A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 31. szám - A perrendtartási javaslat 34-ik szakaszához

124 A JOG rongálásának vétségében és becsületsértés vétségében és ezért az eljáró bíróság a btk. 91., 96., 97., 261. és 418. §-ra való hivatkozással 8 napi fogházat mint fő- és összbüntetést szabott ki s ezen felül vádlottat a 92. §. alkalmazásával lü kor. pénz, mint mellékbüntetésre is itélte. Ez az itélet a btk. rendelkezéseit többszörösen sérti, ugyanis: 1. összbüntetés megállapítható nem lett volna, mert a 261. §. szerint becsületsértés vétsége csak pénzbüntetéssel büntetendő, a 102. §. értelmében pedig a pénzbüntetés minden cselekményre külön lévén kiszabandó, ezzel az összbüntetés alkalmazása ki van zárva. 2. A becsületsértés csupán pénzbüntetéssel, az idegen ingó dolog szándékos rongálása pedig fogházzal és pénzbüntetéssel lévén büntetendők ; az Ítéletben az előbb idézett 102. §-hoz képest nem egy, hanem két pénzbüntetés lett volna kiszabandó és pedig az egyik önálló büntetésül a becsületsértésért, a másik mellékbüntetés gyanánt az idegen dolog szándékos megrongálása miatt. 3. A btk. 91. és 92. §-ai egy Ítéletben együtt nem alkalmazhatók (lásd a 77. sz. kúriai döntvényt). A 418. §-ban meghatározott mellékbüntetésnek 50 ftot kitevő minimuma tehát csak az ese ben lett volna 50 ftnál kisebb összegben megállapítható, ha a főbüntetésre nézve is nem a 91. §, hanem a 92. §. vétetett volna alkalmazásba. Minthogy vádlott a jogérvényre emelkedett Ítéletben kiszabott büntetést már kiállotta, s a pénzbüntetés is az ő irányában fogházra lön átváltoztatva, a jelen végzéssel csak a törvény megsértését kellelt kimondani, a nélkül, hogy az a felekre nézve hatályossá válnék. Végül megjegyeztetik, hogy a szóban levő itélet indokaiban használt azok a kifejezések, melyek szerint a «perrendszerüleg bizonyítva van» «perre ndszerüleg bizonyítást nyert» — helytelenek, mert a bp. tartalmaz ugyan szabályokat, a melyek szerint a bizonyítékok felveendők és használandók, azok bizonyító értékére azonban szabályokat fel nern állit, hanem azt az itélőbirónak szabad méltánylására bizza (324.8.), sőt a bizonyítékok elégtelenségéből, vagy meg nem állapithatásának okából való felmentést tilalmazván, a fent idézeti kifejezések csak zavarólag hatnak és ezért kerülendők is. A bprts 381. §. 2. pontjában a felebbezés korlátozására vonatkozó rendelkezésnek alapfeltétele az, hogy a cselekmények hatáskör minősítése tekintetében a vád és az itélet egybehangzóak legyenek; mert, ha a vád a cselekményt bűntettnek vagy a tszék hatáskörébe tartozó vétségnek minősíti, az ügyet nem viheti a jbiróság vagy a közigazgatási hatóság; elé és viszont ha a most nevezett hatóságok a cselekmenyben törvényszéki ügyet látnak, ki van zárva, hogy abban ítéletet hozzanak. A felmentésre nézve a törvény ki is fejezi az összhangnak a szükségességét és nincs ok feltenni, hogy az elitélés esetére nézve másként kivánt volna intézkedni. A tárgyi vagy alanyi összefüggésben törvényszékileg elbírálandó esetekben a bptás itt tárgyalt rendelkezését korlátozzák a törvény 18. és 19. §-ának általános rendelkezései, melyek az összefüggő ügyeknek egyesítését és együttes ítélettel való elintézését rendelik. Az egyesítésnek általánosan elismert következménye az, hogy a különben alsóbb hatáskörbe utalt cselekmény osztozik a magasabb hatáskörbe tartozó cselekményre érvényes eljárási rendben, amelyhez a felebbvitel is tartozik. — Ennek kell érvényesülnie mindaddig, míg nem csupán oly vád marad fenn, mely kizárólag a kisebb hatáskörbe tartozó cselekményre irányul. Lopás büntette miatt vádolt B. Sámuel és társai bűnügyéből folyólag tulajdon elleni kihágás miatt vádlott id B. Sámuel ellen a b.-gyarmati kir. tszék által 1990. aug. 21. 4,078 sz. a. elintézett bűnügy ellen használt semmiségi panasz elbírálása tárgyában. A m. kir. Kúria (1901. máj. 21-én 9,000. sz. a.) által a tulajdon elleni kihágás miatt vádolt id. B. Sámuel vádlott elleni bűnügyre vonatkozólag e vádlott és védője F. D. ügyvéd által bejelentett semmiségi panasznak saját hatáskörében leendő elintézése végett a b.-gyarmati kir. tszék által 4,075/B. 900. sz. a. a kir. Kúriához felterjesztett iratok a bpesti kir. it. táblához áttétetnek. Indokok: n. bprts 381. §. 2. pontjában a felebbezés korlátozására vonatkozó rendelkezésnek alapfeltétele az, hogy a cselekmények hatásköri minősítése tekintetében a vád és az itélet egybehangzóak legyenek; mert, ha a vád a cselekményt bűntettnek vagy a tszék hatáskörébe tartozó vétségnek minősiti, az ügyet nem viheti a jbiróság vagy a közigazgatási hatóság elé és viszont ha a most nevezett hatóságok a cselekményben törvényszéki ügyet látnak, ki van zárva, hogy abban Ítéletet hozzanak. A felmentésre nézve a törvény ki is fejezi az összhangnak a szükségességét és nincs ok feltenni, hogy az elitélé s esetére nézve másként kivánt volna intézkedni. A tárgyi vagy alanyi összefüggésben törvényszékileg elbírálandó esetekben a bptás itt tárgyalt rendelkezését korlátozzák a törvény 18. és 19. íj-ának általános rri delkezései, rr.elyck az összefüggő ügyeknek egyesítését és együttes ítélettel vaJó elintézését rendelik. Az egyesítésnek általánosan elismert következménye az, hogy a különben alsóbb hatáskörbe utalt cselekmény osztozik a magasabb hatáskörbe tartozó cselekményre érvényes eljárási rendben, amelyhez a felebbvitel is tartozik. — Ennek kell érvényesülnie mindaddig, mig nem csupán oly vád marad fenn, mely kizárólag a kisebb hatáskörbe tartozó cselekményre irányul. Minthogy pedig a fenforgó bűnügyben ugy a vád, valamint az itélet is lopás bűntettére is irányul, a bűncselekmények egyesítéséből és a fentebbiekből folyólag idb. B. Sámuel vádlottat, habár csak a KBTK. 129. §. alapján tulajdon ellenig kihágásban van bűnösnek mondva: az itélet ellen perorvoslatként a bpts. 281. §. általános rendelkezésénél fogva nem semmiségi panasz hanem felebbvitel illeti meg: ennélfogva az érvényesített semmiségi panasznak mint felebbezésnek a B. T. K. T. 423. §. értelmében való felülvizsgálata iránt kellett intézkedni. Semmiségi panasz a 385. §. 3. pontja alapján az elitélt javára csak abban az esetben érvényesithető, ha a bíróság a btk. Q'2. §-á't, feltételeinek íenforgása dacára nem alkalmazta, ellenben a miatt, hogy az elitélt a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett reá kiszabott büntetés mértékét sokalja, semmiségi panasznak egyáltalán helye nincs. (A m. kir. Kúria 1901 június 12. 7,925/901. sz. a.) A Bp. 383. §. III. 2. b) pontjának rendelkezéséből jogszeszerüen következik az. hogy az elsőfokban hozott felmentő itélet ellen a sértett a vádlott terhére felebbezhet abban az esetben, ha a vádló nem felebbezett, de következik egyszersmind az is, hogy a felebbezésnek a vádló által utóbb bárminő okból visszavonása esetén sértettnek felebbezési joga feléled s a Bp. H83. §. III. 2. bt pontjában biztosított felebbezési jogot hatályosan gyakorolhatja. A kir. törvényszék a Bp. 42. §-a rendelkezésének megfelelően járt el, a midőn határozatával a felebbezésnek a kir. főügyész által visszavonásáról azzal értesítette a sértettet, hogy jogában áll az értesítő végzés kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt felebbezéssel élni; az ezen határidőn belül a sértett képviselője által beadott felebbezést elfogadta s annak folytán a bűnvádi pert további szabályszerű eljárásra a kir. ítélőtáblához felterjesztette. (A m. kir. Kúria 1ÍMJ1 július 2-án. 3,414. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Gróf Dániel e., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. aug. 27., félsz, szept. 26., csb. dr. Simay Gyula, tmgg. dr. Vincze Ignác. — Geltch János e., Segesvár, erzsébetvárosi trvszék. bej. aug. 29., félsz, szept. 3., csb. Wellinan Samu, tmgg. Waldt Rezső. — Geiger Gyula e., Szegszárd, u. o. trvszék, bej. szept. 4., félsz. okt. 4., csb. dr. Sonnevend Figyes, tmgg. dr. Spányi Leo. — Haas Lajos e., Tiszafüred, egri trvszék, bej. szept. 9.. félsz. okt. 3., csb. Kolossváry József, tmgg. dr. Soltész Henrik. Pályázatok: A keszthelyi jbiróságnál albirói áll. aug. 10— Az ipolysági jbiróságnál albirói áll. aug. 10. — A vasvári jbiróságnál albirói áll. aug. 10. — A bajai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 10. — A siklósi jbiróságnál birói áll. aug. 10. — Az ilosvai kir. jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 13. — A bajai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 14. — A biassói tryszéknél aljegyzői áll. aug. 16. new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztositó-társasága. Vagyon 1900 december 31 én 1,687,840,16815 ,.„>. Biztositási állomány 1900 december 31-én 5,914,496,829-12 frank agyarországi vezérigazgatósság: Budapest, IV., Károly-körut 26. f*1-1-** R**XVÍ1ITTAJI«A»AO NYOMDÁJA BnDAPXCTVH