A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - A polgári perrend tervezetének megvitatására egybehívandó ministeri szaktanácskozmány elé terjesztett kérdőpontok

A JOG 55 ezeknek az ügyleteknek lebonyolítása iránt a B) a. szerint hozzá intézett utasításainak megfelelt volna. E szerint tehát a felperes kártérítésként az alperestől a tőzsdei ügyletnek lebonyolításával várható haszon egyenértékét követelvén, követelésének alapját szintén a szerencsejáték természeténél togva birói uton nem érvényesíthető tőzsdei ügyletből eredő kötelem képezi. Mindezeknél fogva ez utóbbi követelést illetőleg a másodbiróság ítéletét meg kellett változtatni s e tekintetben az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni. Egyéb részében azonban a másodbiróság ítélete a fentebbiek alapján helybenhagyandó volt. (1901. február 27-én -47. sí.) A V. T. 108. §-a szerint megtartási jogot a hitelező csupán az adós tulajdonát képező egyedileg meghatározott oly dolgokra gyakorolhat, a melyek mint adósának tulajdonai kerültek az ö birtokába és rendelkezése alá s ilyent nem képezhet az a pénzösszeg, melylyel a hitelező adósának tartozik, mert az mindaddig, mig ki nem fizettetik, a/, ados tulajdonává nem válik s az adósnak követelési joga lévén, csupán a beszámításnak lehet tárgya. A budapesti kir. kereskedelmi és valtotörvenyszék mint valtobiróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes váltóbirtokosi megtartási jogát alperesekkel szemben fennálló perköltség tartozására kívánta érvényesíteni, tekintve azonban, hogy a megtartási jog csakis a V. T. 10S. §-ában felhozott ingókra gyakorolható s igy a váltóhitelezőnek a váltóadós irányában fennálló tartozása tekintetében helye nem lehet: felperest keresetével elutasítani kellett. A bpesti kir. Ítélőtábla: A másodbiróság a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokainál fogva és azért; mert ama pénz, melylyel a váltóhitelező a váltókötelezettnek adósa, a váltóbirtokosnak sem tényleges birtokában, sem rendelkezése alatt nincsen, a keresetben megjelölt összeg tehát, melyet felperes megtartani kiván, nem olyan, melyre felperes a V. T. 108. §-a alapján megtartási jogot gyakorolhatna. A m. kir. Curia: A másodbiróságnak Ítélete helybenhagyatik, az elsőbiróság ítéletében foglalt indokokból és azért, mert a V. T. 10". §-a szerint megtartási jogot a hitelező csupán az adós tulajdonát képező egyedileg meghatározott oly dolgokra gyakorolhat, a melyek mint adósának tulajdonai kerültek az ö birtokába és rendelkezése alá s ilyent nem képezhet az a pénzösszeg, melylyel a hitelező adósának tartozik, mert az mindaddig, mig ki nem fizettetik, az adós tulajdonává nem válik s az adósnak követelési joga lévén, csupán a beszámításnak lehet tárgya. (1901. február 14-én 1,138. sz.) Annak a kérdésnek elbírálása, hogj' valamely tételek felperes könyveibe utólag jogosan vezettettck-e be, a per érdemére tartozik és igy az illetékesség elbírálásánál figyelembe nem jöhet. A m. kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa (1900 december 29. E. 381/900. sz.) A kir. kereskedelmi es váltotörvényszek felebbezési tanácsa: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, alperes pergátló kifogását elveti, stb. Indokok: A felterjesztett iratok szerint alperes nem vonta kétségbe, hogy felperessel állott abban az ügynöki viszonyban, melyből felperes kereseti követelését származtatja; de tagadta azt, hogy felperes az ezen ügynöki összeköttetésre vonatkozó könyveit Budapesten vezette, azt állítván hogy a C. a. könyvkivonat a lembergi folyó számlakönyv kivonata és igy felperes a perrendtartás 35. §-a alapján Budapesten perelni jogosítva nincsen. Alperesnek ezt a kifogáját azonban éppen az imént feihitt törvényszakasz alapján figyelembe venni nem lehetett, azért: mert az elsőbiróság az 1900 november 16-án felvett jegyzőkönyvben a könyvek felmutatása után megállapította, hogy a kereseti követelést kitévő egyes tételek a felperesnek Budapesten vezetett folyószámla könyvében be vannak vezetve; és mert annak a kérdésnek elbírálása, hogy ezek a tételek felperes könyveibe utólag jogosan vezettettek-e be, a per érdemére tartozik, és igy az illetékesség elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Ezekhez képest az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság illetékességét megállapítani kellett. A nem kereskedő közadós ellen vezetett kielégítési végrehajtás a Cs. T. 27. í-ának i. és 2. pontja alapján sikeresen meg nem támadható A m. kir. Curia 56. számú polgári döntvénye értelmében a Cs. T. 27. i. 3 pontjában meghatározott i5 napi válságos határidő alatt szerzett biztosítás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezése alá, ha a hitelezőnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen avagy anyagi törvény rendelkezésein alapul, ilyennek pedig a végrehajtási törvény alaki jogot tárgyazó szabályai szerint elrendelt kielégítési végrehajtás utján nyert biztosítás nem tekinthető s e tekintetben nem tesz külömbséget az, hogy a megtámadott végrehajtás még a i5 napi válságos idő előtt rendeltetett el, mert alperes csakis a végrehajtás foganatosításával nyervén követelésére nézve biztosítást, a megtámadhatóság szempontjából csakis a foganatosítás időpontja lehet döntő. A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s alperes javára 1896. március 29-én 3,000 frt. s jár erejéig a közadós ellen vezetett kielégítési végrehajtás a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondatik és alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy felperesnek 183 kor. 90 fill. per és felebbezési költséget 15 nap alatt fizessen meg. Indokok: ítéletének vonatkozó indokolásában helyesen állapította meg a másodbiróság, hogy az alperes javára a nem kereskedő közadós ellen vezetett kielégítési végrehajtás a csödtörv. 27. §-ának 1. és 2 pontja alapján sikeresen meg nem támadható, mindazonáltal mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával helyt kellett adni felperes keresetének és a megtámadott végrehajtási jogcselekményt a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kellett kimondani azért, mert a megtámadott végrehajtási jogcselekmény 1896. évi március 29-én foganatosíttatván, a közadós ellen pedig a csődnyitási kérvény 1896. évi március hó 30-án adatván be, ez a jogcselekmény a csödtörv. 27. §-ának 3. pontja alapján hatálytalan, mert az alperesnek a foganatosított kielégítési végrehajtás utján szerzett biztosításhoz ekkor még joga nem volt, mivel a m. kir. Curia 56. számú polgári döntvénye értelmében a csödtörv. 27. § 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidő alatt szerzett biztosítás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezése alá, ha a hitelezőnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen avagy anyagi törvény rendelkezésein alapul, ilyennek pedig a végrehajtási törvény alaki jogot tárgyazó szabályai szerint elrendelt kielégítési végrehajtás utján nyert biztosítás nem tekinthető s e tekintetben nem tesz különbséget az, hogy a megtámadott végrehajtás még a 15 napi válságos idő előtt rendeltetett el, mert alperes csakis a végrehajtás foganatosításával nyervén követelésére nézve biztosítást, a megtámadhatóság szempontjából csakis a foganatosítás időpontja lehet döntő. Alperesnek a perköltség és az ezzel egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költségben történt marasztalása perveszte1 ségének következménye (prdts. 251. §.)(1900. december 11. 3,260.sz.) Bűnügyekben. A Horvát-Szlavonországok területén elkövetett büntetendő cselekmények feletti bűnvádi eljárás és Ítélkezés a nevezett országok bíróságainak hatásköréhez tartozik, tehát vádlottnak Horvát-Szlavonországok területén elkövetett cselekményei is ezen országok büntető s eljárási törvényei szerint és illetékes bíróságai által birálandók el. Az 1868. évi XXX. t.-c. a Btk. és Kbtk., nemkülönben az 1893 június hó i-én 4,593. igazságügyministeri szám alatt kibocsátott rendelet alapján kifejlett • birói gyakorlat szerint ily büntetendő cselekmények csak abban a kivételes esetbe.i vonhatók a magyar á'.lam egyéb területén elkövetett büntetendő cselekményekkel együttes bűnvádi eljárás ala, ha azok között elválaszthatlan összefüggés forog fenn. A m. kir. Curia: A kir. koronaügyisznek 1900 december hó 27-én 867. sz. a. a BP. 441. § a alapján a togegység érdekében használt perorvoslata alaposnak találtatván, a BP. 442. §-a értelmében kimondatik, hogy a szombathelyi kir. törvényszék fent idézett keletű és számú Ítéletével, amennyiben annak a HorvátSzlavonországok területén Eszéken elkövetett büntetendő cselekményeket is a magyarországi területen Pécsett és Szombathelyen elkövetett büntetendő cselekményekkel együttesen tárgyává tett, a törvényt megsértette, és hogy ennélfogva idézett Ítélete az arra alapul szolgált közetlen idézési végzéssel és főtárgyalással együtt a BP. 442. teának végbekezdése alapján megsemmisíttetik s a kir. törvényszék utasittatik, hogy a F. J. vádlott által Pécsett és Szombathelyen elkövetett büntetendő cselekményekre nézve megfelelő előzetes eljárás után mielőbb uj Ítéletet hozón ; a nevezeit vádlott által K. R. és R. J, kárára Eszéken elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében pedig további eljárás végett a vonatkozó bűnügyi iratokat a vádlottnak annak idején átkisértetése mellett az eszéki kir. törvényszékhez tegye át. Indokok:A szombathelyi kir. törvényszék 1900 szeptember hó 14-én 3,955. sz. a. hozott jogerős ítéletével F. J. vádlottat a K. R. kárára Eszéken elkövetett lopás büntette, R. J vádlottat a K. R. kárára Esséken elkövetett lopás büntette. R. J. kárára ugyancsak Eszéken elkövetett lopás büntette, továbbá W. F. kárára Pécsett elkövetett sikkasztás büntette és végül a L. M. kárára Szombathelyen elkövetett sikkasztás vétsége miatt összbüntetésképpen egy évi és hat hónapi börtönre, három évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére Ítélte. Tekintve már, hogy F. J. vádlott az ellene vádba vett büntetendő cselekmények közül azokat, melyeket Eszéken vitt véghez a magyar államnak horvát-sz'.avonországi területén követte el • tekintve, hogy Horvát-Szlavonországokat az 1868 : XXX. t.-c. 48. §-a szerint igazságszolgáltatási ügyekben teljes önkormányzati jog illeti és pedig ugy a törvényhozás terén, mint a végrehajtás és törvénykezés minden fokozatán ; lekintve továbbá, hogy a magyar Btk. 5. §-ának első bekezdése és a Kbtk. 2. §-a szerint, a Btk. illetőleg a Kbtk., az 1897 • XXXIV. t.-c. 2. §-a szerint pedig a BP., (1896 : XXXIII. t.-c.) hatálya a Horvát-Szlavonországok területére ki nem terjed ; tekintve, hogy ezek folytán a Horvát-Szlavonországok területén elkövetett büntetendő cselekmények feletti bűnvádi eljárás és Ítélkezés a nevezett országok bíróságainak hatásköréhez tartozik s ehhez képest F. J. vádlottnak Eszéken elkövetett cselekményei is ezen országok büntető s eljárási törvényei szerint és illetékes bíróságai által birálandók el ; tekintve, hogy az 1868 : XXX. t.-c. a Btk. és Kbtk., nem-