A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Észrevételek a magyar általánospolgári törvénykönyv tervezetéhez (Folytatás.)

38 A JOG 10 éves fűtői szolgálata alatt szerzett annyi gyakorlati ismeretet, hogy a gépet veszélytelenül megindithatja; s végre, hogy a szerencsétlenséget egyedül az idézte elő, hogy a gépet és féket, noha ezek a lehető legjobb állapotban voltak, vagy nem tudta, vagy elmulasztotta T. György ugy vezetni, hogy a kezdetben rendesen indult kocsik későbbi megfutamodását mérsékelje, vagy éppen meggátolhassa. A most megállapított tényállás tehát nem hagy fel semmi kétséget arra nézve, hogy a zárórát maga a forgalmi személyzet sem szokta meg, a baleset előtt legalább, olyannak tekinteni, melytől, ha különösen a forgalom fenntartása alperes társulat érdekeire nézve előnyösnek Ígérkezett, eltérni néhány percre, sőt többre is nem lehetett; továbbá hogy felperes a pályakalauzok azután adott engedélyével, hogy a pályafelvigyázó a ^kocsijáratot megindithatónak jelezte, foglalt helyet a felső állomáson állott kocsiban és hogy azután, hogy itt helyet foglalt, a kocsiajtó kívülről történt elzáratása folytán nemcsak hogy a kocsi megfutamodására nem hathatott közre, de még attól a lehetőségtől is meg volt fosztva, hogy ha előre csak sejthette volna is a veszedelmet, ez elői menekülés által szabadulhasson — kétségen felül áll az is, hogy habár a kocsijárat, melylyel a szerencsétlénség történt, a záróra után indult el, azt nem felperes vagy bármely más, a pálya kötelékein kívül álló harmadik személy, hanem kizáróan a pályatársulat amaz alkalmazottjai indították útnak, akik által alperes társulat mint erkölcsi személy a pályaüzemet fentartotta az esti 9—11 órai időköz alatt is, akiknek tehát nemcsak módjukban, de kötelességükben is állott megvizsgálni, hogy a gépész eltávozása után voltak-e abban a helyzetben, hogy a pályaforgalmat a záróra után is veszélytelenül tarthatják-e fenn. De sőt nyilvánvaló az is, hogy ha a záróra elmulasztása s a forgalom megszüntetésére tett egynémely előkészületekre hivatkozással a pályafelvigyázó a kocsik elindítását nem engedi meg s tudván azt, hogy a gépész már eltávozott, a fűtőt, hatáskörén tul eső feladat teljesítésére nem utasítja, a kalauzok pedig a kocsi indításánál feltétlenül szükséges közreműködésüket és a fütő a hatáskörébe nem tartozott gőzgép mozgásba hozatalát egyszerűen megtagadják, a mi kétségkívül jogukban, sőt kötelességükben állott, — ez által a szerencsétlenség bekövetkeztét is meggátolhatták volna. — Ezek szerint kizártnak tekintendő, hogy felperes maga volna oka a szerencsétlenségnek, de az is, hogy ezt harmadik személy el nem háríthatott olyan cselekménye idézte volna elo, melyet alperes társulat meg nem akadályozhatott. Minthogy pedig az által, hogy a kalauzok felperest, bár ez nem tudta bizonyítani, hogy térlijegye volt, a kocsiba beszállni engedték, majd a kocsik elindításánál egyéb társulati alkalmazottakkal együtt közreműködtek és ekként a pálya üzemét a zárórán tul is fentartották, felperes és alperes társulat között s csakis ezek között az a jogviszony létesült, mely szerint felperes igényelhette, hogy veszélytelen leszállításáról alperes kellően gondoskodjék; minthogy továbbá a per adatai szerint kétségen felül áll, hogy felperes a keresetében panaszolt testi sérülést alperes hegyipályának üzeménél, az alsó állomásra való szállítás közben szenvedte; — minthogy az 1874. évi XVIII törv. cikk 2. §-a szerint eme sérülés folytán felperes nemcsak gyógyítási költségeinek megfizetését, de annak a vagyoni hátránynak a kárpótlását is követelheti, melyet az által szenvedett, hogy megsérülése miatt hírlapírói s minden szellemi munkásságával időlegesen bár, de fel kellett hagynia s felperes a kereseti összeget e címeken követelheti; végre minthogy az a körülmény, hogy az alperes forgalmi személyzete netán szabályellenesen járt el, midőn a kocsikat zárórán tul is elindította, legföllebb csak arra szolgálhat alapul, hogy alperes társulat személyzete irányában az 1874. évi XVIII. t.-c. 6. §-a értelmében visszkeresettel élhessen; de az alperes felelősségét felperessel szemben nem érheti: mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes kártérítési jogát, illetve az alperes társaság kártérítési kötelezettségét megállapítani s minthogy az elsőbiróság a kárösszeg megállapításába nem bocsájtkozott: az elsőbiróságot e részben további határozathozatalra utasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1901. február hó 5-én 33. sz. a.) A másodbíróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mint a másodbiróságáltal helyesen megállapított tényállásból kiderül, a bekövetkezett szerencsétlenséget kizárólag alperes társulat közegeinek tényei és mulasztásai idézték elő és kizártnak tekintendő az, hogy felperes maga volt oka a balesetnek, de az is, hogy ez a baleset erőhatalomnak vagy harmadik személy elhárithatlan cselekményének következménye. Minthogy pedig oly vétkes gondolatlanságokért és mulasztásokért, melyeket a társulat közegei a hegypálya rendeltetését képező személyszállítás, vagyis vonatjárat (forgalom) közben elkövetnek, a társaság felelős és ez alól a felelősség alól a közönséggel szemben nem menti fel a: sem, ha kellő ellenőrzés és felügyelet hiánya vagy más ok miatt a közegek hatáskörüket túllépték vagy a nyert utasítás és rendelet ellen jártak el: a másodbiróság helyesen állapította meg alperes kértéritési kötelezettségét. Igaz ugyan, hogy a mennyiben a törvénytelen gyermek anyja, és ama személy közt, a ki a törvénytelen gyermek tartása iránt inditott perben alperes, létrejött egyezség a törvénytelen kiskorú gyermek személyes érdekeit érinti és sérti, ugyanaz az 1S77 : XX. t.-c. 113 és 114. S-ainak rendelkezéseinél fogva gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen ; azonban az egyezség kétségtelenül felperesnek saját ténye lévén, e saját tényét felperes megtámadni és ebből folyóan annak kötelező erejét és hatályoságát kétségbe vonni nem jogosult, hanem annak érvényessége és hatályossága sikeresen csak akkor támadható meg, ha e megtámadást az illetékes gyámhatóság a kiskorú érdekében szükségesnek találván, ez iránt a törvényszerű intézkedéseket megteszi. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, Alperes felülvizsgálati kérelme annyiban, amennyiben abban a fehbbezési bíróság ítéletének tényállása, jelesen ennek az a része támadtatik meg, hogy alperes felperes kiskorú leánya törvénytelen gyermeke természetes apjának kimondatott, — alaptalan; mert a S. E. 96. §-a megengedi, hogy a bíróság az eskü alatt kihallgatott peres felek közül esküre a bizonyításra köteles felet is bocsáthassa s annak előadását bizonyítékul elfogadhassa, ha a bizonyítékok és a per körülményeinek mérlegelése után magának a bizonyító félnek az előadását tartja valószínűnek, a mérlegelés emeeredménye pedig felülvizsgálat tárgya nem lehet, és mert a felebbezési biróság meggyőződése megalkotásának indokolása mellett, az eskü alatt kihallgatott felek közül felperes leányának előadását valószínűnek fogadván el, az nem sértett jogszabályt, midőn esküre felperes leányát bocsátotta és az esküvel megerősített előadás alapján alperest a felperes leánya által szült törvénytelen gyermek természetes atyjának kimondotta. Azonban alapos alperes felülvizsgálati kérelme egyéb részében. Ugyanis az alperes által vitatott egyezségre vonatkozó s az elsőbiróság által megállapított tényállás a felebbezési biróság ítéletéből kitűnően, a felebbezési eljárásban nem változván, e szerint alperes felperessel, mint a törvénytelen gyermek kiskorú anyjának törvényes képviselőjével, a törvénytelen gyermek tartását illetően 110 korona készpénz és négy malac adása mellett végleg kiegyezett olyként, hogy felperes ez értékek átvétele mellett minden további tartás igényről lemondott. Ig'.z ugyan, hogy a mennnyiben ez az egyezség a törvénytelen kiskorú gyermek személyes érdekeit érinti és sérti, ugyanaz az 1877: XX. t.-c. 113. és 114. §-ainak rendelkezéseinél fogva gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen; azonban az egyezség kétségtelenül a felperesnek saját ténye lévén, e saját tényét felperes megtámadni és ebből folyóan annak kötelező erejét és hatályosságát kétségbe vonni nem jogosult, hanem annak érvényessége és hatályossága sikeresen csak akkor támadható meg, ha e megtámadást az illetékes gyámhatóság a kiskorú érdekében szükségesnek találván, ez iránt a törvényszerű intézkedéseket megteszi. Minthogy pedig a tényállásból kitűnően az illetékes gyámhatóság a jelzett irányban intézkedést nem tett s felperes a jelen pert nem gyámhatósági intézkedés következtében, hanem csupán egyébkénti képviseleti jogosultsága alapján tette folyamatba, a felebbezési biróság jogszabályt sértett, midőn felperesnek saját ténye ellen irányuló megtámadási jogát törvényesnek elfogadva, az emiitett egyezséget hatálytalannak tekintette s a felperes által végkielégítésül elfogadott összeget a gyermektartási dij összegébe csupán beszámította. Ez oknál fogva alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni, a felebbezési bíróságnak jogszabályba ütköző ítéletét megvál • toztani, a felperest keresetével elutasítani, s ugyanazt a S. E. 109., 168. és 204. §-ai alapján a felmerült összes perköltségben is marasztalni kellett. (1901. évi február hó 8-án I. G. 590/1900.) Való ugyan, hogy az i8g7 : XX. t.-c. 39. törvényszakasz értelmében kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság rendel gyámot, azonban a törvénytelen gyermek anyja jogositva lévén a törvénytelen gyermeke részére, ennek természetes atyjától tartásdijat követelni, ha maga az anyja is kiskorú, ugyanez a perben saját természetes és törvényes gyámja által törvényesen van képviselve. A törvénytelen gyermek anyja jogositva van akár a gyermeket sajátjából eltartani, akár a tartásra a természetes apát szorítani, valamint tekintettel arra. hogy a megitélendö tartásdíj a törvénytelen gyermek tartására fordítandó, alperes a tartásdíjnak, a törvénytelen gyermek anyja kezéhez, a ki a gyermeket tartja és nem a gyámpénztárba leendő fizetésére kötelezendő. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901 tan 19. I. 554/900. sz. a.) A készfizető kezes éppen ugy, mint a közönséges kezes, a hitelezővel szemben esetleg sikeresen élhet azzal a kifogással, hogy a hitelező az egyenes adós ellen követelésének behajtása körül olyan késedelmes volt, hogy e miatt a készfizető kezes az egyenes adós ellen őt megillető visszkeresetet sikerrel többé nem érvényesítheti. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901. an. 24. G. 378/1900. sz. a.) Habár alperes magát ama vagyoni hátrányul jelentkező kara.a nézve a felperes által nyújtott biztosítékból kielégítheti alperes ez által arra a biztosítékra nem szerzett több jogot' mint a mennyi ot ugyanarra annak jogi minőségénél fogva különT !? 1, "ÍZ megillette volna s igy alperes kárára nézve abból a biztosítékból tényleges kielégítést kárigényének és kara összegének felperes részéről egyezségszerü elfogadása va-y