A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 19. szám - Innen-onnan a magánjogi tervezetből. Harmadik személy javára kötött szerződés

74 A JCG A budapesti kir. itélö tábla (1900. nov. 5. 3,186. sz. a.) az', első bíróság Ítéletének azt a részét, mely szerint a felek házassága az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján felbontatott, megváltoztatja és a peres felek házasságát ezen az alapon felbonthatónak nem találja; ellenben a peres feleknek ágytól es asztaltól való különélését 6 havi időtartamra elrendeli, szabadsagában állván felperesnek a különélésre szabott határidő' elteltével az 1894:XXXI, t.-c. 100. ^-ának rendelkezése értelmében a házasság felbontását kérelmezni stb. Indokok: A felperesnek közvetlenül a házasság felbontását célzó keresete és a kihallgatott tanuk vallomásából kétségtelen az a körülmény, hogy a felperes az alperes különválása óta mindeddig más nővel ágyassági viszonyban él, sőt gyermekeket is nemzett, nemcsak azt a feltevést zárja ki, hogy felperesben meg legyen a komoly szándék alperessel a házassági életközösséget visszaállítani, a mi pedig az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának alpontjában foglalt rendelkezés alkalmazhatóságának egyik előfeltétele, hanem arra a következtetésre is nyújt elfogadható alapot, hogy felperes az 1899. évi 4,240 számú jegyzőkönyvben foglalt kérelmet, alperesnek az életközösség visszaállítására leendő felhívása iránt nyilván csak a bontás gyorsabb elérése céljából szinieg, az elsöbiróságnak 1899. évi 3,003. számú végzésbeli helytelen figyelmeztetése folytán terjesztett elő és miután ezeken felül a felperesnek érintett ágyassági viszonya jogos indokul is fogadandó el arra nézve, hogy alperes az életközösség visszaállítására vonatkozó bírói felhívásnak meg nem felelt, a keresetnek ama 77. §. a) pontja alapján helyt adni nem lehetett. Tekintve azon'ian, hogy a felperes keresetében bontó okul, az alperesnek kettős hásasságát, illetőleg azt a ténykörülményt is felhozta,mely szerint az alperes különválása után Amerikában második házasságra lépett és azt második házasságbeli férjével mindeddig folytatja, sőt abban már gyermekeket is szült; tekintve, hogy enne'< a ténykörülménynek jelenségeit a per adatai is megállapítják és hogy az a ténykörülmény a felhívott törvény 80. §. c. pontja alá fogható, mely §. esetében ama törvény 99. §-ának harmadik bekezdése értelmében az ágytól és asztaltól való különélés mindenkor elrendelendő, végül tekintve, hogy ez a per az annak folyamán felmerült jelenségek szerint alperes részéről fenforo^ni látszó kettős házasság szerint büntetésre méltó cselekménynek előzetesen bűnvádi uton való elitélése nélkül is az 1868: LIV. t.-c. 10. §-ának második bekezdése értelmében elintézhető stb. A m. kir. Curia (1901. márc. 26. 7,577. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal a bontó okra vonatkozó azzal a változtatással, hogy a felek házassága az 1894: XXXI. t.-cikknek nem a 77. §., hanem a 76. §-a alapján bontatik fel. Indokok: Peres felek magyar állampolgárok, mint ilyenek házassági ügyében pedig csak a magyar bíróság járhat, el, miből következik, hogy az Amerikában 1890. márc. 24-én hozott, a perfelek házasságát felbontó határozat hatálylyal nem bir. Ehhez képest tekintve, hogy alperesnek az a ténye, mely szerint a felperessel kötött házasságnak fennállása dacára Amerikában más térfival uj házasságot kötött, az 1894: XXXI. t.-c. 76. jj-ábar. megjelölt bontó okot álapitja meg. Ezeknél fogva a felek házasságát, a különélés elrendelésének mellőzésével, a most idézett 76. §. alapján felbontani s az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A felperes által alperes cég rendelkezésére bocsátott tőkeösszegek után a 6°/0 kamaton felül kikötött i5" 0 üzleti nyereségjutalék kamatnak csak akkor volna tekinthető, ha alperes ezt a nyereségjutalékot felperes részére egy minden körülmények közt fizetendő, meghatározott fixösszegben biztosította volna. A kikötött nyereségjutalék azonban az üzlet jövedelmezőségének esélyeitől tétetvén függővé és a nyereségjutalék határozatlanságánál és bizonytalanságánál fogva nem tekinthető kamatnak, mert a fenforgó m.gállapodás mellett az az eset sem volt kizárva, hogy felperes egyes években e cimen egyáltalán mit sem követelhetett volna. A győri kir. tszék mint keresk. bíróság (1900 márc. 30-án 1,198. sz. a.i dr. A. Salamon felperesnek, magyar gőzszalámi gyár K. és R. felszámolásban győri cég tagjai :R. L. és K. F. alperesek elleni 10,280 K. és 28 f. tőke és jkai iránti perében következőleg itélt: Alperesek tartoznak egyetemlegesen 1 \280 kor. 28 f. tőkét ennek 1899. okt. 1-től járó 5°'0 kamatait stbit megfizetni. Indokok: Alperesnek beismerésével igazolva van, hogy felperes az 1894/95. üzlet évre a cégnek 35,000 fc. készpént adott 6°'0 kamat és 15°'0 nyereményjutalék kifizetésének kötelezettsége mellett; a peres felek elismerésével igazolva van, hogy köztük eme kötelmi viszony Írásbeli okiraton aiapulva keletkezett; igazolva van mindhárom alperes beismerésével, hogy eme most emiitett kötelmi szerződést az által, hogy felperes 1898/99. üzleti évig évenkint nagyobb összegeket bocsátott a cég rendelkezésére s ezt a cég is, illetve annak tagjai elfogadták, s üzletükbe fektették és minden üzleti évben a felperes tőkéjét, ennek 6% kamatát, ugy a mérleg szerinti nyeremény 15%-át ennek vissza-illetvc, kifizették, hallgatag fentartottak és igazolva van mindhárom alperes beismeréséve az, hogy az 1897/98 üzleti évről felperes irányában fenmaradt 7,0000 frt. tartozást az 1898/99 üzleti évre átvették s ezen összeghez felperestől 47,000 frot forgalmi tőkéül felhasználásra átvettek és hogy ezen 51,000 ftot, ugy ennek 6°/0 kamatját felperesnek visszafizették; valamint igazolva van, hogy az 1898/99. üzleti év nyereménye 34,267 ftot 67 krt tett ki, a melynek 15°/0-a 5,140 frt 14 kr. Azonban mig II. r. alperes elismeri a felperesi kereset jogosságát, addig I. és III. r. alperes azt kétségbe vonják, mert I. r. alperes szerint a kamat és nyereményjutalék fizetése iránti megállapodás csak egy évre, az 1894/95. üzlet évre szólt s a jutalék minden lekötelezés éj megállapodás nélkül fizettetett a további években, s igy hiányzott a jogalap a jutalékban való részesedésre és e szerint mivel a közkereseti társaságnak nem tagja, sem pedig írásbeli kikötés nincs, a törvényesnél magasabb kamatit sem követelhet, de nem követelheti különösen azért sem felperes a kereseti összeget, mert a cégjegyzék szerint a céget a felszámolás bekövetkesése előtt (1899 október l-ig) a cég tagjai csak együttesen jegyezhették s minthogy felperes cégszerű módon létrejött kötelező megállapodást igazolni nem tud, a cégre pedig a tagok egyikének ténye kötelezettséget nem hárit, tehát jogalap hiányában a kereset elutasítandó. III. r. alperes pedig tagadja, hogy 1894—95. üzleti évben fílperessel Írásban kötött kölcsöns.i .-rződésen kívül a további évekre ilyen szerződést kötött vagy a megkötöttnek további hatályt akart tulajdonítani, — elismeri, hogy tudomása volt róla, miszerint II. r. alperes a felperessel későbbi években is üzleti összeköttetésben állott, de az ő megkérdezése nélkül és hivatkozik a társasági szerződésükre, a mely a cég képviseletét a tagok együttes aláírásához köti s a kereskedelmi cégjegyzékben is ilyként van bejegyezve, — ezen kivül 1898-ban II. r. alperesnek kijelentette, hogy ő nem hajlandó felperessel oly magas kamatra kölcsönszerződést kötni, sőt ő II. r. alperesnél határozottan tiltakozott is e tekintetben; végül pedig hivatkozik az 1877: VIII. t.-c. 4. és az 1883: XXV. t.-c. 21. §-ára,a melyek értelmében 8o/0-nál magasabb kamat meg nem ítélhető, mert felperes nem bejegyzett kereskedő, a kölcsönügylet reá nézve nem képez kereskedelmi ügyletet s minthogy a nyereményjutalék is a kamat fogalma alá esik, a felperes pedig meg sem jelöli, hogy mely tőke után mely idő után járna neki kamat, a keresettel ő is I r. alperes ellenében elutasítandó. Ezek előrebocsátása után nem vehette a kir. tszék figyelembe III. r. alperesnek azt a kifogását, hogy ő II. r. alperesnél tiltakozott a felperestől való kölcsönvétel ellen, mert ezt a tiltakozást a felperessel is közölni tartozott volna, hogy pedig ezi megtette, nem is állítja; mert továbbá I. és III. r. alperesnek az a kifogása sem jöhet figyelembe, miszerint a kölcsönvétel nem cégszerű módon vagyis akként történt, amint a cég érvényes jegyzéséhéz a cégjegyzék szerint megkívántató alakiság követeli, miután ennek tudatában is eltűrte azt, hogy a társaság forgalmi tőkéjéhez a felperestől származott idegen tőke az 1898/99. üzleti évre is felhasználtassék nemcsak, hanem a felperes által a III. r. alperes tudatával is beruházott tőkének hozamából a reá esett íutalékot elfogadta, a felperes tőkéjét és ennek kamatait pedig a társaság cégével ellátott postatakarékpénztári cheque utján viszszafizette. Mindezekből folyólag, tekintettel különösen a fentebb felsorolt ténybeli beismerésekre s az ezekből levonható okszerű következtetsekre és arra, hogy III. r. alperes nem tagadta sem azt, hogy az üzleti könyvek vezetését legnagyobb részben ő eszközölte, az évenkinti mérleget aláírásával elláta és hogy a társaságot a felperestől kapott tőkével az üzleti könyvekben megterhelte: meg kellett állapítani, hogy ugy a cég, mint ennek tagjai, a II. III. r. alperesek, felperessel 1894/95. üzleti évben kötött szerződés hatályát a további évekre s igy az 1898/99. üzleti évre is hallgatag kiterjesztették, a melynek következményekép a különben számszerűleg helyesnek ismert tiszta eredmény 15°/0-át kitevő 10,280 K. 28. f. felperesnek az esedékesség napjától vagyis 1889. okt. 1-től mint az üzleti mérleg felállítása napjától járó 5°/0 kamataival megfizetni kötelesek. Az I. és II. r. alperesnek az időelőttiségre vonatkozó kifogása tehát alaptalan, mert hogy a mérlegbe még be nem 'hajtott követelések is fölvétettek, az a tiszta nyeremény megállapítására befolyással nemcsak azért nincs, mert alperesek a nyereségnek a mérlegben történt kitüntetésével elismerték azt az összeget, mint valódi nyereséget, hanem azért is, mert a K. T. 199. §-a szerint a kétes követelések valószínű értékük szerint veendők számításba, a behajthatlanok pedig lejegyzendők, s igy ezek a mérleg szerinti nyereség összegére utólagosan befolyást nem gyakorolhatnak; épp ugy alaptalan a fölszámolással járó költségre alapított kifogás, mert a fölszámolás a mérleg felállításával egyidejűleg határoztatott el a társaság által, tehát az ebből folyó s később felmerülő és tisztán a társaság elhatározásán alapuló s egyedül a társaság tagjait érdeklő költségek a nyereség összegét nem alterálhatják szemben azon megállapodásokkal, a melyek az érdekeltek között a mérleg felállítása és a tiszta nyereség mikénti megállapítása tekintetében szerződésileg létrejöttek.