A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 17. szám - Kereskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése

68 A JOG kodás fejlődött ki, miközben a mulatságra magával hozott és itt elővett késével S. L.-t fején háromszor, hátán egyszer megszúrta, mire a megsérelmezett S. L. ugyancsak kést húzott elő a csizmaszárából és azzal Sz. Gy.-t mellén szúrta, a kés a mellúrbe hatolván, a mellizmot, az első bordaperecet és mellhártyát átmetszette és a bal tüdő felső lebenyébe is behatolván, ezen egy 6 cm. mély szúrást ejtett, mely sebével Sz. Gy. a lakás kamarájába menekült és itt összeesett és a lakásba beszalad k által guggoló helyzetben halva találtatott. S. L. pedig a szobában esvén el, itt találtatott fel vérző sebekkel. A Sz. Gy. hulláján foganatosított orvostörvényszéki boncvizsgálat megállapította, hogy a halál a mellürbe hatoló késszurás következtében az előbb leirt feltétlenül halálos sebzés folytán belső elvérzés utján következett be, továbbá a 2. n. sz. a. boncjegyzőkönyv szerint az is megállapittatott, hogy ezen sebnyilástól mintegy 2 cm. térnyi távolságra egy másik szintén késszurásból származott sebnyilás is van, mely minőségére nézve súlyos testi sértést képez. S. L. vádlott az orvosi látlelet és vélemény s az ennek alapján kiállított felülvélemény szerint öt rendbeli, a látleletben leirt sérelmet szenvedett, melyek mindegyike 18—20 napi gyógytartamot vett igénybe s a koponyát ért sérüléseknek összhatásaként azoknak egyenes utókövetkezménye gyanánt az illetőnél féloldali hüdés maradt vissza, mely állandó jellegű, maradandó hiányt képez, sőt a foglalkozásával járó munkák végzésére jövőre is képtelenné teszi. S. L. vádlott, ugy a vizsgálat mint a végtárgyalás folyamán tagadta azt, hogy szándéka Sz. Gy. megölésére irányult volna, de beismerte, hogy Sz. Gy.-öt ő szúrta mellbe késével, azonban azzal védekezik, hogy tettét önvédelemből követte el, mert Sz. Gy. őt egy srófos bottal előzőleg háromszor fejen ütötte i s azután midőn a Sz. J. lakására szaladt át, oda is követte, hol I közöttük dulakodás támadt, miközben Sz. Gy. őt késével fején háromszor, hátán pedig egyszet megszúrta, mikor is eszébe jutván, hogy vele is van kés, előhúzta azt a csizmaszárából s azzal sérelmezőjét mellén szúrta. Tekintettel egyrészről arra, hogy vádlott csakis akkor használta kését, mikor az elhalttal dulakodásba bocsátkozott s általa több helyen megsérelmeztetett, miből tehát azt lehet következtetni, hogy vádlott szabad mozgásában gátolva lévén nem is állott módjában a sérelmezés helyének kiválasztása s a szúrás következményeit sem mérlegelhette. Tekintettel arra, hogy a használt eszköznek veszélyes volta s azzal a test nemesebb részén nagy erővel tett szúrás önmagában, különösen a moJt kiemelt körülményekkel kapcsolatban az ölési szándék bizonyítására elégtelen. Tekintettel másrészről arra, hogy vádlott a btk. 79. §-ára fektetett védekezése saját vallomásával van megcáfolva, mert S. L. beismerte azt, hogy ő, mikor Sz. Gy. által a srófos bottal háromszor fején üttetett, megtorlási szándékkal a szaladó Sz. Gy. után ment. S tekintettel arra, hogy vádlottnak ezen szándéka a hit alatt kihallgatott M. F. tanúnak a végtárgyalás során tett azon vallomásából is kitűnik, miszerint S. L. kezével az előtte szaladó Sz. Gy. felé is ütött, midőn pedig ezt tette, nyilván, a támadás terére lépett s éppen azért vádlottal szemben a bántalmazási szándék bizonyítottnak veendő. Minthogy pedig az elhalt Sz. Gy.-nek az a cselekménye, hogy vádlottat minden ok nélkül srófos bottal fejen ütve, jogtalanul és súlyosan bántalmazta és vádlottnál a Sz. Gy. bántalmazására irányzott megtorlási szándék ezen jogtalan és súlyos bántalmazás következtében támadt erős felindulásában keletkezett: Mindezeknél fogva vádlottat a bek. 301. §-ába ütköző fenti bűntettben bűnösnek kimondani kellett. Enyhitökül vétettek büntetlen előélete, beismerése, fiatal kora, s hogy az elhalt Sz. Gytől oly súlyos sérelmeket szenvedett, hogy annak folytán egész életére nyomorékká és munkaképtelenné vált. A kassai kir. itélö tábla (1900. máj 21. 1,687 sz. a.) a kir. tszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1901. marc. 28. 7,599 sz. a.) által vádlott a vád alól a btk. 79. §. második bekezdése alapján felmentetik. Indokok : Az alantas társadalmi műveltségű és a vádbeli tett elkövetésekor 21 éves volt, akkor katonasor alatt állott vádlottnak nem lehet terhére róni azt a körülményt, hogy visszatorló szándékkal utánna ugrott annak, aki őt egy srófos bottal, minden ok nélkül hátulról orozva főbe ütötte. Ha ezt a durva bántalmat nem tűrte a vádlott és helyén nem maradt, ez a magatartása nem tette őt támadóvá, hanem miként az egyetlen szemtanú Sz. J-né bizonyitta : midőn a halálosan sértett a bántalmaztatása miatt utána eredt vádlottnak konyhakéssel állott szemben és rögtön «járt az ökle, mintha valamit vagdosna a vádlott felé> a halálosan sértett volt ismét a támadó ; és a midőn a vádlott a sérelmeiről kiállított látlelet szerint csakugyan a fején í és a ballapon vonalban a lapoc-csucstól le a bordák felé tartó egy és így összesen öt, összehatásukban szintén életveszélyes és tényleg őt nyomorékká tevő késszurásokat szenvedett és ekként vallomását a látlelet adatai is mindenben támogatják: védelmét elfogadva meg kellett állapítani, mikép a vádlottnak csak akkor jutott eszébe, hogy nála is van kés. azt csizmaszárából csak azután húzta ki, midőn már a halálosan sértett személy őt háromszor a fején és egyszer a hátán is megszúrta és ő csak ezek után tette viszont azt a szúrást, mely a sértett halálát okozta. A halálosan sértett egyénnek eme jogtalan és folytatólag ismételt veszélyes támadása miatt a vádlott oly helyzetbe jutott, a melyben elkövetett cselekménye a btk. 79. § második bekezdése értelmében ben nem volt számitható. Csak a főispán emelvén saját személyében panaszt, — az esetleges bizonyításnak a törvény által megengedett széles körénél fogva, a per kimenetele a megyei és városi tisztikarra sem lehet közömbös, az pedig alig feltételezhető, hogy a kir. törvényszék tagjai az ottani társadalomtól olyannyira elszigetelve lennének, hogy annak érdekei ő reájuk is kihatással ne volnának. Ez okokból a B. P. SQ. §. 2-ik pontjának esete fenforogni látszik. A m. kir. Curia . (1901. márc. 12-én 1,040 sz. a.) báró Bornemissza Károly Szolnok-Doboka vármegye főispánjának, dr. F. János deési lakos ügyvéd ellen hatóság előtti illetve nyilvános rágalmazás vétsége miatt tett feljelentése alapján hivatalból folyamatba tett bünperben a terhelt által kért biróküldés tárgyában a koronaügyész meghallgatása után, következő végzést hozott: A fenforgó bünper elintézésére az eddig eljárt deési kir. tszék helyett a budapesti kir. büntetőtszék küldetik ki. Indokok: Teljesen alaptalan ugyan a kérvényben felhozott indok, mintha a bíróság tagjainak előmenetelére valamely főispánnak befolyást gyak. rolni módjában volna és ezért nem lenne a deési kir. törvényszéktől részrehajlatlan eljárás és határozat várható, — mert ezt a feltevést a birói állások betöltése körül követendő szabályok, valamint a birói hatalom gyakorlásának a közigazgatástól szoros elkülönitése egyenesen kizárják; mindazonáltal tekintve, hogy a bevádolt beadványban a sértett főispánnak nem csak ez a két ténye, mely miatt a rágalmazás vádja emeltetik, van gyanúsítás alá véve, hanem a főispánnak imputált egyéb tények is és ezeken felül Szolnok-Doboka vármegyének és ezzel kapcsolatban Deés városának közigazgatása is annyira éles birálat alá vétetett, hogy ezzel a megyének és városnak tisztviselői majdnem kivétel nélkül érintve vannak; és tekintve, hogy bár sértettként csak a főispán emelt saját személyében panaszt, az esetleges bizonyításnak a törvény által megengedett széles körénél fogva a per kimenetele a megyei és városi tisztikarra sem lehet közömbös, az pedig alig feltételezhető, hogy a deési kir. törvényszék tagjai az ottani társadalomtól olyannyira elszigetelve lennének, hogy annak érdekei ö reájuk is kihatással ne volnának. Ez okokból a B. P. 29. §. 2-ik pontjának esete fenforogni látszik. Minthogy pedig az inkriminált emlékirat a belügyministeriumban nyújtatott át és igy a bpesti kir. büntető tszék, az eljárásra különben is illetékességgel bir : a deési kir. tszék helyett ennek a bíróságnak kiküldetése indokolt. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Lővy József e., Békés-Csaba, gyulai trvszék, bej. jun. 17., félsz. jul. 10., csb. dr. Nvisztor Adorján, tmgg. dr. Pándy István. — Krivosics A. e., Sziszek, petrinjai trvszék. bej. ápr, 29., félsz. máj. 22., csb. Vragovics Győző. tmgg. dr. Laxa Jenő. — Huszár Ferenc és neje e., Komját, nyitrai trvszék, bej. máj. 14., félsz. jun. 14., csb. Névery Ignác, tmgg. dr. Würmer Károly. - Frisch Sámuel e., Pancsova, u. o. trvszék, bej jun. 3.. félsz. jun. 17., csb. Grecsek Ede, tmgg. dr. Gadjánszky Milán. — Ballaben József és neje e., Fiume, u. o. trvszék, bej. jun. 10., félsz. jul. 10., csb. Keömley Pál, tmgg. dr. Lenac Richárd'. — oGebrüder Fleischer» e., Beszterce, bej. jun. 15., félsz. jun. 17., csb. Bodolla Béla, tmgg. dr. Schiftbaumer Alfréd. — Marosi Lipót e.. Baja, szabadkai trvszék, bej. máj. 28., félsz. jun. 12., csb. dr. Solti Károly tmgg. dr. Bodroghi Gyula. — Buchwald Lipót e., Döbréte, zala-egerszegi trvszék, bej. jun. 12., félsz. jul. 9., csb. Szirmay Béla, tmgg. dr. Obersohn Mór. — Sonnenfeld Júlia e., Vág-Szered, pozsonyi trvszék bej. máj. 17., félsz. máj. 20.. csb. Würtzler Ödön, tmgg. dr. Havas József. — Deutsch Géza e.. Vasziova és Deutsch Izidor e., Ném. Bogsán, lugosi trvszék, bej. jun. 28., félsz. jul. 13., csb. Zakariás István, tmgg. dr Jurca Kornél. — Fried és Weisz e.. M.-Sziget, u. o. trvszék, bej. jun. 1., félsz. jun. 10., csb. líenkő Lajos, tmgg. dr. Junger Lázár. — Plachy Tamás e., Pásztó, egri trvszék. bej. máj. 31.. félsz. jun. 21., csb Kolozsváry József, tmgg. dr. Kiss Arthur. Pályázatok : A nagyvárad-vátosi jbiróságnál al birói áll máj. 4. — A kecskeméti trvszéknél aljegyzői áll. máj 5 — A budapesti kir. büntető trvszéknél birói áll. máj 9 A somorjai kir. közjegyző irodájában helyettes, esetleg jelölt május elsejétől alkalmazást nyer. 3—3 Ügyvédjelölt, dr. juris, meglehetős gyakorlattal, német és román nyelvben jártas, kedvező feltételek mellett mielőbb irodát változtatni óhajt. Ajánlatok «Erdélyi 37> alatt Nagyszebenbe poste restante kéretnek. Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16 Dr STILLERMÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3.