A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Közigazgatási törvénykezés. (Vége)

120 A JOü 55 frtról kiállított fedezeti váltót Cz. Ferencnek adta át oly célból, hogy utóbbi arra nevét kibocsátói minőségben irja rá. Cz. F. azonban az aláírást megtagadta, mire vádlott az A. József és K. Ignáczné által már aláirt fedezeti váltóra Cz. Ferencz nevét ennek beleegyezése nélkül sajátkezüleg rávezette s az ekként meghamisított váltót az előző váltó fedezeteként a salgótarjáni takarékpénztárba beadta. Vádlott a váltóhamisítást beismeri, csupán azzal védekezik, hogy Cz. Ferenc nevének önhatalmú reávezetésére ama félelem késztette, hogy a váltó ki nem fizetése esetén egy közte és Cz. Ferenc közt fennálló szerződés értelmében házát veszítette volna el, mely a váltóösszeg erejéig Cz. Ferenc javára leköttetett. A hamis váltó a vizsgálat folyamán ugyan nem volt megszerezhétő, de a vádlott beismerése és a kivett próbairások s a 10. alatti váltók összehasonlítása mellett kétségtelen, hogy a hamis váltó által vádlott Cz. Ferenc által valójában el nem vállalt váltókötelezettségének létezését bizonyította, mely tény végeredményében Cz. Ferenc megkárosítását vonhatta volna maga után, ugyanazért a magánokirathamisitas tényálladéka megállapítható lévén, a fentebbiek szerint kellelt határozni. Enyhitőkül vétettek : a büntetlen előélet, a beismerés, vádlott kényszerhelyzete s az, hogy a váltót is tartozásának törlesztésére fordította. A budapesti kir. itélö tábla (1900 jun. 13. 1,403 sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. it. tábla a kir. tszék fellebbezett ítéletét az 1899: 36. t.-c. 5. és 7. §-ain alapuló kijelentéssel felhozott indokainál fogva és még azért hagyta helyben, mert a kár bekövetkezése a btk. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitásnak alkotó elemeit nem képezi. A m. kir. Kúria ri901. máj. 22. 9,118 sz. a.) által vádlott a magánokirathamisitás bűntettének vádja és következményei alól fölmentetik. Indo kok: A büntetendő cselekmény tényálladéka a jelen esetben a vádlottnak arra a beismerésére van alapítva, hogy a salgótarjáni takarékpénztárnál 1898. jan. 15-én lejárt váltójának fedezésére adott 55 frtról kiállított váltón Cz. Ferencnek nevét annak beleegyezése ellenére ő irta. Minthogy azonban ez az állítólagos hamisítvány a váltó kellékeinek megfelel-e vagy sem, tehát azt sem lehet meghatározni, váljon a jelen esetre a btk. 403. §-ának rendelkezése alkalmazható-e vagy sem; s minthogy a névaláírás hamisságának kétségen kívül leendő megállapításához, a mennyiben más körülményekkel annak fenforgása nem támogattatik, egyedül vádlott beismerése elégséges adatnak nem tekinthető, s minthogy a váltó hiányában a büntetendő cselekmény tényálladéka a jelen esetben meg nem állapitható, ennélfogva vádlottat fel kellett a vád alól menteni. Vádlott a közokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentetett, mert őt nem a községi elöljáróság, hanem csak volt főnöke a körjegyző küldötte ki az árverés foganatosítására. Vádlott csak egyszerűen a közjegyzőnek magán írnoka, tehát nem rendszeres segéde, sem pedig a községnek hivatalos közege nem volt, mint ilyennek tehát kiküldetése illetőleg megbízatása sem volt törvényszerű; ezek szerint vádlott a most jelzett megbízatás folytán közhivatalnoki teendőket sem teljesíthetett, következéskép az általa felvett árverési jegyzőkönyv sem tekinthető oly okiratnak, mely közokiratot képezne. A nagyváradi kir. törvényszék (1900. jun. 7. 6,434. sz. a.) V. Menyhért vádlottat a btkv. 394. §-ába ütköző kózokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A 2. alatti végrehajtási iratok szerint Nyárszeg községi bírósága a tenkei kir. járásbíróságtól megbízást nyert arra nézve, hogy L. Márton javára 14 frt 40 kr. tőke s jár. erejéig N. Péter és neje nyárszegi lakosok ellen kielégítési végrehajtást foganatosítson. A végrehajtást az 1897. dec. 17-én Cs. Ödön kiküldött községi végrehajtó foganatosította s ez alkalommal 10 párnát 1 ládát és egy fa ágyat foglalt le 14 frt értékben. Az árverés foganatosításával V. M. jelen vádlott lett megbízva főnöke K. Gy. körjegyző által, a kinek írnoka volt, a kitől ellátását és fizetését kapta. Ezen megbízatás következtében V. Menyhért vádlott az 1898. jun. 22-én előljárósági tagokkal meg is jelent N. Péter házánál s bár a lefoglalt ingóságok, mint az N. Péter és neje, továbbá P. Gy. s L. M. tanuk eskü alatti vallomásával beigazolást nyert — megvoltak- mégis az árverést nem foganatosította s egy oly értelmű jegyzökönyvet vett fel, nem is a helyszínén, hanem odahaza, Bikácson, hogy a leioglalt tárgyak megtalálhatók nem lévén, ez okból az árverést nem foganatosíthatta. Tekintve, hogy a vádlott nem a község, hanem a jegyző szolgálatában állott s azon árverés foganatosítására, melyről a valótlan tartalmú jegyzőkönyvet vette fel, nem a községi elöljáróság mint erre hivatott testület, — hanem kizárólag a jegyző által küldetett ki, aki nem volt jogosítva, hogy magát saját akaratából helyettesittesse írnoka által, s annak ily különös megbízást adni nem jogosult. - Ez okból vádlott a terhére rojt esetben közhivatalnoknak, - habár az árverést községi eloljárosági tagok közbenjöttével eszközölte is — nern tekinthető; az általa felvett árverési jkönyv közokiratot nem képez es így büntetendő cselekményt vádlott el nem követett. Ez okból vádlott felmentendő volt. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1900. okt. 4 2,492. sz. a.) annak előre bocsátása mellett, hogy az 1897: XXXIV. t.-c. 4. 8-ának 2-ik bekezdése értelmében jelen ügy felülbírálása a regi eljárási szabályok alapján történt, az első fokú bíróság íteletét megváltoztatja, vádlottat a btkv. 391. §-ába ütköző kozokiratha. misitás bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért őt 6 havi bortönre és 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéli stbi Indokok: Az elsőbiróság által a vizsgálat a végtárgyalas adatai, sértett, a kihallgatott tanuk, valamint vádlott részleges beismerése alapján helyesen megállapított tényállás szerint vádlott 1898jun. 22-én főnöke K. Gy. körjegyző által a L M. nyárszegi lakos végrehajtató részére a N. P. és neje végrehajtást szenvedetteknél lefoglalt ingók elárverezésével megbízatván, a nevezett napon két községi előljáróvál meg is jelent végrehajtást szenvedettnél, azonban a nélkül, hogy a lefoglalt ingókat megtekintette volna eltávozott és még ugyanaz nap Bikácson egy olyan tartalmú árverési jkönyvet készített, mely szerint a lefoglalt ingók fel nem találhatása okából az árverés nem volt foganatosítható, minek alapján N. P. és neje ellen sikasztás vétsége miatt a bűnvádi eljárás is folyamatba tétetett, azonban a bűnügyi tárgyaláson bizonyítva lett, hogy a lefoglalt ingók meg voltak, miért is N. P. és neje a sikasztás vétségének vádja alól felmentettek. Minthogy pedig vádlott maga is beismerte, hogy a kitűzött árverés alkalmával a lefoglalt ingókat nem szemlélte meg, azon védekezését pedig, hogy neki a községi biró mondotta, hogy a lefoglalt ingóságok nincsenek meg, P. Gy. községi biró és L. M. tanuk eskü alatt tett vallomásukkal meg is cáfolták, minthogy továbbá, a mint nevezett tanuk és sértettek eskü alatt tett vallomásával bizonyítva van, hogy a N. P. és nejének végrehajtásilag lefoglalt ingók, nemcsak az árverésre kitűzött határidőben meg voltak, hanem azok jelenben is meg vannak és ezt az árverésre kitűzött időben megmondották vádlottnak, igy bizonyítva van az is, hogy miután vádlott közhivatalnok teendőjét végezte, az 1897: XXII. t.-c. 66. §. értelmében járván el, az általa készített árverési jegyzőkönyv közokiratnak tekintendő, a minek tartalma hamisnak bizonyult és abból N. P. és nejére a bünper megindítása által tényleg jogi sérelem háramlott. miért is cselekménye által a btk. 391. § ba ütköző közokirathamisitás bűntettét elkövetvén, arra való tekintettel, hogy a bíróság a kir. ügyész minősítéséhez nincs kötve és mivel V. Menyhért nem volt közhivatalnok, őt abban a kir. tszék. Ítéletének megváltoztatásával bűnösnek kimondani s azzal a súlyosító körülménynyel szemben, hogy ténykedése következtében két egyén vonatott a bűnvádi eljárás alá — figyelemmel fiatal korára, büntetlen előéletére a 91. §. alkalmazásával kellett büntetni stbi. A m. kir. Kúria (1901. ápr. 30. 327. sz. a.) által, tekintve, hogy vádlottat nem a községi elöljáróság, hanem csak volt főnöke, K. Gy. közjegyző küldötte ki az árverés foganatosítására, tekintve továbbá, hogy vádlott mint egyszerűen a közjegyzőnek magán Írnoka, ennek sem rendszeres segéde, sem pedig a községnek hivatalos közege nem volt, mint ilyennek tehát kiküldetése illetőleg megbízatása sem volt törvényszerű, ezek szerint vádlott a most jelzett megbízatás folytán közhivatalnoki teendőket sem teljesíthetett, következéskép az általa felvett árverési jegyzőkönyv sem tekinthető oly okmánynak, a mely közokiratot képezne: mindezeknél fogva a kir. it. tábla ítélete megváltoztál tátik, és a kir. tszék ítélete hagyatik helyben indokai alapján. Kivonat a „Budapesti Közlöny<,-böl. Csődök: Neumann Manó e., Szombathely, u. o. trvszék, bej. szept. 5., félsz, szept 26., csb. dr. Prugberger Vince, tmgg. dr. Czifrák János. — Petronyák Antal e., Lőcse, u. o. trvszék, bej. aug. 26., félszszept. 24., csb. Putz Mátyás, tmgg. Varga Ferenc. — Schweitzer J. e., Pancsova, u. o. trvszék, bej. szept. 20., félsz. okt. 10., csb. Penyigey M. Lajos, tmgg. dr. Pentia Péter. — Kellner Mór e., Szilvás, miskolci trvszék, bej. szept. 28., félsz. okt. 17., csb. Gallovich István, tmgg. dr. Kőszeghy Armand. - Roóz Szilárd e, Szatmár, u. o. trvszék, bej. szept. 5., félsz, szept. 16., csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. Nagy Endre. Pályázatok : A baáni jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 3. A puji jbiróságnál birói áll aug. 3. - A székelyudvarhelyi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 3. _ A szatmárnémeti jbiróságnál albirói áll. aug. 3. — A budapesti büntető trvszéknél aljegyzői áll. aug. 4. — Az abrudbányai jbiróságnál albirói áll. aug. 6. - A miskolci trvszéknél aljegyzői áll. aug. 6. - Hajdu-Bószörményben kir. közj e g y z ő i áll. aug. 14 Ll_fcS RiSZVÍM-ITXMASÁO KTOMDJUÍ BODAPIITB Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. DI1STnXER^MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3.