A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 38. szám - Az örökösödési eljárás némely hiányáró

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 38. számához. Budapest, 1901. szeptember hó 22 Köztörvényi ügyekben. A tékozlás miatt gondnokság alá helyezésnek célja az, hogy a gondnokság ala helyezendő a vagyoni pusztulástól megovassék. E cél elérésének szempontjából tehát értelme se volna annak, hogy a gondnokság alá helyezés csakis a pazarlás bevégeztével mondassék ki, hanem elegendők arra az illetőnek olyan költekezései és cselekményei, melyek a vagyonromlás előidézésére alkalmasok. A szabadkai kir. törvényszék (1900. oki. 6-án 19,079 sz. a.) P. Józsefné V. Verona felperesnek, itj. V. István alperes ellen, gondnokság alá helyezés iránt'folytatott perében következőleg i t é 11: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a B. alatti családi értesitövel kereshetőségi jogát igazolván, kéri alperest tékozlás miatt gondnokság alá helyezni s ebbeli kérelmét arra alapítja, hogy alperes részegeskedik, mulat, s többet költ mint a mennyi a jövedelme, minek következménye az lett, hogy a csantavéri 716. sz. betétben foglalt ingatlanait pár év alatt 2,700 frttal jelzálogilag megternelvén, az ingatlan állagot megtámadta. Alperes beismeri, hogy az ingatlant 2,700 frttal megterhelte és számot adván a pénz hováforditásáról, tagadja a részegeskedést és tékozlást és kéri felperest elutasítani. A kihallgatott felperesi tanuk bizonyítják, hogy alperes részeges, az alperesi tanuk pedig bizonyítják, hogy alperes ugyan iszik, mint bárki más is és mulat, de azért őt részegesnek és pazarlónak minősíteni nem lehet, ellentétes vallomások lévén, kétséget kizárólag alperes részegeskedését megállapítani nem lehetett. Ami az adósság csinálását illeti, ugy az A. alatti telekkönyvi kivonattal igazolást nyert, hogy alperes az ingatlanait 2,700 frttal megterhelte. Figyelembe véve azonban a tkvi iratokat valamint V. A.; V. B., P. A. és P. A.-né, P. A., V. M. tanuk vallomását, bizonyítást nyert, hogy alperes a nevére irt ingatlanok felét l,0OU frt vételárral megvette; hogy szüleitől a gazdaság viteléhez szükséges fundus instructust nem örökölte, hanem mindezt megszerezte, hogy az ingatlanokra egy 650 frt értékű szállásépületet és egy 250 frt értékű istállót építtetett, hogy felperest, magát és János nevü testvérét kiházasitotta és ezen lakodalmakra vagy 500 irtot költött, hogy a C. 2. alatti 350 frtos tehertételt a C. 3 alatti előnyösebb kölcsönből kifizette, hogy V. István testvére gyermekeinek 250 frtot fizetett végkielégítés cimén, hogy nyereségszerzés céljából bevásárolt marhája és 26 disznója elhullott. Ami alperes azon terhére rótt cselekvését, hogy családjával és gyermekeivel nem él, illeti, ugy az a gondnokság alá helyezésre alapul nem szolgálhat annyival kevésbbé se, mert V. Anna és P. Albert azon vallomása alapján igazolást nyert, hogy gyermekei őt fenyegették. Mindezekből kifolyólag felperes alperes ellenében a tékozlást be nem igazolván, felperest keresetével el kellett utasítani. A szegedi kir. itélö tábla f 1901. június 3-án 3,000 sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest tékozlás miatt gondnokság alá helyezi. Indokok: A kir. itélő tábla a keresethez csatolt tkvi másolat és 23. sz. a. csatolt tkvi iratok közt B. alatt levő adásvevési szerződés alapján megállapítja, hogj alperes a csantavéri 720 sz. tjkvben foglalt ü/4 telekföldnek felét az 1883. évben V. Istvánnétól vette s annak 1,000 frt vételárát kifizette, ugyanannak az ingatlannak másik felét pedig örökölte az 18Í-7. évben; megállapítja azt is a tjkv. alapján, hogy alperes ingatlanára az első kölcsönt az 1899. évben vette fel. Ezeknél fogva valónak fogadja el a kir. it. tábla, hogy alperes csak 1889. évben nejének elhalálozása után kezdett kölcsönöket felvenni. Ugyancsak a telekkönyv és alperes előadása alapján azt is megállapítja a kir. it. tábla, hogy alperes */a telek föld ingatlanát a kereset beadása előtt eltelt 10 év alatt 2,700 frt erejéig megterhelte, a fölvett kölcsönösszegeket elköltötte, azoknak megfelelő vagyona nincs, mert P. J., F. J. és több tanú vallomása szerint alperes ingatlanán nem gazdálkodik, hanem azt haszonbérbe adta. Ehhez járul még az, hogy V. Mihály vallomása szerint alperesnek Csantavéren volt egy háza és azt is eladta. Alperes azzal védekezett, hogy a kölcsönvett összegeket ö nem tékozolta el, hanem azokkal az összeggekkel fizette a V. Istvánnétól vett ingatlanrész 2,000 frt vételárát, azokból vett a gazdasághoz ökröket, teheneket, sertéseket és egyéb felszereléseket, épített gazdasági épületet, testvére gyermekeit örökrészükre kielégítette és saját fiát és leányát kiházasitotta. Alperesnek azt az állítását, hogy ő V. Istvánnénak 2,000 frt vételárat fizetett, megcáfolja a fent megjelölt adás-vevési szerződés, amely szerint 1,000 frtot fizetett és azt már az 1883. évben kifizette alperes. Eltekintve attól, hogy az alperes kérelmére kihallgatott tanuk közül V. Anna, akivel alperes ágyasságban él, továbbá V.Mihály, akivel alperes pénzkölcsönbó'l kifolyó kezességi viszonyban áll, V. Verona aki V. Annának testvére, érdekteleneknek nem tekinthetők, az alperesi tanuk nem bizonyították, hogy alperes mit költött az építkezésre, gazdasági felszerelésekre, testvére gyermekeinek kielégítésére és saját leánya és fia kiházasitására, mert a tanuk vallomása eltérő, ellentétes, amennyiben V.József tanú azt vallotta, hogy alperes gazdaságának felszerelésére a családtól az építkezéshez szükséges fákat, továbbá lábas jószágokat is kapott; továbbá, hogy az építkezés még az 1885/86, évben tehát a kölcsönök felvétele előtt eszközöltetett, még pedig V. Mihály tanúvallomása szerint részben az alperes által eladott csantavéri ház vételárából; P. Albert tanú vallomása szerint 25, V. Verona és V. A. vallomása szerint 26 drb sertése hullott el alperesnek, holott V. állítása szerint alperes 16 sertést, V. J. vallomása szerint 3 malacot vett, minél fogva sem a vett, sem az elhullott sertések száma, sem azok értéke igazolva nincs. Ezeket és azt figyelembe véve, hogy az alperes által megjelölt kiadások egy része rendszerint a gazdálkodás jövedelméből fedezhető, a kir. it. tábla nem találja bebizonyitottnak azt, hogy a kölcsönvett összegeket alperes szükséges és hasznos kiadásokra fordította, sőt a C. 5. a. bekebelezett zálogjoggal biztosított 2<K)ftra nézve alperes maga is beismeri, hogy azt V. A. ágyasától nem kapta kölcsön, hanem azt az összeget nevezettnek szolgálati jutalmául kötelezte. A kir. it. tábla P. I., G. J.,V. J., V. János tanuk vallomásával bizonyítottnak találta azt, hogy alperes részeges, korhely életet élt, amit támogat a 6,045/900. sz. kérvényhez csatolt községi bizonyítvány, ugy az a körülmény, hogy alperes rendes foglalkozásával felhagyva, földjeit haszonbérbe adta. Ezekből az okokból a kir. itélő tábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával alperest tékozlónak nyilvánítván, az 1877. XX. t.-c. 28. §. értelmében öt gondnokság alá helyezte, s az elsőbiróságot további eljárásra utasította. A m. kir. Kúria (1991. aug. 26. 5,354 sz. a.) által a 2-od bíróság ítélete helybenhagyatik, indokaiból és főleg azért: mert a tékozlás miatt gondnokság alá helyezésnek célja az, hogy a gondnokság alá helyezendő a vagyoni pusztulástól megóvassék. fc. cél elérésének szempontjából tehát értelme se volna annak, hogy a gondnokság alá helyezés csakis a pazarlás bevégeztével mondassék ki, hanem elegendők arra az illetőnek olyan költekezései és cselekményei, melyek a vagyonromlás előidézésére alkalmasak; ahhoz pedig nem férhet szó sem, hogy ha */4 telkes gazda belső telkét és gazdasági felszereléseit eladva, a gazdálkodással felhagy, külsőségét haszonbérbe adja és minden foglalkozás nélkül részeges korhely életet folytat, ezeknek következtében az ő vagyoni végpusztulása bekövetkezik és már maga ez a tékozlás tényének megállapítására elegendő stbi. A lefoglalt ingónak a foglalás alól felmentésére irányuló igény sikeresen állapitható nem csak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy az az ingó végrehajtási árverés ala bocsáttassék ; már pedig állandóan követett birói gyakorlat az, hogy a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalás nem bir hatálylyal az olyan harmadik személylyel szemben , aki kimutatja azt, hogy az ő jogára való tekintettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek nem állanak szabad rendelkezése alatt; ámde jelenleg végrehajtást szenvedő az illető ingok eladásától vagy a bérleményről való elvitelétől felperes javára kifejezetten eltiltattak, a miből jogszerűen következik az, hogy felperes igazolt igényére való tekintettel az illető takarmány.szalma, tözek és trágya, mint önálló ingóság elárverezés céljából végrehajtás alatt nem hagyhatók (hasonlóan döntött a kir. Kúria 1897. G. 301. szám alatt 1 A m. kir Kúria felülvizsgálati tanácsa : A III. rendű alperes H. Ignác felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A III. rendű alperesnek az a panasza, hogy a fölebbezési bíróság Ítéletéből nem tűnik ki az, hogy az igényelt takarmányt, szalmát, tőzeket, és trágyát a foglalás alól minő ténybeli alapon mentette fel, alaptalan, mert a föllebbezési bíróság Ítélete határozottan azt tartalmazza, hogy az illető ingókat a foglalás alól ama ténybeli alapon mentette fel, hogy a felperes ingatlanát a végrehajtást szenvedők haszonbérben tartották, az illető ingók e bérleményen termeltettek és a haszonbérleti szerződésben kiköttetett az, hogy a haszonbérlőknek a bérleményen termelt takarmányt, szalmát, tözeket és trágyát a bérleményről elvinni vagy eladni nem szabad. Alaptalan a III. rendű alperesnek az a panasza is, hogy a fölebbezési bíróság az által, hogy a fenn megjelölt ténybeli alap mellett hozott itéiet, eltért a felperes részéről keresetlevelében keresetére vonatkozóan felhozott ténybeli alaptól; mert az első tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes keresetét szóbelileg az