A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 26. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről, 8.[r.]

A JOG 203 sorrendben lépjenek be a szakértői bizottságba és a bizottsági elnök akadályoztatásakor ki legyen annak helyettese; és végül mutassa meg eljáró biró a határszemle alkalmával a szakértőknek a határon lévő megbecsülendő tárgyakat. (A becslés rendesen alig számba vehető csekély munkába kerül és ezért indokolt, hogy az a szakértői járandóságok megállapításánál tekinteten kivül hagyassék.) 5. Ezután eljáró biró az osztályok és mintaíöldek felállitásának eredményét és a megbecsülendő tárgyak jegyzékét adja ki írásban a szakértőknek, utasítsa őket, hogy az osztályozás és becsléshez azonnal hozzáfogjanak; hogy az egyes földrészletek osztályszámait az osztályozási jegyzék egyik példányán az e célra szolgáló rovatokba felváltva egyik szakértő a többiek ellenőrzése mellett sajátkezüleg bevezesse ; hogy a megbecsülendő tárgyakra vonatkozó röviden indokolandó szakértői véleményt, a tárgy körülírása mellett, külön írásba foglalják és hogy az osztályozás és becslés bevégezte után a a vonatkozó okiratokat az összes szakértők és közreműködő pótszakértők aláírják. 6. Mihelyt a szakértők az eljáró bírónak bejelentették, hogy a feladatuknak eleget tettek, eljáró bíró, vagy esetleg helyettese szálljon ki a helyszínére lehetőleg azonnal és az 1880 évi XLV. t.-c. lő. (uj) §. szerinti további eljárás az ő folytonos jelenléte és közreműködése mellett történjék. Ezen eljárásnak az előnyei, melyek egyszersmind annak foganatosithatóságát indokolják, a következők : A) A munka jobb lesz, mert a kir. törvényszék által kellő tájékozás után kinevezendő szakértők valóban olyanok lesznek, kiknek képzettsége, minél gyakrabban alkalmaztattak, annál magasabb niveaura emelkedik és a különben is a nyilvánosság ellenőrzése mellett foganatosítandó munkájukban bizni lehe , — és ha a mostani szabályok szerint is a szakértők munkájában bíznunk kell, mindenesetre abban is bizhatunk, hogy a kir. törvényszék által kinevezett, képzettségük tekintetében kifogás alá nem eső szakértők a munkájuk eredményét helyesen irásba fogják foglalni. De feltéve, hogy a szakértők a véleményük beírásánál hibát is követnének el, ez még nem nagy baj; mert munkájuk még nem végleges, mert az az 1880 : XLV. t. c. szerint előttük és az összes érdekeltek előtt felolvasandó és ha a szakértők hibát észlelnek, azt hivatalból kijavíthatják, ha pedig az érdekelt birtokosok a szakértői munkát bizonyos tekintetben nem helyesnek tartják, felszólalásuk folytán a munka az állított hibákra nézve felülvizsgáltatik és ha valóban hibásnak találtatik, ki fog javíttatni és csak azután fog hitelesíttetni. B) A munka gyorsabban fog haladni, mert a szakértők igyekezni fognak, hogy az egyedül az osztályozandó holdak száma szerint megállapítandó munkabért lehetőleg rövid idő alatt érdemeljék meg. C) A munka olcsóbb is lesz, mert ha az osztályozási és becslési actusnál a biró nem működik közre, egyfelől elesnek a kiküldetési járandóságai és ennek következtében a tagositási alap kevésbbé lesz megterhelve; másfelől megnyeri az állam a biró, munkaerejét az említett actus tartamának idejére nézve és a biró ki tavasztól télig legfeljebb öt közepes nagyságú községre nézve viheti keresztül az osztályozást és becslést, ha ezen sok időben egyéb munkát teljesítene, számos ügyet fejezhetne be véglegesen. Az osztályozás és becslés tehát jobb, gyorsabb és olcsóbb lesz; hogy ez mennyire fontos a tagosításra nézve, elsősorban a földbirtokosok jólétének érdekében és másodsorban következéskép — különösen az adóerő emelése által — az állam érdekében is annak céljára való tekintettel, annyira nyilvánvaló, hogy ezzel bővebben foglalkozni feleslegesnek tartom. y A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. VII.*) Irta: dr. VÁLYI SÁNDOR, bpesti kir. járásbiró. A birói ítélkezés objectivitásának egyik követelménye az, hogy érdekelt vagy elfogultság színében feltűnhető biró a perben ne járjon el; viszont azonban a birói tekintély megóvása érdekében megfelelő perjogi garantiák is biztositandók a végből, hogy a felek az érdekeltségre alapított kifogással a per elhúzása, — a biró vagy ellenfél boszantása végett, v^gy egyéb okokból, — vissza ne élhessenek A T.-ben az első szempontnak az eddiginél is nagyobb mérvű érvényre jutását biztosítva látom ; ellenben a visszaélés •) Előző közlemények a «J o g» f. évi 14., 16., 18., 20., 21. és 23. számaiban. megelőzésére és megtorlására célzó perjogi intézményt a T.-ben felvéve nem találok ; e részben az eddigi perrendtartáshoz képest határozottan visszaesés tapasztalható. A jelenlegi perrendtartás a birák kizárásának eseteiben a határozathozatalt felügyeleti útra terelte. Az ált. birói ügyviteli szabályok 154. §-a és a járásbirósági ü. sz. 6. §-a értelmében a birói érdekeltség kifogása esetében a bíróság vezetője van hivatva dönteni s fontos okokból — melyek közt az éidekeltség esete is fel van sorolva — a birót az eljárásból kizárhatja. Az 1868. LIV. t.-c. 57. § a érte'mében a biróküldést is felügyeleti hatóság — az igazságügyministerium gyakorolja. A T. a birói érdekeltség megítélését, az érdekelt biró kizárása iránti határozathozatalt s a biróküldési hatalom gyakorlatát birói eljárás útjára tereli át s illetve a társasbiróságok hatáskörébe utalja. Habár az igazságügyi felügyeleti hatóságoknak érdemül rovandó fel, hogy a birói érdekeltség kérdéseiben hozott határozataik és felügyeleti intézkedéseik eddig is nemcsak hogy elégületlenséget nem idéztek elő, sőt általános megnyugvással és megelégedéssel találkoztak, — mégis igen helyes érzékre vall az, hogy a birói érdekeltségnek igen kényes kérdéseit a T. szerkesztői a függetlenség biztosítékaival körülsánczolt birói jurisdictio körébe utalták ; csak azt kívánnám, hogy ezen elvileg és gyakorlatilag nem eléggé helyeselhető rendszer a maga teljességében valósittatnék meg, — ugy, hogy egyrészt a felügyeleti jogkörből az érdekeltségi kérdés megítélése teljesen elvonatnék, másrészt az érdekelt vagy kifogásolt bírónak a kifogás előterjesztése és elbírálása alkalmából való részvétele is lehetőleg mellőztetnék. Ezért a T. 65. §-ának utolsó bekezdésében statuált azon kivételt, mely szerint a biró beleegyezésével — a kizárási kérelem az ügyvezetés körében rendes helyettesítés utján határozathozatal nélkül is elintézhető, — nem helyeslem; mert nézetem szerint a biró csak a kizárási ok ténybeli adataira kiterjedő és saját akaratától vagy óhajától független nyilatkozásra, de nem «beleegyezés»-re van hivatva és ezért a biró beleegyezését kellő indok nélkül nem is tartanám elegendőnek az ítélkezés alóli felmentés megadására; ezen elvi szemponttól eltekintve azonban gyakorlatilag sem kívánatos a «birói beleegyezés»-nek a birói érdekeltség eldöntésénél hatályt tulajdonítani, mert — ha tényleg ritkán fordulna is elő, — megtörténhetnék, hogy a bíróság vezetője a bíróval összejátszva s az utóbbinak beleegyezésére hivatkozással, az érdekeltségi kérdést kivonhatná az ítélkezési jogkörből, sőt még annak utja sem lenne elzárva, hogy ugyanennek elérése szempontjából a biró beleegyezésének kieszközlése végett felülről való befolyásolás is érvényre juthatna. Midőn ekkép az érdeltségi kérdés elbírálását a bíróság vezetőjének jogköréből véglegesen elkülöníteni óhajtanám, — nem találom aggályosnak azt, amit a T. a járásbíróságok kivételével egyebütt megvalósítani tervez, — hogy a biró kizárása felől ugyanazon bíróság határozzon, amelyhez a kifogásolt biró tartozik. Sőt nem találok elfogadható okot arra sem, hogy ezen elv alól a járásbíróságok miért vannak kivéve, f Nem akarok bővebben reflectálni — azon bizonyos körök részéről a legutóbbi szaktanácskozmányon is kifejezésre jutott kicsinylő megjegyzésekre, — amelyek az érdemleges munkával is súlyosan túlterhelt járásbíróságok működésének értékét igazságtalanul leszállítani igyekeztek, de tagadhatatlan, hogy a járásbíróságok vannak a legtöbb oldalról gáncsolásnak és megtámadtatásnak kitéve s a T-ben is. — a hatáskör jelentékeny kiterjesztése dacára — itt ott, s igy a birói érdekeltség kérdésénél is né.ni bizalmatlanság jelei mutatkoznak a járásbíróságok megbízhatósága iránt. Pedig, ha a járásbíróság egyik birájára reá lehet ruházni azon hatalmat és bizalmi jogkört, hogy ugyanazon bíróságnál alkalmazott birótársának szabadsága, vagyona felett ítélkezzék, ugy miért ne lehetne tárgyilagos döntést elvárni a rendszerint harmadik személyek jogviszonyaival kapcsolatos érdekeltségi kérdésekben is. és nem szolgál-e elég biztosítékul a megtagadó határozat ellen a T. 66. §. értelmében beadható s a 67. §. szerint felfüggesztő hatálylyal biró felfolyamodás ? Megfontolandó, hogy a kizárási kérelem tárgyában az iratoknak a törvényszékhez s onnan a felfolyamodás elintézésére hivatott felsőbírósághoz felterjesztése sok időt vehet igénybe s addig az érdemleges munka szünetel. A T.-ben contemplált eljárás tehát megszaporítja az alperesek per elhúzási eszközeit, anélkül, — hogy a roszhiszemü kifogástételt bármely retorsióval sújtaná. Egyrészt tehát a járásbíróságok tekintélyének megóvása 1*