi az arcát, mert az hamisítatlan hírnöke a bent tapasztalt fogadtatásnak és sikernek, de egyúttal hőmérője a bent uralkodó kedvező vagy kedvezőtlen hangulatnak is. Az elsőnek arca sugárzik és mialatt a másik kérvényező belép, addig hamarosan kezet szorít a jegyzővel, odasúg neki egynéhány szót és boldogan távozik, sorba kezet szorítva az ott lévő ismerőseivel. Aki viszont borús arccal tér vissza e Golgotha útjáról, az nem néz senkire, sietve távozik, még a köszöntésről is megfeledkezik. Csakhogy az ilyenek száma ma igen gyér, mert P 1 ó s z ?zeret mindenkin segíteni és ahol ez lehetetlen, ott is mindj egyikéhez van egy kedves, barátságos vagy buzditó szava és I kevés ember lesz olyan, aki tőle szomorú szívvel távoznék. . . Végre reám is kerül a sor. Nini, még nem is hagytak annyi ideig várakozni. Táblai és törvényszéki birák megelőztek ugyan, de ezek is ugylátszik inkább korukra mint állásukra való tekintetből ; mert még utánam is jön a tszéki birák egész sora. Az ügyvédet tehát mégsem tekintik e magas helyen az igazságügyi gépezet utolsó kerekének. . A miniszter előtt állok. Barátságos mosolylyal fogad és újból van alkalmam ezen jóságos, átszellemült, a sok munkától időelőtt megőszült arcot magam előtt láthatni. Mélyen meghajlok, ő azonban szóhoz sem enged jutni, mielőtt le nem ültem — sőt bocsánatot kér, hogy engem annyi ideig várakoztatott ! Igazán furcsa : minél nagyobb az ur, annál előzékenyebb és annál kevésbé érezteti embertársával a nagy rangkülönbséget. (Erdélyi ezt még túlozta is ; egy alkalommal audienciánál engem «kollégájának» szólított, ami semmikép sem volt kellemes reám nézve, sőt a nagy rangkülönbséget tekintve, még iróniának is tetszett). Es ezt annál is inkább kiemelem, mert már az államtitkárok is csak állva fogadják a náluk jelentkezőt, hacsak valami közelebbi ismeretség kapcsa nem forog fönn.. . . Nehéz dolog, mindenkit biztatni, senkit el nem riasztani vagy elszomorítani, — valóságos tojástánc ! P 1 ó s z ezt kitűnően éiti. Szavaiból oly esetben, midőn nem áll módjában pozitív ígéretet tenni, mindenki azt magyarázhatja ki, ami épen kedvére van, — anélkül, hogy a miniszter érdemben bármily obli 1 gót vállalna. «Majd gondolkozómé dologrób —vagyUasonló époly ! biztató mint semmire se kötelező kijelentés — és az audienciának vége van, a kérvényező pedig azon reményben távozik, hogy baján segítve, kivánata teljesítve lesz. Mert kiérzi ezen semmit se mondó szavakból is a miniszter jó szivét és azon kívánságát, hogy ha lehet, rajta segítsen. Es tényleg, ahol lehet, segít is, — mert jóakaratát senki se vonja kétségbe. Eájdalom, sokan ezzel vissza is élnek. Az audienciának vége ; távozom a hogy jöttem, egy reménynyel se szegényebben, de nem is gazdagabban ! Lucián.