A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 14. szám - Bemutatóra szóló elsőbbségi kötvények jelzálogi biztosítása

106 A JOG megvalósulására irányult törekvés attribútumait. Talán a szerzők azon buzgalmának és törekvésének, hogy egészet, tökéletest és kimerítőt kívántak alkotni, tudandó be a T-nek csaknem feltűnően nagy terjedelme. Figyelembe véve a még kilátásba helyezett életbeléptetési törvénynek is kiegészítő részül szolgálandó, s a községi bírósághoz utalt perekre vonatkozó eljárás szabályozására is kiterjedni hivatott rendelkezéseit, aggályok merülhetnek fel arra nézve, hogy a T-ben megconstruált perjogi rendszer a gyakorlatban nem fog-e kissé nehézkesnek bizonyulni. Részemről itt-ott casuistikának csaknem túltengését véltem észlelhetni; néhol a rendelkezések túlságosan részletezők és oly minutiosusak, hogy a gyakorlatban magától értetődő és önként megoldódó kérdések szabályzására is kiterjeszkednek ; sőt itt-ott a körülírások szabatossága hiányából is méltán tehető kifogás. Az utóbb irt apróbb és könnyen eliminálható hiányok azonban semmit sem vonhatnak le az egész mű nagy értékéből és emberöltő korszakokra kiható jelentőségéből. Áttérve a részletekre, mindenekelőtt a bírói hatáskört szabályozó egynémely rendelkezésről kívánok megemlékezni. A T. az elsőbiróságok hatáskörének elválasztásánál generális elvül azt mondja ki, hogy míg az 1,000 K-t meg nem haladó értékű vagyonjogi perek a járásbíróságok, addig a járásbíróságokhoz nem utalt 1,000 K-t meghaladó értékű perek a törvényszékek hatáskörébe utaltatnak. Ez elv alól két irányban lehet és van is a T-ben kivétel megállapítva. — amennyiben egyrészt az 1. §-ban vannak taxatíve felsorolva azon perek, amelyek a járásbíróságoknak, másrészt a 2. §-ban és a 3. §. 2. pontja alatt azon perek, amelyek a törvényszékeknek hatáskörébe tartoznak, értékre való tekintet nélkül. A hatásköröknek ilyetén elválasztása a fentebb hivatkozott rendelkezésekben világosan és érthetően van meghatározva, amennyiben a taxativ felsorolás meríti ki a kivételes hatáskör eseteit, mig a taxatíve fel nem sorolt pereknek hatáskörét csak az érték határolja el. De ezzel szemben rendszertelennek, fogalomzavart okozónak és illetve a megértést és áttekinthetőséget nehezitőnek találom azt, hogy a 3. §. 1-ső pontjában a T. azon, a törvényszékek, mint kereskedelmi biióságok hatásköréhez tartozó perek taxativ felsorolásába bocsátkozik, amelyek a kivételes hatáskör fogalmi körébe nem tartoznak, hanem azon generális elv alá;, sorolandók, mikép 1,000 K. értékhatáron innen a járásbíróságok, azontúl pedig a törvényszékek hatásköre állapítandó meg. Ekkép tehát a 3. §. 1. a)—1) pontjaiban körülírt perek már ben foglaltatnak az 1. §. 1-sŐ pontjában és a 2. §. első bekezdésében körülirt hatásköri meghatározásokban. Jól tudom, hogy a törvényalkotó a 3. §. 1-ső pontjában taxatíve felsorolt pereket a 4.-§-ban kimondott kivételes kereskedelmi hatáskör megállapithatása szempontjából látta szükségesnek az^ egyéb vagyonjogi perektől elkülö-~ niteni, de hát annak elérése végett, hogy a kereskedelmi hatáskör megállapítható legyen, ha ezen hatáskörbe utalt perek taxativ felsorolására szükség van is, de nézetem szerint ezen elkülönített felsorolásnak nem a bírói hatáskör általános szabályai közt van helye, — hanem csak mellékesen, pusztán annak kifejezéséül, hogy akár a járásbíróságnál, akár a törvényszéknél folytatott perek közül melyek tekintendők kereskedelmi pereknek. Hogy theoreticus magyarázatomat jobban megértessem, positiv indítványom az, hogy mivel a «vagyonjogperek» fogalma a 3. §. 1. a)—1) pontjaiban jelzett pereket is magában foglalja, az 1. §. maradjon változatlanul ; a 2. §-ba folytatólagos pontokban soroltassanak fel a 3. §. 2. a)—e) pontjaiban felsorolt perek is. A 3. §. 1. a)—1) pontjai pedig csakis a 4. §. szövegében nyerjenek kifejezést következő meghatározással. A törvényszékek és a bpesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén lévő járásbíróságok a per tárgyának értékére vonatkozó megkülönböztetés szerint mint kereskedelmi bíróságok járnak el következő vagyonjogperekben, u. m : (itt volnának felsorolandók a 3. §. 1. a)—1) pontjaiban megjelölt perek) Sőt ha az irányadó körök ezen módosítást azért nem fogadnák el, — mert a vagyanjogi perek fogalmában a kérdéses kereskedelmi és váltópereket kifejezve nem találnák, akkor is jobbnak látnám ezen perek felsorolását az 1. §. 1. pontja után folytatandó alpontok alatt, ekkép : «vagyonjogi perek ; továbbá (a 3. §.1. aj—1) pontban felsorolt perek), amelyek tárgyának értéke 1000 K-t meg nem halad stb., mert a 2. §. első bekezdése szerint a törvényszéki eljárás van kijelölve azon gyűjtő hatáskör gyanánt, melybe a máshova nem utalt perek tartoznak, ezzel szemben tehát csak a kivételek taxativ felsorolása tekinthető precis meghatározásnak, de a gyűjtő fogalomba eső perek külön felsorolása sem szabatos és nem logicus. Hasonlókép nem tudom indokát találni annak hogy az 1. §. d)—i) pontjaiban a haszonbéri szerződési viszonyban álló feleknek egymáshoz és harmadik személyekhez való jogviszonyából felmerülő különböző vitás kérdések taxativ felsorolása, miért vétetett át az eddigi perjogi törvényekből, holott a haszonbéri szerződés más jogalapon nyugvó vagyonjogi viszonyoknál pl. az analóg bérleti viszonyból, vagy kereskedelmi ügyletekből felmerülő vitás kérdéseknél nehezebben megoldható vita pontokra alig szolgáltat alkalmat s igy a járásbirósági hatáskör ujabb tetemes kiterjesztése mellett éppen csak a haszonbérleti jogviszonyok casuisticus elválasztásának okát át nem látom. Sőt ha egyes kivételes jogviszonyokra nézve a törvényszék hatásköre lenne is fentartandó, ismét a kivételnek casuisticus körülírását és felsorolását javaslanám. Midőn mindinkább megérik kivitelre azon nagy elv, mely a birói functiónak a közigazgatás köréből val J végleges különválasztására irányuló tendentiáknak kedvez, valóban meglepett, hogy a T. alkotói nem karolták fel a törvényes gyermektartásdíj megítélése iránti pereknek birói hatáskörbe utalását. Nem gondolva ez által oly reformra, mely által a kü'önvált házasfelek gyermekei ki által leendő gondozásának és a tartás iránti ideiglenes intézkedéseknek tárgyában a gyámhatóság természetes jogköre megszorittatnék, de amint már több esetben a m. kir. Curia (a felülvizsgálati tanács 1898. szept. 20-án H 17/98. sz. a kelt határozatában is) kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a külön ügybirósághoz nem utasított törvényes gyermektartási perekben a járásbíróság is jogérvényesen határozhat és a gyám atóság csak ezen birói határozat jogerőre emelkedéséig teendő ideiglenes intézkedésekre van hivatva, ugy a tapasztalat is arra vezet, — hogy a gyermektartás kérdése az ideiglenes nőtartás kérdésével együttesen nemcsak célszerűen, de a mostani eljárásnál kevesebb költséggel a felek kevesebb zaklatásával és egyöntetűbben nyerhetne elintézést. És hogy a törvényes gyermektartás tárgyában a függetlenség aegise alatt hozandó birói határozatok objectivitas és alaposság tekintetében nagyobb garantiát nyújtanának az anyagi igazság elérése szempontjából, ez is alig szenvedhet kétséget, külö' ösen oly esetekre, midőn a valóper meg nem indítása vagy siker nélküli folytatása következményekép a különválás hosszabb időre terjed. Ezért melegen ajánlom megfontolásra azon kérdést, hogy a járásbíróságok hatásköre törvényes gyermektartási perekre, legalább is altér native a nőtartás kérdésével együttesen nem volna-e törvényesen kiterjesztendő? (Folytatása következik.) I Bemutatóra szóló elsőbbségi kötvények jelzálogi biztosítása, írta : OSVÁTH IMRE pestvidéki kir. törvényszéki bíró. Köztudomású, hogy nagyobb ipari vállalatok a szükségelt tőke egy részét akképen szerzik be. hogy meghatározott számú és egyenértékű adósleveleket bocsátanak ki s azokat értékesitik.1) Az így kibocsátott adóslevelek — miután a részvényekkel szemben bizonyos előjogokat élveznek (igy a részvényesek igényeit megelőzik), elsőbbségi kötvényeknek neveztetnek ; tudjuk azt is, hogy az ily elsőbbségi kötvények forgatmány utján átruházhatók, vagy bemutatóra szólók lehetnek. A mennyiben a jelen cikk címében tárgyul a bemutatóra szóló elsőbbségi kötvények vétettek, fel kell világositanom, hogy ezen elnevezés alatt a forgalom oly papírokat ért, melyek név szerint megnevezett hitelezőt nem ismernek, s melyeknél a hitelező jogai azt illetik, ki a főkötvény alapján felosztott részkötvények birtokában van. Miután az ily elsőbbségi részkötvények csak ugy számithatnak kelendőségre, ha az általuk kifejezett kölcsönösszeg és kamatai a kötvényeket kibocsátó vállalat ingatlanaira jelzálogiIag bekebeleztetnek, nem felesleges vizsgálnunk, vájjon a jelzálogi biztosítás nálunk miképpen történik. Ugy áll a dolog, hogy a jelzálogi biztosítás jelenlegi telekkönyvi rendtartásunk keretében nehézségekbe ütközik. Ódon telekkönyvi rendtartásunk ugyanis a hitel magasabb s előrehaladott igényeinek meg nem felel, mert a zálogjogot csakis egyénileg megnevezett hitelező részére engedi bekebeleztetni 1) Kölcsönök contraháltatnak nagyobb összegben és a kölcsönről szóló főkötvény, rész-(részlet) kötvényekre felosztatik.