A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 32. szám - A polgári perrendtartás tervezetének 34.. §-ához. Válasz dr. Rosenthal Mór nagyváradi ügyvéd ur cikkére

A JOG a 11,113 VJ sz. a. beadott kérvényhez hit. másolatban csatolt vétbizonyitvány szerint az ítéletet alperes helyeit annak anyja S.Mária vette át a végett, hogy azt az Amerikában időző alperes részére vétivvel együtt elküldje és a felperes elmondja, hogy a vétiv Amerikából még vissza nem érkezett, a me'y körülménynyel szemben a kérvény beadása előtt a bemutatott Ítéleti példányra vézetett az a záradék, hogy az itélet a Csanádi püspöki szentszéknek 1897. jan. 14-én tartott ülésében jogerősnek nyilváníttatott, figvelembe nem jöhet. Minthogy azonban a per adatai szerint a H. T. 80. §-ában foglalt bontó ok fenforogni látszik és minthogy ebben az esetben a H. T. 99. §-ának rendelete szerint az ágytól és asztaltól való elkülönítést mindig el kell rendelni, ennélfogva a fentiek szerint kellett határozni. A m. kir. Kúria (1900. jun. 1:5-án 1,132. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik s az elsőbirósági ítéletnek az a része hagyatik helyben, mely szerint a csanádi r. kath. püspöki szentszéknek peres feleket ágytól és asztaltól elválasztó Ítélete felbontó ítéletté átváltoztattatik. Az elsőbirósági ítéletnek az a rendelkezése, mely szerint peres felek házassága a H. T. 77. b) pontja alapján felbontatott és alperes vétkesnek nyilváníttatott: mellőztetik. Indokok: Peres felek a csanádi püspöki szentszék 1892 okt. 27-én 495. sz. a. kelt Ítéletével asztaltól és ágytól elválasztattak s ez az itélet az arra vezetett záradék szerint jogerősnek nyilváníttatott, minélfogva az jogerősnek is tekintendő. Tekintve, hogy az ágytól és asztaltól való elválasztás a fent idézett ítéletnek jogerőssé nyilvánításától számítva is két évnél már tovább tartott, — és tekintve, hogy az elválasztás oly tény alapján történt, mely az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alá eső bontó okot képez, — tekintve végül, hegy ezek szerint az idézett törvény 141. J;-ában foglalt feltételek fönforognak, a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbirósági ítéletnek az a rendelkezése volt helybenhagyandó, mely szerint a peres feleket ágytól és asztaltól elválasztó szentszéki itélet bontó Ítéletté átváltoztattatott. Ebből tolyólag mellőzendő volt az elsőbirósági Ítéletnek az a további rendelkezése, mely szerint peres felek házassága a H. T. 77. §. b) pontja alapján felbontatott s alperes a 85. §. értelmében vétkesnek nyilváníttatott; egyrészről azért, mert — mint azt a másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki — jelen esetben a 77. §. b) pontja alapján való eljárásnak helye nem lehetett és másrészről azért, mert az ágytól és asztaltól való elválasztással a házasság felbontva lévén, annak még ezenfelül a törvényben foglalt bontó ok alapján való (elbontása nem indokolható. Örökösödési ügyekben is a zárlatra nézve az 1881 : LX. t.-c. 253. S a értelmében, mely az i8g4. évi XVI. t.-c. 93. $5-a szerint érintetlenül hagyatott, — az 1881 évi LX. t.-c-nek az előbb idézett szakaszban felhívott rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók, tehát az örökösödési eljárásban foga natositott zárlat esetében a zárgondnoki számadás az 1881 : evi LX. t -c. 248. $-a értelmeben az örökösödési eljárásra illetékes kir. jbirósághoz adandó be, s a zárgondnoki számadások a 242 §. értelmében döntendö el. Tekintve pedig, hogy az 1881: évi LX. t.-c. 249. S-a szerint a zárgondnoki számadásokra tett észrevételek beadása esetén a felek és a zárgondnok a zárlati biróság minémüségéhez képest sommás és illetőleg jegyzőkönyvi uton hallgattassanak meg s az esetleges bizonyítási eljárás befejeztével az ügy itélet által döntendő el. ebből következik, hogy ezekben az ügyekben mind azok a bizonyítékok alkalmazhatók, melyek peres ügyekben s tekintve, hogy ezek szerint ez az eljárás az 188I : évi LIX. t.-c. 82. S-a szerinti számadási pernek felel meg, kétségtelen, hogy a zárgondnoki számadás oly esetben, midőn az itélet által döntetik el — peres eljárást képez és ebben ez eljárásban oly esetben, midőn a számadás elintézése sommás útra tartozik. - t. i a kir. jbirósághoz beadott számadás esetén, valamint az 1881 : évi XVIII. t.-c. életbe lépte előtt az eddigi szabályok szerint szabályozott sommás eljárás, ugy a most idézett XVIII t.-c életbe lépte után, az ebben a törv.cikkben szabályozott sommás eljárás rendelkezései követendők. Az ellenkező felfogás arra a visszásságra fanomaliára) vezetne, hogy az 1881: évi LX. t.-c. 249. §-ában érintett azokban a számadási ügyekben, melyek sommás útra tartoznak, a korábbi sommás eljárásnak az 1893. évi XVIII. t.-c. életbe léptével hatályon kivül helyezett biztosítási szabályai volnának alkalmazandók, holott a most idézett t.-c. 2i5. §-a szerint a bizonyításra vonatkozó rendelkezések nagy része a rendes eljárásra is kiterjesztetett. Az 1893 : évi XVIII. t.-c. 229. §. 4 ik bekezdésének az a rendelkezése, hogy azokban az esetekben, a melyekben az 1881 : évi LX. t.-c. peren kivüli sommás eljárást rendel, az eddigi szabályok alkalmazandók, nem vonatkozik a 249. s-ban emiitett számadási ügyekre, mert ezek, mikép az fentebb kifejtetett, a peres eljárás szabályai szerint biralandók meg, és ítélettel döntendők el és mert az 1893 : évi XVIII. t.-c. 229. S ának 3 ik bekezdéséből, mely szerint az 1884. LX. t.-cikknek azok a rendelkezései, melyek a végrehajtási eljárás során ítélettel eldöntendő kérdésekben a íelebbezés hatályáról és a másodbiróság ítélete elleni felebbezés hatályáról intézkednek, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ily ügyekben, a felülvizsgálati kérelemre ÍR megfelelően alkalmazandók, nyilvánvaló, hogy a törvény perbeli eljárás alá tartozó ügyeknek tekinti azokat az ügyeket, melyeket a végrehajtási eljárás során ítélettel kell eldönteni. Az 1881 : évi LX. t.-c. 253. §-a szerint az örökösödési eljárásban is a 249. § értelmében ítélettel eldöntendő számadásokra nézve is ugyanazok a szabályok lévén alkalmazandók, melyek a most kifejtettek szerint a végrehajtási ügyekben követendők, ebből kifolyólag azokra nézve az 1893 : évi XVIII. t.-c i85 és 186. S-ai értelmében a felebbezési bíráskodást az első biróság által Ítélettel eldöntött számadásra nézve a kir. tszék van hivatva gyakorolni. (A m kir. Kúria : 1901. máj. 30. 8,298. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Tőzsdejátékból eredő követelések elszámolás, és leplezési célzattal kölcsönköveteléssé átalakítás ellenére is, megtartják jredeti jogi természetüket. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A felperesek által válasziratukhoz E—H. alatt csatolt okiratok bizonyítják, hogy telperes és alperes közt az a jogviszony állott fenn, hogy felperes megbízta az alperest, hogy ez utóbbi a felperes részére tőzsdei értékpapírokat vásároljon és eladjon, ebből a jogviszonyból kifolyólag tehát felperes és az alperes közt bizományi ügylet jött létre, amin a kereskedelmi törvény 381. §-ának utolsó bekezdése értelmében mit sem változtat az a körülmény, hogy alperes a vevőt és eladót a felperesnek meg nem nevezte. Tekintve pedig azt, hogy a megbízó a bizományos ellenében nem érvényesítheti azt a kifogást, hogy a megbízás folytán eszközölt vétel és eladás nem valóságos szállítási, hanem csak külömbözeti ügylet volt; tekintve továbbá, hogy felperesnek előadása szerint is az érvénytelenittetni kért kötelezvény és váltó amaz árkülönbözetek fejében lett kiállítva, melyek az alperes által felperes megbízása következtében eszközölt tőzsdei vételek és eladásokból alperes javára, mint árkülönbözetek előállottak ; tekintve, hogy felperes nem is állítja, hogy alperes az értékpapírok vétele és eladásánál a megbízás teljesítésekor a tőzsdei árt be nem tartotta volna, tehát a kereskedelmi törvény 381. §-ának második bekezdésében előirt kötelezettségnek is megfelelt; tekintve, hogy a megbízó a bizományosnak a kereskedelmi törvény 377. §-a értelmében mindazt megtéríteni köteles, amit ez utóbbi az ügyletre készpénzben kiadott; tekintve, hogy ily körülmények közt alperes az érvénytelenittetni kért okiratban összeszámolás eredményeként kitüntete t összegekre nézve mint hitelező jelentkezik és az általa felperes helyett kifizetett összegeket, mint kölcsönt követelni jogosult; ennélfogva az elsőfokú biróság ítéletének megváltoztatásával felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Kúria: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes kifejezetten beismerte elleniralában azt, hogy felperes érdekében és megbízása folytán tőzsdeügyleteket kötött és a perben semmiféle adat fel nem merült arra nézve, hogy felperesnek gyógyszertárán kivül egyéb vagyona, e gyógyszertár jövedelmén kivül egyéb jövedelme is volt volna. Tekintettel már most felperesnek erre a foglalkozására és erre a vagyoni állapotára és tekintettel az I) alatt csatolt és nem kifogásolt számlában kitüntetett s nem egészen 3 hó alatt közel 300,000 frt értéket képviselő értékpapír-ügyletekre: egyenesen ki van zárva, hogy felperesnek célzata az értékpapírok valóságos és tényleges szállítására irányulhatott volna. Következik ezekből, hogy felperes csupán csak a különbözetre irányuló tőzsdejátékot folytatott és hogy alperesnek erről közvetlen egyenes tudomása volt. Alperes elleniratában nem is állította, hogy felperessel a tőzsdeügyletektől teljesen független kölcsönügyleti jogviszonyban állott, sőt határozottan beismerte azt, hogy követelése a felperes megbízása folytán kötött ügyletek alapján a másik félnek kifizetet összegekből és bizományosi dijaiból és költségeiből állott és beismeri azt is, hogy felperessel időnként köt. lezvényeket állíttatott ki és azok értékét a tőzsdeügyletekből eredő követelése tör lesztésére fordította; s hogy a nála zálogban volt értékpapírokat az A) a. kötelező ellenében adta ki. Megállapittatván a tó'zsdejáták fenforgása, nem szenved kétséget, hogy az A. a. kötelező ellenében kiadott értékpapírok alperesnél a tőzsdejátékra nézve fedezetet képeztek és hogy az időnként kiállított kötelezvények csupán a tőzsdejáték leplezésére szolgáló müveletek voltak, amint azt különben a 3. és 4. alattiak és az E—X- Y. alatt csatolt számlák, nyugták és értesítések szövege is megerősíti. Tőzsdejátékból eredő követelések behajtására a biróság jogsegélyt nem ad ; minthogy pedig ilynemű követelések elszámolás és leplezési célzattal kölcsönköveteléssé átalakítás ellenére is megtartják eredeti jogi természetüket annálfogva az elsőbiróság helyesen mondotta ki, hogy az A. a. kötelezőn alapuló követelés bíróilag nem érvényesíthető. Nem vehető figyelembe alperesnek a kereskedelmi törvény 381. §-ára alapitolt az akifogása, hogy ő a tőzsdeügylet körül bizományosként járván el, vele szemben a szerecsejátékon alapuló turpis causa nem érvényesíthető, nem pedig azért, mert a fentebbiek szerint alperes tudomással bírván arról, hogy tőzsdejáték esete forog fenn, annak előmozdítójává és részesévé vált, következésképen akkor sem nyerhetne birói-jogsegélyt ily játékból eredő követelésre néve, ha valóban bizonyos volt volna is. Az sem szolgálhat alperes javára, hogy ő az A. a. kötelező j ellenében zálogul szolgáló értékpapírokat, tehát valóságos értéket adott át, mert a kiadott értékpapírok a fentebbiek szerint a