A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Harmadik ülés.)

A JOG 175 szükségtelen. Végül megjegyzi, hogy a kereskedelmi ügyek taxativ felsorolása a Tervezetben nem kimerítő, nem is megnyugtató. Plósz miniszter mindenek előtt kijelenti, hogy a főud­varmesteri hivatal hatásköre nem tartozik ide, mert a Tervezet csakis a rendes bíróságokkal és az ezek előtt való eljárással foglalkozik. Egy külön törvény lesz arra hivatva, hogy akivételes bíróságoknak a rendesekhez való viszonyát szabályozza. Ezen törvényben lesz szabályozva a választott tözsdebiróság hatásköre is, még pedig, mint azt már most jelezheti oly módon, mely ugy a közérdek valamint a kereskedelmi körök kívánalmainak mrg fog felelni, még szűkebb korlátok között mozogva, mint jelen­leg. A mi a kereskedelmi vétségeket illeti, már a bűnvádi perrendtartás végrehajtási záradéka tartalmazza a miniszterre nézve azon meghatalmazást, hogy a vonatkozó eljárást rendele­tileg szabályozza. Ez eljárás a bűnvádi eljárással szorosan össze­függ s igy szintén nem tartozik e Tervezet körébe. E kérdésben felszólaltak még N a g y Ödön, Baumgarten Károly, dr. S t i 1 1 e r Mór, Rarthodeiszky Emil, Schmőr Gyula és Visontai Soma, azután a (i. pontot vette tárgyalás alá a tanácskozmány. Ez igy szólt: «Helyes-e az, hogy a Tervezet 143. §-a esetében a Buda­pesten levő töt vényszékek a keresetlevelet visszautasítják, vagy pedig célszerűbb volna-e, ha ily esetben a keresetlevél hivatalból áttétetnék a megfelelő tszékhez f Az erről folyó vitában Polónyi Géza, Vavrik Antal, F a b i n y Ferenc, Nagy Ödön, Nagy Dezső, Szabó Albert, VisontaiSDnié* Baurajari.ca Károly szólaltak fel; a nézetek megoszlottak. A miniszter arra utalt, hogy a felebbezés kizárása esetén a kereskedelmi hatáskör kérdése tökéletesen elvonatnék a felső­bíróságtól. Igy azután oly sokféle joggyakorlat fejlődnék ki, hogy az egyes tanácsok szerint különböznék. Azután a következő 7. és 8. pontokat tették vita tárgyává. Ezek azon eljárást tárgyalják, mely a kereskedelmi hatáskör hiá­nyából származó pergátló kitogás folytán szükséges; továbbá e hatáskör kérdésében a felebbezés megengedhetőségéről szólnak. Chorin Ferenc a mai hosszas vita folytán igazolva látja legutóbb fejtegetett álláspontját, hogy t. i. a kereskedelmi hatás­kör mellőzése rendkívüli előnyökkel járna az eljárás egyszerűsíté­sére nézve. Ha e hatáskör továbbra is fenmarad, ugy annak hiányát nem hivatalból, hanem csak a fél kifogása következ­tében kellene tekintetbe venni, s a törvényszék döntése ellen felebbezés kizárandó volna. E nézetet támogatták Polónyi, S t i 1 1 e r és W o 1 t, mig Szabó, Nagy Ödön és Décsey a speciális kereskedelmi hatáskör föntartása érdekében szóltak. Plósz miniszter ismételten részvett a vitában s kilátásba helyezte, hogy a hallott nyilatkozatokat komoly megfontolás- tár­gyává togja tenni. Ezután a harmadik kérdőpont következett, mely az érték kiszámítására- vonatkozik, az elsőfokú és felebbezési bíróságok hatáskörének megállapítása szempontjából. E kérdés első pontjához, bár a 10. §. vonatkozó rendelkezé­sei helyesek, hozzászóltak Polónyi, Vavrik Antal és Pap József. Plósz miniszter e szólók megjegyzéseire számos beható felvilágosítással felelt, mire az ülést bezárta. Nyilt kérdések és feleletek. Esküdtszék vagy rendes bíróság ? (Kérdés.) Az 1897. XXXIV. t.-c. a bűnvádi perrendtartás életbelépte­téséről szóló törvény 16. §-a szerint a nyomtatvány utján elkö­vetett és az 1878. évi V. t.-c. 259. és 261. §-ai szerint bünte­tendő rágalmazás és becsületsértés a kir. törvényszék hatáskö­réhez tartozik. Ha azonban a rágalmazás vagy becsületsértés az 1878. évi V. t.-c. 262. és 461. §-aiban meghatározott személyek, vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és tisztviselője ellen, avagy közmegbiza fásban eljáró ellen és pedig az utóbbinak hivatalos tetteire vonatkozólag volt elkövetve, az esküdtbíróság ítél. Ezek alapján a következő kérdést vagyok bátor előterjeszteni. A kérdés t. i. a következő: A fiu-, és leánykiházasitási egy­letek, a melyek alapszabályai eddigelé a belügyministériumtól nyertek jóváhagyást, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok­nak tekintendők-e vagy sem, és ennélfogva az ilyen egyletek vezetősége, u. m. elnök, jegyző, pénztárnok és választmány ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás, a kir. törvényszék, avagy az esküdtbíróság hatásköréhez tartozik, avagy az ilynemű egyletek vezetői közmegbizatásban eljáróknak tekintendők-e vagy sem és ha igen, az 1897: 34 t.-c. 16. §-ának 2. bekezdése nyer-e alkalmazást? Aliquis. Adalék a gyermektartás kérdéséhez. (Kérdés.) Megszünik-e a természetes atya bíróilag megállapított gyer­mek-tartási kötelezettsége, ha a teljesen árva törvénytelen gyermek, kirendelt gyámja által, a ki a gyermektartási perben felperesként eljárt — de egyébként nem hozzátartozó, — utóbb szabályszerűen örökbe fogadtatik; nem köteles-e azt kizárólag az örökbe fogadó szülő eltartani ? Vidéki ügyvéd. Vegyesek. A szegedi ítélőtábla elnökévé a király mint a hivatalos lap közli, dr. Fabiny Ferenc curiai birót nevezte ki. Az uj elnök Fabinyi Teofil volt igazságügyminiszter fia, 1854. július 22-én született Budapesten s igy most negyvenhét esztendős. Jogi tanulmányait a pesti és bécsi egyetemen végezte, egy éven át még a berlini s párisi egyetemen hallgatta a jogot. 1877-ben a jog- és államtudományok doktorává avatták, amikor a kincstári jogügyek igazgatóságához fogalmazó gyakornokká, egy évvel később tiszteletbeli fogalmazóvá, 1879-ben a Curiához, mint semmitőszékhez tiszteletbeli, 1881-ben pedig valóságos segédta­nácsjegyzővé nevezték ki. Időközben ügyvédi oklevelet nyert ;41883. elején a marosvásárhelyi táblánál pótbiró, három év múlva ren­des biró lett s mint ilyent 1891-ben a budapesti táblához helyez­ték át. Ugyanebben az évben curiai kisegitőbiró, 1894 ben ren­des biró lett, mig most a Csa th ó Ferenc távozásával megüre­sedett elnöki állásra nevezték ki. Az uj elnök nemcsak mint kiváló jogász, hanem mint erélyes, vezetésre hivatott férfiú és közigazgatási szaktekintély is általánosan ismeretes. Mi pedig ugy a szegedi ítélőtáblának, mint uj elnökének, kihez hosszú évek óta tartó tisztelet füz bennünket, igaz örömmel kívánunk szerencsét e kineveztetéshez. A budapesti ítélőtáblához a király Frenreisz István curiai birót tanácselnökké nevezte ki. Igazi érdem jutalmát lát­juk e tényben. Frenreiszban szerencsésen egyesül a kitűnő biró és humánus ember és igy birói lelkiismeretében mindig egyesíteni tudta az igazságszolgáltatás és a humanizmus érdekeit. Azon visszás helyzet folytán, hogy a megszállott tartományok­ban a magyar bíróságok által hozott sommás váltóvégzések alapján a végrehajtás nem eszközöltetik, mert ott a felsőbíróság által hozott egy döntvény szerint az csak Ítélet alapján foganato­sittalik, a kereskedelemügyi miniszter tárgyalásokat indított meg azon célra, hogy a sommás váltóvégzéseknek a megszállott tar­tományok területén leendő végrehajtásabiztosittassék ; mert Bosz­nia-Hercegovinával való sűrűbb forgalmi összeköttetéseink fej­lesztése indokából kívánatosnak jelentkezik, hogy a váltókövete­lések gyors érvényesítését gátló emiitett visszásság mielőbb meg­szüntettessék. A megindított tárgyalások sikeres eredménye annál kívánatosabb, mert a polg. perrendtartásról szóló tervezet 640. §-a az 1881. évi váltóeljárás (2,851. sz. rend.) 14. §-ában foglalt azon korlátozást, hogy ha a sommás végzés alperesnek az osz­trák-magyar monarchia területén kivül kézbesítendő, sommás eljá­rásnak helye nincs — mellőzi. A hivatolt javaslat tehát az emiitett rendeleti szakaszhoz hasonló korlátozás felállítása nélkül rendel­kezik a fizetési meghagyások kézbesítése iránt. Természetes azon­ban, hogy a tervezett változtatás Bosznia-Hercegovinával szemben gyakorlati jelentőséggel nem birna, ha a megszállott tartományok területén az ottani bíróságok, a mi bíróságaink sommás váltó­végzését nem fognák végrehajtani. Egyidejűleg a kereskedelemügyi miniszter felhívta a magyar kereskedelmi csarnokot, hogy a Bosznia-Hercegovinába tervezett tanulmányi csoport-kirándulások alkalmával a kereskedelmi for­galom tekintetében ott tapasztaltakról, esetleg hiányokról tegyen jelentést. Uj egyetemi magántanár. Örömmel értesülünk arról, hogy dr. Raffay Ferenc győri ügyvédnek, kitűnő munkatársunknak magántanári habilitációját a magyar magánjogból a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem f. hó 21-én egyhangúlag elfo­gadta. Á megtartott szóbeli kollokvium és próbaelőadás után a tanári kar felterjesztette a vallás- és közoktatásügyi miniszter­hez Raffay dr. képesítését és igy a megerősítés legközelebb meghozza a fiatal tudósnak azon kitüntetést, melyet már eddig jogirodalmi működésével régen kiérdemelt. Számos cikkein kivül, melyek a jogi szaklapokban jelentek meg, Raffay már több munkával gazdagította a magyar magánjog irodalmat. Irt«A pár­bér kérdés megoldásáéról. «A házassági törvény és magyar ált. polg. törvénykönyv kodifikációjáróW ; megírta a ^Házassági per­rendtartását, és már két kiadást megért munkájában «A hűtlen elhagyást, mint házasságbontó okot» magyarázta széles alapon. Legújabban kompetens helyen is élénk eszmecserét keltett azon uj szöveggel, melyet a most készülő magyar ált. polg. törvény­könyv tervezetének házassági része helyett ajánlott és minden munkálkodásával rászolgált arra, hogy szép reménynyel nézzünk jövendő pályafutása elé. — A kezdethez őszintén gratulálunk. A Bírósági Végrehajtók Országos Egyesülete évi rendes közgyűlését május hó 26-ik napján tartotta meg Kassán a város­ház közgyűlési termében. — Radnóti Adolf (Segesvár) elnök üdvözölvén a megjelenteket, konstatálta, hogy £6 egyesületi tag személyesen jelent meg, 52 tag pedig meghatalmazványok által képviseltették magukat — A terjedelmes elnöki jelentés, mig egy­felől örömmel konstatálja, hogy az egyesületi tagok száma októ­ber óta 68 taggal, 200-ra szaporodott, másfelől sajnálattal szá­mol be 126 fizetési meghagyási kérvény kibocsájtása felől, ame­lyet késedelmes tagok ellen a csekély tagsági dijért be kellett adni. — Baig Mór (Ipolyság) mindjárt indítványt is tett, hogy a közgyűlés eme tagoknak viselkedését helytelenítse. — Uláh Gyula (Nyíregyháza) az egységes díjszabást sürgeti; mert

Next

/
Thumbnails
Contents