A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 33. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez

A J 704. §. A kereset megindítása vagy az előzetes békéltetés kérése utan az ISQ4. évt XXXI. t.-c. j2. és q8.§-ai értelmében az ideig­lenes különélést a perbíróság rendeli cl. amelynél a föügy folyamatban van és ugyanaz határoz az i8$4. évi XXXI. t.-c. 1O2. if-ában emiitett kapcsolatos intézkedések felől is. Az első bekezdésben foglalt szabályok megfelelnek a jelenleg érvényben levő birói gyakorlatnak. A 704. §. többi része azonban teljesen uj jogszabályokac tartalmaz, mikor megengedi az elnöknek, hogy a H. T. 102. §-ában foglalt ideiglenes intézkedéseket sürgős esetten maga is megtehesse s a hatá­rozat az ellenfél meghallgatása nélkül is meghozható ; továbbá, hogy a bíróság a határozathozatal előtt tudakozódásokat is foganatosíthat, végül, hogy a határozatot a körülményedhez képest módosítani lehet. Ezek a rendelkezések azonban a kiskorú gyermekek és a nő érdeke szempontjából csak helye­selhetők és változtatás nélküi törvényerőre emelhetők. Rá kell itt mutatnunk arra az ellentétre, amely a 695. és 704. §-ok között van. Az előbbi esetben ugyanis a külön­élést elrendelő végzés ellen csak akkor lehet felfolyamodással élni, ha a különélés a törvény értelmében nem lett volna elrendelhető, mig a 704. §. alapján hozott végzés ellen feltét­lenül helye van egyfokú folyamodásnak. A 695. §-nál kifej­tettük, hogy a jogorvoslatot meg kell engedni s ezt a néze­tünket fentartjuk a 704. §-nál is, amely a jogorvoslat szük­ségességét szintén elösmeri. A 695. §-t már csak azért is meg kell változtatni, nehogy kétféle rendelkezést tartalmazzon a tör­vény s a különélés elrendelése alkalmával tett kapcsolatos rendelkezésekre nézve bizonyos esetekben megengedje, más esetekben pedig határozottan kizárja a jogorvoslatot. 705. §. Az i8q4. évi XXXI. t.-c. gj.. 1O2. és IOJ. §-ának megfe­lelő ideiglenes intézkedéseket az i8g4. évi XXXI. t.-c. 118. §-ának esetében a kir. járásbíróságnál keresettel lehet kérni. Az illetékességet a férj lakhelye vagy tartózkodási helye állapítja meg. A kérelem megalapítására szolgáló ténykörülmények valószínűvé tételére és a bíróság tudakozódást jogosultságára nézve az clé'bbi 6. az ily perekben is megfelelően alkalmazandó. A különélésre vonatkozó és az azzal kapcsolatos intéz­kedések azonnal végrehajthatók. Eddig nem volt megállapodott jogszabály a birói gyakor­latban arra nézve, hogy a H. T. 118. tj-ának esetében melyik bíróságnál lehet kérni az ideiglenes intézkedéseket. Ugy tud­juk, hogy kevés eset is merült fel e tekintetben, s a birói gyakorlat iránya az volt, hogy ezek az ügyek a kir. törvény­szék elé tartoznak, kivéve azt az esetet, ha a nő csak 500 irtot meg nem haladó ingóságainak kiadását kéri, amikor is a per a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A 705. §. a H. T. 118. §. alapján támasztható összes igényekre nézve a járásbíróságot mondja ki illetékesnek. Ez a rendelkezés teljesen uj a házassági perrendtartásunkban és kivételt képez az általános illetékesség szabályai alól. Már maga a H. T. 118. §-a különleges rendelkezéseket tartalmaz és fokozza a külföldi házastársak különélése esetén felmerülendő intézkedések sajátosságát a 705. §. Minthogy a H. T. 118. §-a hivatkozik a 103. §-ra is, ezentúl a külföldi szülőknek gyermekeikkel való érintkezéséről a járásbíróság fog határozni, holott ezt a 103. §. a gyám­hatóság hatáskörébe utalta. Továbbá sajátságos rendelkezése a 118. §-nak az. hogy a biró a 98. §. értelmében bármelyik fél kérelmére elrendelheti az ágytól és asztaltól való különélést, holott ennek a 98. §. szerint csak akkor van helye, ha a bontóper már folyik. A 118. §. szerint ez esetben nyilvánva­lóan nem kívántatik meg a bontóper folyamatban létele, amely a perrendtartás 705. §-ából is kiviláglik, mikor ezen ügyeket a járásbíróság elé utalja. A 705. §. folytán előfordulhat ezen kívül az az eset is, hogy a különélő külföldi nő részére tartást itél meg a járás­bíróság a H. T. 98. és 102. §-ai alapján, a vétkesség kérdé­sének vizsgálata nélkül, holott eddig járásbíróság csak a férj vétkességének bebizonyítása esetén ítélhette meg és csak a vétlen nőnek a tartásdijat. Ha a 670. §-ban foglalt illetékességi szabályokat a mi indítványunk szerint meg is változtatnák, változatlanul fenn lehetne tartani a 705. §. második pontját, amely szerint az illetékességet ez esetben a férj lakhelye vagy tartózkodási helye állapítja meg. Itt ugyanis nincsen szó házassági perről? tulaj­donképen nem is szorosan vett házassági ügy ebben az eset­ben a különélésre, a gyermekek és nő tartására, valamint a O G 235 szükséges tárgyaknak az utóbbi részére leendő kiadására vonat­kozó ideiglenes perenkivüli intézkedés És arra való tekintettel, hogy az ügy sürgős és gyors megoldást igényel; továbbá, mivel a H. T. 118. §-a alapján érvényesíthető igények személyes igények a férjjel szemben, kivételesen fentartható a 705. §. második bekezdése, amely különben is egye., k az általános illetékesség szabályaival. (Folytatás következik) Külföld. A német letartóztatási intézetek tisztviselőinek egyesülete f. é. június hó elején tartotta kongresszusát Nürnbergben, melyre ugy az egyesület tagjai, mint a német kormányok képviselői is nagy számmal megjelentek. A magyar igazságügyi kormányt ez alkalommal dr. Vámbéry Rusztem k. tszéki biró (königl. Hofgerichtsrichter?) Boszniát a zenicai központi fegyház igazgatója S t a h 1 képviselték. Ausztria nem volt képviselve. Az ülést dr. báróLeonrod bajor igazságügyminiszter nyitotta meg egy kiváló beszéddel. Elnökké dr. Wach tanár lett megvá­lasztva, kinek köszönhető, hogy a terjedelmes napirend alig 3 nap alatt letárgyaltatott. A vita és határozathozatal tárgyát képező kérdések elseje az volt, vájjon a magánzár a letartóztatott beleegyezése nélkül is 3 évnél hosszabb időre kiterjeszthető és vájjon a törvénynek ezen eddigi imperativ rendelkezése bevált-e ? Eddigelé a magán­zárnak befolyásáról és a testre és lélekre való kihatásáról egészen téves nézetek uralkodtak. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a magánzár az egyének túlnyomó részénél külö­nös káros hatást nem gyakorol. És itt még figyelembe veendő, hogy a magánzár több német fegyházban sokkal szigorúbban al­kalmaztatik, mint pl. nálunk. Ott külön sétaterek, fülkék az isko­lában és templomban, födeles sapkák stb. vannak alkalmazásban, a mi mind nálunk nagyjában teljesen ismeretlen valami. A kon­gresszus majdnem egyhangúlag azt határozta, hogy a magánzár­nak eddigi 3 évre való korlátozásának eltörlését fogja javas­latba hozni, azon oknál fogva, mert a tv. ezen rendelkezése oly feltevéseken alapul, melyek már többé fenn nem tarthatók. A második kérdésre, vájjon alkalmazhatók-e arabok köz­munkák teljesítésére a börtönön kivül is, a kongresszus elvben ezen alkalmazás ellen nyilatkozott; indokolhatónak ezt csupán ors zágos érdek fenn forgása esetében tartja. Ily közmunkának te­kintendők a folyók és vad-vizek szabályozása,posványok kiszárítása, ugaron fekvő nagyobb földterületeknek művelhetővé tételére irá­nyuló munkálatok stb. De ily esetekben is csak oly felnőtt férfirabok alkalmazandók, kik büntetésük nagyobb részét már kitöltötték és ily foglalkozásra mindenekben alkalmasak; ezenfelül ily esetben a rabok más személyektől szigorúan elkülönitendők és erkölcsval­lási befolyásolásuk itt is szem előtt tartandó. A harmadik kérdésre: milyen különös intézkedések szüksé­gesek az eskóros rabok részére ? Elkülönitendők-e azok a többi ra­boktól ? Szabad-e ezeket magánzárkában tartani, vagy együtt tar­tandók-e a többi hasonbajban szenvedőkkel? Es mily foglalko­zás ajánlatos ezek részére ?, — a kongressus azt határozta, hogy az elmeháborodott eskórosak a tébolydáknak vagy külön ily célra felállítandó intézetnek átadandók. Ritkább rohamban szenvedők és nem elmekórosak közös zárban maradhatnak és gondosan kerü­lendő minden oly foglalkoztatás, mely a roham beállta esetén az illetőre bajt hozhatna, tehát a tűzzel, vizzel vagy gépmótorok­kal való foglalkozás. Ellenben ajánlatosak az állva vagy ülve végez­hető könnyű munkák és különösen mezőgazdasági vagy a sza­badban végezhető munkák. A neg y edi k kérdést: célszerü-e a női letartóztatási intéze­tekben — az orvos és paptól eltekintve — kizárólag női tiszt­viselőket alkalmazni és csupán a felsőbb felügyeletet egy maga­sabb állású a férfinemhez tartozó tisztviselőre bizni ? — a kon­gresszus akkép oldotta meg, hogy a női letartóztatási intéze­tekben a munkavezető, felügyelő és főfelügyelők állásai feltétlenül női tisztviselőkkel, a gazdasági, pénztárkezelői és szállítási hiva­talnokok állásai lehetőleg női tisztviselőkkel betöltendők, ellenben az őrök, küldöncök, kézművesek, a pap és az igazgató állása mindenkor férfiakra bizandó. A többi pontok közül csak az utolsó érdekel bennünket ; vájjon ajánlatos-e a börtönkönyvtárban klasszikus irók müveit, regé­nyeket és ifjusági iratokat befogadni ? A kongresszus a klasszikus irók válogatott műveit, de ép ugy a régi és modern irodalom legjobb műveinek befogadását ajánlja. Jó életrajzok és regények is alkalmasak e célra, különösen a történelmi tartalmúak és erkölcsnemesitő alapon állók. Az ifjúsági iratoknál kiküszöbölendők a rablótörténetek. A legközelebbi kongresszus 2 év múlva lesz Stuttgartban megtartva. Vegyesek. Helyreigazítás. Lapunk mult heti (32-ik) számának «J o g­esetek Tárábam a bűnügyi esetek közt a m. kir. Kúriá­nak 1901. június hó 13-án kelt 368. sz. végzését közöltük, mely­ben kimondatott, hogy «a kifogásolt esetben a lőcsei kir. járás­bíróság részéről a törvény többszörösen megsértetett*. — Erre r

Next

/
Thumbnails
Contents