A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - Az elárverezett ingatlan telekkönyvi állapota a vételár be nem fizetése esetén

70 A JOG Minden építkezés vagy a mesgyét érintő tárgy elhelyezés jogos előfeltételének már itt a törvényben kimondanám azt, hogy a szomszéd az építkezésről értesíttessék s a mesgye felhaszná ásának vagy megváltoztatásának megállapítása előtt az építkező csak a fentebb megjelölt, esetleg az első bekezdésben megjelölt jogkövetkezmények s kártérítés kötelezettsége mellett építhet. ad: 605. §. A találónak jelentkezés esetére nem adnám meg a tulajdonjogot, ha a 602., 603. § on alapuló követelések kiegyenlítését megtagadná is a jelentkező, csak bizonyos értékhatárig ; mert esetleg óriási vagyoni előnyt nyerne a találó, ha mondjuk pl. egy 10.000 K. összeget tartalmazó tárcát találna, a 002. §. szerint neki járó 955. K. megtagadása esetén az egész talált dolog őt illetné. Meg lehetne állapítani, hogy pl. 10 vagy 20 K. összegig a 605 rendelkezése állana, azonfelül pedig készpénzből a hatóság által a 602. szerint járó °/o levonatván, a fennmaradó összeget az igazolt jelentkező kapná. A nem készpénzösszegnek pedig megfelelő értékesítése után volna a találó kielégítendő s ha a talált dologért készpénzben annyit volna hajlandó az átvételre jogosultnak fizetn, mint a mennyit az adna a találót illető "/„ levonása nélkül: a talált dolog a találóé lenne az egy év eltelte után s csak az igy fennmaradó pénzösszeg illetné az átvételre jogosultat. Egy éven belül ez a szabály nem állana. ad : 612. §. A kincs találásnál bizonyos hányadrészt fentartanék minden esetben az államkincstár javára, nemcsak a 614. §. esetén, miután méltányos, hogy a véletlen szerencse folytán kincshez, vagyoni előnyhöz jutott egyes ember a közjót is részeltesse, bármily formában és arányban a vagyoni előnyben. ad: 659. §. A «birtok» szó a magyarban kifejezi ugyan ugy a birás tényét, vagyis a «birtoklást», mint a birás tárgyát : a tulajdonképeni «birtokot». Miután azonban a közönséges életben a «birtok» szót általánosságban a birás tárgyára használják : ez az én birtokom, ez a birtok a Pálé stb. s főleg a földbirtok megjelölésére, a mit a tervezet általában a «telek» szóval helyettesit, — a «birtok» szót használják — szerintem célszerűnek s a megérthetés könnyebbitésére valónak mutatkozik, hogy a birás tényét a «birtoklás» kifejezéssel helyettesítse a tervezet egész szövege, de főleg a harmadik rész második és negyedik cime, a mely a birtok és tulajdon kérdésével foglalkozván, sokszor nehézkessé sőt kétessé teszi a «birtoklás» kifejezése helyett használt «birtok» kifejezéssel a §-ok szövegét. Ezt annál is inkább el lehet fogadni, mert a tervezet is használja a harmadik rész negyedik cim második fejezetének VI. részében az celbirtoklásw tanának a kifejtésénél. Már pedig, ha az elbirtoklás helyes szó. akkor helyes a birtoklás is. a mely azután egy kizárólagos fogalmat fejezne ki csupán, ad: 662. §. A második bekezdést kiegészíteném olykép, hogy a negyedik sorba a vessző (,) után ezt szúrnám: «hogy a vitás terület a szomszédos telkek területéhez arányosítva csatolandó, ha pedig a körülmények szorgos méltatása után ez sem volna megfelelő. ugy» (a mint a körülmények figyelembe vételével a méltányosságnak leginkább megfelel.) A pótlást azért látom célszerűnek, mert ha helyes az első bekezdésnek a vitás terület ketté osztására vonatkozó elve. akkor a különböző méretű területeknél helyes lesz az arányos megosztás is, a melynek nem megfelelő volta esetén volna csak az utolsó eset alkalmazandó, s a közbeszúrt rész sok vitás kérdésnek könnyebb megoldására vezetne, s maguk a vitás felek is könnyebben belenyugszanak a rész-arányos megosztásba mint a «méltányosság»-ra alapított s egyéni véleményen alapuló felosztásra, a mely csak a semmiben meg nem nyugvó felekre nyerne azután a legtöbb esetben alkalmazást. ad : 678. §. A szöveg igy volna helyesbbitendő : «Attól, a ki a tulajdonjog gyakorlását nem a birtok elvonása által, hanem máskép akadályozza» stb., itt az antithesis meglévén, kiviláglik, hogy mit akar a §. rendelkezése, míg a nem is magyaros mostani szövege a tervezetnek homályos. ad : 688. §. A második bekezdésben a «müvet» «vagy» szó közé odaigtatnám még «épü1etrés/.t», — mert igaz, hogy a «mü» szó alatt minden alkotást és igy az épületrészt is lehet érteni, de nehogy némelyek a «mű» alatt valamelyes csak művész által művészileg létrehozott vagy egyéb comphkalt szerkezetet értsenek, az erre a nézetre az alkalmat kizáró s a telki szolgalmaknál főleg előforduló eseteket jelző ket szó beszúrását nem tartanám egészen feleslegesnek, mert ha nem is szükseges, de célszerű. ad: 689. §. A § utolsó mondatát elhagynám, mert nem kell hogy terhes legyen a szolgáló telek tulajdonosára a szolgálóimnak az előbb volt helyen a gyakorlása, ha egyszer a másik helyen is ép olyan alkalmas a jog gyakorlására mint az előbbi. Miért kívánják tehát a szolgáló telek tulajdonosától, hogy az előbbi jog gyakorlásának reá nézve terhes voltát kimutassa, mikor úgyis az ő költségén helyezi át a jog gyakorlását s már ez is teher ő rá nézve. (Folytatása következik.) Az elárverezett ingatlan telekkönyvi állapota a vételár be nem fizetése esetén. Irta: GENCSY ZOLTÁN, szászrégeni kir. albiró. A telekkönyvi intézmény behozatalának indító oka azon kijelentés, hogy a telekkönyv a hitel és forgalom biztosítására szolgál. A telekkönyv azonban nemcsak biztosíték vagy bizonyíték, hanem védelme, sőt a dologbeli jogok megvalósulásának alapja. Eszmei létezése a természetben elterülő földnek, rétnek, erdőnek; eszmei létezése az ezekre iiányulójogi hatalomnak, ugy, hogy e hatalom az ingatlanokra nézve nélküle teljesen nem is érvényesülhet. Második «én»-je az ingatlannak és az ingatlanra vonatkozó minden jogi uralom, vagy változás rajta kitüntethető, benne szemlélhető és nem a természetben elterülő ingatlanon. Ha ez a szerep jutott a telekkönyvnek a jogi forgalomban, minthogy ez a szerep a polgárok vagyoni érdekeit leginkább érinti, szóval a vagyon kérdésébe oly mélyen bele vág, akkor nem képzelhető el fontosabb feladat, mint az. hogy a telekkönyvi jog és illetve az a körül való eljárás ugy szabályoztassék, hogy eltérések, hibák, sőt botlások abban elő i e fordulhassanak. A mi a telekjegyzőkönyvek vezetését illeti, szoros értelemben ilyen hibákról szó alig lehet s a vezetéj és foganatosítás, mint minden kezelési munka, egyöntetű s bár a gyakorlat ezen irányban is itt-ott külömböző eljárásokat teremt, lényegében mégis mindenik ugyanaz. Ezen kérdés ott csusosodik ki és akkor nyomul előtérbe, midőn a gyakorlatban azon birói intézkedésekben jelentkezik külömbség és eltérés, melyek azon jogi életbe nyúlnak, mely az ingatlanra nézve a telekkönyvben lejátszódik, .lletve melyek az ehhez kötött jogállást alakítják, törlik vagy változtatják. Kezembe akad egy iratcsomó azon jelentéssel, hogy ezen és ezen árverési ügyben további intézkedés teendő. Az iratokból a következő tényállás állapitható meg. X.-nek ingatlanai elárvereztettek végrehajtási árverés utján. Y. megvásárolta azokat, a bánatpénzen kivül azonban egyebet nem fizetett. A sorrendi tárgyalás is megtartatván, miután a telekkönyvi hatóság egynehányszor megfenyegette az árverési vásárlót, hogy ha a vételárt le nem fizeti, bármelyik érdekelt kérelmére a visszárverést el fogja rendelni és ezen felhívás eredménytelen maradt, végre is azt találta helyesnek, hogy a letétben levő bánatpénzt az árverés foganatositási költségek törlesztésébe "kiutalta s a tulajdonjog bekebelezését megtagadta azon indokolással, hogy a vevő az árverési feltételeknek eleget nem tévén, a tulajdonjog javára be sem kebelezhető. E végzés jogerős. Igen természetes, hogy a megtartott árverésről íelvett jegyzőkönyv iktató száma, mint széljegy a telekjegyzőkönyv B. és C. lapjain ott szerepel és annak ott is kell szerepelni. Az árverési vásárló azonban még tovább ment, mert az ingatlanokat egy harmadik személynek már el is adta s ennek a tulajdonjog bekebelezése iránti kérése aztán azzal utasíttatott el, hogy az eladó az ingatlannak nem lévén telekkönyvi tulajdonosa, az ingatlan tulajdonjogát másra át nem ruházhatta. De hát ki itt a tulajdonos és mit lehet ez esetben tovább intézkedni ? Semmit; feltéve, hogy a telekkönyvi érdekelteknek visszárverést kérni eszük ágában sincsen, mint a hogy jelen esetben két év óta felhívásra sem kérték'. Ezen tényállás érdekessége abban áll, hogy itt az ingatlannak nincs tulajdonosa. Legalább telekkönyvileg nincsen. Az árverési iratokból megállapítható, hogy az ingatlan : eladatván, vételára is felosztatott s igy a végrehajtást szenvedő már nem tulajdonos, de telekkönyvileg még kevésbbé tekinthető tulaj-