A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez. (Eljárás a házassági perekben)

Huszadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: MTII IP V., Rudolf-rakpart 3. sz. 29. szám. Budapest, 1901 július hó 21. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ŰÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KÁR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen poatautalványnyal küldendők. TARTALOM : Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. Irta: dr. Raffay Ferenc, egyetemi magántanár. — A végrehajtási ügyek lajstromozása. Irta : dr. Berzsenyi Jenő, siklósi kir. albiró. — Törvényszéki jogegységek. Irta : K ocsán János, kisjenői kir. albiró. — Nyilt kérdések és feleletek (Illetékkérdés. Irta : A 1 i q u i s). — Irodalom (A szerzői jog nemzetközi védel- j mére alkotott berni egyezmény vonatkozással Magyarországra. Irta: j Ranschburg Viktor. — Tartozások átvállalása a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Dr. Kobler Ferenc előadása.) — Vegyesek. — Kúriai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. Hirdetések. Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez. J^(Eljárás a házassági perekben.)* Irta: dr. RAFFAY FERENC, egyetemi magántanár. 693. §. A szóbeli tárgyalás kezdetén a felek kérelmeik előterjesztése után előadjak az előkészítő eljárás eredményét. Ha a felek, illetőleg a megjelent fél előadása az előkészítő eljárásról felvett jegyzőkönyv tartalmának meg nem felel, az elnök az előadás kiigazításáról gondoskodik. Szükség esetében a jegyzökönyvet a bíróság valamelyik tagja vagy a jegyző olvassa fel. Ez a §. formai rendelkezéseket tartalmaz a tárgyalás kezdetére és a felek előadására nézve. Hogy a szóbeliség teljesen érvényesülhessen, helyes az az intézkedés, ,hogy az előkészítő eljárás eredményét is a felek adják elő. Ámde milyen lesz ez az «előadás». ha a férj és feleség személyesen védekeznek ? íme, itt is egy indok arra, hogy az ügyvédi képviseletet kötelezővé tegyük minden házassági perben. Szóbeliség ügyvédi képviselet nélküFugy sem ér semmit. 649. §. Az ügy érdemének' tárgyalását per gátló kifogás alapján megtagadni nem lehet, a bíróság azonban e kifogásnak elkülönített tárgyalását hivatalból is elrendelheti. Ez a §. azt célozza, hogy az ügy érdemleges tárgyalását pergátló kifogás esetén se lehessen sokáig halasztani. Kérdéses azonban, nem lenne-e célszerű a pergátló kifogást mindig elkülönítve tárgyalni s az érdembe csak azután bele bocsátkozni, ha a pergátló kifogást elvetették. A 187. §. a pergátló kifogásokra nézve ugy rendelkezik, ho^y azok a per érdemétől elkülönítve tárgyalandók. Ezt a szabályt a házassági perekre nézve is ki kellene terjeszteni. 695. §. Ha a bíróság az iSgJ.. évi XXXI. t.-c. qq. §-ának eseteiben a házasfeleknek az ágytól és asztaltól váló különélését elrendeli, végzéssel határoz, a melyben a különélés idejét a végzés kihirdetésétől számítva az utolsó napnak naptárszerü megjelölésével kell megszabni. A különélést elrendelő végzés ellen felfolyamodásnak csak akkor van helye, ha a különélés a törvény értelmében egyáltalában nem rendelhető el. A különélésre szabott idő letelte után a bíróság a felperes kérelmére és viszontkereset esetében az alperes kérelmére is a házasság felbontásának kérdésében szóbeli tárgyalást tüz ki (i8g4: XXXI. t.-c. 100. §). A körülmények változtával, különösen ha bármelyik fél *) Előző cikkek a f. évi 9., 11., 13., 16., 18., 21, és 24. számokban. Latiunk mai szám oly bontó okot hoz fel, a melynek alapján a házasság különélés elrendelése nélkül is felbontható, a tárgyalás a különélésre szabott idö letelte előtt is megtartható. Teljesen uj jogszabályokat tartalmaz a (>95. §. A jelenleg érvényben levő eljárási szabályok szerint előI ször is a H. T. 99. §-ának eseteiben a különélést ítélettel kell i elrendelni, nem pedig végzéssel, mint ezt a javaslat contemplálja. A H. T. életbeléptetése előtt ugyan szintén végzéssel rendelték el az ágytól és asztaltól való különélést, azonban a H. T. 99. §-a alapján hozott különélést rendelő határozatok jogi természetükre és hatályukra nézve nem azonosak az előbbi jogszabályoknak megfelelő azon határozatokkal, amelyek az ágytól és asztaltól való különélést esetleg a feleknek kijelentései alapján, elvontan, mint békítési kísérletet, minden különös joghatály nélkül ismételten is elrendelték, amennyiben jelenleg az ilyen határozatokban a gyermekek elhelyezésére, tartására és egyéb vagyoni igényekre a vonatkozó fontos kérdésekről is kell intézkedni, ennélfogva helyes a Curiának az a határozata, hogy a különélést Ítélettel kell elrendelni. Ugyanezek a szempontok vezették a Curiát a tekintetben is, hogy az ilyen ítéletek ellen kétfoku felebbezést engedett és nem jutott diadalra az a törekvés, a mely a különélésnek perelőkészítő jellegére való tekintettel a régi gyakorlatot akarta fenntartani, mely a jogorvoslatot kizárta. A javaslat álláspontja hasonlít ez utóbbi felfogáshoz s a jogorvoslatot a különélést elrendelő végzés ellen csak akkor engedi meg, ha a különélés egyáltalában nem lett volna elrendelhető. E szerint, ha a különélést elrendelte a bíróság, ezen határozat ellen csak a következő esetekben lenne jogorvoslatnak helye : a H. T. 77. §-a esetén, ha a kereseti jog elenyészett, továbbá a H. T. 116. §. második bekezdése és 147. § a esetében. Ez a megszorítás azonban nem fogadható el és nyilvánvaló igazságtalanságokra fog vezetni. A javaslat ugyanis a H. T. 192. §-án nyugvó igényekről megfeledkezik, a melyek pedig a kiskorú gyermekek és a nő érdekében szintén megóvandók és pedig az előbbiekről hivatalból köteles a bíróság gondoskodni a különélést elrendelő határozatban. Ha tehát a bíróság a különélést elrendeli, de nem intézkedik a kiskorú gyermekek elhelyezéséről, továbbá ezeknek, valamint a nőnek tartásáról és a szükséges tárgyaknak a nő részére leendő kiadásáról: a kiskorúak és a nő védelem nélkül maradnának, ha a különélést elrendelő határozat ellen teljesen kizárjuk a jogorvoslatot. A 695. §. tehát a bírói gyakorlatnak fentebb kifejtett helyes álláspontja szerint átalakítandó és ki kellene mondani a törvényben, hogy a H. T. 99. §-ának eseteiben ítélettel kell határozni, a mely ellen felebbezésnek van helye. Különben talán nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy a 695. §-nak itt kifogásolt rendelkezéseit is csak azért vették át változatlanul az 1894. évi tervezetből, mert, mint fentebb is kiemeltük, elfelejtették a bírói gyakorlatot figyelemmel kisérni és az eredeti javaslatot megfelelően átdolgozni. Ha a különélésre szabott idő letelte után a felperes, vagy viszonkereset esetében az alperes kéri az eljárás folytatását, a jelenleg érvényben levő eljárási szabályok szerint a törvényszék békéltetést rendel és ennek sikertelensége esetén a per érdemében itél. A 695. §. harmadik bekezdése ezzel szemben szóbeli tárgyalás tartását rendeli. Ennek folytán nem lehet megállapítani a javaslatból, hogy a különélés elrendelése előtt egészen le kell-e az ügyet tárgyalni, vagy pedig az előkészítő eljárás adatai alapján rendeli-e el a törvényszék a különélést. Ha erre az utóbbi álláspontra helyezkednék a javaslat, azt nem lehet elfogadni, mert a H. T. 99. §-a alapján a különélést csak a per teljes letárgyalása után lehet elrendelni, már csak azért is, mert ha a tárgyalás adataiból meg lehet állapítani, hogy bontó ok nem forog fenn, vagy az * 8 oldalra terjed-