A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - Felebbviteli kérdés az uj polgári perrendtartási tervezetben

82 A JOG elnyert végbizonyítvány ugy az ügyvédi, mint a bírói és a közigazgatási pályákra egyenlően qualificaljon. Helyesen hangsúlyozzák ez okból a seminaiiumok és practicumok szükségességét. Az alaki törvények az utolsó években igen tekintélyes számban lettek hozva, tudásuk nélkül a gyakodati jogász egyáltalán meg nem lehet. — azokat pedig a puszta törvényből, anélkül, hogy azok alkalmazását a hallgató látná, — alig lehet elsajátítani. Nem lehet azonban figyelmen kivül hagyni, hogy ily practicumokban való kötelező részvétel, — a mai különben is rohamosan szaporodó törvényeknél fogva könnyen túlterhelést idézhetne elő, mely a lényegesebb tanszakok elhanyagolásával jár. Ezen körülmény indokolttá teszi, hogy a jogi oktatás tantervének revideálására is gondoljunk. Szerény nézetem szerint a jelenlegi tanterv értelmében oly collegiumok taníttatnak, — melyek ma már kétes értékűek, különösen, — ha a docloratus, mint képesítő fok megszűnik. Ily collegium a canonjog, mely az uj egyházpolitikai törvények folytán ma már talán jogtörténeti jelentőségű ; ily tárgy az észjog, melyre a gyakorlati jogásznak kevés szüksége van, és mely a jövőben mint bölcsészeti sludium special collegiumként szerepelhetne. Kérdés, hogy a politika és a római jog, oly terjedelemben, — mint az jelenleg taníttatik — szükséges-e ? Az ezen tárgyak által felhasznált tanórák szolgálhatnának a practicumok és seminariumok gyakorlására, úgyszintén az anyagi, különösen a tételes magánjog behatóbb tanítására. A reform alá kerülő vizsgálati rendtartás részleteit még nem tudjuk, — annyi tény, hogy a jelenlegi szigorlatok, úgyszintén a jog- és államtudományi államvizsga helyébe egységes jogi és államtudományi államvizsga lép, mely minden jogi szakmára képesít, és mely az ügyvédi és birói vizsga alapfeltétele lesz. Csupán helyeselhető azon felfogás, hogy a képesítés az összes gyakorlati pályákra egységessé tétetik, mert hiszen anomália, hogy jelenleg a birói és ügyészi minősítés kisebb, mint az ügyvédi, és igy azon jogászok, kik az ügyvédi tevékenységet felülbírálják, — de lege kevesebbet tudnak. Az ügyvédi és birói qualificatiok közt teljes egyöntetűségnek kellene lennie, — kivéve azon gyakorlati idő kimutatását, melyet a birói aspiráns a bíróságnál, az ügyvédi egy ügyvédi irodában megszerez. Az egyenlő minősítés fogja talán eredményezni, hogy az ügyvéd a birói pályára és viszont könnyebben fog átmehetni, és ugy a birói és a közigazgatási, mint az ügyvédi status jó erőkkel lesz felfrissíthető. A gyakorlati jogi és államtudományi államvizsga életrevalósága, kétségtelenül annak helyes contemplálásától függ. Egy vizsgába, — még ha az írásbeli és szóbeli részből s áll, — a nagy tananyag alig illeszthető be. Egy jelöltre eső, 2 órai vizsgálásra 5 tantárgynál többet számítani nem lehet mert az felületes vizsgálást eredményezne. Helyeslőleg vehetjük tudomásul a közoktatási kormány ama elvi kijelentését, hogy az államvizsgálatokat minden jogakadémián contemplálja, hogy tehát eltért azon előbbi elvétől, hogy az államvizsgák csak táblai székhelyen legyenek megtarthatók. Ezen utóbbi fölfogás ugyanis a többi akadémiák rovására a táblai székhelyeken lévő akadémiák túlnépesedését idézné elő, — és visszaesnénk kisebb-nagyobb mértékben a mai egyetemi rendszer kinövéseihez. Az előbbi tervnek ama indoka, hogy a táblai székhelyen a bizottság összeállítása könnyebb, komoly alappal talán alig bir, mert a táblai székhelyen nem lévő akadémiákon csupán a magasabb rangú birói kar hiányozna. — csakhogy e részben segítve volna az által, hogy a legközelebb eső tábla biráiból küldetnének ki a szükséges számú vizsgálók. Ami az ügyvédséget illeti, mely már a gyakorlatiság szempontjából is a vizsgáló bizottságba feltétlenül bevonandó, — minden akadémia székhelyén rendelkezik oly erőkkel, kik mint vizsgálók bárhol is helyöket betöltik. A kormány felügyeleti jogának szempontjából célszerű egy kormánybiztos kiküldése — kétségtelen azonban, hogy amennyiben ezen jog gyakorlata nem a kellő tapintattal és körültekintéssel történik, — az súrlódásokra — és a bizottság többi tagjaival szemben való hatalmaskodásra fog vezetni. A kötelező colloquiumok behozatalát célszerűnek nem tartom. — Mert eltekintve attól, hogy ezen intézmény a tanszabadság elvével nehezen hozható összhangba és az akadémiát mintegy a középiskola nívójára sülyeszti, — hiányzik az idő arra hogy népesebb jogakadémián a colloquium tartása eszközölhető legyen. A semestralis tanítási szakok különben is alig elegendők arra, hogy a • megkezdett collegium teljesen előadható és befejezhető legyen, — sőt legtöbb stúdium jelenleg sem adható elő éppen a physikai idő hiánya folytán ; — nem lehet tehát a tanárt még ily feladattal is terhelni. — A colloquium tartása csak akkép volna lehetséges, ha ezek tanársegédek által tartatnának, — erre azonban a szükséges erők valóban nem állanak rendelkezésre. Hogy a jelenlegi alapvizsgák a mai alakban fenn nem tarthatók, — az több mint bizonyos, — különösen, ha a jogbölcselet, mint rendes collegium megszüntettetnék. Végül még megemlitendőnek tartom, hogy elvi indokoltsággal nem bir az 1889. XXVI. t. c. azon intézkedése, hogy az egyévi katonai szolgálatot teljesítő joghallgatók 7 félév alatt a végbizonyítványt, — absolutoriumot elnyerik. Mert vagy szükséges a 8-ik félév a jogi stúdiumhoz és akkor az senkinek recompensatioként el nem engedhető, vagy nem és akkor a többi hallgatókat egy haszontalan félévvel terhelni nem lehet. Azt hiszem 8 félévnél rövidebb idő alatt alig lehet az összes jogi stúdiumokat befejezni és a fenti törvénycikk hatályon kivül volna helyezendő. Felebbviteli kérdés az uj polgári perrend. tartási tervezetben. Irta: CSEBI POGÁNY VIRGIL, kir. járásbiró Léván. Az uj polgári pei rendtartási javaslat 543. §-a szerint a törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak ítélete ellen nincs helye további felebbvitelnek, ha a per tárgyának értéke 400 kor. összeget meg nem halad Ezen intézkedés nem uj. átvétetett az 1893. évi XVIII. t. c. 181. §-ból s igy, ha ezt az intézkedést bírálat tárgyává teszem, tulajdonképen nem uj, hanem régibb dolgot bírálgatok. Annál jogosultabb azonban e bírálat, mert nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tapasztalat szempontjából is hozzászólhatunk már e kérdéshez. Elméleti szempontból ez intézkedés mellett nem lehet mentségül felhozni mást mint azt, hogy a túlzásig vitt felebbvitel költségeit a kis perek nem bírják el és a pervesztes fél aránytalanul nagy perköltséggel sujtatik. Bizonyos mértékig jogosult e felfogás. Magam is beismerem, hogy csakugyan a kis pereknél óvni kell a feleket az oktalanul szaporodó költségektől, de vájjon egy 400 koronás per értéke csakugyan oly kicsiny-e, hogy már egy felülvizsgálati felebbvitelt sem bir el a kir. ítélőtáblához? Mindazok, a kik a vidéki szegényebb sorsú népek között élünk s a fővárosi bankárok, nagykereskedőkön kivül ismerjük a szegényebb sorsú földmivelő embereket is, tudjuk, tapasztaljuk, hogy a legtöbb földmivelő ember, ha megosztja gyermekeit, nem tud nekik egyenként többet juttatni, mint 400 koronáig menő, vagy még azon alul álló értéket, s igy ebben fekszik a legtöbb embernek az egész vagyona. Ebből szerezhet magának egy fél szobát és fél konyhát s összeüt még egy ólacskát is, vesz belé egy tehenet, egy-két malacot, s a kinek ez van —- ha különben életrevaló, munkás ember : gazdagabbnak hiszi magát, mint sok valóban gazdag ember. Ha azután ezt a kis értéket, ezt a csekély, de neki sokat érő vagyonkát elharácsolja tőle valaki ál-uton — mondjuk a rosz testvér — reá nézve a per csekély értékü-e ? Vájjon megnyugodhatik-e abban, hogy a székhelyi jbiróságnál perét megnyeri s az ugyanott működő, szerinte egyképü törvényszéki bírónál pedig elveszti a perét? Az egyszerű ember külsőségek szerint mérlegeli a tekintélyt es a tudást, s ha megnyeri a perét a ngos járási bíró urna! (a ki táblabírói cím- és jellegben leledzik), hogy férne a fejébe miként veszthesse el perét a tek. törvényszéki biró urna s hogy ennek Ítéletében legyen a valódi igazság s nem a másikban. & & Es bizonyos részben igazsága is van, mert ne áltassuk magunkat: tény az, hogy a törvényszéki felebbezési tanácsokban rendszerint csak egy szakbíró van s ennek nézete szokott £i uul?1, Ku,onösen >gy van ez a kisebb törvényszékeknél, ahol abból az egy pár bíróból minden szakra kell telleni, már pedig kevés ember van, a ki elmondhatná magáról, hogy a orvenykezési szakok mindegyikében teljesen olvasott, és a mi ró, teljesen jártas is. i^01 3 szemP°ntból is tehát, hogy a kisebb per értékét W«S"Í..,"legter^InÍ feleslí*es és "W* költséggel, a kevésbe költséges felülvizsgálati felebbvitelnek helyet kellene Ítél^egMmn?a2°n 100 kor-^eget meghaladó és 400 kor. tÍrhhL K ai , PenzbeU Perekben. * hol a törvényszék mint nehh iS ! uag 62 ÖSSZCg ereJéÍg kedvezőbb avagy kedvezőtlenem^ é!t!p M v rnint a kir. jbiróság, a perköltségeket ide TZ\ LI.l Me§vl'ág°sabbans példával kifejezve: a felülvizsgálati kérelemnek helye volna, ha a kir. jbiróság semmit se