A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A főbeavatkozás, mellékbeavatkozás, perbehivás s az elődnevezés szabályozása de lege ferenda

138 A JOG kötelesség) tekintetében kedvezőbb helyzetben: legalább a mellékbeavatkozás «kezdődésére» nézve; a mennyiben ugyanis: ha megengednők, hogy a mellékbeavatkozó minden előző életjel nélkül is beronthasson valamely érdemleges tárgyalásra, ezzel nemcsak annak tennők ki a feleket, hogy esetleg alaposan nem nyilatkozhatnának magának az avatkozás helytfoghatóságának kérdésében, hanem előidéznők vele azt a dilemmát is, hogy a mellékbeavatkozó — a ki t. i. a tervezet 88. §-ának 3-ik bekezdése szerint (különben helyesen) az avatkozás jogerejü visszautasításáig magában a főügyben is részt vehet — vagy mindjárt az első tárgyaláson, a melyre egész váratlanul berontott, teljes gőzerővel hozzáfoghatna a főügybeli meritorius támadáshoz vagy védelemhez, a nélkül, hogy (miként maguk a felek) megfelelő előkészítő iratot adott volna, avagy pedig el kellene halasztani, a mint ezt a felek joggal kérhetnék s legalább az elő nem segített ellenfél bizonyára kérné is, az illető határnapot, még pedig elhalasztani a nélkül, hogy a bekopogtatásra törvényesen nem kötelezett mellékbeavatkozót a kényszerű halasztás consequentiáiért bármi felelősség terhelhetné, mint ahogy a tervezet 210. §-a szerint máskülönben terhelné. A miből aztán nyilvánvaló az is, hogy a mellékbeavatkozásnak a szóbeli tárgyaláson pusztán mscenirozása esetleg a legkönnyebb eszköz volna, lehetne a pernek — «tehermentes» huzavonására. 5. A polg. perr. terv. 88. §-ának 1. bekezdése szerint: a bíróság a mellékbeavatkozás visszautasítása iránti kérelem tárgyában csak az érdekeltek (felek, beavatkozó) szóbeli meghallgatása, nem pedig velük lefolytatandó szóbeli tárgyalás alapján határoz. Ez aligha helyeselhető ; tekintve egyrészt a mellékbeavatkozás helytfoghatóságának soha sem kis, sőt legtöbbnyire nagy sulyu kérdését; tekintve másrészt, hogy az u. n. szóbeli «meghallgatás» meg az igazi szóbeli ((tárgyalás)) között éppen annyi a különbség, mint a perenkivüli eljárás apai cognitiója meg a fegyveregyenlőség contradictorius jogvitáján sarkaló bírói cognitio között, a «meghallgatás» mint processualis «Verfahrensart» nemcsak hogy múlhatatlanul nem kívánván egymással «szembeni» meghallgatást, de még nem zárja ki valami túlságos scrupulussal az egymás «utáni» meghallgatás könnyebb végét sem (a prózai világban nem ritkán : csupán secundum favorem in judice); de meg egyfelől «szóbeliség,» másfelől «meghallgatás» — valójában, a mint hogy elvileg nyilvánvaló contradictio in adjecto, gyakorlatilag is aligha más, mint az ismeretes «fából vaskarika» : hisz a szimpla ((meghallgatást)) épp oly jól, épp oly «megnyugtatólag» — végezheti az irodai irka-firka is, mint magának a bírónak személyes jelenléte, már t. i. ha egyszer ez a meghallgatás nem áll szükségképen a közvetlen szóbeli contradictio kereszttüze alatt. Mind a német perrend 71. §-a, mind az osztrák perrend 18. §-a kötelezőleg egyenesen «mündliche Verhand{ u n g»-ot írnak elő. A szakasz 2-ik bekezdése szerint: a mellékbeavatkozás visszautasítása iránti kérelem tárgyában hozott birói határozat ellen csak annyiban van helye elkülönített jogorvoslatnak, felfolyamodásnak, a mennyiben a határozat a mellékbeavatkozást visszautasítja, nem pedig akkor is, a mikor helyt ad neki. Ez egyezik ugyan az osztrák perrend 18. §-ának utolsó bekezdésével, de már a német perrend 71. §-ának második bekezdése bőkezűbb a jogorvoslat megengedésében. Talán helyesebb volna a német perrend példáját követnünk, tekintve, hogy elvégre mégis csak éppen nem mindegy rám nézve már magában az sem, hogy egy ellenféllel kell-e a jogvitát végig küzdenem, avagy két esetleg X ellenféllel (gondoljunk csak a csődön belüli actio Pauliánánkra), hát még mennyire nem mindegy az, hogy esetleg az a mellékbeavatkozó avagy azok a mellékbeavatkozók egyenesen olyan többszörösitett ellenfelek, a kiknek bármelyikétől (hisz birói megtévedés, pláne megtévesztetés természetesen nem lévén kizárva) teljes s jogos indignatióval kérdhetném: mi köze hozzá? A szakasz 3-ik bekezdése szerint: a mellékbeavatkozás jogerejü visszautasításáig a mellékbeavatkozó a perben részt vehet. Talán — a kétségtelen intentiót kétségtelenebbül kifejezendő — opportunus volna expressis verbis hozzátennünk, hogy a perben nemcsak facultative részt vehet, de a határnapokra egyenesen obligatorie meg is idézendő, tekintve, hogy ez a «részt vehet» voltaképen csak annyit mond. hogy a jogerejüleg még vissza nem utasított mellékbeavatkozó a perből «ki nem zárható" (már t. i. akkor, ha sua sponte jelentkezik valamely perbeli ténykedésre), nem pedig azt is, hogy — a mennyiben Mohamed nem jön a hegyhez, ugy a hegynek «kell mennie» Mohamedhez. Az osztrák perrend 18. §-ának 3-ik bekezdése egész categorice mondja is, hogy a mellékbeavatkozás jogerejü visszautasításáig «m u s s der Intervenient dem Hauptverfahren zugezogen werden,» noha azt is mondja: «können Processhandlungen desselben nicht ausgeschlossen werden». Ugyanígy a német perrend 71. §-ának 3-ik bekezdése. 6. A polg. perr. terv. 89. §-ának 3-ik bekezdése szerint: az u. n. bővített jogerő eseteiben a mellékbeavatkozó pertársul szerepel. Talán élesebben kidomborítaná az itt decretálni kívánt fictiót ez a formulázás, hogy «a mellékbeavatkozót oly szerep illeti, mintha pertárs lenne.» 7. A polg. perr. terv. 90. §-a szerint: perbehivással élhet az is, a kit olykövetelésirántperelnek, amelyet harmadik személy is maga részére igényel. Ez a casus bátran elmaradhat, tekintve, hogy a közvetlen előtte álló amaz esetben, hogy t. i. perbehivással élhet, aki pervesztés esetére egy harmadiknak követelésétől tart, amúgy is kétségtelenül benne van ; de meg teljességgel feleslegessé teszi külön kiemelését a tervezet 93. § a is. a melyben mint suppositum ugyan, de még kétségtelenebbül benne van. 8. A polg. perr. terv. 91. §-ának 2-ik bekezdése szerint : a perbehivás, ha a per már folyamatban van. az ellenféllel is közlendő. E szerint tehát: a perbehivás (a valóságos birói litis denuntiatio) helyt foghat már akkor is, a mikor a per még nincs is folyamatban, vagyis a csupán u. n. fenyegető perre vonatkozólag is. Ez egyezik ugyan az osztrák perrend 21. §-ának álláspontjával, de kétségtelenül eltér a német perrend 72. §-ától, a melyre nézve kommentátorai (tudtommal) egyhangúlag azt tanítják: «Die Streitverkündung kann, da sie voraussetzt, dass bereits ein Rechtsstreit besteht, nur nach oder gleichzeitig mit Erhebung der Klage, nicht aber frűher wirksam erfolgen (P e t e r s e n, Comm. I. k. 196. 1. 4. j.).» Tekintve, hogy ez az u. n. per előtti perbehivás (épp ugy, mint az u. n. bíróságon kívüli perbehivás) az anyagi magánjog befogadott elvei szerint az u. n. exceptio mali processus-t (I. a német perrend 68. §-át) nem zárja ki (de okszerűen nem is zárhatja ki, mert hisz a csupán fenyegető perről értesített perbehivott jószerével nem kötelezhető arra, hogy nap-nap után önmaga lessen utána, ha vájjon az a fenyegető per tényleg is megindult-e, valóságos lis-sé vált-e már), nyilván alig van rá komoly szükség, hogy az alaki magánjog törvényében azt is egyenesen ((intézményesítsük)). De ha már ezt tesszük, ugy egyben kétségtelenül provideálnunk kellene a per «előtti» perbehivás fórumáról is, tekintve, hogy az e részbeni competentia kérdése éppenséggel nem feküdnék tenyéren, hanem ellenkezőleg erős, alapos controversiákat szülhetne (miért is a tervezet 91. §-a ebben az irányban minden esetre kiegészítésre szorul). 9. A polg. perr. terv. 92. §-ának első bekezdése szerint: a perbehivóhoz csatlakozó perbehivott mellékavatkozókép szerepel. Dehogy is «szerepel» ; a csatlakozó perbehivott «valóságos» mellékbeavatkozó ; illetőleg ilyenné lesz. már t. i. ha csatlakozását a terv. 85—88. §-ai értelmében vissza nem utasítják. Itt szó sincs, szó stm lehet puszta «fictióról» ; a «szerepeld tehát ezen a helyen semmikép sincs helyén. A szakasz 2-ik bekezdése szerint :a perbehivó és a perbehivott közötti jogviszony a perben el nem dönthető. Igaz, de — annyira igaz, hogy kár fáradozni külön kimondásával. Annyival kevésbbé, mert hisz már abból, hogy a csatlakozó perbehivott «mellékavatkozóként szerepel.» eléggé ad hominem folyik, hogy ebben a perben a perbehivott csak «elősegíthet)) s igy az ő külön baja benne sem mellette, sem ellene elintézést nem nyerhet. Találó rövidséggel mondja a német perrend indokolása e declarativ lenni akaró jogtételről: «Erschien bei der principiellen Richtigkeit und Selbstverstandlichkeit des Satzes nicht geboten (74-iki jav. Motive 91 l.).» 81-iki novellánknak még volt alkalmi indoka a declaratióra, t. i. 68-iki törvényünk hírhedt szavatossági perének, «Rückklage»-jának nyilt, félremagyarázhatlan kiküszöbölése ; ma természetesen ez az indok sem lehet indok többé, tekintve, hogy abból miszerint újból «nyiltan» nem abrogáljuk e pert, semmiféle rabulista sem fogná talán következtethetni akarni, hogy tehát — újból életbe léptettük, halottaiból ismét feltámasztottuk. Ugyanilyes superflua cautela a 2-ik bekezdésnek az a másik declaratiója is, hogy t. i. a perbehivó védelmének a perbehivott által lett elvállalásából a szavatossági vagy kártalanítási kötelezettség elismerése nemkövetkeztethetőtaláló rövidséggel mondván róla ugyancsak a német perrend' indokolása : «Diese Schlussfolgerung liegt keineswegs im Wesen