A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - A táblás bünperekről

Huszadik évfolyam 39. szám. Budapest, 1901. szeptember hó 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Késiratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR WÚ% BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ÜSyvídek. Felelős szerkesztő ST1LEER MOR dr. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « — 6 " Egész « ... 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM A táblás bünperekről. Irta Polgár József, szabadkai törvényszéki elnök. — Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1802. évi XXIV. t.-c. által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához. Irta G r a e s e r Dániel, erzsébetvárosi törvényszéki bíró. — A tartalékalap fölhasználása. — Belföld (Az uj biztosítási törvényjavaslat. — Az országos ügyvédgyülés). — Irodalom (I h e r i n g Rudolf dr : Magánjogi esetek. Magyarította Schwarz Gusztáv dr. — Telekkönyvi mintatár). — Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenet. Kúriai és táblai élesítések. Hirdetések. TÁRCA : Audiencián. Irta Lucián. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatik és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. / A táblás bünperekről. Irt4 POLGÁR JÓZSFF, szabadkai törvényszéki elnök. A szabadkai és szegedi kir. törvényszék között illetékességi összeütközés támadt a tekintetben, hogy az 181)7 évi XXXIV t.-cikk 1(5. s?-ának 2-ik bekezdésében meghatározott és nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés deliclutna a rendes avagy pedig kivételes esküdtbiróság. illetőleg a sajtó biróság hatáskörébe tartozik. A bprts 28. § ának rendelkezése a'apján eldöntés végett az ügy a szegedi kir. Ítélőtáblához került. A kir. Ítélőtábla két esetben a szegedi kir. törvényszék mint esküdtbiróság illetékességét állapította meg és az ily bűnügyeket «t á b 1 á s b ü n p e r e k»-nek minősítette. Legutóbb azonban a kir. Ítélőtábla előbbi álláspontjától eltérve, ezen bűnügyekre is a szabadkai kir. törvényszéket mint rendes esküdtbiróságot mondotta ki illetékesnek. Ez utóbbi határozat véleményem szerint nem felel meg a törvény rendelkezésének, sem a törvény intenciójának. A kir. tábla jogi álláspontja téves. A bűnvádi prts. életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-cikk 15. §-ának utolsó bekezdése rendelkezik és határozza meg a birói hatáskört a táblás perekre. És pedig akként, hogy a 15. §. II. pontjában foglalt kivételek fönntartásával a kir. ítélőtáblák székhelyén működő esküdtbiróságokat ruházza föl a bíráskodással, amelyeknek kivételes illetőleg sajtóbirósági területköre a székhelyen levő kir. Ítélőtáblák területébe terjedt ki. A kérdés csak az, hogya Il-i k pontban foglalt kivételek közé sorolandó k-e a 16. §. m á S o d i k bekezdésében megjelölt delictumokvagysem? A kir. ítélőtábla ugy mondja. — hogy igen. Az 1896. évi XXXIV. t.-cikk 15. §-a taxatíve felsorolván azon delictumokat. amelyekben a főtárgyalás az esküdtbiróságok előtt tartandó meg, Il-ik pontjában a nyomtatvány utján elkövetett bűntetteket is az esküdtbiróság hatáskörébe utalja, — kivéve a törvény 16. §-ában és a 17. §. 2-ik pontjában foglalt eseteket. így olvasva a törvény szövegét, a laikus elem a felsőbb biróság határozatát tartaná helyesnek. Az életbeléptetési törvény 16. §-a a nyomtatvány utján elkövetett és az 1878. évi V. t.-cikk 258. §. és 261. §§-ai szerint büntetendő rágalmazás és becsületsértés eseteiben a birói hatáskört bifurkálja és második bekezdésében akként disponál, hogy azon esetekben, ha a rágalmazás és becsületsértés a btk. 262. és 461. §§-aiban meghatározott személyek vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és tisztviselője ellen avagy közinegbizatásban eljáró ellen és pedig az utóbbinak hivatalos tetteire vonatkozólag volt elkövetve, — kivéve ismét azokat az eseteket, amelyekben a btk. 264. §-a a valódiság bizonyítását kizárja (165. §. 2. bekezdés) az esküdtbiróság itél. És ez a verbum régens. A törvény maga distingvál. A súlyosabb természetű sajtóügyeket az esküdtbiróság, — mig a sajtóvétségek enyhébb és jelentéktelenebb eseteit, amelyek nem közérdekűek, az esküdtbiróság hatásköre és Ítélkezése alól elvonja, és a kir. törvényszékek mint szak biróság hitáskörébe utalja. Az életbeléptetési törvény 15. §-ának II. pontjában minden közelebbi mégha á:ozás, megkülönböztetés, vagy megszorítás nélkül a 16. §-ban felsorolt eseteket az esküdtbiróság hatásköre és bíráskodása alól kivonja. Ez tény. És én koncedálom, hogy a törvény szövegezése nem mondható éppen siketültnek. De hát a bíróságnak éppen az a feladata, hogy a törvény homályos rendelkezéseit az ő tudásával a valóságnak, a legis rationak megfelelően világosítsa meg, derítse fel. Ha tehát a törvény szövegének nem szó szerinti értelmét vesszük, hanem a rendelkezést kritikailag boncoljuk, ugy találjuk, hogy éppen azért, mert ez a törvényes intézkedés a 16. §-ban felsorolt eseteket az esküdtbiróságok hatásköre alól vonja ki, vagyis azt rendeli, hogy azokban a főtárgyalás nem az esküdtbiróságok előtt tartandó meg, — kétségtelen, hogy ezen kivételek közé a 16. §. második bekezdésében foglalt bűnügyek, miután a törvény szerint azokban az esküdtbíróság itél, nem sorolhatók, azok oda semmiféle eloquentiával, jogi kritikával bele nem magyarázhatók. Mert mt értelme lenne annak, hogy a törvény a 15. §-ban az esküdtbirósági hatáskör alól kivonta volna azokat az eseteket, amelyeket a 16. §. második bekezdése ismét expressis verbis oda utal ? Semmi ; — de nem is vonta ki. Hanem kivonta azokat, amelyeket a szakbiróságok elé utal. A 15. §. II. pontjában felhívott 16. §. tehát, bármiként analizáljuk is, akként értelmezendő, mintha a törvényhozás a gyengébbek kedvéért, minden félremagyarázás kikerülése végett világosan a 16. j §. 1. és 3. pontjára hivatkozott volna. Ez bővebb magyarázást aligha ;gényel. Ha pedig ez így van, — akkor a logikai magyarázat alapján nem nehéz a kir. ítélőtábla ujabb jogi álláspontjának a tarthatatlanságát kimutatni. Mert az joginonsens, hogy a 15. §. rendelkezése a 16. §. második bekezdésében foglait intézkedést nullifikálná, és abból az a consequentia lenne levonható, hogy a 16. §-ban meghatározott összes bűnügyekben nem az esküdtbiróságok, hanem a szakbiróságok előtt lenne a főtárgyalás megtartandó. Ez a jogi tétel bizonyára helyes, és ennek meggyőző erejét nem ronthatja le az, hogy amidőn a 15. §. a maga egészében az esküdtbiróságok hatáskörét szabályozván, — a 16. §. második bekezdésében foglalt eseteket nem specializálta, hanem azokra a hatáskör bifurkálását a 16. §-ának hagyta fenn. A birói hatáskörnek, az esküdt bíróságok elé tartozó ügyeknek ekként történt szabályozása után, a 15. §. utolsó bekezdésében a bűnügyeket, illetékesség szempontjából, szintén két csoportra osztja. A most említett törvényszakasz a II. pontban felsorolt büntettek és vétségekre (a nyomtatvány utján elkövetettek!-e is) és pedigminden kivétel nélkül, és igy mindazokra, amelyekben az esküdtbiróságok vannak hivatva ítélni, a kir. táblák székhelyén működő esküdtbiróságok illetőségét állapítja meg, amelyeknek kivételes, illetőleg sajtóbirósági területköre a székhelyen levő kir. ítélőtábla területére terjed ki. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.