A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Közigazgatási törvénykezés. (Vége)

A JOG 223 forog fenn. a mely megérdemelte volna, hogy eldöntése az L896: XXVI. t.-c. 59. és 60. §§-nál, a közigazgatási bíróság hatáskörébe utaltassék, a mi ha megtörténik, aligha más megoldást nem nyert volna a mi utólagos megterheltetésünk kérdése. Szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy: én meg azt látom, hogy a minisztériumban valóságos verseny fejlődik ki a felett, hogy demonstráltassék a ma már szálló igévé vált humoros definició, hogy a törvény csak arra való. hogy legyen mit meg nem tartani. Mett ha ennek a félig humoros definiciónak felemlitését még a fentebb elmondottak nem indokolnák, talán indokolttá fogja tenni azon nem mindennapi eset, a m: szintén az én praxisomban fordult elő. Az 1875. évi VII. t.-c. 1. $.-ának 2-ik bekezdése szerint a földbirtoknak, ama törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme, a törvényben taxatíve felsorolt eseteken kívül, sem egyes vidékekre, sem egyes földrészletekre nézve nem jöhet változás alá mindaddig, mig az ország egész területére nézve uj földadó szabályozás nem eszközöltetik. E törvény rendelkezése világos és félre nem érthető, mert kifejezetten a tiszta jövedelem változhatlanságát állapítja meg. ugy egyes vidékekre, mint egyes földrészletekre nézve, a mely jövedelem nem jöhet változás alá, az 1875 VII. t. c. 58. §. illetőleg az 1885: XXII. t.-c. alapján sem, mert ott még a mivelési ágban történt változás sincs mint olyan fölemlítve, a melynek alapján egyes földi észletek adója felemelhető, vagy leszállítható lenne. Ezen álláspontom helyessége mellett szólt az 18S1 : XLII. t.-c. 5. §-ának azon rendelkezése is, hogy az 1875. évi VII. t.-c. alapján eszközölt osztályba sorozás után történt mivelési ág-vál ozások, még ott se vehetők az uj kataszter keretében tekintetbe, hol időközben ármentesítés folytán következett be a mivelési ágban változás Az 1885: XXII. t.-c. végrehajtása tárgyában 1885 július 18-án 45,055 sz. a. kiadott p. m. utasítás 2. §. 3-ik pontja is kifejezetten rendeli, hogy a földrészletek mivelési ágazatában bekövetkezett változás folytán az ily földrészletek után megállapított adóalap, mindaddig meg nem változtatható, miga községihatártagositása. vagy ehhez hasonló m ű v e 1 e t k ö v e k e z t é b e n uj föladó munkálat nem készül, minélfogva a mivelési ág változás nem tárgya a nyilvántartásnak, kivéve a védgátaknak hatóságilag elrendelt és jóváhagyott áthelyezése folytán bekövetkezett mivelési ág változásokat. Ez esetben is azonban ama rendelet 87. és köv. §§.-ai értelmében csak az előbb földadó tárgyát nem képezett, de töltések és csatornázások folytán r e n d e s g a z d a s á g i m i v e 1 é s alá vett területek osztályba sorozása engedtetik meg. S az 1875 : VII. t.-c. 53. §.-ának 3-ik bekezdése szerint ártérben fekvő birtokoknál is, melyek ama törvény szerinti adókivetés életbeléptetése után készített védművek által, akár egyes birtokos, akár érdektársulatok költségén ármentesittettek, azon kat. jövedelem, mely az egyes földrészletekre az ármentesítés előtt megállapítva volt, a védművek elkészítésétől számítva 15 évig változás alá nem jöhet még akkor sem, ha ezen 15 év alatt az ország egész terüleletére uj földadószabályozás eszközöltetnék is. Határunkban védgátak bejjebbezése folytán néhány határrészlet ármentesittetett. az u. n. csorda és ménesjárást képező osztatlan legelők pedig felosztatván, ezekre ujabb osztálybasorozás történt, a mely osztálybasorozás aztán, mintegy észrevétlenül fokozatosan kiterjesztetett a város egész határára. Az újonnan ármentesitett határrészek tulajdonosai reklamáltunk a minisztériumnál, a hol is 89,303/1887 és 90,880/1887 sz. a. azon kijelentés történt, hogy miután az adó változhatlanság iránti igény csak az ármentesitő társulat által lenne előterjeszthető, ez a társulat pedig az 1881 : XLII. t.-c. rendelkezése folytán adóvisszatéritésben részesül s igy még azon kedvezményt is, hogy 15 évig változatlan adó alapja legyen, nem igényelheti ; miután az adóvisszatérités éppen a védművek létesítéséből és fentartásából eredő évenkénti különös gazdasági költségek fejében engedélyeztetett s igy az egyes földrészleteknek ezen különös gazdasági költségek folytán előállott javulása az adóztatásnál figyelmen kivül nem hagyható: ez okból a beadott kérelem figyelembe nem vétetett. A határ változatlan részére történt ujabb osztálybasorozás pedig az 55,746/1899 sz. p. m. rendelet azon utasítására alapíttatott, hogy az előző osztálybasorozásnak kimagasló hibái utólagosan is rcktifikálliatók. Hogy sem a védgátak bejjebbezése, sem a közlegelők felosztása által nem érintett határrészeknek uj osztálybasorozása is megtörtént, erről már csak akkor szereztünk tudomást, a mikor már publikálva lett, hogy városunkban ugy a birtoklás, mint osztálybasorozásra nézve befejezett kat. munkálatok az 1875: VII. t.-c. értelmében közszemlére kitéve vannak s az ellen a kitűzött határidő alatt lehei reklamá ni. Ekkor láttuk csak aztán, hogy bizony az egész határ uj osztálybasorozása megtörtént s igy siettünk is e törvénytelen mivelet ellen reklamálni, — de mind hiába. A beadott reklamációk ugyanis az 1885: XXII. t.-c. folytán szervezett m. kir. helyszinelési felügyelőséghez terjesztettek fel, a melynek kiküldöttje nálunk a helyszínén megjelenvén, egyszerűen revideálta, hogy maga az osztályozási munkálat jó-e vagy nem ? s mert a munkát jónak találta, arra a jóváhagyást rávezette, a községnek s ekként a forgalomnak mint véglegeset átaladta, nekünk pedig kijelentette hogy ez ellen, már csak a mennyei fórumhoz lehet fordulni. Az 1875: VII. t.-c. a midőn felsorolja azon eseteket, a melyekben a földrészletek újbóli osztálybasorozása történhetik, sehol nem mondja azt. hogy ily osztálybasorozás, kimagasló hibák észlelése esetén is kérhető vagy elrendelhető lenne. Ily esetekre tehát, határozottan törvényellenesen van kiterjesztve miniszteri rendelettel az újbóli osztálybasorozása eszközölhetése. Aztán az 1881: XLII. t.-c.-ben én nem találok olyan rendelkezést hogy egyesek ne kérhetnék a vízszabályozási műve • letek által mentesített területek számára az adónak 15 évre biztosított változhatlanságát, de nem találok oly rendelkezést sem, hogy ha valamely társulat már adóvisszatéritést kap, hát az ne kérhesse az 1875: VII. t.-c. (i s illetőleg 53. §-ában irt területeknek 15 évre biztosított adómentességét s illetőleg az adómentességnek meghosszabbítását. Hiszen az ármentesitett területek adóit nem a vizi társulatok, hanem az egyes tulajdonosok fizetik s igy minden a mi területeiknek adóztatására vonatkozik, a tulajdonosok magán jogait érinti, s igy valóságos képtelenség lenne, hogy az ilynemű sérelmek miatt, a földtulajdonos maga ne panaszkodhassék. S mtígis az 1875: VII. t.-c. 16. és 53. §-ának rendelkezése alá eső területek elesnek az adó változatlanság kedvezményeitől, mert igy intézkedik a miniszteri hatalomszó, a melylyel szemben nincs fentartva a törvény rendes utja s igy nem lehet hol keresni a sértett magánjogok orvoslását. S az 1885. XXII. t.-c. rendelkezése sem zárja el a feleket attól, hogy ha földrészleteik a törvény világos rendelete ellenére újból osztálybasoroztatnak, e nyilvánvaló törvénytelenséggel szemben ne reklamálhassanak. S ha már a m. kir. helyszinelési felügyelőség nem érezte magát kompetensnek azon kérdésben dönteni, hogy a mi földrészleteinknek újból történt osztálybasorozása jogosult volt-e vagy nem ? — miért nem terjesztette reklamátiónk e részét magának, a pénzügyminiszternek eldöntése alá s miért nyomja agyon panaszunk elvi nehézményét oly kitéréssel, hogy ő csak az osztályozás helyessége, de nem jogossága kérdésében is hivatott dönteni? ! A helyzet ma az, hogy az uj osztálybasorozás szanctionálása folytán, földrészleteink adó alapja fölemelve lett, ez uj alapon a kivetés reánk már meg is történt, s nincs mód, | hogy e nyilvánvalóan törvénytelen erőszak következményeit ' magunkról elháríthassuk. Mert ha a miniszteri felelősségre akarnánk apellálni, szánó mosoly lenne rá a felelet, mert hiszen látjuk s tudjuk, hogy e felelősségre vonásnak lehetőségét magánjogi sérelmek miatt, egyes halandó elérni soha nem fogja. Vegyük ki tehát minden téren a jogkérdések bírálatát a hatalom kezéből, mert mig ez nem történik, addig nincs teljes jogbiztonság s nincs valódi jogállam sem. E kijelentésnek jogosult megtételére, azt hiszem elegendő alapot szolgáltattam a fentiekben s ha ennyiféle fontosabb sérelem csak az én magánpraxisomban előfordult, mennyi s minő tengernyi jogsérelem fordulhat elő évenként egy ország jámbor adófizetőin. En hangot adtam panaszomnak, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Valeat, quantum valere potest. Belföld. A miskolci ügyvédi kamara 1900. évi jelentéséből. Az ügyvédség terén tett tapasztalatok közül pozitív alakban csak annyit látunk felemlítve, hogy a kamarai tagok létszáma a mult évben héttel szaporodott. Egyéb tapasztalatok csak negatív alakban voltak felsorolhatók. 1900-ban érte meg a kamarai rendszer 25 éves fönnállásának jubileumát. A magyar ügyvédi