A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 10. szám - Ingadozások az illetékügyi kérdések körül - Perjogi anyagi igazság. 1. (r.)

74 A JOG Ingadozások az illetékügyi kérdések körül. Irta : LÁSZLÓ PÁL, kir. tanácsos, pénzügyigazgató, a magy. kir. központi dij- és illetékkiszab. hivatal főnöke, Budapesten. A kelet és lejárat, valamint csak a lejárat kitöltését nélkülöző váltók illetéke. Öreg már ez a mi illetékügyi bibliánk, tagadhatlanul, de azt sem lehet tagadni, hogy az a maga egészében annak idején akkora tudással, körültekintéssel, pénzügyi érzékkel és előrelátással készült, hogy ahhoz hasonlóval az arra vonatkozólag utóbb kelt novelláris toldások és módosításoknak egyike sem ; s habár magam is abban a véleményben vagyok, hogy most már hovatovább itt lesz az ideje, hogy egy egységes, hazai viszonyainknak megfelelő, a mainál sokkal egyszerűbb s a mellett arányos és az életviszonyokhoz alkalmazkodó, visszatetszést nem szülő megterheitetést eredményező s csaknem teljesen uj alapokra fektetett illetéktörvény hozassék; mindazáltal addig is. a mig ennek ideje elkövetkeznék, e mellett a mi s különösen általános tendelkezéseinél fogva hosszú évtizedekre szóló régi vezérfonalunk mellett még az ujabb viszonyok által teremtett helyzetben is eligazodhatunk, s nem fogunk annyira ingadozni, ha a felmerült kérdéseket annak ha ki nem is fejezett, de benne rejlő szellemének megfelelőleg igyekszünk megoldani. A most megkezdett cikksorozatban a fentebb mondottak nyomán néhány oly kérdést kívánok szó tárgyává tenni, a melyek körül a felfogások különösen feltűnő ingadozásokat tüntetnek fel a nélkül, hogy elmondhatnók, hogy azok felett az acták immár lezáródtak. Első helyen tárgyalom ezek között a kelet és lejárat, valamint csak a lejárat kitöltését nélkülöző váltók illetéket. A volt p. ü. közigazgatási bíróság 1886. évi 602. sz. a. közzétett elvi jelentőségű határozatában azokra a váltókra nézve, melyekben a kelet és lejárat kitüntetve nincs, nem az illetékszabályokból, hanem a váltótörvényből merített és pedig a váltó érvényét lényeges kellékek hiánya miatt vitató indokolással kimondotta, hogy azok, valamint a reájuk vezetett forgatmányok a Il-ik fokozat szerinti bélyegkötelezettség alá esnek. Ennek a határozatnak rendelkező részét helyesnek, de indokolását nem csak tévesnek találtam, de attól tartva, hogy oly váltókra is kiterjeszthetik, melyekben a kelet ki van téves csak a lejárati idő nincs feltüntetve: a határozatot már kézikönyvem első kiadásában azzal a hozzáadással közöltem, hogy az utóbb körülirt s az I. fokozat szerinti bélyeggel ellátott váltóknak a II. fokozatra való kiegészítése az iíletéki díjjegyzék 98. tételének a) pontjában és (magyarázatot képező) 1, jegyzetében foglaltak összevetéséből kitünőleg csak a kelet után hat hó múlva teljesítendő. Amitől akkor tartottam, az tényleg be is következett, mert a volt p. ü. közigazgatási biróság az 1895. évben 2,037. sz. a. közzétett határozatában már azt is kimondotta, hogy azok a váltók is általában a II. fokozatos illeték alá esnek, a melyeken csak a lejárat nincs kitöltve. Ez a határozat azzal indokoltatott, hogy a 98. tétel a) pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint «ha csak már magából a váltóból ki nem derül, hogy a fizetésnek hat hónapnál későbben kell történnie, az I. fok szerinti illeték jár», feltételezi azt, hogy a váltó teljesen ki van töltve. Ez ellen a határozat ellen kézikönyvem III-dik és IV. kiadásában felhozott, s a kérdést felszínen tartó érveléseimet mellőzve áttérek a közigazgatási bíróságnak 1901. évi 8,543. sz. a. hozott, s valamennyi szaklapban közölt határozatára, a mely azt, a mit én a kelettel ellátott s csak a lejárat kitöltését nélkülöz-ő váltókra nézve 12 éven át sikertelenül vitattam, most a kelet és lejárat tekintetében kitöltetlen váltókra is kiterjesztette, kijelentvén, hogy ezek általában az I. fok. szerinti illeték alá esnek, mert nem tűnik ki belőlük, hogy a váltó hat hónapnál későbben fizetendő. Azt elismerem, hogy ez a határozat a csomót ketté vágja, de azt nem, hogy megoldja, mert ha egyszer a törvényesített szabályok a váltó illetékének mérvét megkívánták különböztetni a szerint, a mint a váltó hat hónapon belül vagy azon tul fizetendő, akkor okszerüleg fel nem tehető, hogy az illetéket a kisebb mérv szerint megállapíthatónak kívánták volna tekinteni akkor is, a mikor a kisebb mérv alkalmazásánál döntő körülmény megállapításához a kiinduló pont nincsen adva, melynek hogy adva kell lennie, magából a 98. tétel a) pontjából kitűnik, mely annak a vizsgálatnak alapjául, hogy a váltóból a hat hónapon belül való fizetés kiderül e vagy sem, «a kibocsátás napját» állítja oda, ha tehát ez az alap, ez a kiinduló pont nincs adva. s azt a fél mázolni nem tudja, vagy nem akarja, akkor a legkevesebb a mire kötelezhető az, hogy viselje a magasabb mérvű megterhel tetést. De menjünk tovább. A 30 koronát meghaladó illeték alá tartozó kincstári űrlapon kiállított váltó, ha a többlet aláírás előtt felülbélyegeztetés utján le nem rovatott, valamint az 50 koronát meghaladó illeték alá esö magán váltóürlapon kiállított váltó, ha az illeték aláírás előtt bélyegekben fel nem ragasztatott s azok felül nem bélyegeztettek, az illetékszabályok 29., illet ve 31. §-a értelmében az alálirás, illetőleg a kiállítás után 8 nap alatt az ilietékezés végett bemutatandók. Ezeknél a bemutatásoknál a kelet kitétele két szempontból vizsgálandó, először hogy a váltó a kitűzött 8 napon belül mutattatott-e be, másodszor hogy mint fentebb kifejtettem, megállapítható legyen, hogy a váltó után az illeték az I. vagy a II dik fokozat szerint követelte?sék-e. De ha ezekkel szemben az utolsó sorban ismertetett határozat .a helyes, akkor a feleknek mindjárt azt a tanácsot is adhatjuk, hogy különösen a nagyobb összegről szóló váltókat legjobb a kelet és lejárat feltüntetése nélkül kiállítani, mert ez ecetben bármennyit is késnek a bejelentéssel s bármily hosszú időre szóljon is a váltó, ugy a bírságolástól, mint a magasabb illetéktől szabadulnak. Én azonban éppen az ellenkezőt tanácsolom, mert a felhozott esetben mig a fél a kellő bizonyitékot be nem szolgáltatja, ugy a bírságolást mint a magasabb illeték-mérv alkalmazását jogosultnak tartom s nem tudnám nagyobb teherrel azt megróni, a ki a közteher viselés mérvét megállapító törvény helyes alkalmaztatásához minden adatot feltüntetve beszolgáltat, mint azt, a ki azokat a köztartozást a törvényes rendelkezések intentiói szerint kirovó hivatal vagy hatóság elől eltakarja s ha erre az illető okiratra vonatkozó törvény feljogosítja, ám tegye, de viselje is annak pénzügyi következményeit, mert ez utolsó sorban említett körülmény az igazságos és arányos megterheitetést célzó törvények követelményeinek mellőzésére, megkerülésére, indokul fel nem használható. A magánjogi és közigatási törvények és eljárási szabályok nyomán kell ugyan az illetékezésnél eljárnunk, de azoknak a pénzügyi tekinteteknek folyton szem előtt tartása mellett, a melyekből az illetéktörvények és szabályok alkottattak s akkor legalább az emberi lehetőség szerint elkerüljük azt, hogy ugyanarról a tárgyról először azt mondjuk, hogy szürke, aztán azt, hogy fekete, később azt, hogy zöld. a mikor pedig az tulajdonképen fehér. / Perjogi anyagi igazság. Irta : dr. PLOPU GYÖRGY, nagyváradi kir. Ítélőtáblai biró. I. Ha nem is fogadható el azon elméleti tantétel, hogy az állam létezésének célja a jogrend fentartása, — mindazonáltal ezen teória elől egészen elzárkózni és azt ridegen visszautasítani nem lehet, mert elismert tény, hogy jogrend nélkül nincs civilisatio ; hisz a civilisatio maga is a jogrenddel egyidejűleg kezdődik. Az életviszonyok ugyanis oly sokoldalúak és kimerithetlenek, e mellett az ember, mint véges lénynek külső és belső világa, érzékei és felfogásai hasonlóan oly sokfélék, kiműveletlenek, fejletlenek és tökéletlenek, hogy a mindennapi szükséges és elkerülhetetlen érintkezésből kiegyenlíthetetlen összetűzések, ellenérdekek és bonyodalmak keletkeznek, a melyek csak köztekintély alatt nyerhetnek rendezést oly hatalom befolyása folytán, a mely hatalom a pártok fölött áll és teljesen érdektelen. Ez a köztekintély pedig csak állami intézmény lehet, mert csak az állam rendelkezik a hatalom oly fokával, mely feltétlenül megköveteli, hogy a szükséges és általános tekintély biztosíttassák a jogrend helyreállítása érdekében. Az állam ezen nagy horderejű hatalmi tevékenységét, bírói hatalmát, az erre a célra felállított bíróságai által gyakorolj, a melyek hivatásosan rendezik a hatáskörükbe utasított mindazon jogügyeket, a melyek vitát provocáltak a felek közt. Az igazságszolgáltatásnak, — legyen az polgárjogi vaay büntetőjogi - a legodaadóbb módon arra kell törekednie, hogy célját a lehető legtökéletesebben érje el, azaz • hogy lásson be a valóságba és juttassa érvényre a materialis igazságot. Nagyon téves felfogás volt az és a bizonyítási rendszer rendkívül, primitivitását és gyarlóságát árulja el azon irány, a mely formális es materialis igazság közt olyképen tesz különbséget, hogy a polgári biró a formális, ellenben a büntető biró a materiális igazságot szolgáltatja ki azért, mert a polgári biró