A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 20. szám - A kereskedelmi bíróságok a polgári perrend tervezetében

legyen, szükséges, hogy a bíróság egészben, de mindenesetre legalább részben kereskedőkből alakuljon. Csak egy más és kevésbbé világos formulázása ennek a gondolatmenetnek az, ha sokan a kereskedői elem részvételét a kereskedelmi bíráskodásban azzal indokolják, hogy a kereskedelmi ügyek elbírálása különös szakértelmet kiván., mint ez az osztrák Jurisdictionsnorm indokolásában (52 1.) olvasható. Ehhez azonban nagyon sok szó fér. S az irodalomban, főleg pedig a franciában (1. G a r s o n n e t. Traité theorique et pratique de procédure 2 kiad. Paris 1898. I. 133 1.) nagyon sokat vitatott kérdés, szükséges e a fentebb jelzett okból kereskedők részvételével kereskedelmi bíróságokat fentartani, illetve alakítani f Más ok, a melyet mellettük felhozni lehetne alig képzelhető. Hogy tisztán lássunk, vegyük szemügyre egyenként a kereskedelmi bíróságok egyes alakjait. A csupa kereskedőkből alakított kereskedelmi bíróság, — tiszta kereskedelmi bíróság — legalkalmasabb arra, hogy a kereskedelmi szokások az ügyek elbírálásánál érvényre jussanak. De az ilyen bíróság semmiképpen sem biztosítja az ügy helyes jogi elbírálását. Ennélfogva fha már egészen vitán felül áll, hogy a tiszta kereskedelmi bíróságokat nem volna cé\ szerű a rendes bíróságok keretébe beilleszteni. Franciaországban is azt tapasztalták, hogy a rendes bíróságok (tribunal) kereskedelmi ügyekben semmivel sem ítélnek rosszabbul, mint a tiszta kereskedelmi bíróságok, mert nincsenek mindenütt ilyenek, felállításuk csak facultativ lévén. Ennélfogva egyes francia írók (nevezetesen Lyon-CaenRenaultl. 3101.) eltörlésüket kívánják. Ezzel azonban a csupán kereskedőkből, vagy még helyesebben nem jogászokból álló tőzsde-bíróság létjogosultságát nem akarom kétségbe vonni, a mire nézve alább még lesz egy pár megjegyzésem. így csak az vitatható, vájjon a kereskedelmi szokások érdekében szükségesek-e a vegyes kereskedelmi bíróságok? Ezek, mint láttuk, kétféleképen alakulnak: vagy a rendes birói elem, vagy pedig a kereskedő elem van többségben. Az előbbi esetben, az ügy jogi méltatása ugyan eléggé van biztosítva, mivel a jogképzett bírák többségben vannak, de nincs biztosítva az a cél, a melyből a kereskedelmi bíróság fennáll: a kereskedelmi szokás kellő érvényesítése; mert nem áll az, hogy a kereskedelmi ülnök a bíróságot a kereskedelmi szokások felől minden esetben tudná tájékoztatni. Ezek igen sok esetben, egyes üzletágak szerint nagyon eltérők, ugy hogy az egyik üzletágban működő kereskedő a másik üzletágban fennálló kereskedelmi szokásokat rendszerint nem ismeri és így sok esetben nem is lesz abban a helyzetben, hogy a jogképzett bírákat a kereskedelmi szokás felől felvilágosítsa. Hogy pedig a bíróságot az általános kereskedelmi szokások iránt tájékoztassa, arra nincs szükség, mert azokat a kereskedelmi ügyekkel állandóan foglalkozó bíróság amúgy is jól ismeri. A kereskedelmi ülnök tehát nem tölti be azt a szerepet, hogy a tanácsban mint állandó kereskedelmi szakértő működjék. Innen van, hogy a kereskedelmi ülnöknek a bíróság tanácsában egészen passiv szerep jut. A mi a két kereskedelmi ülnökkel ellátott kereskedelmi bíróságot illeti, az kétségkívül inkább biztosítja, hogy a kereskedelmi szokások érvényre jussanak, de mindenesetre háttérbe szorítja az ügy kellő jogi elbírálását. A dolog természeténél fogva a legtöbb esetben a tanácsban elnöklő szakbíró véleménye érvényesülne, s így a három tagu tanácsból álló bíróság csak névleg volna társas bíróság. A kereskedelmi bíróságok ez az alakja azonban mégsem oly helytelen, mint a francia kereskedelmi bíróságok rendszere s azétt egyes francia irók (így L y o n-C a e n-R e n a u 11, I. 310 1) egyenesen annak befogadását ajánlják. Sokan ezt a két kereskedelmi ülnökkel vegyitett kereskedelmi bíróságot civil jury-nak tekintik és a jury előnyeinél fogva fentartandónak vélik. Ez azonban téves ; a két kereskedelmi ülnök nem tölti be a jury szerepét. És különben is általában el van ismerve, hogy jurynak polgári perben nincs helye. Az ilyen bíróságot tehát általánosan és kötelező formában a társas bíróságok rendszerébe beilleszteni szintén nem volna célszerű. Az eredmény tehát az : minél több a kereskedői elem a kereskedelmi bíróságban, annál inkább van meg a lehetőség, hogy a kereskedelmi szokások jól alkalmaztassanak, bár a teljes biztosíték igy sincs meg ; de annál inkább van veszélyeztetve a helyes jogi elbírálás. Éppen fordítva áll a dolog, ha a jogképzett bírák vannak többségben. És ha mégis a kereskedelmi bíróságok eme három különböző alakja között választani kellene, legkevésbbé tartanám hátrányosnak azt, a mely nálunk jelenleg fennáll, vagyis hogy a tanácsban csak egy kereskedelmi ülnök vegyen részt, CG mert igy még leginkább van biztosítva az ügyek helyes jogi elbírálása, a mire minden bírósági reformnál első sorban kell figyelemmel lenni. A kérdést itt csak a döntő ok szempontjából bíráltam el, hogy az egészben vagy részben nem jogilag szakképzett birákból álló kereskedelmi bíróság nem alkalmas sem a kereskedelmi szokások, sem pedig a codificált jog helyes alkalmazására. Szokás ezen kivül még egyéb okokat is felhozni a kereskedelmi bíróságok ellen. Igy, hogy sérti ajogegyenlőséget, hogy a kereskedői osztály kedvéért a szabály alól kivételt tegyünk. Mert a mily joggal kívánhatja a kereskedő, hogy ügyének elbírálásánál az ő osztálybelije vegyen részt, ugyan oly joggal kívánhatná ezt a mezőgazda, bányász stb. Továbbá, a kereskedő sokszor nem lesz pártatlan a kereskedelmi szokás felőli véleményének nyilvánításában, midőn attól tart, hogy saját ügyének elbírálásánál abból kára lehetne. És végül, hogy nem következetes a kereskedelmi bíróságokat csak első fokon szervezni. Azokra vagy minden fokon van szükség, s akkor minden fokon szervezendők. Ha pedig ezt tenni nem akarjuk, akkor minden fokon mellőzendők. Kétségkívül ezek az okok is figyelembe jöhetnek a kérdés elbírálásánál, de azoknak én nagy súlyt nem tulajdonitok. Akármint is mérlegeljük ezeket az okokat, az kétségtelen, hogy leghelyesebb volna, a kereskedelmi ülnökök intézményét teljesen mellőzni. S igy bizonyos, hogy az 1893. évi Terv. álláspontja, a mely a kereskedelmi bíróságokat nagyrészt az itt felhozottakkal azonos okokból eltörli, helyesebb mint a mostanié. Az eljárás is egyszerűbbé válnék, mert nem kellene vizsgálni a bírósági hatáskört a tekintetben, hogy az ügy a kereskedelmi bíróság elé tartozik-e vagy sem. A Terv. ezt lehetőleg megkönnyíteni törekszik (13. §. u. bek. 143. §. 519. §.8 544. §.2), de a nehézségeket leküzdenie nem sikerült, a mint hogy teljesen nem is lehet. És hogy most a Terv. készitője a korábbival ellenkező álláspontra helyezkedik, az bizonyára nem azért van, mintha véleménye a vegyes kereskedelmi bíróságok értéke felől megváltozott volna, hanem azért, mert nem tartotta célszerűnek a bírósági szervezeten változtatni és főképpen, mert nem tartotta helyesnek a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket, ezt az országszerte kitűnőnek elismert bíróságot eltörülni. Ezt tekinti ugyanis a kereskedelmi bíróságok eltörlésének következményéül, a mint az 1893. évi Terv-ben annakeltörlését tényleg célba is vette. Az első okot nem tartom döntőnek, mert a kereskedelmi ülnökök mellőzése a bíráskodásból nem fogja maga után vonni a bírósági szervezet lényeges megváltozását. Fontos azonban a másik. A budapesti ker. és váltótörvényszéket nem volna célszerű megszüntetni. E bírósághoz nemcsak a főváros, de még a vidék közönsége is annyira hozzá szokott, hogy csak nehezen tudná nélkülözni. Közkedveltségét azonban nem a kereskedelmi ülnököknek, hanem szakbirái kitűnőségének köszöni. Ennélfogva azt tartanám helyesnek, ha ez a biróság a törvényben megjelölendő ügyek számára mint tiszta szakbiróság — tehát kereskedelmi ülnökök nélkül jövőben is fenmaradna. Sok esetben már most is mint tiszta szakbiróság itél. Igy a som. elj. alá tartozó kereskedelmi ügyekben mint felebbviteli biróság (S. E. 125 §.) A vidéken pedig azokban az ügyekben a törvényszékek gyakorolnák a bíráskodást, szokott módon szervezve, tehát szintén kereskedelmi ülnökök nélkül. E megoldás ellen az az érv szól, hogy ha az önálló kereskedelmi törvényszék szervezete nem más mint a többi törvényszékeké, akkor nincs is arra ok, hogy fentartsuk; hanem célszerűbb azt megszüntetni és a rendes polgári törvényszékbe beolvasztani. Azonban a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket annak idején nem eltérő szervezete miatt, hanem a nagy ügyforgalom okából állították fel. Igaz, hogy e biróság ügyforgalma a miatt, mert az 1,000 koronán alóli váltóperek a járásbíróságok hatáskörébe fognak tartozni, csökkenni fog ; azonban mégsem annyira, hogy csekély ügyforgalom folytán meg kellene szüntetni. De különösen szól fentartása meilett a szakszerűség szempontja. E biróság eddig mint szakbiróság bizonyult be nagyon jónak; annál inkább lesz az, ha csupa szakbíróból fog állani. Az ország kereskedelmének központján az ilyen biróság jövőben sem lenne fölösleges. Azonban inkább lehet belenyugodni abba, hogy ez a biróság eltöröltessék s beleolvasztassék a budapesti polgári törvényszékbe, mint hogy a kereskedelmi ülnökök intézményét az egész országban fentartsuk. Ha pedig az elmondottak ellenére a törvényhozás a