A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Harmadik ülés.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog>> "22. számához. Budapest, 1901. június hó 2. Köztörvényi ügyekben. Felperes neje ellen a 77. §. a) pontja alapján a házasság felbontását kérte, azonban azzal az alapon el lett jogerejüleg utasítva, mert a Curia azt találta, hogy alperes jogos ok alapján hagyta el felperest. Felperes ezen ítélet után újból felhívta alperest az életközösség helyreállítására, melynek alperes eleget nem tevén, felperes ellene most ujbol megindította a bontó keresetet a 77. §. ai p. alapján. Alperes most mar nem hí vatkozhatik az első perben érvényesített bontás elleni azon okra, hogy a házasfel elhagyása jogos okon történt, mert az ok, mely az elhagyó házastárs elhagyási cselekményét jogossá telte, egyúttal bontás igényelésére jogos ok az ö részéről ; ha pedig ez az ok, mint bontó ok 6 hónap múlva hatályát veszti, ugy nyilván való, hogy annak mint bontást meggátló oknak is hatályát kell veszitenie.*) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla(1901. évi máj. 8. 1,231 sz. a .) Markovién János ügyvéd által képviselt T. lános felperesnek személyesen eljárt K. Kata alperes ellen házasság felbontása s járulékai iránt, az erzsébetvárosi kir. törvényszék eló'tt folyamatba tett és az 1901. évi március hó 6-ik napján t,37(>. szám alatt kelt Ítélettel elintézett rendes perét 1901. évi május hó 8. napján tarlott nyilvános ülésben megvizsgálván, következően itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a házasság felbontását tárgyazó hivatalból felülvizsgált részét helybenhagyja. Indokok: Felperes már e pert megelőzőleg keresetet indított alperes ellen azon az alapon, hogy őt alperes 1897. évi november hó 8-án jogos ok nélkül elhagyta. A magyar királyi Curia felperest ezzel a keresetével akkor elutasította, s kimondotta, hogy alperes felperest jogos ok alapján hagyta el. Felperes most újra felhívta alperest, hogy a házastársi életközösséget állítsa helyre, de sikertelenül, mivel alperes ezt birói felhívásra sem tette meg, — s hivatkozott arra, hogy a magyar királyi Curiának elől emiitett Ítélete szerint az, hogy ő felperest jogos ok alapján hagyta el, most is foljogositja alperest, hogy az életközösség helyreállítását megtagadja. A döntő kérdés tehát az, vájjon az elhagyás jogossága végtelenig hat-e s vájjon ha az egyik házastárs a másik hibája miatt az életközösséget egyszer jogoson felbontotta: vájjon a bár hibás házastárs sohasem követelheti-e a házastársi életközösség helyreállítását ? Hogy a házasság jogi jellege feltétlenül kívánja a házastársak életközösségét es hogy érvényes házasság fennállása mellett a házasság mint jogviszony céljával és jogi természetével meg nem egyeztethetőnek tekinti a törvényhozó azt az állapotot, hogy a házas felek elkülönítve éljenek: világos kifejezést nyer az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának és ezzel kapcsolatban a 104—107. §-ainak rendelkezéseiben, a mely utóbbiak szerint a házasfelek tényleges különélése csak akkor képezhet jogos állapotot, — ha a különélést jogosan kivánó fél erre birói Ítélettel különös felhatalmazást nyer; s ekkor is a bár hibás fél a 107. §. alapján, 2 év múlva kérheti a házasság természetével ellenkező függő állapotnak megszüntetését ; kérheti feltétlenül a házasságnak végleges és teljes felbontását. Az 1894. évi XXXI. t.-c. szelleméből következik tehát — s intézkedéseiből levonható az a jogszabály, hogy ha az egyik házasfél a másikat bár jogos okból elhagyta, — ez csak egyszer jogosítja fel az elhagyó felet, hogy a házassági életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívás teljesítését megtagadja; — s hogy a sértő házasfélnek sértő ténye, ha csak ez nem folytatólagos, bizonyos s a kibékitésre alkalmas időköz lefolyta után hatályát veszti még akkor is, a midőn ennek hatályát a megbocsátás, — az életközösségnek a per eldöntése után történt önkényes visszaállítása meg nem szüntette. Minthogy erre az elenyésztető időtartamra vonatkozólag a törvény hézagos és intézkedést nem tartalmaz: a törvényhézagot törvénymagyarázat és analógia segélyével kell pótolni. Az analógiára kellő alapot nyújt az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. §-ának intézkedése, mely a bontó okok hatályának elenyésztét 6 hónapra szabja. A törvény célzata a 83. §. esetében és a fent tárgyalt esetben ugyanaz lévén: intézkedésének is ugyanazonosnak kell lennie. *) Ezen rendkívüli érdekes és nagy fontosságú elvi jelentőségű ítéletre felhívjuk olvasóink figyelmét. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a Curiai állásfoglalásra. Ha a kir. táblák nagyérdemű elnökei egyáltalán utána néznének, hogy elvi jelentőségű határozataik — nemcsak döntvényeik — a szaklapok utján ismertessenek, ugy a jogegység fejlődésének a legnagyobb szolgálatot tennék. Lapunk örömmel logad minden értesítést. A szerkesztőség. Az az ok, mely az elhagyó házastárs elhagyási cselekményét jogossá tette, — egyúttal bontás igényelésére jogosít az ő részéről. Ha pedig ez az ok mint bontó ok 6 hó múlva hatályát veszti: nyilvánvaló, hogy annak mint a bontást meggáiló oknak is hatályát kell veszítenie. Minthogy tehát ezek szerint felperes az alperes elhagyó lépését indokolttá tevő 1897. évi sértő cselekmény elkövetése után több mint 6 hó múlva alperest a házassági életközösségnek visszaállítására jogosan hívhatta fel; s minthogy alperes mint feleség férjét lakhelyére követni tartozik; alperes pedig ennek a fentiek szerint jogos felhívásnak meg nem felelt, ujabb okot pedig, mely őt férjének elhagyására feljogosítaná, fel nem hozott és nem bizonyított: alperes kifogása az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjának alperesre való alkalmazását nem gátolhatja, annál kevésbbé, mivel alperes maga sem a házasság felbontása, sem az ágytól és asstaltól való elkülönítés birói kimondására nézve mit sem tett: s igy maga alperes lévén az, ki a házassági kötelék fentartását kívánja, ennek következményét, — az életközösség helyreállítását és fentartását is el kell fogadnia. Egyebekre nézve a királyi ítélőtábla az elsőbiróság indokolását magáévá teszi. A válóper adatai kétségtelenné tették, hogy alperes férje ífelperesi iránt konok gyűlölettel viseltetik, a törvényes vélelemmel szemben pedig elegendő bizonyíték lévén arra, hogy íelperes nejével nemileg nem közösült, — a teljes bizonyíték előállítása végett az 1868. LIV. t.-c. 236. ij-a értelmében erre a tényre nézve felperesnek a potesküt megítélni kellett. A nagyszebeni kir. tszék (1899. dec 21. — 8,899. sz. a.) W. Mihály felperesnek, kisk. W. Zsuzsanna 1. r. és Z. Margaréta előbb ferj. W. Mihályné 2. r. alperesek elleni az l. r. alperes törvénytelen származásának megállapítása iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék W. M-né szül. Z. M-tól 1893. dec. 23.-án született és a szenterzsébetfalvi ev. luth. egyház szertartása szerint 1894. jan. 13-án Susanna előnévre keresztelt leánygyermeknek származását törvénytelennek kimondja. Indokok: A per folyamán kihallgatott tanuk és a keresethez mellékelt okmányok szerint perrendszerüen be van bizonyítva, hogy miután Z. M. férjét W. M-t elhagyta, soha ahhoz többé vissza nem tért és vele közös háztartásban nem élt; a tanuk eskü alatt vallják, miszerint teljesen kizártnak tudják azt, hogy felperes volt nejével az egyházi bíróságon kivül valahol találkoztak volna; mert Z. M. férjét elhagyva Szt.-Erzsébet faluba ment lakni és onnan férjéhez Dolmányra vissza nem lért, sem pedig férje volt feleségét fel nem kereste, s miután a gyermek a házasság felbontása után a 3-ik évben született és miután a gyermek anyja az egyházi bíróság előtt önszántából beismerte és kinyilvánította, hogy a gyermek nem férjétől származik, a gyermek törvénytelen származásúnak kimondandó volt. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1900. máj. 23 1,514 sz. a.) által, — annaK előrebocsátásával, hogy a peres kérdés alperesekre nézve csak egységesen döntethetik el, —ennélfogva azl881:LIX. t.-c. 35. §-a második bekezdése alapján az elsőbirósági Ítélet a második alperesnek nevében is felebbezettnek tekintetett, — az elsőbirósági ítéletnek felebbezett az a része, mely szerint F. F. és O. A. ügygondnokok részére munkadíj állapíttatott meg, megsemmisíttetik, az ítéletnek első r. alperes törvénytelen származását megállapító, a perköltségeket kölcsönösen megszüntető felebbezett része megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stbi. Indokok: A kir. tszék Ítéletének fent emiitett része azért semmisittetett meg, mert a jelen per, mint a kir. it. tábla 1,623/88. sz. végzésében kinyilvánította: nem ujitott per, hanem uj per, a nevezett tiszti ügyészek pedig eme perben sem megidézve nem voltak, sem képviselést nem teljesítettek, mely ok miatt részükre a munkadíjnak megállapítása a hivatkozott törv. 39. §-a o) pontjába ütköző semmis eljárást képez. A kir. tszék Ítéletének az 1. r. alp. törvénytelen származását megállapító és a perköltséget megszüntető részét a kir. it. tábla azért változtatta meg, és utasította el felperest keresetével és marasztalta a perköltségben, mert felperes annak lehetetlenségét, hogy a nemzés általa történt volna, nem bizonyította. Ugyanis azok a körülmények, hogy alperes felperesi elhagyta, az elhagyás után felperes Domány és alperes Szent-erzsébet községében tartották rendes lakásukat, hogy másod r. alperes nejét szagosnak híresztelte az egybekelésük előtt, alperes felperest először kikosarazta, későbben akihirdetést késleltette, hogy adományi ev. luth.