A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 20. szám - Váltóra történt fizetések megtámadása

A JOG 159 bátor, jó és önzetlen. Ki merné tehát azt hinni magáról, hogy tökéletes ügyvéd.» Miként ezt e legnagyobb védőügyvéd szerint senki sem hiheti magáról, ugy egy védő sem hiheti magáról, hogy a védelem megengedett határait mindig betartotta. De a jóhiszemű tnllépés még nem ok a megrendszabályozásra és egy mesterkélt theoria még kevésbbé adhatja meg erre a jogosultságot. Váltóra történt fizetések megtámadása. Irta: dr. ADLER SÁNDOR, Budapest. Alig akad a gyakorlati élet számára készült fontosabb törvényszakaszok között még egy oly kritikus paragraphus, mint a csődtörvény 30. §-a. Bár a gyakorlati életben rendkívül sulylyal bir e paragraphus s különösen a pénzintézeteket érdekli erősen, joggyakorlat - - leszámítva a Curiának néhány héttel ezelőtt G r e c s á k Károly curiai biró ur gyűjteményében megjelent két elvi határozatát — nem fejlődött ki e szakasz körül. De e két elvi határozat sem sokkal többet mond a törvény szavainál s igy a gyakorlat hiányát csak nagyon kis mértékben pótolja. Mit mond e paragraphus ? «A fizetés, melyet a közadós váltóra teljesit, a 27. §. alapján meg nem támadható, ha a váltóbirtokos a fizetés elfogadására, a többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve volt.» A törvény szavaiból kétségtelen tehát, hogy megtámadhatók az oly fizetések, melyeket : 1. közadós a váltó lejárata előtt teljesített; 2. a visszkereseti jog fentartása, vagy az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után teljesített fizetések ; 3. ha közadós oly váltóra fizetett, melyen előzők nem voltak ; 4. ha az előzők kötelezettség nélkül forgattak. Már most az a kérdés, hogy a közadós insolventiája idejében a váltóbirtokos kitől tartozik fizetést elfogadni, vagy helyesebben mikor köteles fizetést elfogadni a váltóbirtokos a közadóstól, ha tudja ennek fizetésképtelenségét? Bár a váltótörvény oly positiv intézkedést, a melyet a csődt. 30. §-ával párhuzamba állithatnék, illetőleg a mely indokolná a 30. >;-ban szövegezett ezt a kitételt: «a váltótörvény szerint», nem találunk, s épen ez az Achilles sarka a 30. §-nak, de ha magából a váltó szelleméből indulunk ki, ha figyelembe veszszük a váltóbirtokosnak kötelezettségét a váltókötelezettekkel szemben, továbbá ez utóbbiak egyetemleges obligatióját s végül azt. hogy a váltóbirtokos nem köteles, de nincs is jogosítva kutatni, hogy váltókövetelését ki s kinek a pénzéből egyenlíti ki s hogy a váltóbirtokos a fizetés esetében teljesen kimerítette kötelességét, midőn a nyugtával ellátott váltót kiszolgáltatta, ugy a fenti kérdésre adandó felelet csak az lehet, hogy bármily minőségben, akár mint elfogadó, akár mint kibocsátó, akár mint forgató szerepeljen is közadós a váltón, a fizetést tőle a váltóbirtokos elfogadni köteles. K r á 1 i k különbséget tesz idegen és saját váltó között és azt mondja, hogy idegen váltónál az elfogadó, saját váltónál a kibocsátó az a személy, a kitől a váltóbirtokos fizetést elfogadni köteles. K r á 1 i k e szavaiból ugy látom, hogy neki az az álláspontja, hogy a váltóbirtokos idegen váltónál, ha nem elfogadó a közadós, saját váltónál pedig, ha nem kibocsátó, a közadóstól fizetést elfogadni nem köteles, sőt miután az ily fizetés megtámadható, nem is jogosított. De miután az esetben, ha nem az intézvényezett, illetőleg kibocsátó, hanem egy harmadik személy fizet, ily esetben felveendő óvást a váltótörvény nem ismer, miután az óvás vagy fizetés, vagy biztonság, vagy elfogadás hiányában vehető fel, nem tudom miképen képzeli K r á 1 i k a visszkereseti jog megóvását az ily fizetés visszautasítása esetében s igy mégis csak azt hiszem, hogy közadós minden minőségben jogosított a fizetésre. Érdekes kérdés, hogy a biztonság, vagy elfogadás hiánya miatt felvett óvás is oly természetü-e, melynek esetében a csődt. 30. §-a alkalmazást nem nyerhet? Bár igaz, hogy a törvény csupán visszkereseti jog fentartásáról \ beszél és óvás, meg óvás között különbséget nem tesz, dacára ennek azt hiszem, hogy a 30. §-nak az intentiója a fizetést illetvén, csupán a fizetés hiánya miatt felvett óvás esetében nem lehet a 30. § ra sikerrel hivatkozni. Érdekes kérdés továbbá, hogy az egyezségi váltók is olyan ,termeszetüek-e, a melyek a csdt. 30. §-ának sanctiója alá esnek ? Vegyünk fel egy gyakorlati példát. Váltóbirtokos megóvatolja és perli az eredeti váltót. A per folyamán közadós jogi képviselője felderíti a felperes előtt közadós insolventiáját és egyezséget ajánl. Váltóbirtokos elfogadja az egyezséget, a melynek folytán közadós egyezségi váltókat ad és ennek ellenében visszakapja az eredeti megóvatolt és perelt váltót. Az a kérdés hát, hogy a közadós insolventiája idejében adott egyezségi váltókra történt fizetések megtámadása esetében nyerhet-e alkalmazást a csődtörv. 30. §-a? Ha a megtámadási törvény szellemét vizsgáljuk, ha figyelembe vesszük a Curiának 1884. év óta folyton követett azon elvi álláspontját, hogy t. i. a megtámadási törvény az aránylagos kielégítés elvén nyugszik és sem egyik, sem másik hitelezőt közadós előnyösen ki nem elégíthet és ily előnyös kielégítést a hitelező el nem fogadhat, kétségtelen, hogy azon kérdésre csak «nem»-mel lehet felelni. A hitelező a fizetéseit megszüntetett közadóssal oly egyezséget, a melyben közadósnak terhes szerep jutott, érvényesen nem köthet s igy egy érvénytelen ügyletből jogokat nem származtathat. Ezt az álláspontot olvasom ki a Curiának 1900. május 8-án hozott 747/900. sz. elvi határozatából, a melyben kimondatott, hogy a visszafizetés csak az eredeti váltó visszaadása ellenében ítélhető meg. A határozatnak e kitétele «eredeti váltó» álláspontom mellett látszik bizonyítani. E kérdésből kifolyólag felmerül azon további kérdés, hogy a tömeggondnok egy fizetés-megtámadási per keretében hivatkozhatik-e sikerrel arra, hogy az egyezségi váltók tekintetében a est. 30. §-a nem talál, vagy pedig azon ügylet hatálytalanítása iránt indítandó per keretébe — a melyből az egyezségi váltók származtak — tartozik e kérdés ?! A budapesti váltó- és keresk. törvényszék mint felebbviteü bíróság, ez utóbbi álláspontot foglalta el f. évi április hó 18-án megtartott szóbeli tárgyaláson hozott ítéletében. Nem abból a szempontból, mert a tömeget a tmgnok helyett én képviseltem, de mélyen érzett jogi meggyőződésem, hogy a tszék ez az álláspontja helytelen. Itt nem egy uj jogügyletről van szó, hanem egy fizetési halasztásról, egy egyezségről, a mely egy már óvatolt váltóból kifolyó prolongatiót eredményezett. Itt közadós nem vállalt el olyan ujabb terheket, a melyek a fizetés előtt jóval előbb esedékesek nem lettek volna. Itt csak egy, a hitelező részéről történt joglemondásról t. i. az óvásból kifolyó jogainak lemondásáról van szó olyan időben, midőn a hitelező az óvásról harmadik személyek — a csődhitelezők — kárára le nem mondhatott, mert a hitelezők aránylagos kielégítési jussát sérti a fizetésre adott halasztással, miután a est. 30. §. szerint az óvás után fizetett összeg a tömegnek visszafizetendő. Tömeggondnoknak nem is áll módjában jogügylet hatálytalanítása iránt pert indítani, mert nincs jogcíme, sem jogalapja, miután fizetési halasztást a hitelező adhat, követelésével azt tehet, a mit akar. annak korlátlan ura, azonban saját tényét védelmül nem használhatja, miután volenti non fit iniuria, és a est. 27. §-ának alkalmazhatását még váltóval sem lehet kijátszani. Nem tudom az én véges eszemmel belátni, hogy ha alperes a 30. §-ra hivatkozik, miért ne lehetne tmgnoknak sikerrel érvényesíteni, hogy az egyezségi váltókra a 30. §. nem áll. A materialis jogviszonyt csak váltóperben nem lehet kutatni és tmgondnok csak alperes előadása ellen védekezett I Itt nem a jogügylet kérdése birálandó el. hanem az, hogy egyezségi váltókra alkalmazható-e a 30. §. ? Az egyezség érvénytelensége csak jogi megoldása annak, hogy a 30. §. az egyezségi váltókra nem vonatkozik. De tmgondnok nem is léphet fel a est. 27. §-ának 1. pontja alapján, mert itt nem közadós fényéről, nem az ő általa kötött ügyletről van szó, hanem a hitelező fényéről, az ő fizetéshalasztási engedélyéről és tmgondnok elismerte, hogy a váltón látható aláírás valódi, a váltóösszeggel közadós a váltóbirtokosnak adósa, még pedig jogszerűen adósa, a követelést elismeri válódinak, csak a 27. §. 2. pontja alapján az előnyös kielégítés ellen foglal állást, mert a váltóbirtokosnak — miután az eredeti váltót óvatoltatta — csak aránylagos kielégítéshez lehet jussa. Tehát nem az ügylet érvénytelen, hanem a fizetés megtámadható, már pedig az ügylet hatálytalanítása iránti perben az lehetne a petitorium, hogy mondja ki a bíróság, miszerint a jogügylet érvénytelen és alperesnek közadós semmivel sem tartozott, illetőleg alperesnek mi követelése sincs. E kérelmet pedig tmgondnok elő nem terjesztheti, mert a követelést elismerte valódinak. Még csak egyet; a est. 30. §-ának az a célja, hogy a váltóbirtokosokat a csőd kiütése ne sújtsa kétszeresen, t. i. pénzök elvesztésével és előzőik szabadulásával, miután igaz, hogy a többi hitelezők a visszafizetésre kötelesek, de esetleges szavatosaik irányában megtartják jogaikat. Hogy mennyire nem felel meg a est. 30. §-a ennek a váltói szigorból folyó szükséges intentiónak, azt mi sem illustrálja jobban, mint az a