A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 16. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 2. (r.)

122 A JOG Magyarországon csak egy bíróság is, melynél legalább egykét ügyvéd, költsége behajtása végett ne szorulna a bíróságra ? Boldog az a bíróság, mert ezek a perek is olyanok, melyeknél az ügyvéd egész körömszakadtig harcol, s eszközei megválasztásánál egyáltalán nem válogat. A legtöbb pernél, hol ügyvédi képviselet van. azt tapasztaljuk, hogy az ügyvéd nem csak azzal a kötelességparancsolta érdekkel viseltetik a per iránt, mely a megbízás folyománya, hanem tovább megy ennél, s az ügyet mint a magáét tekinti s azzal azonosítja magát. Csak ritká i akadunk olyan képviselővel össze, ki felének a bíróság előtt mondja meg, hogy rosszul informált, hogy képviseletéről — mert bizalma megbízójában megrendült — lemond, vagy pláne, hogy kitanítja m-ígbizóját, hogy véleménye szerint ügye kedvező elintézést nem nyerhet, s amennyiben tovább akarja perét folytatni, keressen magának mást. Pedig az volna kívánatos, hogy az ily fehér hollók szaporodjanak, mert hiszen az ügyvéd az első, a ki pert meg bírálni hivatott, s neki volna kötelessége megbízóját kitanítani arról, hogy ügye rendes körülmények közt reá nézve kedvezően nem dőlhet el. Megengedem, hogy az a bizonyos «bizonytalanság)) is részben szülőanyja a sok absurd pernek, de ez csak elenyészően kis szám ahhoz képest, melyet azok az ügyvédek szaporítanak, kik tudják ugyan, hogy a perből alig lehet valami, de elvállalják, mert hiszen ők nem veszítenek, továbbá mert ha ők nem vállalják el az ügyet, elvállalja más. Hogy az ügyvédek között akadnak olyanok, kik tisztán arra pályáznak, hogy a tudatlan perlekedőtől a költségeket megszerezhessék, azt mindannyian tud]uk, de tudják az illető ügyvéd kartársai is. És mit tapasztalunk ? Hogy az illető ügyvéd tovább is a megszokott módon működik, bántódása nincs, kartársai ugyan számba sem veszik, hidegen mennek el melíette, de ez őt nem bántja, s marad tovább is a régi. Ha ilyesmit szóvá teszünk, a kartársak azzal állnak elő. hogy nehéz kikezdeni, mert a kenyéririgység vádjával illethetnék. És az ügyvédi kamarák az 1874: XXXIV. t.-c. 19. §-ában megszabott azon hatáskörükben, hogy ez kiterjed az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására is — miként járnak el ? A feljelentés — nehogy kenyéririgyeknek lássunk — elmarad, s igy elmarad az ő közbenjárásuk is. Arra, hogy hivatalból is utánna nézne, mai szervezete mellett gondolni sem lehet. Erre volna szükség, s arra is, hogy a jók belássák, hogy a mételylyel szemben elnézéssel nem szabad lenniök. hanem közös erővel kell törekedniük arra, hogy az körükből pusztuljon. Csak igy lehet a bajon segíteni, s nem törvényhozás utján. i A magyar polgári perrendtartás tervezetéről.*) Irta : dr. VALYI SÁNDOR bpesti kir. járásbiró. II. A polgári per gyors elintézésének egyik előfeltétele az, hogy az ügy érdeme tárgyalásának megkezdését, nem érdemleges előkérdések s igy különösen pergátló kifogások eldöntése sokáig ne hátráltassa. A perrendtartás életrevalóságának ezen egyik criteriuma pedig csak az esetben valósulhat meg, ha a birói hatáskör és illetékesség meghatározására szolgáló rendelkezések éles határvonalakat szabnak meg és első tekintetre világosak, nehezebb controverziákra okot nem szolgáltatók, s ha a pergátló ok megítélése szempontjából a bizonyítás felvétele s az ügy érdemébe való behatolás szüksége elkerülhető. Ezért a birói hatáskör és illetékesség meghatározásánál nem tartom szerencsés megoldásnak az olyat, melynél a nem érdemleges előkérdés megoldása az ügy érdemébe vágó vitapontok eldöntését előfeltételezi. A szóbeli eljárásnak az összes polgári perekben tervezett életbelépése esetén a törvényszéki és járásbirósági eljárás módja és gyorsasága tekintetében az eddigi lényegesebb külömbség remélhetőleg el fog enyészni ; mi által o bj e c t i v szempontból a birói hatáskör és illetékesség hiányából emelt kifogás is veszíteni fog jelentőségéből, — mivel a peres fél egyik fórumon csaknem ugyanazon eljárás szerint és ugyanoly hamar célt fog érhetni, mint a másikon. A felek s u b j e c t í v érdekei azonban (pld : az ügy eldöntésének késleltetése, — az ellenfél érdekeinek hátráltatása stb.) a gyakorlatban előreláthatólag azt fogják eredményezni, hogy az alperesek, ha csak lehet, azután is meg*) Előző közlemény a f. évi 14. számban. kisérlendik a pergátló kifogások érvényesítését. Ezért volna felette kívánatos, hogy a fentebb kiemelt szempontok a T-ben kellőleg érvényre jussanak. A T-ben contemplált újítások teljesen kifejezésre is jutattják a szerzők azon intencióját, mdylyei a birói hatáskört és illetékesség kérdéseinek eldöntését s azonkívül lehetőleg a perfelvételi határnapon kívánják megoldatni. E szempontból értékes reform látszatával bir a 187. §-ban körülirt azon rendelkezés, mely a bíróságnak megengedi, hogy a pergátló kifogás tárgyalása közben szükséges hosszabb halasztás esetén, feiperes kérelmére uj határnapot egyúttal az érdemlegestárgyalásra is kitűzhessen. A gyakorlatban azonban ezen rendelkezés alkalmazhatására is ritkán lesz alkalom ! Tapasztalat szerint mindaddig, mig a pergátló kifogás kérdése jogerősen eldöntve nincs, vitásabb esetekben nem igen célszerű az ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozni és esetleg felesleges munkát és a feleknek netáni felesleges költséget okozni; innen van az, hogy az elsőfokú biró, kétesebb esetekben, olykor a pergátló kifogásnak már azért is hajlandó inkább helyt adni, hogy az érdemleges eljárás céltalan lefolytatása eshetőségének elejét vegye. Ezzel indokolom azon már fentebb kiemelt meggyőződésemet : hogy a pergátló kifogások gyors eldöntésének lehetőségét, nem annyira a hatáskör és illetékesség fogalmán kivül eső eljárási szabályok statuálása, mint inkább az mozdítja elő. ha a birói competentia szabályai lényegükben egyszerűek, könnyen distingválhatók és ha lehetőleg az ügy érdemétől független tények és vitapontok képezik az elválasztó határkövet. Már ebből a szempontból sem helyeslem a T. 1. §. d-i) pontjaiban a haszonbérleti jogviszonyból eredő perekre vonatkozó casuistikus elhatárolást, mert amint a jelenlegi sommás eljárás gyakorlati alkalmazásánál is tapasztaltam, ezen pontokban felsorolt criteriumok alaposabb megállapithatása az ügy érdemébe való bocsátkozást csaknem elkerülhetetlenné teszi. Továbbá aggályaim vannak azon, tul liberálisaknak talált rendelkezésekkel szemben, melyek több követelés ugyanazon perben érvényesithetésére nyújtván módot, sok és hosszadalmasabb, mert érdembe vágó pergátló kifogás emelésére fognak alkalmat nyújtani. Már eddig is a gyakrabbi pergátló kifogások közé tartozott az, midőn az alperes a felperes által ellene több — rendszerint egyesittetni kért, — keresetben érvényesített követeléssel szemben hozta fel a hatáskör hiányából emelt azon kifogást, mikép ugyanazon követelését felperes megosztva csak azért érvényesített , — hogy az 1,000 K-ás hatásköri korlátozás kijátszásával, — ezen értékhatárt tényleg meghaladó vagyonjogi igényét értékhatáron aluli több részletben sommás uton érvényesíthesse, vagy kifogások emeltettek azon alapon is, hogy egy keresetben érvényesített 1,000 K-án aluli követelés — ezen értékhatárt meghaladó követelésnek képezi részét. Ezen kifogások elbírálásánál a birói gyakorlat döntőnek rendszerint azt tekintette, hogy a felperes által több részletben érvényesített követelés, annak keletkezési alapjánál vagy a felek rendelkezésénél fogva egységesnek tekintendő-e; ha tehát a kérdéses követelések külön ügyletekből származtak — számla vagy folyószámla lezárásának megokolt bekövetkezése által önállókká váltak, — avagy a követelés egy részének a többitől eltérő lejártával, a lejárt rész külön érvényesithetővé vált, ez esetekben a kifogást el szokta vetni; a mely döntés azonban gyakran hosszas bizonyítást tett szükségessé s alperest nem egyszer támogatta a per elhúzása iiánti törekvésében. A T. 10. § -ának első bekezdése, a fentebb érintett birói gyakorlat szellemében, igen helyesen húzza meg a határvonalat akkép, hogy valamely követelés részbeni perlése esetén az érték megállapításában a még ki nem elégitett egész követelés értéke irányadó. - a még le nem járt részletek figyelmen kivül hagyásával. Eszerint m á r lejárt ugyanazon követelés megosztott érvényesítésének helye nincs. Ezen rendelkezés, a külön érvényesíthető lejárt részre vonatkozó kivétel meghatározásával együtt, — világos és helyes! De kevésbbé oszthatom a 10, §. második bekezdésében, az ugyan egy keresetbe foglalható követelésekre vonatkozólag körülírt hatásköri szabályozás helyessége iránti meggyőződést. Ezen rendelkezés szerint ugyanis. «ha egy vagy több személy ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több személy ellen több, külön is érvényesíthető követelést foglal össze, az érték összeszámításának nincs helye. Szarnia követeléseknél az egész számla összege irányadó.). Ha csak ezen perjogi szabályt félre nem értem. — ugy alatta azt kell érteni, — hogy ha felperes több ugyanazon eljárás