A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 3. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének házasságjogi részéhez

A J azonos elbánást igényel a nemesi birtokot az ősiségi nyilt parancs hatályba lépte előtt zálogba adó egyén jogával, a zálogvisszaváltási igénynyel. Kiemelendő, hogy az ősiségi nyilt parancs hatályba lépte után nemesi birtok a lehető ritkán adatott zálogba, igy a telekkönyvekbe bejegyzett zálogtartási viszony általánosságban úrbéresek között létrejöttnek tekinthető ; — ezen szempontból veszem én is szemügyre. Ugyanaz az alapeszme, a nélkül, hogy a két intézmény külömbözö természete figyelembe jönne. 1848 előtt természetesen csak nemes adhatott zálogba birtokot — úrbéres nem. — A nemestől eredő zálogbaadás a Tripartitum I. részének 81., 82. cimén alapuló ősrégi intézmény, — az úrbéres birtoknak úrbéres által való zálogbaadása megengedett dolognak csak az urbériség megszűntét kimondó törvény hatályba lépte napjától az ősiségi nyilt parancs hatályba lépte napjáig. 1853. máj. t-ig tekinthető, sem ezelőtt, sem azután nem volt érvénye az ő részéről eredő zálogbaadásnak. A nemesi jószág zálogbii tokosának joga több volt annál a jognál, a mit az a jog nyújtana, — ha törvényileg el volna ösmerve — a melynél fogva a kölcsön adott összeg fejében az ingatlan haszonélvezhető. — Eltekintve ugyanis attól, hogy a régibb időkben gyakori volt az eset, hogy a zálogbirtokos a zálogos fekvő jószágokat, — fölhasználva egy bizonyos idő elmúlását, — királyi jog cimén a maga részére felkérte, — a mely körülmény ha nem is változtatott egyelőre a zálogbirtokos magánjogi helyzetén, — köztékintetekből mégis figyelemre méltatandó; — már maga az a helyzet, a melynél fogva a zálogbirtokos a birtokon ajavitmányokat» és «rosszabbitmányokat» vihetett véghez, a nélkül, hogy a zálogba adó ezt megakadályozhatta volna, — mutatja azt. hogy itt oly joggal állunk szemben, mely a benne foglalt jogosítványoknál fogva a haszonélvezeti jogon túlterjed s közel állott a tulajdonjoghoz. Ez is a helyes értelme annak, hogy a törvényhozás ezen jogintézmény megszüntetését elhatározván, azon rendelkezést tette, a melylyel ezen birtoknak a zálogbirtokostól való visszakövetelhetését határidőhöz kötötte s ezen határidő leteltével a birtokot a zálogbirtokos feltétlen tulajdonául nyilvánította. Ezen rendelkezésnek nyilvánvaló következménye csak az, hogy a fent felhívott igazságügyministeri rendelet ezen határidő eltelte után az ily birtokra feljegyzett visszaváltási jogot a zálogbirtokos egyszerű kérelmére törölni rendeli. Az úgynevezett «zálogtartási viszony»-nál; ezen praemissák fenn nem állanak. A fentiekből kitetszŐen itt egy tiltott jogügylet nyert az eredeti helyszíneléskor tkvi feltüntetést ; legtöbb esetben pár évre volt ez a zálogbaadás, a melynek elteltével a birtok a zálogba adónak visszaadandó volt s vissza is adatott. S mégis ezen igazságügyministeri rendelet, tekintet nélkül arra. nem szünt-e meg a zálogtartási viszony mindjárt a telekkönyvi helyszínelést követő napon, — ezelőtt 40—42 évvel, — tekintet nélkül arra, gyakorol-e a zálogbirtokos most e birtokon tényleg bárminemű jogot, — egyedül a tkvi állapotot véve tekintetbe, megadta a jogot a zálogbirtokosként kitüntetett egyénnek, hogy egyedül a tkvi bejegyzés alapján a zálogbaadó jogát egyszerű kérvény alapján töröltethesse. Hogy a bíróságnak e kérvény folytán a feleket meg kell hallgatni, — az a kérdés lényegét nem érinti; — hisz e meghallgatás perenkivüli eljárásban történvén, e kérelem teljesítését a zálogbaadó csak okirattal akadályozhatja; — annak bizonyítása, hogy e viszony már 40 éve megszűnt, tanuk és szemle utján nem töiténhet, — pedig a nép között e kérdés rendezése abból állott legtöbbször, hogy a zálogtartó a kölcsön összeget átvévén, visszaadta az ingatlant s az esetleg kiállított kötvényt, és óvakodott mindenféle törlési engedélyek aláírásától. A ministeri rendelet ezen kijelentésével a tkvi helyszíneléskor bejegyzett zálogtartási viszonyban szereplő egyének jogi helyzete is gyökeresen megváltozott. Ha addig itt-ott a bíróságoknál meg is volt a hajlandóság ezen viszony feltüntetését olybá venni, hogy ez egy törvényileg tiltott ügyletet tüntetvén fel, — a zálogba tartó joga nem terjed ki egyébre, mint a kölcsönadott összeg visszakövetelhetésére ; — most már a zalogbirtokos tekintendő az ingatlan valóságos tulajdonosának, — a zálogbaadó joga a végrehajtás szempontjából például csak a zálogviszaváltási joggal egy szempont alá eső, és a végr. törv. 132. §-a szerint ingóság gyanánt lefoglalandó jognak tekintendő. Több esetem volt arra, hogy felsőbíróságaink is igy határoztak. — s magam is voltam már abban a helyzetben, hogy fenn kellett tartanom a zálogbirtokosként szereplő egyén ellen kibocsátott árverési hirdetményt oly esetben, a mikor a OG 21 zálogbaadó már 35 éve visszaadta a kölcsönt és azóta birja az ingatlant s mindezt a végr. törv. 168. §-a alapján indított végrehajtás megszüntetése iránti perben be is bizonyítja, — de persze, például egy bank cég végrehajtóval áll szemben s nem tudja igazolni azt, hogy a cég e körülményről tudomással birt s a zálogbirtokos elleni jogát nem nyilvánkönyvben biztában szerezte. Mindez pedig a gyakorlati életben tapasztaltakkal erősen ellentétes képet mutat és a legtöbb esetben csak arra nyújt szolgálatot, hogy a nyilvánkönyvvel űzött visszaélések szaporodjanak. Ingatlanokat többnyire azon helyeken adtak zálogba, a hol a hitelszerzésnek ez volt jóformán az egyedüli formája. Az ország legszegényebb és műveltségben elmaradott vidékein, — a tkvi intézménynyel ezen okoknál fogva legkevésbé törődő nép osztályainál, nemzetiségeinél volt a leggyakoribb ; itt Felső-Magyarországon ezt tapasztalom. Például álljon : Zemplénmegye sztropkói járásában fekvő község 80-at tevő telekjegyzőkönyvei közül 20 telekjegyzőkönyvben, tehát minden 4-ik tkvben találtam ily viszony kitüntetését és a telekkönyveknek a tagosítás folytán szükségessé vált átalakítása alkalmával azon érdekes tapasztalatot tettem, hogy bár a tagosítás a 60-as évek elején, tehát a helyszínelés után csak egy pár évvel, történt — az összes ezen zálogos^birtokok a'zálogba adókbirtoka gyanánt lettek kihasítva, — legtöbb helyütt a zálog baadók már ingatlanával egyesítve, — a mi nyilván mutatja azt, hogy a zálogtartási viszony más akkor megszűnt, — a zálogbaadók már akkor visszakapták ingatlanaik haszonélvezetét. És dacára ennek, még most is fejők felett lebeg a Damokleskard, hogy a zálogbirtokos szerződési jogutódja, — annak hitelezője, vagyonuktól megfoszthatja! E vidéken minden félreeső — nyomorultabb helyen tömegesebben bukkannak fel e feljegyzések s legtöbbször arról győződhet itt meg mindenki, hogy ezen ingatlanok most már a zálogbaadó, vagy jogutódja s nem a zálogbirtokos kezén vannak. Tapasztalataim e kérdésben más vidékre nem terjednek ki, — ugy hiszem azonban Felső-Magyarország más vidékén is hasonló a helyzet s igy nagyobb érdekkör szolgálatában teszem azt, ha rámutatok, hogy mily egyszerű módon foszthatok meg mindazok birtokuktól, kik tudatlanságból vagy hanyagságból a zálogtartási viszony törlése iránt a lépéseket meg nem teszik. A conclusiója pedig mind ennek az a kívánság, hogy ez a rendelkezés megváltoztassák. A zálogtartási visszony mindig törlendő legyen, — azonban a zálogbirtokos javára e törlés csak az esetben szolgáljon, ha a helyszínelés óta mindig ő vagy jogutódja van birtokban ; ez fog a gyakorlati élet igényeinek megfelelni. Az is indokolt kívánság, hogy ezen feljegyzések a telekkönyvekből mihamarabb eltüntettessenek ; — erre pedig csak az a mód, ha e törlés iránti eljárás hivatalból megindítható. — Ez perenkivüli uton történjen, a bizonyítás engedélyezésével — a betétszerkesztéssel, átalakítással és tényleges birtoklási eljárással kapcsolatosan ott, a hol ezen eljárások folyamatba vannak, — ezen eljárások nélkül is községenként egyszerre egy folytatólagos eljárás utján. Eljárási szempontok is kívánják ezen megoldást; — az átalakítással foglalkozók megmondhatják, mily nehézségbe kerül a zálogba adó birtokából kivonni a tagosítás folytáni összesítés következtében nem létező, telekkönyvileg azonban kitüntetett s már a zálogbirtokos ellen vezetett végrehajtás során árverés alatt is álló birtokrészietet, — a melyre vonatkozóan a zálogbaadó annak idején elmulasztotta a zálogtartási visszony törlésének és az ő feltétlen tulajdonának kitüntetését. Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének házasságjogi részéhez.*) Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri ügyvéd. Első fejezet. A házastársak személyes viszonya egymáshoz 94. §. A házastársi személyes kötelességek a következők: 1. a kölcsönös tisztelet és becsülés, 2. a kölcsönös segély és támasztás, *) Lásd előző cikket a «J o g» 2. számában.