A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - Német birod. törvény a magán biztosító vállalatokról

256 A JÖG kivégzés vagy legalább is pellengér- állítás szükségtelen és szégyenletes volta iránt. Aki a sajtó utján ekkép míghurcoliatolt, a kinek becsülete ez által helyrehozhatlan csorbát szenvedett, az amúgy is elveszett már a társadalomra nézve. Minek vele még külön törődni? Elesett, el lesz hantolva és — vivát sequens ! Fődolog a mindennapi idegcsiklandó pikantéria és a mely lap azt fel nem tálalja, az unalmas egy zuglap, azt nem érdemes járatni! És ha a szerkesztőknek ezekért szemrehányást teszünk, ők egyhangúlag azt a feleletet adják: «mit akar mi tőlünk? A közönség ezt igy kívánja és ha én nem teszem, teszi ezt másik laptársam*. Ebből származik aztán nálunk az erkölcsök oly siralmas elvadulása, a sok botrány, párbaj stb. E megjegyzésekre a csak imént felmerült és még folyamatban lévő Kormos ügyön kívül az ujabban meghurcolt F a rk a s Gyula dr. albiró esete szolgáltat okot. Még nem is volt alkalma a meghurcolt bírónak a terhére rótt cselekmény dolgában illetékes bírája vagy fegyelmi hatósága előtt nyilatkozni és a napi sajtó már pálcát tört felette, bírói carrier-je még ártatlansága esetére is súlyosan van kompromitálva és nehez'tve. Nem szándékozunk sem az eset részleteit előadni, sem a bíró védelmére kelni. Mindkét esetben csak az általunk a napi sajtónál annyira megrótt hibába esnénk. Annál keményebben kell sújtanunk azon frivol gondolkodásmódot, mely egy egyszerű — talán bosszú szülte — feljelentést, melyben a legképtelenebb dolgok is foglaltathatnak, elegendőnek tart arra, hogy annak közzétételével egy esetleg teljesen ártatlan, tisztességes egyén erkölcsileg kivégeztessék! Mert a seb, melyet sajtó utján ülnek, soha sem heged be többé — és minél nemesebb érzésű, minél ártatlanabb a támadással sújtott, annál biztosabban elvérzik. Valóban idején volna már nálunk is a napi sajtó eme garázdálkodásának véget vetni és az egyéni becsület megóvásának garanciáit avval is fokozni,hogy a jogerős vádhatározat előtt közzétett hírlapi közlemény ép ugy, mint Angliában és Franciaországban közönséges börtönnel, a hirlapi óvadék megfelelő elvesztésével és az ártatlannak a tényleges szerkesztő, kiadó és a cikk szerzője által egyetemitg nyújtandó kártérítési összegben való marasztalással sujtassék. A napi sajtó az ily szigorra eddigi eljárásával bőségesen rászolgált; és ha kevésbbé pikáns is lesz a tartalma, — ugy a reggeli kávé ezen fűszerét bőségesen pótolja sok ezer ember nyugalma és becsületének intakt megóvása. Az ügyvédi talár. «Nunc est bibendum, nunc pede liberó pulsanda telJus*. Az osztrák ügyvédi kar elérte végre vágyai netovábbját: a talár viselésének jogát—egyelőre ugyan csak ünnepélyes alkalmakra, az esküdtszéki és felső bíróságok előtti tárgyalások esetére, — de lassan-lassan az uj vívmány bizonyára nagyobb tért is fog hódítani és az ügyvéd még a bagatell lárgyaláron is fog majd feszesen és méltóságteljesen talárban díszelegni.*] A ki az osztrák nép cim- és rangkórságát és az ott levő «Vereinsmeierei»-t ismeri, az cseppet sem csodálkozik, hogy e kérdés Ausztriában oly nagy fontosságúnak tekintetik és a talár engedélyezése ott oly ujongással fogadtatott. A hol mindenki egy «Herr von* — ott a talár csakugyan szükségletet pótol és számbamenő kitüntetést képez. Ki venné ezt tőlük zokon?! Az osztrák viszonyoknak reánk való — nem mindenkor üdvös — visszahatásánál fogva a talár behozatalának k'rdése bizonyára nem sokára a mi ajtainknál is be fog kopogni. Hiszen, már ismételve emelkedtek sóvárgó hangok annak behozatala érdekében. De aktuálissá a dolog nálunk csak a bírói és ügyészi karra nézve kötelezővé teendő talárviselet időpontjában válik. Akkor lesz is r-émi jogosultsága azon kívánatnak, hogy az ügyvédi kar, mint a judikalura egyik egyenrangú tényezője, külsőleg is a bíróság előtti megjelenésében ezen paritást dokumentálja. De akkor is csak cum grano salis szeretnők ezen újítást alkalmaztatni. Mert a járásbíróság előtti «tömeges» tárgyalási napon a taláros ügyvéd egyszerűen nevetséges lenne. Nem akarjuk a kérdést szándékosan kicsinyleni, de valami nagy súlyt még sem birunk neki egyelőre tulajdonítani. Mennyivel fontosabb az ü g y v é d i kenyér kérdése! Magántulajdont képező utteriilet csak akkor vehető közútként igénybe, ha az jogerős határozattal a közutak hálózatába fölvétetett s azért tulajdonosa kárpótoltatott. A m. kir. kereskedelemügyi minister 1900. évi 60,920 sz. határozata N. várm. közig, bizottságának. W. J. és társai sz—i lakosok panaszára II. K. M. sz—i lakos ellen utelzá ás miatt indított kihágási ügyben mult évi október hó 10-én tartott ülésében 1,182/2,733 sz. a. hozott és az 1894. évi XII. törvénycikk rendelkezéseire fekle:ett Ítéletét, melylyel a járási íőszolgabiró 14/899. sz. másodfokú felmentő ítéletének megváltoztatása mellett helybenhagyja az Sz. község elöljáróságának 1899. évi május hó 2-án hozott, panaszfottat 20 korona pénzbüntetésben, behajthatatlanság esetén 2 napi elzárásban s a megrongált híd helyreállítására kötelező' elsőfokú ítéletét, valamint a most idézett két alsófoku Ítéletet is a földmivelésügyi minister ur nevében megsemmisítem. Mert azok az 1894. évi XII. t.-c. rendelkezéseire voltak fektetve, holott a jelen esetben nem mezei közös dülőut, hanem egy képviselőtestületi közgyűlési határozattal a községi *) Ujabb verzió szerint e hír még idűelötti, mert a miniszteri rendelet még nem érkezett le az ügyvédi kamarákhoz. De ez csak rövid idő kérdése lehet; maga a tény nem nyert cáfolatot. A szerkesztőség. közutak hálózatába felvett ut elzárása panaszollatott. Ehh v.képest egyúttal elrendelem, hogy az ügy az 1900. évi I. t.-cikk 102 §-ában megjelölt hatóságok elbírálása alá bocsáltassék. Utasítsa, tehát az idézett törvényszakaszban megjelölt elsőfokú hatóságot, hogy ezeknek szem előtt tartásával ujabb tárgyalás alapján ujabb elsőfokú ítéletet hozzon. A nélkül, hogy az elsőfokú hatóságok ítéleteinek praejudicálni kívánnék, utalok a hivatali elődöm által az 1892. évi július hó 11-én 45,380 sz. a. kiadott végrehajtási utasítás III. fejezet 5. §-ában foglalt rendelkezésre és megjegyzem, hogy magántulajdont képező ut, terület csak akkor vehető közútként igénybe, ha az jogerős határozattal a közutak hálózatába felvétetett, s ezért tulajdonosa kárpótoltatik. Ha tehát mindezeknek megtörténte előtt a tulajdonos a területén észlelt közforgalmat elzárja, erre joga lévén, ezért nem büntethető. Miután pedig a község képviselőtestületének határozata, melylyel a^ kérdéses utat a községi utak hálózatába felvette, az idézett végrehajtási utasítás II. fejezet 5. §-a értelmében alispán által, illetve felebbezés esetén az 1890. évi I. t.-c. 47. §-a értelmében a bizottság által felülbírálandó, a mi az ügyiratokból következtethetőleg ez ideig meg nem történt, felhívom a bizottságot, utasítsa az alispánt, hogy a mennyiben ez még meg nem történt volna, az idézett végrehajtási utasítás (II. fejezet 5. §. utolsó bekezdése) értelmében a Sz.-on 1896. évi november hó 18-án 61,759, sz. a. hozott képviselőtestületi közgyűlési határozatot vizsgálja felül, s ennél az alkalomnál legyen figyelemmel arra, hogy a mennyiben a magántulajdont képező útra (területre) közút céljából tényleg szükség van, az esetleg kisajátítás utján is megszerezhető, s csak azután nyitható meg mint közút a közforgalomnak, ha a magántulajdonos kárjDótoltatott Szerkesztőségi üzenetek. V. K. dr. Nagyrőce. Ön azt kérdi tőlünk: (tEg-y válópört kellene folyamatba tennem. A házasfelek közül a férj, leendő felperes, magyar állampolgár, s jelenleg a rimaszombati kir. törvényszék területén lakik, a nő osztrák származású. A házasság Ausztriában jött létre s a házasfelek mindaddig, mig a nő férjét el nem hagyta, Fiúméban laktak, hol a férj m. kir. álíamvasuti tisztviselő volt. A válás oka a hűtlen elhagyás, a nő lakóhelye ismeretes jelen'eg atyjánál tartózkodik Ausztriában. A kérdés, — melyre feleletet óhajtok nyerni, — az: hol kell ezen válópert megindítani: Fiúméban kell-e azt megindítani az ottani kir. törvényszék előtt, s ha igen, a lasz nyelven kell-e okvetlenülbeadnia keresetet, vagy pedig lehet-e magyarul is? — vagy pedig lehet-e aztaférj jelenlegi illetékes bíróságánál, a rimas z o mb ati kir. törvényszéknél is, vagy esetleg valamely más belföldi törvényszéknél megindítani? Az 1868 L1V. t.-cikk 3(1. $ a szerint ugyanis a válóper, ha a másik fél lakóhelye ismeretes, — azon törvényszék előtt indítandó meg, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. Ez a jelen esetben Fiume. A mi perrendtartásunk azonban, ugv tudom, Fiúméban nincs hatályban, mert az 1895. évi június 29-én 27,196. sz. alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet I. szakasza, mely a házassági jogról szóló törvényhez kibocsátott végrehajtási rendeletet Fiúméra is kiterjeszti, a^t mondja, — hogy : «a fiumei kir. tszék illetékességének megállapítására a polgári ügyekben való hatáskör és illetékesség tárgyában 1853. évi február 16-án kelt nyílt parancs rendelkezései irányadó k.» Ezen nyílt parancs nem áll itt rendelkezésemre, s igy nem tudom mi áll abban az illetékesség és hatáskörre nézve. A mi végül a fiumei törvényszék hivatalos nyelvét illeti, az a fiumei törvényszék szervezéséről szóló 1871. évi szeptember 14^én 3,870. sz. a. kelt J. m rendelet 27. §-a szerint az olasz nyelv. A házassági jogról szóló törvényt Fiúméban is életbeléptető 2,022/1895. miniszterelnöki rendelet III. szakasza szerint pedig «a fiumei kir. törvényszék a házassági ügyekben az 1852. évi szeptember hó 16-án kelt igazságügyminiszteri rendelettel kibocsátott ideigl. poler perrendtartásnak harmadik fő cimét (650-683. §§.) az 1894: XXXI. t.-cikknek megfelelően alkalmazza.)) Ezek után tehát már most ismételten kérem b. válaszukat, hogy a válóper hol indítandó meg. Bocsánatot kérek, ha e válasz megadása esetleg sok idejüket venné igénybe, de a kérdés, azt hiszem, neu egészen mindennapi s igy csak olyan helyre akartam felvilágitásért fordulni, hol tudom, hogy az ily kérdésekkel is egészen tisztában vannak» . . . Ezen kérdésre a következő felelettel szolgálhatunk : Több kiváló házasság-jogász egyhangú véleménye szerint a kérdés tárgyat képező esetben a keresetlevél a fiumei kir. törvényszéknél és pedig olasz nyelven adandó be. Kúriai és táblai értesítések. Békéscsaba. F. K. Vizinger-Reisz érk. 1.257/901 V sz. a. előa. Jókuthy n. e. Pécs. K. M dr. Schlesinger-Schapringer érk. 291. és 470/1901. V. sz. a. előa. Fabinyi ; uj referenst kap. - Pozsony. L. D. dr. Ligetfalvi hitelint.-Aller. érk. 888/901. V. sz. a. előa. Végh, n. e - Técső. E. I Ruday-Erdő (7,002/900. P sz.) szept. 3. hh. - Vág sellye. S. F. dr. Deutsch felfoly. szept. 3. vu. - Versec S K. dr. Stadler-Stadler éHcJigOjWl^P. sz. a. előa Pásztélyi n. e