A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 33. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez

130 A JOG vagy annak értékéből kárpótlást szerezni, és a mely rendelkezés az idézett törv. könyv. 287. S-ának azon a rendelkezésén alapul, hogy a folyamok álladalmi vagyont képeznek, hatályon kivül van helyezve, mivel az idézett 9. §. a kárpótlásnak e nemét meg nem állapítja, hanem e helyett csak az eredeti folyás helyreállításával rendelkezik és csak azt engedi meg. Az elbirtoklás kérdésének megállapítása nem ténykérdés, hanem jogkérdés s az mint jogi következmény, az annak alapjául szolgáló tényekből vonható le. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: A. Juon mint B. község birája felperesnek, dr. M. Ödön alperes, valamint Z. Ignác, N. Lázár és N. Lázárné olonici, —G. Avram és T. Lázárné I. Anna karnai lakos alperes ellen, ingatlanok tulajdonjogának elismerése és jár. iránt a gyulafehérvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett, öt rendbeli és egyesítve ugyanott 1900. Sp. 745. számú ítélettel befejezett, felpereseknek felebbezése folytán pedig a gyulafehérvári kir. törvényszék által az 1900. évi október hó 30. napján, 1900. D. 84. sz. a. hozott Ítélettel elbírált sommás perében felpereseknek az 1900. évi november hó 14-ik napján 1900. D. 80/5. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme és dr. M. Ödön kivételével a többi alpereseknek 1901. évi március hó 1-én 1901. I. G. 55/2. sz. a. beadott válaszirata folytán az ügynek az 1901. évi március hó 13. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott. Felperes felülvizsgálati kérelme, annyiban, a mennyiben az a felebbezési bíróság ítéletének az ellen a része ellen van irányozva, mely szerint felperes keresetének a Maros elhagyott medréből való kárpótlás iránti részében hely nem adatott — elutasittatik, — ellenben a felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete abban a részében, mely a régi és uj meder közötti területre, és az ezen területtel kapcsolatban a régi Maros meder középvonaláig terjedő részre vonatkozik, a dr. M. Ödönt illető rész kivételével íeloldoztatik, a felebbezési bíróság további tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Felperes az eljárás közben egyesitett keresetei szerint kereset tárgyává tette a keresetekben tkvi és k. h. számok szerint megjelölt azokat az ingatlanokat, melyek a keresetekhez csatolt térvázlatok szerint megjelölve a Maros régi és uj medre között, továbbá a régi mederben feküsznek, állítván, hogy a két meder közötti terület a mederváltozás előtt is az ő tulajdonát képezte és hogy az uj meder szintén az ő tulajdonát képező ingatlant foglalta el, ezért az oszt. polg. tkv. 409. §-a szerint a régi mederből a meder középvonalán tul fekvő rész kárpótlás gyanánt az uj meder helyett őt illeti. A felebbezési bíróság felperest keresetével egészben elutasította. A régi meder középvonalán tul fekvő részt illetőleg felperes panaszul felhozta, hogy a felebbezési bíróság a vízjogi törvény 9. §-át helytelenül alkalmazta, mivel a Maros régi folyását helyre állítani lehetetlen, ez csak kisebb folyókra vonatkozik. Felperesnek panasza e részben alaptalan. A vízjogi törvény 9. §-a kivétel nélkül minden folyóra vonatkozik, a mi kitűnik a törvény 1—8. §§-ainak rendelkezéséből és abból a körülményből, hogy a jelzett törvény a mederre vonatkozó magánjogi igények tekintetében a szabad rendelkezés alatt álló és a hatósági rendelkezés alatt álló vizekre nézve megkülönböztetést nem tesz, az 1—9. §-ok általános rendelkezései minden vízre vonatkoznak. A 9. §. szerint pedig azoknak, kiknek ingatlanát valamely uion képzett folyammeder elfoglalja — egyéb jog fentartva nincsen, mint hogy az eredeti folyást egy év alatt helyreállíthatják, ez által az oszt. polg. törvénykönyv 4Ö9. §-a, mely ellenkező vagyis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a víznek uj folyása által károsult földbirtokosoknak joguk van az elhagyott mederből, vagy annak értékéből kárpótlást szerezni és a mely rendelkezés az idézett törv. könyv. 287. §-ának azon a rendelkezésén alapul, hogy a folyamok álladalmi vagyont képeznek, hatályon kívül van helyezve, mivel az idézett 9. §. a kárpótlásnak e nemét meg nem állapítja, hanem e helyett csak az eredeti folyás helyreállításával rendelkezik és csak azt engedi meg, — felperesnek tehát oly joga egyáltalában fenn nem áll, hogy a régi mederből magát kártalaníthassa. Ily jog ellentétben áll a a vízjogi törvény 4. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona, és hogy az ellenes parti birtoknál a meder középvonala képezi a birtok határát, ha tehát a meder víztől mentesen marad, akár az által, hogy a viz másfelé veszi folyását, akár más okból és a folyás a 9. §. értelmében egy éven belül helyre nem állíttatik, minden kártérítési kötelezettség nélkül előáll a parti birtokosnak a 4. §-ban törvényileg biztosított joga. A mi már most a régi és az uj meder közötti területből a per tárgyává tett részleteket és azoknak a régi meder középvonaláig terjedő részét illeti, ezekre nézve a felebbezési bíróság felperest keresetével abból az indokból utasította el, hogy ezekre az ingatlanokra nézve alperesek a tulajdonjogot a telekkönyvi tulajdonosoktól szerezték meg adás-vevés utján, ennélfogva mint jóhiszemű harmadik telekkönyvi birtokosok a tulajdont az oszt. polg. törv. könyv 1,467. §-a alapján elbirtokolták. A felebbezési bíróság ebből a szempontból kii idulva, az arra vonatkozó tényeknek, melyekből jogilag következtetni lehetne, hogy a régi és uj meder közötti terület eredetileg csakugyan a felperes tulajdonát képezte, egyáltalában nem bocsátkozott, holott ha felperes a tulajdonjogának alapjául szolgáló tényeket nem bizonyítja, akkor az elbirtoklás kifogásának érvényesítésére ok egyáltalában fenn nem forog. A mi pedi;í a felebbezési bíróság által felhozott elbirtoklást illeti, erre nézve a felebbezési biróság csupán azt jelenti ki, hogy alperesek, kik a kereseti ingatlanokat tkvi tulajdonos előzőktől szerezték, mint harmadik személyek azokat elbirtokolták. Az elbirtoklás kérdésének megállapítása nem ténykérdés, hanem jogkérdés s az mint jogi következmény, az annak alapjául szolgáló tényekből vonható le. A felebbezési biróság azonban annak megállapításából, hogy az egyes alperesek az illető ingatlanokat kitől, mily időben szerezték s azokat mióta birtokolják, egyáltalában nem bocsátkozott. Ezekre nézve az átalakítás előtti régi telekkönyvi állapotot, melyből kitűnik, hogy az átalakítás utáni részletek, mely korábbi telekkönyvi részleteknek felelnek meg, meg nem állapította, továbbá a felperes által arra nézve előadott körülmények, hogy szerinte alperesek nem jóhiszemű harmadik személyek, mivel állítása szerint a korábban véghez vitt tagosítás alkalmával a kereseti ingatlanok vitás területet képeztek, azok a tagosításból kihagyattak, és hogy ez köztudomású dolog volt, — megállapításába nem bocsátkozott, noha felperes ezekre nézve a bizonyításfelvételt kérte, és igy az erre vonatkozó tények megállapítása nélkül az sem bírálható meg, hogy az anyagi jogszabályoknak megfelelőleg az elbirtoklás befejezve van-e. Mindezek szerint a felebbezési biróság ítéleti tényállása akként megállapítva nincsen, hogy az az ügynek érdemi eldöntésére alapul szolgálhatna, miért is a felebbezési biróság Ítéletének a rendelkező részben megjelölt része dr. M. Ödön alperes kivételével, ki ellen alperes felülvizsgálattal nem élt, a S. E. 204. §-a értelmében feloldandó és a további szabályszerű eljárás elrendelendő volt. Az a kérdés, hogy a felülvizsgálati költség a perbeli többi költséggel együtt melyik peres fél által viselendő, a S. E. 204. §-a értelmében a hozandó uj ítéletre hagyatott fenn. (1901. évi március hó 20. I. G. 55. fv. sz. a.) A feljebbezési biróság az által, hogy a felülvizsgálat által nem korlátozott végrehajtási jogot a perfolyama alatt lejárandó tartási összegekre is kiterjesztette, a S. E. 117. §-ának 5. pontját nem sértette meg, mivel e §. ép azt célozza, hogy amennyiben az 5. pont alá tartozó valamely perben végrehajtható ítélet hozatik, a végrehajtás oly időközi összegekre is elrendeltethessék, a melyek a végitélet meghozataláig lejárnak, a végleges vagy végérvényes ítélet meghozataláig pedig a per még mindig folyamatban levőnek tekintendő. A szóval is fentartott kereset csak ideiglenes női tartás megítélésére irányulván, kifejezett ítéleti rendelkezés hiányában is a marasztalásnak csak ily terjedelme lehetne, annál is inkább, mivel a tartás végleges rendezése a házassági bontó per keretébe tartozik. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa B. Györgyné N. Ilona felperesnek, B. György alperes ellen, ideiglenes női tartás és a járulékok iránt a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett, és ugyanott az 1900. Sp. I. 1.070/3. számú ítélettel befejezett, fél és alperesnek felebbezése folytán pedig a budapesti kir. törvényszék által az 1901. évi január hó 16-ik napján II. D. 5,382. szám alatt hozott Ítélettel elbírált sommás perében, alpe-. resnek az 1901. évi január hó 30-ik napján II. D. 538/6. sz. aj beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1901. év március hó 15-ik napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik, és arra köteleztetik, hogy a felebbezési biróság ítéletében meghatározott idő és jogkövetkezmény terhe alatt felperesnek 40 korona felülvizsgálati költséget megfizessen. In do k o k: Alperes a S. E. 185. §-ának a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság ítéletének indokaiban a felperes visszatérési szándékára vonatkozó tényállást nem kellően és nem helyesen adta elő, s ekként, minthogy felperesnek ama kijelentése, hogy alperessel a házas együttélést újra felvenni kész — komolynak nem tekinthető, az erre alapított ítélkezés jogszabályba ütközik; hogy a tartásdíj összegének megállapításánál a felebbezési biróság a felebbezési tárgyalásou előterjesztetteknél fogva a felek kérelmén tul terjeszkedett, de ettől is eltekintve, a tartásdíj összegét tul magasan állapította meg, és hogy jogszabályt sértett, mert a S. E. 117. §-ának 5. pontja szennt, a felebbezés vagy felülvizsgálatra tekintet nélküli végrehajtási jog csak a per folyama alatt lejárt, de nem a még lejárandó részletekre is terjed ki, és hogy semmiségi okot képez ama kimondás elmulasztása, hogy a tartási kötelezettség csak ideiglenes. E panaszoknak nincs megállható alapja; mert a felebbezési biróság, Ítéletének e' részben meg nem támadott tényállásában, azt állapította meg, hogy felperes a jelen per folyama alatt s a biróság előtt is kijelentette, hogy alpereshez visszatérni kész, alperes azonban a visszafogadást megtagadta, ily körülmények között pedig teljesen közömbös, vájjon a per indítása előtt kijelentett visszatérési szándék komolynak tekintendo-e vagy sem? és minthogy az esetben, ha a férj a hozzá