A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 2. szám - A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése

6 A JOG fogva az olyan ügylet, a melylyel a bérlő a bérleményt saját további vagyoni hozzájárulása nélkül másnak ellenérték mellett az utóbbinak saját karárá és veszélyére állandó használatra átengedi, nem megbizási.vagy munkabéri, hanem albérleti viszonyt állapit meg és ez által a bérlő a bérleti szerződést másra átruházza. (A m. kir. Curia: 1900 szeptemb. 27. G. 399. sz. a.) A végrehajtási eljárásban szenvedett jogsérelmek rendszerint a végrehajtási törvényben szabályozott jogorvoslatok utján orvosolhatók. Vannak azonban esetek, mikor az általános szabálynak merev és szigorú alkalmazása, a legnagyobb anyagi jogsérelmet vonhatja maga után. E szempontból kiindulva, az általános szabálytól eltérően, a m. kir. Curia 5o. számú döntvényében kimondotta, hogy «az a jelzálogos hitelező.), ki a sorrendi tárgyalásra meg nem idéztetett, vagy a sorrendről nem értesittetett, nem fosztható meg attól, hogy a sorrendben a törvény rendelete ellenére mellőzött követelését illetőleg, a vételárból kielégitést nyert későbbi hitelező ellen, rangsorozati elsőbbségét per utján érvényesíthesse: miből következik, hogy midőn valamely anyagi jogsérelem orvoslása a végrehajtási eljárásban, a jogsérelmet szenvedettnek hibája, vagy mulasztásán kívül nem eszközölhető az illető a per útjától elzárva nincs, annál kevésbbé mert a végrehajtási eljárásban keletkezett birói határozatokkal tett intézkedések rendszerint nem birnak az itélt dolog jellegével. Áll ez különösen akkor, mikor a végrehajtási eljárásban az abban egyénileg, vagyis sem végrehajtató, sem végrehajtást szenvedettként, sem más vagyonjogi érdekkel nem szereplő egyénre rovatik valamely kötelezettség, illetőleg vagyoni fellelősség, (A m. kir. Curia: 1900. dec. 11. 3,895. sz. a.) Az 1876. évi XVI. t.-c. 1. § a azon rendelkezésének, hogy az örökhagyó által egész terjedelemben irt és aláirt végrendelet érvényességéhez két tanú kívántatik, más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy a végrendelkező által pusztán a végintézkedés irandó egész terjedelemben önkezűleg, a kelet azonban a végintézkedéshez nem tartozik s az mint külön kellék az 1876. évi XVI. t.-c. 7. i?-ában önállóan van megállapítva, éppen ugy. mint a többi kellék a többi §-ban. (A m. kir. Curia: 1900. nov. 27. 3,255 sz. a.) Az a nő, a ki férje házát elhagyta, nemcsak akkor követelhet férjétől tartásdijat, ha a férj elhagyására ennek tűrhetetlen magaviselete okot szolgáltatott, hanem akkor is, ha a férj bár neje hajlandó hozzá visszatérni, ennek visszafogadását alapos ok nélkül megtagadja, (A m. kir. Curia 1900 nov. 17. I. G. 422/1900. sz. a.) Valamely terület közúti minőségének megállapítása és annak elrendelése is, hogy a harmadik személyek által elfoglalt közút a közhasználatnak átadassék. a közigazgatási hatóság és nem a bíróság hátáskörébe tartozik. (A m. kir. Curia 1900 dec. 4. 1,641. sz. a.) Valamely végrendelet érvényességét vagy érvénytelenségét csupán azon az alapon lehet megbírálni, a mely alapon annak érvényessége a keresetben megtámadtatott. (A m. kir. Curia 1900. dec. 4. 5,524. sz. a.) A külföldi társaságnak külföldön kötött ügyleteiből, avagy külföldön elkövetett cselekményeiből keletkezett jogigényelt elbírálására, a hazai bíróságok illetékességgel nem birnak. (A m. kir. Curia 1900. nov. 29.5 ,721, sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. A biztosítottat, a ki meg sem kísérletté bizonyítani, hogy a biztosítónak a biztosítási szerződés megkötését közvetítő ügynökei az ajánlat tartalma tekintetében annak aláírásakor őt megtévesztették es hogy ennélfogva és menthető tévedés következtében az emiitett ajánlat tartalmát az aláíráskor nem ismerte és igy az tényleg nem tartalmazná az ő akaratkijelentését, a biztosítási ajánlat kötelezi. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék. Kötelezi alperest, hogy felperesnek 4,941 kor. 55 fill. tökét és járulékait 15 nap végrehajtás terhével fizesse. Indokok: Felperes keresetét az A. a. csatolt kötelező jegyre alapította, azt vitatván, hogy alperes az első évi biztosítási díj fejében tartozik a kereseti összeggel. Alperes első sorban azt vitatta, hogy az A. a. okirat kötelezettséget meg nem állapit, mert abban a jogcim felemlítve nincs. Ez a kifogás azonban alappal nem bir, mert a kötelező-jegy érvényességéhez a kötelezettség jogcímének felemlítése nem szükséges (kereskedelmi törvény 291. §.). Másodsorban azt vitatta alperes, hogy a kereseti összeget megfizetni azért nem tartozik: 1. mert az a biztosítási szerződés, amelynek első évi dija fedezéséze a kötelező-jegy adatott, létre nem jött; 2. mert a biztosítási ajánlatot, mielőtt felperes annak elfogadása iránt nyilatkozott volna, visszavonta. Alperes ugyanis azt vitatta, hogy a midőn 1897. évi július 29. a D. a. csatolt ajánlatot — amely csak részben volt kitöltve — aláirta és az E. a. csatolt levelet C. S. bemondása szerint felpereshez intézte, arra, hogy az ajánlatot elfogadja-e vagy sem, választ 1897. évi augusztus 3-ig nem kapott és ekkor felperest értesítette, hogy az ajánlatot visszavonja s igy minthogy a kereskedelmi törvény 315 §-a szerint az ajánlattevő annyi ideig marad kötelezve, amennyi rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges s minthogy 1897. évi július 29-től augusztus 3-ig felperesnek elég ideje volt az ajánlat elfogadása tekintetében nyilatkozni és azt nem tette, minthogy továbbá felperesnek 3. 7. a. csatolt 1897. évi augusztus 2-áról kelt levele szerint felperes arról értesítette alperest, hogy ajánlatát üzleti elintézés alá vették, tehát még az ajánlat elfogadása iránt nem nyilatkozott, alperesnek szerinte jogában állott az ajánlatot 1897. augusztus 3-án visszavonni. Alperesnek ez ?z érvelése azonban téves, mert a kereskedelmi törvény 314. §-a szerint, h<i valamely kereskedelmi ügylet megkötésére ajánlat tétetik és ennek elfogadására bizonyos idő köttetik ki, az ajánlattevő a kitűzött idő eltelte előtt vissza nem léphet. Minthogy pedig a D. a. csatolt ajánlatnak kiegészítő részét képező feltételek szerint alperes feljogosította felperes társaságot, hogy tett ajánlata elfogadása vagy visszautasítása iránt az ajánlat kelte napjától számított 60 nap alatt nyilatkozhat, felperes pedig alperes által beismerten 60 napon belül 1897. évi augusztus 30-án értesítette alperest, hogy ajánlatát elfogadta és alperesnek a biztosítási szerződést kiszolgáltatta, kétségtelen, hogy alperes tett ajánlatát ezen í',0 napon belül egyoldalulag vissza nem vonhatta s igy a visszavonásra alapított kifogása figyelmet nem érdemel. Nem bir alappal alperesnek az a kifogása sem, hogy a biztosítási szerződés azért nem jött létre, mert a 6. '/• a. csatolt biztosítási szerződés nem felel meg a felperes meghatalmazottjai által tett ígéreteknek, nem bir pedig alappal a'ért, mert a biztosítási szerződés alapját a D. a. csatolt Írásbeli ajánlat képezi, a 6. •/. a. csatolt biztosítási kötvény pedig a D. a. írásbeli ajánlat tartalmával egyező, az a vitatott szóbeli megállapodás, a mely a biztosítási ügyletet közvetítő felperesi megbízottak és alperes közt állítólag létrejött, az írásban tett ajánlattal szemben még valódisága esetén sem jöhet figyelembe, azt pedig alperes nem is állította, hogy az állítólagos szóbeli megállapodásról felperes tudomással birt volna. Nem jöhet figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy az aláírás alkalmával sem a D. a. ajánlatnak, sem az A., illetőleg C. a. csatolt kötelező-jegynek a fizetendő összegre vonatkozó része nem volt kitöltve, mert az E. a. csatolt levél tartalma szerint az évenkint fizetendő díj 4,770 kor.-ban lett megállapítva s mert a D. a. biztosítási ajánlat feltételei szerint a díj és illeték meghatározását alperes felperes társaságra bízta s igy ha való volna is az alperes által vitatott az a körülmény, hogy a G. a. kötelező-jegy aláírásakor az összeg kitöltve nem volt, amidőn felperes a 4,770 kor. biztosítási dij, 71 kor. 55 fill. bélyegilleték és 100 kor. kötvényilleték, vagyis összesen 4,941 kor. 55 fill.-re a kötelező-jegyet kiállította, arra a fentiek szerint jogosítva nem volt. Az alperes által felperesnek kínált főesküvel bizonyítani kívánt az a körülmény, hogy B. A. és C. S. meghatalmazva voltak felperes részére biztosítási ügyletekre vonatkozólag ajánlatokat tenni s hogy a felperes társaság alkalmazottjai voltak, közömbös, mert azt, hogy nevezettek a biztosítási szerződés megkötésére fel lettek volna hatalmazva, alperes nem is állítja, az ajánlattétel pedig írásban történvén, felperes csak szt vehette figyelembe, ami az írásbeli ajánlatban foglaltatik. Minthogy ezek szerint alperes a kötelező-jegy ellen emelt kifogásait nem bizonyította, hanem az van bizonyítva, hogy a biztosítási ügylet érvényesen létrejött, kétségtelen, hogy ezen biztosítási szerződés első évi dija fejében kiállított kötelező-jegyben foglalt összeget alperes megfizetni köteles. Ezekhez képest alperest a kereseti töke s járadékai mégfizetésére kellett kötelezni. (1899. február 24. 11,457 99. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alapján és azért, mert a pénzfizetés iránt visszteher kikötése nélkül kiállított és rendeletre szóló kötelező-jegy — minő a C. a. okirat — a keresk. törvény 291. §. 1. pontja alatt leirt kereskedelmi papír tekintete alá esvén érvényességéhez a kötelezettség jogcímének felemlítése nem szükséges, de különben is az e kérdés körül forgó jogvita tárgytalan, mivel a köteiező-jegy alapjául szolgáló ügylet tárgya nem lévén vitás, alperes a közte és az okirat birtokosa közt fenforgó viszonyból merített kifogásait a kereskedelmi törvény 296. §-a szerint amúgy is érvényesítheti és tényleg érvényesítette is; mert alperes a meghatalmazási viszonyt illetőleg, a vonatkozóan kínált főesküvel bizonyítani csupán azt kívánta, hogy B, A. és C. S. felperes részére biztosítási ügyletekre vonatkozó ajánlatok tételére felperesnek meghatalmazott közegei voltak, ezzel az esküvel azonban nem lenne bizonyítva az a körülmény, hogy a nevezeti személyek felperesnek egyszersmind a biztosítási szerződés valóságos megkötésére is felhatalmazott közegei voltak, sőt egyenesen ellentmond ennek alperesnek az a ténye, hogy a D. a. ajánlatot elfogadás végett felperes igazgatóságnak küldte be; mert a dolog ilyen állásában az ajánlatot tevő alperesnek állott kötelességében arról gondoskodni, hogy az általa aláirt, a biztosítási szerződés alapját képező D. a. ajánlatban a nevezett személyekkel szóbelileg megállapítottnak vitatott összes feltételek felvétessenek; mert eltekintve attól, hogy alperes a tárgyalás során nem is állította, hogy a D. a. ajánlatban annak aláírásakor a díjszabály-táblázat. (T. D. 20.) kitüntetve nem volt, alperesnek az a puszta tagadása pedig, hogy a felhívott ajánlatban annak aláírásakor a biztosítási dij összege számszerűleg kitéve nem volt, sulylyal már csak azért sem bir, mivel alperes a beismerten sajátkezüleg irt és aláirt s az ajánlattal egyidejűleg kelt E. a. levelében .a biztosítási dij összegét a B. a. kötvénnyel egyezőleg 4,770 kor