A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Nyolcadik ülés)

A JOG 95 csupán a névérték 75"'0-ában állapíttatott meg s igy felperesnek abbeli igénye, hogy öt az előre kiszolgáltatott 20.000 frt. segélyösszeg tejében az alperestől még 33 db., egyenként 400 K. névértékű elsőbbségi részvény s ezen felül arra való tekintettel, hogy a 133. db. részvénynek 150 frttal ( vagy is a névérték 75%-ával) számított értéke is ezután 19.950 frtra rug, még készpénzben 50 ti. is megilleti nyilván jogos alapon nyugszik. És minthogy alperes a kamatszámítás kezdőpontja ellen kifogást egyáltalán nem tett,;az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest felperesnek az ellenirat előterjesztése előtt módosított kereseti kérelméhez képest marasztalni kellett. Vitatta ugyan még alperes azt is, hogy felperest a kereseti igény nem illetheti meg, azért sem, mivel egyfelől felperesnek törvényes képviselője az alakuló tárgyalás alkalmával belenyugodott abba, hogy felperes az elsőbbségi kérvényeket ellenében megszavazott 20.000 frtért ugyanily névértékű elsőbbségi részvényt Fog kapni, másfelől pedig felperes a 100 db. elsőbbségi részvény átvétele alkalmival további 33 drb. résívény kiszolgálta tása miatt nyomban fel nem szólalván, ezt illető joga el is enyészett; ezen ellenvetések egyike sem volt azonban figyelembe vehető, mert a mi az előbbit illeti, idevonatkozó állítását alperes fel peres tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérletté ; az utóbbi pedig azért nem, mert eltekintve attól, hogy alperes nem t igadván, hallgatag beismerte felperesnek végirati azt az előadását, hogy a reclamatio még 189(i. évben megtörtént, s hogy a valódinak elismert E. alatti válasz tanúsága szerint a felszólamlást annak elején maga alperes sem tekintette elkésettnek, maga a puszta hallgatás egymagában véve felperesnek törvényen alapuló szóban forgó jogát nyilván meg nem szüntette. A m. kir. Curia (1901. máj. 2-án 1,251 sz. a) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes város közönsége a D.) a. közgyűlési határozattal az alperes részvénytársaság vasutjának kiépítéséhez .0,000 frt hozzájárulást elsőbbségi kötvények ellenében megszavazván, a peres felek egyező perbeli előadása szerint utóbb közöttük az a megállapodás jött létre, hogy az alperes részvénytársaság a felperes városnak a 20.000 frt fizetése ellenében elsőbbségi kötvények helyett az általa kibocsátott elsőbbségi részvényeket szolgáltassa. Miután azonban egyúttal az iránt is nem állapodtak meg, hogy az elsőbbségi részvények mily árfolyam szerint számíttassanak, azoknak kibocsátási árfolyamát pedigja kormányhatóság névértékük 75° o-ában határozta meg, a perben a jogvita a felek között a körül forog, hogy alperes részvénytársaság a 20.000 frt erejéi^ teljesített készpénzfizetés ellenében az elsőbbségi részvényeket ezek névértékének vagy kibocsátási árfolyamának megfelelő értékben tartodk-e kiszolgáltatni. A vitás jogkérdés megoldására az alap nem található meg a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. t.-c rendelkezéseiben mert a lörvények közül csupán az 1880. XXXI. t.-c. 9. §."tartotta szem előtt a vasutak segélyezésének azt a módját, amely elsőbbségi részvények átadása ellenében történik, a mennyiben a községek és vasúti vállalat közötti megállapodásnak hagyta fenn azt, hogy a községek a tejesitett szolgálmányokért vállalati címleteket, a melyek alatt az 1880 : XXXI. t.-c. 13. §. szerint az elsőbbségi részvények és az elsőbbségi kötvények értendők, vehessenek át. Az 1888: IV. t.-c. 7. §-a azonban hatályon kivül helyezve az 1880: XXXI. t.-c- 9. §-át önállóan szabályozta a vasutaknak az állam, a törvényhatóságok és a községek részéről való segélyezése ügyét, s a segélyezésnek arról a módjáról, a melynél a segélyösszeg fejében elsőbbségi részvények is átadhatók, egyáltalán nem rendelkezik, sőt a 10-dik bekezdésben a részvénytársasággá alakult vasúti vállalatnak azt teszi kötelességévé, hogy a segélyösszeg fejében megíelelő részvényeket és ha több nemű részvények bocsáttattak ki, ezek közül törzsrészvényeket adjonát. Az a további rendelkezés pedig, mely szerint, ha a vasúti vál lalat nem alakul át részvénytársasággá, a hozzájárulási összegnek a tényleges építési tőkéhez való viszonyításával határozza meg a hozzájárulásra nézve a vasút tiszta jövedelmében való részesedést, nyilván nem nyerhet alkalmazást részvénytársasággá való átalakulás esetén, a mikor a segélyösszeg fejében áiadott bármilyen nemű részvények után a jövedelem alapszabály által van meghatározva és a fenforgó ennek a kérdésnek a megoldásánál, hogy a segéLyösszeg fejében átadott elsőbbségi részvényeket a vasutrészvénytársaság milyen értékben tartozik szolgáltatni, a jogosultság hiánya miatt nem lehet mérvadó. Mindezekből következik, hogy miután a peres felek között nem vitás az, hogy az a megállapodás, a mely szerint a felperes város által 20,000 frt. erejéig teljesített fizetés ellenében az alperes részvénytársaság az általa kibocsátott elsőbbségi részvényeket tartozott szolgáltatni, joghatályosan jött létre és miután ez a jogügyletük különleges törvény rendelkezésénél fogva nem esik az általános jogszabályoktól eltérő megbirálás alá, annálfogva az a kérdés is, hogy az alperes részvénytársaság ellenszolgáltatásként az elsőbbségi részvényeket mily értékben, illetve árban tartozik szolgáltatni, szintén az általános jogszabályoknak alkalmazása alapján döntendö el. Ezeknél a jogszabályoknál fogva pedig oly jogügyletnél, a mely meghatározott összegű pénzfizetés ellenében bizonyos nemű értékpapír szolgáltatására irányul, az értékpapír eltérő kikötés hiányában olyan árban szolgáltatandó, a mely annak valóságos értékének megfelel. Miután a peres feleknek egyező előadása szerint a kormány hatóság az alperes társaság által kibocsátott elsőbbségi részvényeknek kibocsátási árfolyamát névértékük 7ó°,o-ában határozta meg, az az érték is, a melyben azokat az alperes r. társaság ellenszolgáltatásképpen a felperes városnak, átadni tartozik nem azoknak névleges, hanem a kibocsátási árfolyamuknak megfelelő valóságos értéke lehet, minélfogva a másod-biróság helyesen állapit ván meg az alperes társaságnak azt a kötelezettséget, hogy 20.000 frt fejében a kibocsátási árfolyammal számított megfelelő elsőbbségi részvényt köteles a felperesnek kiszolgáltatni, — a másodbirósági Ítélet a per főtárgyára nézve 'helybenhagyandó volt. Bűnügyekben. Vádlott néptanító akkor, midőn a sértettet air;, cstkely ok miatt, mikor ez utóbbi egyik tanulótársának helytelen felelete miatt magát elnevette, testileg bántalmazta, és neki sérüléseket okozott, annak a hatáskörnek határát, mely öt az oktatására és nevelésére bizott növendékek irányában a házi fegyelem gyakorlása tekintetében megilleti, messze túlhaladta. Ez okból vádlottnak a B. P. 85. §. a) és e) pontjaira alapított semmiségi panasza el lett utasítva. Az aranyosmarothi kir. jbiróság (1900. jun. 28. B 80 11 sz a.) K. Nándor néptanítót a btkv. 301. §-ba ütköző s a 302. §. szerint minősü'ő könnyű testi sértés vétségének vádja és következményei alul felmenti. I n d o k o 1 á s: B. János feljelentést tett vádlott ellen, a miatt, hogy 1900. évi febr. 12-én a vádlott Mihály nevű fiát a tanteremből a folyosóra hurcolta, ott földre teperve, verte, rugdosta ugy, hogy a vér elborította s annak folytán, miként utóbb szakértőileg megállapittatott, fia 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sérülést szenvedett. Vádlott tagadta, hogy a panaszolt testi sértést ő követte volna el s azt adta elő, hogy a fiút rakoncátlan magaviselete miatt ugyan kiutasította az iskolából a folyosóra, de ott nem bántalmazta, hanem a fiu menekülni akarván, neki szaladt az ajtónak s ekként sértette meg magát. A tanúkihallgatás foganatosíttatván, a bíróság annak eredménye alapján azt találta, hogy nem forog fenn bűncselekmény s a vádlottat a bpttás 326. §-ának 1. pontja alapján felmentette. A kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint ugyanis vádlott mint tanító előadást tartott a sértett s a többi iskolaköteles jelenlétében és a sértett, igaz ugyan, hogy nem oly nagy mértékű, de mégis rakoncátlan magaviseletet tanúsított azzal, hogy egyik iskolatársát hangosan kinevette, s igy a fegyelem alkalmazására okot szolgáltatott. Minthogy pedig a tanitó a felügyelete alatt levő iskolás gyermekekkel szemben a házi fegyelem gyakorlására jogosított, s a panaszolt testi sértés a? annak gyakorlása közben esett, ennélfogva abtk 313. §. rendelkezése szerint büntetésnek ilyen esetben helye nincs és vádlott felmentendő volt. Az aranyosmaróti kir. tszék. (1,147. sz. a. 1900. szept. 25-én) az elsőbiróságnak ítéletét a B. P. 385. §. 1. a.) pontja aiapján megseminisiti és vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 301. §-ába ütköző s ugyané §. szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében, a melyet az által követett el, hogy 1900. febr. 12-én kisk. B. M -t a tanteremből kivonszolta s őt az általa elzárt folyosón többször megütötte és rajfa a látleletben leirt sérüléseket ejtette és ezért őt a btk. 302. §-a alapján, de a 92. §. alkalmazásával 10 korona fő- és 10 kor. mellékbüntetésre itéli. Indokok: B. J. szelepcsényi lakos mint kisk. M. fii gyámatyia az aranyosmaróti kir. jbiróságnál a miatt tett feljelentést K. N. szelepcsényi néptanító ellen, hogy a hozzá iskolába járó fiát 1900. febr. 12-én szándékosan sérelmezte és rajta a dr. F. M. gyakorló orvos által kiállított látleletben megjelölt súlyos testi sérüléseket ejtette. A bizonyítási eljárás során dr. L. B. kir. tvszé<i orvosnak a látleletet kiállító orvos által is concedált véleménye szerint, a sérülések 8 napon belül gyógyultak s igy a cselekménya könnyű testi sértés ismérveit látszik magában foglalni. Vádlott e miatt büntetőjogi felelősségre vonatván, ugy az elsőbiróság előtt, mint a felebbviteli tárgyalás során tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését s azzal védekezett, hogy ö az előadáson rendetlenkedő sértettet a teremből kiutasította s amidőn utána ment azon célból, hogy hazaküldje, ez a fejét futtában a falhoz ütötte s ekkor szenvedte a látleletbe!! sérelmeit. A cselekmény elkövetését azonban vádlott ezen tagadásával szemben beigazoltnak kellett venni nemcsak a védekezés teljes valószinütlensége miatt, hanem azért, mivel a leleti megállapítások tekintetében nem kifogásolt látleletben leirt sérülések, tekintettel arra, hogy azok a szájon jobb fülön és balszemen talál tattak, a vádlott által előadott módon létre nem jöhettek, miután azok helyzetükre való tekintettel, nem egyszeri, hanem több izben történt külbehatásnak következményei, ama körülmény pedig, hogy sértett több izben ütötte meg magát futás közben, vádlott részéről nem csak felhozva és valószínűsítve sem lett, de saját védekezésével is megcáfoltatott. De meg kellett vádlottal szemben áliapitani a cselekmény