A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 3. szám - A közjegyzői intézmény reformjához

18 A JOG 40-kros ivenkénti díjazást véve alapul — 4,957 teljes ivet lehetne másolni. Ezen adatokkal, azt hiszem, teljesen bebizonyítottam, hogy a fent emiitett igazságügyminiszteri rendelet egyáltalában nem szolgál az ügykezelés egyszerűsítésére, hanem csak komplikálja azt, és mig az államnak egyfelől tetemes és hiábavaló költséget okoz : másfelől a leírási kezelési hátralékok felszaporitására jelentékenyen közre fog működni. Ily módszerrel sohasem fogjuk a bíróságok leírási hátralékait megszüntetni; hanem tessék rendes javadalmazással s nyugdíjigénnyel ellátott irodagyakornokokat alkalmazni a mindenféle szedett-vedett díjnok helyett, a kik írnokokká, majd pedig a számban szaporítandó irodatisztekké előléphetnek ; tessék ezenkívül hivatalfőnökökké ne fejbólintó Bálintokat, híres, «jó embereket)), hanem erélyes és arra termett egyéneket kinevezni, akik egész lélekkel hivataluknak éljenek s akkor minden complicált rendelet nélkül is minimumra fog a leírási hátralék redukálódni. / A közjegyzői intézmény reformjához [. A «J o g» f. évi január 6. számában Specla tor név alatt — ezzel a címmel: «A közjegyzők országos congressusához» megjelent közleményben szerző annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Magyarországban a közjegyzői intézmény 25. évi fennállása alatt szerzett tapasztalatok szerint az igazságszolgáltatás fontos és nélkülözhetlen intézménye gyanánt éppen ugy bevált, mint a más művelt európai államokban. A cikk irója kiegészíti ezt a beismerését azzal, hogy miután ekként ez az intézmény az igazságszolgáltatás keretében előnyösen vált be, tehát az intézményt fejleszteni kell oly módon, hogy a közjegyzők hatásköre nagyobbittassék és pedig ő szerinte többi közt az által, hogy a bíróságok terheiből egyet-mást átvegyenek, — továbbá, a mennyiben a jogbiztosság kívánja — több jogügyleinél különösen a kiskorúak érdekéből a jogügyleteknek közjegyzői okiratba való foglalása szükségkép megkívántassák, — és végre, hogy a közérdek előnyére — szerződések és beadványok szerkesztése a jogi szakismeretet nélkülöző egyének (tehát zugirászok) kizárása végett csak közjegyzőknek és ügyvédeknek engedtessék. Cikk iró urnák ez a vélekedése idáig helyes és teljesen megfelel a jogügyletek forgalmának, biztosságának és a vagyoni hitelesség kívánalmainak — tehát a közérdeknek. A cikk irója ezzel a vélekedésével nem is egyedül áll, mert éppen ily értelemben maga az igazságügyi minister ur is nyilvánosan nyilatkozott; sőt igy nyilatkoznak a kormánynak több tagjai, a bíróságok — és az igazságszolgáltatás gyorsasága iránt érdeklődök nagy száma is, a kik ezenkívül a közjegyzői intézménynek ezen fejlődési állapotában, - és annál a közhitelességnél fogva, a mely a közjegyzők hatáskörének főjellegét képezi, a perenkivüli jogügyekben való eljárást egészben véve megnyugvással kívánják a közjegyzők hatáskörébe utaltatni. Spectator név alatt kiadott közleménynek eddig terjedő kijelentései tehát semmi kifogás alá nem jöhetnek. De ugyanő további következtetéseiben más útra tért, és nem arra, a melyet a logikai összefüggés rendje követel — mert ő a fentebbiek további fejtegetéseinél azt tartja, hogy a közjegyzők — mint az intézmény közegeinek — személyi és anyagi viszonyait az eddiginél alárendeltebb helyzetbe kell szorítani; ezt tartja ő szükségesnek, ezt sürgeti, — ugy vélekedvén, hogy miután a biró — az ügyész, — az ügyvéd nagyobb és több oldalú szakismerettel bir, mint a királyi közjegyző, mégis az anyagi helyzetben az előbbiek hátrányára oly nagy különbség van, hogy amig egy biró fizetése 2,000—3,000 forint, — ezzel aránytalanságban egy vidéki közjegyző jövedelme 6,000 forint, nagyobb városokban pedig 15.000 forintra megy — és ezt a különbözetet a közjegyzők díjazásának csonkításával kívánja kiegyenlíteni, Rosz uton jár a Spectator irója, mert a logikai összefüggés és helyes következtetés nem ezen az uton jár. Ezek a kijelentések nem helyesek, magát az írót — talán méltatlanul — anyagi érdek szószólójának tüntethetik fel, és az ő kijelentéseiből kivehető tendentiát mások könnyen még culinarisabb értelműnek tekinthetik. Alkalmasak az ő nézetei és kijelentései arra is, hogy a közjegyzők és a közpályán más ágban működő hivatali közegek közötti antagonismust fejlesztik, és ápolják. ' arra Ajánlatos tehát, hogy erről az útról térjünk v.ssza a másik útra a melyen a logikai összefüggés és következtetés mellett helyesebb és igazabb módon lesz meghatározható, hogy mit kell tenni a kormánynak és a torvényhozásnak a közjegyzői intézmény fejlesztése és a közjegyzői kar anyagi és morális helyzetére most, midőn már átalanossa vált az a meggyőződés, hogy a közjegyzők 25 éves működése folytán az intézmény az igazságszolgáltatás és az állami kincstár javára teljesen bevált és midőn már kétségtelenné vált, hogy a közjegyzők tevékenységét közhitelesség hatályával a gyors, pontos és olcsó igazságszolgáltatás nagy előnyére sokkal kiterjedtebb mértékben lehet és tanácsos igénybe venni. A Spectator irója figyelmen kívül hagyta a kir. közjegyzők képességi qualificatiójának, valamint az állásukhoz kötött javadalmi fokozatoknak az ő vélekedése szerint való meghatározásánál az 1886. évi VII. törvénycikk 1. §-t, — valamint az 1891. évi XVII. törvénycikk 22. és 23. §§. Ezekből megtudhatta volna, hogy az a kir. közjegyző, a ki 10 évnél kevesebb idő óta munkálkodik közjegyzői minőségben, az ily közjegyző a kir. Ítélőtáblai fokozatba jut; — a ki pedig 10 évnél több idő óta működik mint közjegyző, az a curiai bírói fokozatba jut. — Kétségtelen tehát, hogy a közjegyzőt jogosan és törvény értelmében megilleti az emiitett rangfokozathoz szabályozott hivatalos fizetési javadalomnak tiszta aequivalense. A ki a közjegyzők ügyforgalmát nem felületesen, hanem behatóan figyelmére méltatja, az csakhamar meggyőződést nyer arról, hogy az ország közjegyzőinek legnagyobb része örömmel fogadná, ha az emiitett fokozati összegben tiszta jövedelmét csakugyan tisztán el is érhetné, és pedig ugy mint az emiitett fokozatban álló biró, — tudniillik a nyugdíj jogosultsággal és mindez biztosítva volna neki épp ugy, mint a Spectat jr által hátrányban gondolt bírónak. De ebben az esetben még azt is ki kellene mondani, hogy a közjegyzői működéshez elkerülhetlen irodahelyiség, annak felszerelése, fűtése, világítása, az ügyfelek forgalmához szükséges váróterem, továbbá az irodai segéd- és szolgaszemélyzet s egyéb ezzel járó nélkülözhetlen kiadások, bélyegek, Írószerek és egyéb ki sem gondolható, de felmerülő szükségletek nem a közjegyző által viselendők. hanem az államkincstár által éppen ugy, mint a birói állásoknál történik. így lehetne csak megközelíteni azt az egyenlősítést, a mit a cikk irója kigondolt ; de világos, hogy az igy el nem érhető, pedig azokat a kiadásokat a közjegyzői állásban még is csak kell fedezni és a ki ennek gyakorlatában van, az mindjárt átlátja, hogy mindez nagy összeget képvisel. Tehát csak képzelődés az a nagy jövedelem, a mit — sajnos — sokan, de mindenesetre felületes számítással a közjegyzői áilásnak tulajdonítanak. A Spectator a közjegyzők országos congressusához címezte közleményét és a közjegyzők qualificátióiról és jövedelmeikről szóló fejtegetéseit. Figyelmébe ajánljuk tehát a congressuson hozott határozatokat és kijelentéseket, melyekből meggyőződést szerezhet, hogy az ország közjegyzőinek egész kara azokat akijelentéseket éppen nem személyes, és haszonnyerés érdekeire számítva tette, hai.em a 25 éves tapasztalatok alapján szerzett hazafias meggyőződésből és az ország igazságszolgáltatása javának előmozdítása céljából jelenti ki, hogy mi módon tartja a közjegyzői intézményt és a közjegyzők hatáskörét reformálandónak. Nem szívesen foglalkozunk itt a közjegyzők qualificatiójának, és jövedelmöknek kérdésével; de miután Spectator éppen ezt a két kérdést táigyalja nem nagy előzékenységgel, szükségesnek tartottam e sorokat a kérdés némi tisztázása végett szintén közzé tenni és cikkében foglalt ellentétekre reá mutatni. A közjegyzői kar éppen nem akarja, hogy ő végette készítessék, és fejlesztessék az intézmény, hanem, hogy az igazságszolgáltatás magas érdekei végett álljon fenn az intézmény és legyenek a közjegyzők ahhoz kellő hatásKÖrrel felruházva, és oly javadalommal ellátva, amely mellett közbizalmi előkelő állásuknak megfelelőleg az azzal járó felszereles s egyéb szükségleteknek fedezésében semmi akadály ne lehessen, és ez a kívánság nem személyes érdek, de éppen a fontos közbizalmi állás kellő betöltéséhez közérdekül megkívántató kellék. Ha már elismerjük azt, hogy a közjegyzői intézmény az államnak fontos igazságszolgáltatási és pénzügyi, gazdasági viszonyaiban jótékony és előnyös hasznára éppen ugy bevált, mint a mas művelt államokban: akkor ebből a helyes következtetés nem a Spectator által terjesztet* vélekedés szerint, hanem akkep lesz levonandó, rnmt ezt a más müveit államok törvényhozása elfogadta, ahol oly intézmény közegeinek, amely !L0rrZfg fVara GS jótékony előnyére működik, nemcsak nem sajnáljak, hanem pártolják, és előmozdítják oly nagy javadal