A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Negyedik ülés)

110 A JCG a kamat csak akkor és abban a mérvben igényelhető, ha és a minő mérvben az iránt a kötelezettség külön is kifejezetten • elvállaltatik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901. ápr. 23. 1. G. 120 sz. a.) A törvényes gyakorlat által általánosan elfogadott jogszabály az, hogy ha az adós határozott utasítás vagy rendelkezés nélkül teljesít fizetést, az mindenkor az adós terhesebb adósságára fizetettnek vélelmezendő, már pedig, hogy az adósnak saját személyes adóssága terhesebb mint harmadik személyeknek olyan adóssága, a melyért csak készfizetői minőségben vállalt kötelezettséget, az kétséget nem szenved, mert egyfelől a készfizetői kezesség jogi természete szerint, csak annyiban különbözik az egyszerű kezességtől, hogy a hitelező a fizetést az egyenes adós fizetésképtelenségének kimutatása nélkül is egyenesen a készfizetői kezestől követelheti, ellenben a hitelezővel szemben a követelésnek a föadóstól a hitelező mulasztásából eredt be nem hajhatasa miatt emelt kifogások a készfizetői kezes által is minden megszorítás nélkül érvényesíthetők. (A m. kir. Curia 1901. ápr. 25. G. 127. sz. a. Az alapperben döntő bizonyítékul elfogadott szakértői véleménynyel szemben, rendszerint ugyan a perújítás alapjául szolgálható uj bizonyítéknak a más szakértők véleményére való hivatkozás nem tekinthető ; oly esetben, almikor az újított perben uj bizonyítékként alkalmazni kivánt szakértői bizonyítás arra van irányozva, hogy az alapperben meghallgatott szakértő a véleménye megalkotásánál alapul vett tényre nézve tévedésben volt. a szakértői bizonyíték a perújítás alapjául szolgálhat. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : 1901. ápr. 23. I. G. 140. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Mivel a váltó a lejárat napján került ki a felperes birtokából, az azt visszaváltó hitelező a váltótörvény 43. § a szerint az elfogadó elleni váltókereset fentartása végett a váltót fizetés végett a felperesnél bemutattatni és e cselekményt óvás felvételével igazolni tartozik. A pécsi kir. tszék mint váltóbiróság (1900. jul 20. 9,813. sz. a.) K. Antal felperesnek Dr. V. Nándor alperes ellen folytatott 174 kor. váltóösszeg s jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék kötelezi alperest mint a Pécsett 1900. márc. 2-án 174 kor.-ról kiállított váltó elfogadóját, hogy a kereseti 174 kor. tökét megfizessen. Indokok: A kereseti váltón az intézvényezett lakóhelyétől különböző fizetési hely levén kijelölve a váltó telepitettnek tekintendő. Minthogy azonban a telep helyén teljesítendő fizetés céljából külön személy megnevezve nincs és ezért a váltótörv. 24, §. értelmében az vélelmezendő, hogy az intézvényezett maga kivánja a telep helyén a fizetést teljesíteni ; minthogy továbbá ily nemű telepitett váltóknál a váltó törv. 44. §. 2. bekezdése szerint az elfogadó elleni kereset fenntartása végett óvás felvétele nem szükséges, ennélfogva figyelmen kivül hagyva azt, hogy a váltó telepítése a kibocsátó és elfogadó hozzájárulása nélkül történt — a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó alapján alperest mint elfogadót a kereseti váltóösszeg stbi. fizetésében kellett marasztalni. A pécsi kir. Ítélőtábla (1900. szept. 12. 2251. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1,410. sz. a. 1901. máj. 3-án) mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes, aki a váltót jelenlegi tartalmával követelésének érvényesítése végett használja azzal, hogy a tartalom részben az ő tudta és hozzájárulása nélkül létesült, nevezetesen hogy a váltón látható telepítés utólag eszközöltetett, sikerrel már érvelhet. Ennek előrebocsájtásával, tekintve, hogy az A.) a. váltón intézvényezett Dr. V. Nándor lakhelyéül Bodony község van megjelölve, a fizetésnek pedig Pécsett kellett történni, a kereseti váltó telepitett váltó jellegével bir s tekintve, hogy a telepítés következő szövegében «fizetendő Pécsett az osztrák-magyar bank fiók intézeténél> K. Simon és fia giro számlája terhére*, nemcsak a telepes, hanem az a jogi személy is meg van nevezve, kinél a fizetés teljesítendő, tekintve, hogy a telepítésnél előforduló az a toldat«K. Simon és fia girószámlája terhére> a teljesítést egyáltalában nem érinti, hanem csak az iránt való rendelkezést tartalmaz, hogy a váltóösszeg hogyan lesz elszámolandó, a váltó törv. 44. §-ának 2-ik bekezdése a fenforgó esetre nem alkalmazható. Mivel pedig a váltó a lejárat napján, 1900. jun. 2-án került ki a telepes birtokából, az azt visszaváltott hitelező a váltótörvény 43. §. szerint az elfogadó elleni váltókereset fentartása végett a váltót fizetés végett a telepesnél bemutattatni s e cselekményt óvás felvételével igazolni tartozott volna. Tekintve, hogy felperes ennek elmulasztását kifejezetten beismerte, ennek folytán pedig váltókereseti jogát vesztette, a lentiek szerint kellett Ítélni. A biztosított alperes által kiállított biztosítási ajánlat, annak következtében, hogy az a benne kitett 2 hó alatt vissza nem utasíttatott, az 1874. XXXVII. t.-c. 461. §. értelmében ezen 2 hónapon belül a biztosító részéről elfogadtatott. Ennélfogva felperes az ajánlatban tett életbiztosításért a kockázatot viselvén, az a körülmény, hogy erről a kötvény később állíttatott ki, a felperes hátrányára nem szolgálhat. A bpesti kir. tszék (1900. jan. 16. 37,860. sz. a.) new-yorki Germania életbiztosító társulat magyarországi vezérképviselősége felperesnek, L. MihálynéCs. Julianna alperes ellen folytatott 1,133 K. 76 fill. s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes végrehajtás terhével köteles a felperesnek 1,033 K. 76 fill. tőkét stbit megfizetni, keresete többi részével elutasittatik. Indokolás: Alperesnek azt az állítását, mely szerint ö nem felperessel, hanem a New-York életbiztosító társasággal kivánt szerződésre lépni, megcáfolja az alperes részéről aláirott ajánlat, mely egyenesen a felperes társasághoz van intézve. A jogügylet érvénytelenségének a támogatására felhozott azok a további alperesi állítások pedig, melyek szerint az alperest az ügyletet közvetítő ügynökök a szerződéskötés célja felől és az ajánlat kikötése körül megtévesztették, azért nem bir sulylyal, mert a keresk. törv. 468. §-ának az intézkedéseiből nyilvánvaló, hogy a közvetítő ügynök nem kereskedelmi meghatalmazott, a kivel a szerződés érvényesen megköthető volna, s mert ennélfogva az ajánlat kikötésével a biztosított részéről megbízott ügynök ebben a vonatkozásban a biztosított meghalmazottjának tekintendő s végül, mert a megbízása körét túllépő ennek a meghatalmazottnak, a megbízóval szemben jogosulatlan cselekménye a jóhiszemű 3-ik személy jogait nem érintheti akkor, mikor maga a vele szerződő fél irja alá a szerződő felek jogviszonyát szabályozó okiratot, vagyis midőn a jogviszonyba lépő fél nem megbízottja által, hanem saját személyében szerződik. Minthogy pedig a biztosítási szerződés a hivatkozott törvényhely rendelkezése szerint az ajánlat elkönyvelése által létrejő; s minthogy a 48 óra alatt vissza nem utasított ajánlat a biztosító könyveibe bevezetettnek tekintendő: nyilvánvaló az is, hogy a biztosítási szerződés az ajánlatba foglalt feltételek alatt tényleg létrejött a peres felek között. És ennek a szerződésnek az alapján az alperes az első díjrészlet megfizetésére azért kötelezendő, mert a biztosító a fent mondottak szerint az ajánlat vételét követő naptól kezdve a kockázatot viselte, vagyis a szerződésszerű ellenszolgáltatást teljesítette; mert továbbá az a feltétel, a mely szerint az ajánlat a biztosítottat 2 hónapig kötő, a biztosított javára szolgáló kikötés; és mert a3%birság nem az első díjrészlet helyét állja, hanem azon felül biztosíttatott a felperes javára s végül mert a kötvény a törvény 473. §-a értelmében az első díjrészlet megfizetése előtt nem is követelhető. Az első díjrészlet fejében azonban csak 1,033 K. 76. fill. volt megtéríthető a kötvényilletékkel és bélyeggel együtt, mert az ajánlatban emiitett C. táblázat szerint az évi dij nem 548 frt. 50 kr., hanem csak 498 frt. 50 krra rug. A bpesti kir. ítélőtábla (1900. dec. 12. 1,782. sz. a.) a kir. tszék Ítéletének azt a részét, mely szerint a felperest 100 kor. tőkére és kamatra nézve keresetével elutasította, helybenhagyja; az ítélet többi részét megváltoztatja, alperest keresetével elutasítja stbi. Indokok: Az alperes részéről emelt kifogások közül alapos az a kifogás, hogy a D. a. kötvény a C. a. ajánlat tartalmától eltér a következő körülményekre nézve, u. m. a C. alatti ajánlat 4. B. pontja szerint az alperes háború esetére is érvényes biztosítást kivánt kötni, a D. a. kötvény szerint a biztosítás háború esetére ki nem terjed ; továbbá a D a. kötvény utolsó oldalára vezetett az a feltétel, hogy ha a biztosított nő a legközelebbi 12 hó alatt szülés következtében elhalna, akkor a társaság minden kötelezettség alul szabadul és a biztosítási összeget kifizetni nem köteles, a C. a. ajánlat feltételei közt elő nem fordul. S minthogy az alperes amiatt, hogy a biztosítási kötvény az ajánlatnak meg nem felelt, a kötvény elfogadását és a dij megfizetését jogosan tagadta meg: ennélfogva a kir. tszék ítéletének elutasító részét helybenhagyni, marasztaló részét pedig megváltoztatni s felperest keresetével teljesen elutasítani kellett stbi. A m. kir. Curia által (1901. máj. 2.3,212. sz. a.) a másodbiróság ítélete a mennyiben felperes 1,033 K. 76 fill. tőkére s kamataira keresetével elutasittatott, megváltoztatik s e tekintetben az elsőbíróság ítélete hagyatik helyben. A többi 100 K. kereseti tőkét stbit illetőleg pedig mindkét alsóbirósági ítélet e részben való megváltoztatásával, alperes felperes részére 100 K. tökének stbi megfizetésére is végrehajtás terhével köteleztetik. In dok o k: Felperes által az 1898. márc. 3-án kiállított C. a «ajánlat> annak következtében, hogy az a benne kitett 2 hóalatt vissza nem utasíttatott, az 1875: XXXVII. t.-c. 461. §-a értelmében ezen két hónapon belül a felperes részéről elfogadtatott: minélfogva felperes az ajánlatban tett életbiztosításért a kockázatott viselvén, az a körülmény, hogy erről a D. a. kötvényt az 1898. máj. 18-án állította ki, a felperes hátrányára nem szolgálhat. Minthogy továbbá alperes az E. alatti táblázatokban foglalt feltételekről, a C. a. ajánlat szerint tudomással birt és igy ajánlatát az abban foglalt feltételek szerint tehette; mihez képest a D. a. kötvény első lapjának oldalain előforduló, de az E. alatti táblázatok