A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Nyolcadik ülés)

A JOG 191 foglaltak nem tekinthetők ; ezzek nem az újított per tárgyát képező jog vagy védelemre vonatkoznak, hanem a közjog által megállapított bizonyos szabályoknak az alapperben történt megsértésén alapulnak s igy azokat a perújítás perorvoslatának igénybevételére nem tartom alkalmasoknak. Nem-e helyesebb a fennálló törvény álláspontja, mely az ilyen törvénysértés orvoslását a semmiségi kereset terére utalja, nincs-e a dolog természete által jobban indokolva, hogy az ilyféle törvénysértések által okozott joghátrány a fogalmilag is megfelelően construált semmiségi kereset által sanáltassék ? S ha már ezen — igénytelen nézetem szerint helytelen — beosztás elfogadtatik, mit vétettek a prdtsi novella 39. §-ának azon pontjai, melyek a T.-ből kihagyattak, s mit még azon sok más eset, mely sem a novellában, sem a T.-ben elő nem fordulnak ? Ezen kérdések alkalmat adnak még az utolsó megjegyzésemre, melylyel a már hosszura nyúlt cikkemet be akarom fejezni. A törvényszerkesztésnek egy régi hibája a taxatió a tout prix, mert annál a codificator rendszerint sokat (feleslegest) is mond, keveset is. Sokat mert, egy általános rendelkezéssel az összes alája subsumálható eseteket felölheti, keveset, mert az eseteket mind ki nem meriti. Ilyen általános rendelkezést tartalmaz a perújítás szabályozásánál a novella 69. §-ának 2-dik pontja, mely a perújításnak akkor látja helyét, «ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó oly bizonyítékot (itt lehet még azt mondani, «vagy tényt») hoz fel, melyet az alapperben nem használt)). De nem mint azt a T. mondja: «használhatott»). A törvény ezen rendelkezése alá a T. összes eseteit és még több mást is lehet subsumálni, a mint azt a joggyakorlat is teszi. Elég a törvényhozónak az elvet szabatosan használni, a casuistikát csinálja az élet. Belföld. I A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. Jf (Nyolcadik ülés.) F. hó 4-én folytatta a szakértekezlet Plósz minister elnöklete alatt üléseit. Következett a X. kérdés, a mely igy szól: Helyes-e a jegyzö'könyv tartalmának a tervezet 255—257. §§-aiban foglalt szabályozása ? Nem volna-e a jegyzőkönyvezés a járásbirósági eljárásban korlátozandó ? A javaslatot a szónokok legnagyobb része helyesli, csak némelyek kívánják, hogy a járásbirósági jegyzökönyveket kissé rövidebben szövegezzék, mig mások, tekintve a felülvizsgálatot, amaz óhajnak adnak kifejezést, hogy a jegyzökönyvek általában tartalmazzák a döntő' körülményeket. Plósz Sándor igazságügyminiszter este nyolc órakor a tanácskozás folytatását kedd délután 5 órára tűzte ki. A kedden tartott ülésben a miniszter mindenekelőtt a II. kérdést bocsátotta diskusszió alá, a mely következőképen hangzik: cl. Helyes-e a mulasztás következményeinek szabályozása a tervezet 459. és 460. §-aiban ? 2. Föntartandó-e a tervezet 481—485. §-aiban szabályozott ellenmondás]? Plósz Sándor igazságügyminister behatóan fejtegeti ezen intézkedések célszerűségét és indokait. Első szónoknak Po 1 ó n y i Géza szólalt föl, a ki a 459. §-t teljesen helyesli és a 460. §-t is, mint a rendszerből folyó szerencsés és szükséges intézkedéseket tekinti. Csak annyiban talált hiányt, hogy a pertársak mulasztása kérdése nincs kellőleg szabályozva. A 459. §. 3. pontját oda módosítani kívánja, hogy a szegényjogon perlekedő felperesre nézve, alperes a perbebocsátkozást nem tagadhatja meg, ha a perköltséget nem fizeti ki. Az ellenmondást el nem fogadja, mert az veszedelmes ujitás és itt az ügyvédi mulasztás kérdését is a vitába vonja, a melyre nézve a minister megjegyzi, hogy a 472. §-t aként akarja módosítani, hogy az ügyvéd és a fél az igazolás kérdésében egyenlőnek tekintessék. A kérdéshez szólottak: Schmör, Wolf, Nagy Dezső, Nagy Ödön, S t i 11 e r majdnem kivétel nélkül ugy a 459., valamint a 460. §-t is helyeslik, a mennyiben örömmel üdvözlik azt, hogy az ellenmondás által sok fölösleges és szükségtelen igazolásnak eleje vétetik. Az ügyvédi hiba folytán szükségessé vált igazolás tárgyában hosszabb vita keletkezett, a melyben Vavrik, Visontai, Polónyi Szeifried, Mohay kielégítőnek tartották Plósz igazságügyiministernek azon módosítását, hogy a «fél és az ügyvéd hibáján kivül történt mulasztás igazolási okul elfogadtassák, mig dr. S t i 1 1 e r, dr. P a p p és dr. Wolf, Nagy Dezső azon nézetét pártolták, hogy az ügyvédek mulasztása ellenében igazolásnak mindig legyen helye, ha kimutattatik, hogy ezen mulasztás nem szándékosan történt. Ezután még a XII. kérdés első pontja tárgyaltatott, a mely igy szól: «Föntartandó-e a tervezet 497. §-ának az az intézkedése, hogy az ott megjelölt perekben, ha értékük száz koronát meg nem halad, nincs felebbezésnek helye, hanem csak felülvizsgálatnak.> Itt több szónok azon nézetnek adott kifezést, hogy a száz koronánál kisebb összegű perekben nem felülvizsgálat, hanem felebbezés nyilvános előadással legyen megengedve. (Kilencedik ülés.) A szakértekezlett f. hó 5-én folytatta tárgyalásait Plósz j minister elnöklete alatt. Dr. Nagy Dezső és M o h a y Sándor azon nézetüknek adtak j kifejezést, hogy a 100 korona értéket meg nem haladó ügyekben | felebbezésnek és nem felülvizsgálatnak legyen helye. Ezután a minister a XIII. kérdés első pontját tűzte ki tárgyalásra, a mely igy hangzik: «Helyes-e a felülvizsgálat kizárása a 400 kor. értéket meg nem haladó ügyekben f Nevezetesen nem lehetne-e a felülvizsgálatot értékre való tekintet nélkül megadni a felebbezési bíróságnak minden olyan Ítélete ellen, a mely az elsőbirósági ítéletet megváltoztatja ?> Szabó Albert adott kifejezést a tervezettel ellenkező nézetnek, a mennyiben kivánta, hogy a felfolyamodás a 100—400 koronára rugó pereknél is megengedtessék és pedig ügyvédi ellenjegyzés kényszerre mellett. Polónyi nem menne ily messze, hanem csak két egybehangzó itélet ellen adná meg a felülvizsgálati jogot. Mohay Polónyi nézetéhez csatlakozik, azonban a birtokbirósági és örökösödési perekben mindenesetre kívánná a felfolyamodás megengedését. A minister az értekezlet figyelmét a sommás visszahelyezési perekre irányította és Vörösmart y Béla államtitkár kimutatta ezen perek fontosságát és annak szükségességét, hogy ezen többnyire jogi kérdéseket tárgyaló ügyekben a felülvizsgálatnak hely adassék. A vita azután mindezen kérdések körül forgott; hozzászólottak a kérdéshez dr. Nagy Dezső. dr. P a p, Gottl, Szeifried, Imiin g, Baumgarten, Nagy Ödön, Barthodeiszky és a szónonok legnagyobb része a tervezet mellet nyilatkozott, mit a miniszter azután konstatált is. Következett a XIII. kérdés második pontja, a mely igy szól: «Nem volna-e célszerű a felülvizsgálati bíráskodást a kir. törvényszéknek, mint felebbezési bíróságnak Ítélete ellen minden esetben a kir. Ítélőtáblára ruházni ?» Itt is Szabó Albert inkább az eredeti javaslatot, mint az átdolgozottat pártolja és kívánja, hógy a járásbirósági ügyek mindig a tábláknál végződhessenek, ugy, hogy felülvizsgálat a Curiá| hoz ily ügyekben ne legyen. Imling Konrád ellenkezőleg a tervezet mellett foglal állást, különös tekintettel a jogegységre es azon körülményre is, hogy az alsóbirák igy a Curiával közvetetlen összeköttetésbe jönnek. Hosszabb vita fejlődött e kérdés felett és a többség szintén a tervezet mellett foglalt állást. Végül a szakértekezlet még a 13. kérdés 3. pontjának tárgyalásába is bocsátkozott, a melynek folytatását azonban f. hó 7-ére halasztották. (Tizedik ülés.) A bizottság dr. Plósz igazságügyminister elnöklete alatt f. hó 7-én a felülvizsgálatról szóló XIII. kérdés 3. pontjánál folytatta tanácskozásait, hogy vájjon helyes-eja jogorvoslat körének az 547., 563. §§-ban és az 564. §. utolsó bekezdésében foglalt szabályozása ? Gottl kívánatosnak tartja, hogy valamely jogszabály megsértésekor a perköltségek összegére is tekintettel, helye legyen a felülvizsgálatnak. Plósz minister szükségesnek hiszi, hogy a felülvizsgálati bíróság a fél sérelme következtében mindenesetre bebocsátkozhassék a perköltség megállapításába, miért is a Tervezet erre nézve kivételt állapit meg. Gottl fejtegeti, hogy különösen a vidéken, nem tudnak helyesen különbséget tenni tény- és jogkérdés között. Ezért nem is fölösleges a Tervezet instruktiv szabályzata. Célszerű volna oly rendelkezést fölvenni, hogy akkor is lehet szó valamely jogszabály megsértéséről, ha a bíróság szerződést helyettesítő okiratból helytelen jogi következtetést von le. A miniszter felvilágosító megjegyzéseire Gottl elfogadja a Tervezetet. Vavrik Antal a szóban forgó szabályok mellett nyilatkozik, de fölteszi azt a kérdést, nem volna-e kívánatos kimondani, hogy az indokolás ellen nem lehet felebbezni ? Plósz miniszter ugy gondolja, hogy ez sincs kizárva bizonyos esetekben, mikor ugyanis az itélet sajátlagos értelme csak a megokolásból olvasható ki. E nézethez Szabó és Gottl is csatlakoznak. R ó t h hasonlóképen pártjára áll a Tervezetnek, csak a költségek mennyiségét illető felülvizsgálatra nézve táplál aggodalmat. Szabó Albert nem barátja a kazuisztikának, s elegendőnek hiszi az 547. §. általános formuláját. Dr. Baumgarten Károly: A felülvizsgálati nehézségek