A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 1. szám - Észrevételek A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté-hez

7 által végzett munkával; midőn egy járás-, vagy törvényszéki bitónak fizetése lakpénzzel együtt nem sokkal haladja meg a '2,000 frtot. az ügyvéd pedig a mai sanyarú viszonyok közt. ha szerencséje, magán vagyona, vagy előkelő össszeköttetései nincsenek, a legnagyobb szorgalom mellett is, évente 2 8,000 frtot al:g képes szerezni. Azt fogják erre a közjegyzők felelni, hogy nagyobb jövedelmük a nyugdijt kénytelen pótolni. Igen ám, csakhogy még hit. személynek is családostul együtt, kis vidéki városban i.POO fit, nagyobb városban és a fővárosban pedig 7 — 8 000 fit biztos jöv.delemből is szépen meg lehet élnie és amellett még vagyonszerzésre is jut. Az igazságügyi kormány tehát nem járna el helyesen, ha a közjegyzői intézmény fejlesztésével a közjegyzők jövedtlme:t is fokozza, hanem arra kellene törekedni, hogy ugy mint a közérdek céljából a legtöbb járásbíróságot telekkönyvi hatósággal ellátta, most a nagyobb népességű és telekkönyvi hatóságot nyert járásokban közjegyzői állások rendjzeresittessenek, a miit azt a kir. táblák már több izben is véleményezték; mert bizonyára nem téveszti és emeli a közjegyzői intézményt, ha valamelyik közjegyző a szomszédos járás székhelyén hetenként egyszer-kétszer korcsmában bérelt szobában hivataloskodik. Huszonöt év alatt nagyon is megváltoztak a viszonyok, a forgalom nagyobbodott, a népesség szaporodott, az ily népesebb járás joggal megkívánhatja, hogy neki is legyen közjegyzője, mert azt tisztességesen eltartani képes. Az igazságügyi kormány azonban eddig rendesen csak akkor rendszeresített ily járásokban közjegyzői állást, ha valamelyik kir. közjegyző meghalt, mintha a közjegyzői törvény 5. §. alapján nem állana jogában ezt már előbb is megtenni, pedig ez által nem a közjegyzői intézmény, hanem csak is az azt szolgáló személyek anyagi jóléte lejlesztetik. Nem fejleszti az intézményt az sem, hogy vannak kir. közjegyzők, kik testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeiknek teljesítésére már évek során át a legjobb akarat mellett sem képesek s azért úgyszólván állandó helyetteseke' alkalmaznak, a mi által olyan gyógyszerészeti jogositvány-féle intézményt létesítenek. Ez pedig — bármily sajnos is lehet az illető közjegyzőre nézve az állandó testi vagy szellemi fogyatkozás nem helyes, mert a kir közjegyző, ugy mnt minden más hivatalnok, személyes tulajdonságai folytán nyerte el hivatalos állását, azért ha hivatalának a törvény szerinti betöltésére képtelen, más, arra képes egyén által váltandó fel. Az intézmény fejlesztéséhez az is tartozik, hogy a megüresedett, vagy újonnan rendszeresített állások, ne majdnem kizárólag közjegyzői helyettesek által töltessenek be. hanem fele. vagy legalább harmad részben az igazságszolgáltatás más közegeinek tagjai által is, ez az intézményre nézve mindenesetre felelevenítő és emelő hatással birna. A közjegyzői intézmény fejlesztésének kérdésénél kénytelen voltam főleg azon, nem a közjegyzői intézményen kivül fekvő hátrányokat és árnyoldalokat is felemlíteni, a melyek éppen az intézmény fejlődését gátolják ; és a melyeknek eltávolítása az intézmény fejlesztését hathatósan elő fogják segíteni. Meg vagyok győződve, hogy az intéző körök is előbbutóbb mindezt be fogják látni s felszólalásommal nem végeztem hasztalan munkát. Spectator. Belföld A Magyar Jogászegylet* a legutóbbi ülésen dr. Vavrik Antal kúriai tanácselnök elnöklete alatt folytatta vitatkozásait a magánbiztositási vállalatokról szóló törvényjavaslat felett. Az estét legnagyobb részben dr. N e u m a n n Ármin országgyűlési képviselő nagyszabású előadása vette igénybe, amelyet a nagyszámú hallgatóság feszült figyelemmel hallgatott. 1 )r. Neumann általában helyesli a javaslat alapelvét, egyes intézkedéseket azonban éles, alaposan indokolt birálat alá vett. Mindenekelőtt tiltakozott azon felfogás ellen, hogy az állami biztosítási hivatal létesítése által a koncesszionális rendszert honosítanák meg. Aggályai vannak azonban az állami felügyeletnek és ellenőrzésnek azon mérve ellen, melyet a törvényjavaslat kontemplál és különösen elegendőnek tartaná, hogy a díjtartalék iránt kimondják, hogy az valamely állami biztosítási hivatal által megjelölt megbízható pénzintézetnél letétessék. Helyesli, hogy a javaslat a külföldi társaságokra is kiterjed, valamint azt is, hogy az állami biztosítási hivatal döntő hatáskörrel felruháztatik és hogy ennek határozatai ellen a közigazgatási bírósághoz jogorvoslat engedtetik. Azonban kifogása van az ellen, hogy az élet- és kárbiztositást egy kalap alá fogják és szük*Helyszüke miatt elmaradt. ségesnek tartaná, hogy a törvényjavaslatnak számos intézker dését tisztán az életbiztosításra szorítsák meg. Kívánatosnak tartaná, hogy a fuvarbiztositást kivonják a törvény intézkedései alól, minthogy itt többnyire üzletjártas kereskedők állanak egymással szemben, kik érdekeiket elegendően meg tudják óvni. A szövetkezeteket illetőleg azon óhajának ad kifejezést, hogy azoknak ugyan a fix díjak melletti biztosítást nem szövetkezeti tagokkal szemben engedjék meg, és hogy a biztosítási hivatal ruháztassák fel azon joggal, hogy ezen jogosítványt megad hassa, szükség esetében azonban vissza is vonhassa. A díjtartaléknak magyar állampapírokban való elhelyezését szintén diffikultálja és elegendőnek tartaná, ha azoknak 20—25%-a helyeztetnék el ilyen papírokban. Határozottan állást foglal a mellett, hogy a díjtartalék, az értékpapírok árfolyamában beálló árfolyam-nyereség csakis a biztosító társaság tulajdonát képezheti, minthogy viszont ez kötele?", a netán itt felmerülő veszteséget is sajátjából pótolni. Az úgynevezett féltontinákat, melyekről a 8. §-ban említés létetik, elfogadhatónak tartja és helyesli a törvény azon intézkedését, hogy az életbiztosítás, mely legalább három évig érvényben van, a hét évnél nem hosszabb halálesetre szóló időleges biztosítás kivételével a díjfizetés elmulasztása esetén nem szüntethető meg, hanem a vállalat a kötvényt a biztosított választása szerint vagy visszavásárolja, vagy pedig leszállított biztosítási összegre, illetőleg járadékra szóló díjmentes kötvényre cseréli ki. Végül az ügynöki kérdé sei foglalkozik és egyelőre csak arra utal, hogy itt a javaslat a biztosító érdekét nem kellően emeli érvényre, a,mennyi ben az ügynöknek jogkörét a biztosító társaságok hátrányára nagyon kiterjeszti. Felemlíti különösen a futó ügynököket, akikről a javaslat említést se tesz és kifogásolja, hogy a főügynökök minden további megkülönböztetés nélkül biztosítási ajánlatok átvételére, kötvények kiállítására és mindazon jogcselekvényekre abszolút módon fel vannak jogosítva, melyeket a biztosítási üzlet rendszerint szükségessé tesz. Kifogásolja a javaslat azon intézkedéseit is, hogy az ajánlatban foglalt valótlan felelet kifogás alapját nem képezheti, ha az ügynök homályos értelmezéséből származott. Az uj polgári perrendtartás, mely az összes peres eljárásokat egyöntetű, egységes alajjon rendezi, ismét egy hatalmas lépéssel közeledik a rég óhajtott megvalósulás felé. A napokban fejeztébe Plósz igazságügyminister az évekkel ezelőtt kidolgozott első előadói tervezetének átdolgozását, az időközben életbelépett sommás eljárás alapján szerkesztett tapasztalatok felhasználásával. Ez a második szöveg már január hónapban meg fog jelenni nyomtatásban. A váltó-kereskedelmi és egyéb különleges eljárások ezen, a szóbeliség és közvetlenség elveire alapított egyöntetű eljárás mellett megszűnnek. A fizetési meghagyások rendszerét szintén fentartják a kellő korektivumokkal. Ugyancsak a bányaügyi eljárás szintén felvétetik a tervezetbe és ezen uj rendezkedéssel a bányaügyi perjog terén fenforgott eddigi nehézségeket eloszlatják. E rész kidolgozását Lányi Bertalan minísteri tanácsos végezi. Most dolgoznak különben az igazságügyminislcriumban a polgári törvénykönyv indokolásán, melyet a ptkv szövegének mintájára szintén könyvalakban közre fognak bocsájtani. Az indokolás I—II. kötetét most rendezik sajtó alá és ez a két első kötet meg fog jelenni február hónapban. A külföldről, különösen Németországból és Svájcból igen sokan tudakozódnak a magyar polgári törvénykönyv nyomtatásban megjelent első előadói tervezete felöl. Erre való tekintettel a ministerelrendelte, hogy a törvénytervezetet német nyelvre lefordítsák, hogy igy a nagy német jogtudományi kritika is hozzáférhessen. A külföldi sajtó, eddigi cikkei szerint, igen melegen méltatja a polgári törvénykönyv tervezetet. Irodalom. A visszaesés. (Büntetőjogi tanulmány.) Irta: Dr. Ober schall Pál, pozsonyi akadémiai jogtanár. E cimen Politzer Zsigmond és >ia kiadásában Bpesten 1900-ban egy széles alapon felépített monographia jelent meg, a mely a visszaesésnek ugy büntetőjogi szempontból érdekes mint büntető politikai szempontból nagy fontoságu problémájával foglalkozik. Szerző vizsgálódásában visszamegy az ókori jogrendszerekre, azután a középkori jogállapotokon áthaladva kifejti a kérdés mostani állását a dogmatica szempontjából, előadja a visszaesés szerepét a hazai jogban, ugy a múltban mint a jelenben, összehasonlítás céljából, felhozza a kérdés megoldását a külföldi törvényhozásokban, és végül érdekesen irja le a büntetőjog szerepét a visszaesés elleni küzdelemben. Örömmel olvastuk szerzőnek ezt a művét, a mely értékes müvekben úgysem gazdag büntetőjogi monographia-irodalmunknak becses gyarapodását jelenti. — Dárday Sándor Igazságügyi Törvénytárából megjelent az Aihenaeumnál az ötödik kiadás. A betüsoros Tárgymutató, mely a munka kezelését nagyban megkönnyíti, ebben az ötödik kiadásban külön kötetet fog képezni, miáltal használhatósága még fokozódik. Az uj kiadás hat kötetből és a betüsoros Tárgymutatóból áll és a törvények mellett közölt rendeletek és döntvények gazdagsága által ismét tökéletesedett az elöbiekhez képest. A teljes mű ára kötve 60 K. Most egyelőre a III. IV. és VI. kötet lett kibocsátva, de a többi 3 kötet és a Tárgymutató csakhamar követni fogják ezeket a köteteket.