A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben

72 A JOG mily tartamban leendő beszámítása felett utólag, tárgyalás nél­kül, végzéssel határoz, e részben az elsőfokú bíróság csakis az itélet kelte és az el- vagy visszautasító végzés hozatalának napja között eltelt időt teheti határozatának tárgyává. — A törvényt sérti tehát az elsőfokú bíróságnak ily esetben hozott oly végzése, a mely az el- vagy visszautasító végzés hozatalá­nak napja óta eltelt időt is határozatának tárgyává teszi. — A m. kir. Curia (1901. március 14-én 1,470/901. B. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt elitélt K. István elleni bün­perböl kifolyólag a szegedi kir. törvényszék által 1900. évi április hó 27-én 4,641. sz. a. hozott s jogerőssé vált végzés ellen a kir. koronaügyesz résérzóíl a jogegység érdekében használt perorvoslat megvizsgálása végett tartott nyilvános tárgyalás alapján a kir. koronaügyésznek meghallgatása után következő végzést hozott: A kir. koronaügyész által használt perorvoslat részben alaposnak találtatván, a kir. Curia kimondja, hogy a kir. tör­vényszék fent idézett keletű és számú végzésével a törvényt annyiban megsértette, hogy nem csak az itélet kelte és a kir. Curia elutasító végzése hozatalának napja között eltelt időt, hanem az utóbbi nap (április 10-ike) óta eltelt időt is határozatának tárgyáva tette. E határozat a perbeli felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: A. B. P. 327. §. e) pontja szerint, — a mi a 418. §., illetve a 439. §. értelmében a kir. Ítélőtáblákra és a kir. Curiára nézvő is kötelező, — az itélethozásig kiállott előzetes le­tartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak a büntetésbe való beszá­mítása vagy be nem számítása, illetőleg a beszámítás folytán a büntetésből kitöltöttnek vett időtartam felől, a vádlott elitélése esetében az ítéletben rendelkezni kell. Ha tehát a felebbviteli bíróságok Ítéletet hoznak, a fogva levő vádlott vizsgálati fogsága miként való betudása felől a kir. ítélőtáblai, illetőleg a curiai itélet kelte napjáig az intézkedés mindenkor megteendő és meg is tehető. Ellenben azokban az esetekben, a mikben a felebbviteli bíróságok a jogorvoslatot visszautasítják vagy elutasítják, tehát Ítéletet nem hoznak, a jogorvoslattal megtámadott ítéletnek ho­zatala napjától a visszautasító, illetőleg elutasító felső bírósági végzés kelte napjáig eltöltött vizsgálati fogság beszámítása vagy be nem számítása iránt, illetö'ieg a kitöltöttnek vett idő tartama iránt birói határozat nincs. Ugyanez az eset beállhat akkor, ha a felsőbiróság ítéletet hoz ugyan, de nem értesült arról, hogy a szabadlábon volt vádlott — bármily okból — időközben előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba vétetett. Ily esetekre vonatkozólag intézkedik a B. P. 505. §-ának második bekezdése, elrendelvén, hogy az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása s mily tartamban leendő beszámítása felett az alsófok u bíróság utólag, tárgyalás nélkül, végzéssel határozzon. AB. P.-hcz benyújtott ministeri indokolás (726. és 727. oldalon) kifejti, hogy habár az Ítéletek végrehajtása a kir. ügyészségnek és nem a tör­vényszéknek hatáskörébe utaltatott, a fent körülirt eseteket mégis a birói cognitio tárgyává tétetni kellett, mert itt nemcsak az időnek naptárszerü számításáról, hanem a B. T. K. 94. §-ának alkalmazásáról van szó, a mi csak a bíróság által gyakoroltathatik. A törvénynek tehát teljesen megfelel a szegedi kir. törvény­szék által követett az az eljárás, mely szerint K. István semmiségi panaszának elutasittatása következtében az itélet kelte (1900. február hó 17-ike) után eltöltött vizsgálati fogság betudása és annak arányosított mértéke felől az 505. §. második bekezdéséhe/' képest utólag is tárgyalás nélkül végzéssel határozott. Azonban a törvényszék e határozatával megsértette a tör­vényt annyiban, a mennyiben végzésének anyagául nemcsak azt az időt vette, a mi az itélet keltétől a kir. Curia elutasító végzése kelte napjáig — vagyis február 17-től április hó 10-ik napjáig — eltelt, hanem a curiai végzés kihirdetése napjáig, vagyis az április hó 10-től április hó 27-ig eltelt időt is belefoglalta határozatába, mert 1. a B. P. 494. §-a szerint az itélet jogerőre emelkedik, ha az itélet ellen használt perorvoslatot a bircság visszautasította vagy elutasította; tehát K. Istvánra nézve a letartóztatás április hó 10-én, t. i. a semmiségi panasz elutasításának napjával vizsgá­lati fogsági jellegét elvesztette; 2. mert az 505. §. harmadik bekezdése 1—4. pontjai hasonló esetekre nézve akként intézkednek, hogy az itélet jogerőssé váltának időpontjától a végrehajtásig letelt idő teljesen levonandó. 3. mert az 505. §. második bekezdése szerint hozandó végzés nem lévén egyéb, mint az itélet pótlása, az olyanról, a miről a bíróság ítélethozatal esetében sem intézkedhetett volna, szintén nem rendelkezhetik. Erre nézve minden kétségét kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a kir. Curia ítéletet hozván, egy­szersmind a fogva lévő elitéit által a curiai itélet keltéig elszen­vedett fogság beszámítása iránt is intézkedett — e végső határozat kelte napjától az Ítéletnek kihirdetéséig, illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felől az 505. §. második bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a curiai itélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerüleg betudandó. A jelen végzés a felekre azért nem bir hatálylyal, mert a kir. törvényszék határozata a fentiek szerint e betudásokhoz hason­lítva sem tekinthető az elitéltre nézve kedvezőtlennek. A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-c. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadseregnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak. Minthogy pedig a katonaszökevény is a tényleges katonai kötelék alatt áll : a törvényt sérti oly itélet, mely katona­szökevény fölött hozatott, ámbár a bíróság nem birt tudomással az álnév alatt védekező vádlottnak ebbeli minőségéről. — A magyar királyi Curia (1901 február 21-én 1,026/1901 B. sz. a.j a budapesti kir. büntető törvényszék által 1900. évi április 24-én 22,993. sz. a. hozott jogerős itélet ellen, melylyel B. Antal álnév alatt V. János katonai szökevény lopás miatt elitéltetett, a kir. koronaügyész meghallgatása után következő végzést hozott : A budapesti kir. tüntető törvényszéknek fent idézett keletű és számú ítélete, — a melylyel a törvény megsértetett, — meg­semmisíttetik és a most nevezett bíróság utasittatik, hogy az összes bünperiratokat a megkereső katonai hatósághoz tegye át. Indokok: A B. P. 30. §-a a katonai bíróságok hatáskö­rére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta. Az 1889. évi VI. t.-c. 62. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közös hadse­regnek tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai szabályok alatt állanak. A bécsi helyőrségi parancsnokságnak 1900. évi december hó 8-án 25,878/9.034. sz. a. kelt megkereséséből kitűnik, hogy a B. Antal álnéven elitélt V. János a 84. számú cs. és kir. gyalogezredben tényleges szolgálatban állott, Bécsből meg­szökött, csapatját engedelem nélkül hagyta el, tehát a szökésnek tartama alatt is tényleges katonai kötelékben volt, mihez képest kétségtelen, hogy a budapesti kir. büntető törvényszék hatáskö­rét túllépte, midőn bár csak tévedésből oly személy fölött ítélt, ki a katonai hatóságnak volt alávetve. Ily tényállás mellett és a B. P. 442. §-ának végső bekezdése alapján a törvény megsértésének kimondásával a megtámadott ítéletet megsemmisíteni és az ügyet az illetékes katonai hatóság­hoz utasítani kellelt. Kivonat a „Budapesti Közlöny'-böl. Csődök : Baksay és társa e., Arad, u. o. trvszék. bej. jun' 4., félsz. jun. 25., csb. dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Reizinger Ferenc. — Chevalier Stefán e., Hunyad-Boica, dévai trvszék, bej. máj. 25., félsz. jun. 5., csb. Hidegh István, tmgg. dr. László Lázár. — Baier Lipót c., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. máj. 25., félsz jun. 25., csb. Mezey László, tmgg. dr. Sztankovics Ferenc. — Geszner Jenő e., Nagy-Kőrös, kecskeméti trvszék, bej. jun. 18., félsz. jun. 25., csb. Kapy Lajos, tmgg. dr. Szabó Ambrus. — Steiner Károly e.. Baja. szabadkai trvszék, bej. jun. 10., félsz, jan., 24., csb. dr. Solti Károly tmgg. dr. Fischhof Zsigmond. Pályázatok : A balassa-gyarmati trvszéknél birói áll. máj, 11.— A karánsebesi kir. ügyészségnél al ügyészi áll. máj. 11:,— Az aradi trvszéknél aljegyzői áll. máj. 14. Helyettest, esetleg gyakorlattal biró jelöltet keresek, ki irodámba bármely pillanatban beléphet. Dr. Fay Andor kir. közjegyző, Szász-Régen. Ügyvédjelölt, dr. juris, meglehetős gyakorlaf tal, német es román nyelvben jártas, kedvező feltételek mellett mielőbb irodát változtatni óhajt. Ajánlatok «Erdélyi 37» alatt Nagyszebenbe, poste restante kéretnek. Az Auker élet- és járadék-biztositó-társaság Bécsben ápr. 20-án tartotta XLI1. rendes közgyűlését, Prokesch Osten Antal gróf elnöklete alatt. Mint a számadási jelentésből kitűnik, az 1900. évben 9833 ajánlat nyújtatott be 48.602,837.06 K. tökére és 35,016.55 K. járadékra és 7818 szerződés 39.438,486.91 K. tökére és 37,261.40 K., járadékra létesít­tetett. Az év végénérvényben volt 87,150 szerződés 505.214,107.71 K. tökére és 321,374.19 K. járadékra. Az 1900. évben halálesetekért, vissza­vásárlásokért, életeseti és járadékbiztosításokért 3.810,647.30 K. a nyere­ményrészesüléssel kötött haláleseti biztositások osztalékalapjaiból és a minimális eredménynyel garantirozott túlélési csoportok alapjaiból és az üzleti nyereségből a társaság által adott összeg hozzászámitásával 6.981,049.88 K. a nem garantirozott túlélési csoportok alapjaiból 1.447.037.55 K. összesen 12.238,734.73 K. fizettetett, míg a tartalékok szabályszerű emelésére 12.873,201.32 K. fordíttatott. A halálesetre nye­reményosztalékkal biztosítottak mint nyereményosztalékot az «A» osz­talékterv szerint az évi díjnak 25 százalékát, a'«B» osztalékterv (emel­kedő osztalék) szerint pedig a biztosítás tartama arányában az évi dij 21, 18, 15, 12 és 9 százalékát kapják. A biztosítéki vagyon a szám­adási jelentés szerint áll: a töke- és járadékbiztosítások díjtartalékai­ból (biztosítási alapok) 45.080,629.50 K. a garantirozott túlélési csoportok alapjaiból 77.262,264.92 K. összesen 122.342,894.42 K. továbbá a rész­vénytőkéből 2.000,000.— K. s a töketartalék, különtartalék s az 1900. évben átutalt nyereségből 6.277,529.69 K. öszszesen 130.620,424.11 K. A társaság összes vagyona 138.202,504.41 K. Ebből Magyarországra esik: magyar értékpapírokban 14.472,457.75 K. jelzálogkölcsönökben 13.005,200.— K. és ingatlanból (társasági ház Budapesten) 1.063,768.80 K. összesen 28.541,426.55 K. A részvényeseknek osztalék és felülosztalék gya­nánt 400,000 - - K. osztatik ki; az elélés és halálesetre nyereménv­részesüléssel biztosítottak osztalékalapja javára 330,000.— K. utal­tatik s a rendkívüli tartalékok emelésére 340.000.— K. fordittatik. Az 1900. évben a nyereményrészesüléssel biztosítottaknak s a felszá­molásra került garantirozott túlélési csoportoknak nyereménvosztalék gyanánt 659.166.13 K. fizettetett ki. Az igazgatótanácsból kilépő Hoyos Sztamszló gróf ismét megválasztatott. Felügyelő bizottsági tagoknak meg­választanak : Klein Hubert dr. báró, Scanavi Etienne lovag és Wiedmami Ottó; póttagokul PHaum Mór és Seidler Mór urak. Az 1900 évi szel­vényt április 22-töl váltják be 200 K.-val a társaság bécsi és budapesti pénztárainál.

Next

/
Thumbnails
Contents