A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. (Eljárás a házassági ügyekben)

68 Első fejezet. Eljárás a házassági perekben. 670. §. A házasság semmisségének kimondását, megtámadását, /elbontását es az ágytól ét asztaltól való elválást tárgyazó perekben az illetékességet a férj lakhelye állapítja meg, ha pedig a férjnek e törvény hatályosságának területen lakhelye nincsen, a nőnek e területen levő lakhelye. Ha a házasfelek egyikének e törvény hatályosságának területén van községi illetősége és egyiknek sincsen e területen lakhelye, úgyszintén a házassági jogról izólí IS'QJ.: XXXI. t.-e. u~. §-ának esetéhen, ha a nőnek e törvény hatályossága területén nincsen lakhelye, ugy kell őket tekinteni, mintha Budapest IV. kerületéhen laknának. Az e §-ban megállapított illetékesség kizárólagos. 671. §. Külföldiek házassági pereiben, a mennyiben azokban magyar bíróság eljárhat n8g4: XXXI. uh. §.) a házasfelek közös lakhelyének, ha pedig a házasfeleknek lakhelye hazai torvényeik szerint nem ugyanaz, az alperes lakhelyének bírósága kizárólag illetékes. Elhagyás esetében es abban az esetben, ha a lakhely megváltoztatása akkor történt, mikor már a házasság felbontásának vagy az ágytól es asztaltól való elválásnak oka fen forgott, a pert az utolsó közös lakhely bírósága előtt is meglehet indítani. Ez a két §. szabályozza az illetékességet. A 670. §. az illetékesség meghatározásán kivül a házassági perek egy részét is felsorolja. E? a felsorolás azonban nem teljes. A 717. §. említi még fel a házasság fennállása alatt indítható megállapító pereket ; kimaradtak azonban a javaslatból a H. T. 141. és 142. §§-ai alapján indítható perek, továbbá a H. T. 68. és 106. §§-aiban foglalt kétféle bejelentés. A házassági perek felsorolására itt tulajdonképpen nincs is semmi szükség, mivel azokat a házassági törvény tarcalmazza és szabályozza. De ha mégis szükségesnek tartották a felsorolást, lehetetlen a 670. §-t mai alak|ában elfogadni s be kell venni a most emiitett házassági ügyeket is. Az 1894. évi tervezet ugyanezt a hiányos felsorolást tartalmazza az 1. §-ban Legjobb lenne a felsorolás mellőzésével egyszerűen «a házassági perek» kifejezést használni. Az illetékesség szabályozása nem mondható sikerültnek. Az a rendelkezés, hogy az illetékességet a férj lakhelye, ha p-dig a férjnek Magyarországon lakhelye nincs, a nő lakhelye állapítja meg, szakit az 1868. évi LIV. t.-c. 36. §-ában megállapított illetékességi szabályokkal, a melyek szerint házas sági ügyekben az a kir. törvényszék illetékes, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakása volt s e szabály alól csak a H. T. 77. §-ának b) pontja esetén van I kivétel, a mennyiben ilyen esetben az a kir. törvényszék is illetékes, a melynek területén az elhagyott fél lakik. Uj rendelkezést tartalmaz a 670. §. második bekezdése is, mikor az ott emiitett esetekben a budapesti kir. törvényszék illetékességét állapítja meg. holott eddig hasonló esetekben birókiküldésének volt helye. Igen zavarják az illetékesség egyöntetű szabályozását a 671. §-ban foglalt rendelkezések. E §. szerint külföldiek házassági perében a házasfelek közös lakhelye, esetleg az alperes lakhelye is megállapítja az illetékességet ; sőt ez a §. oly homályosan van szerkesztve, hogy magából a szövegből nem lehet megállapítani, vájjon a második mondat csupán külföldiek, vagy pedig magyar honpolgárok házassági pereire is vonatkozik-e ? Nézetünk szerint nem volna szabad az 1868. évi LIV. t.-c. 36. §-ában szabályozott illetékességet elejteni, vagyis minden házassági pert az előtt a törvényszék előtt kelleni megindítani, a melynek területén a felek állandóan és utoljára együtt la'ítak. Ez olyan világos és határozott rendelkezés s a közüs utolsó lakhely constatálása és bizonyítása oly könnyű, hogy ettől a szabálytól nem lenne szabad eltérni. Ezzel szemben a férj, vagy a nő lakhelyének bizonyítása már nehezebb lesz, különösen, ha arra gondolunk, hogy a házasfél gyakran változtathatja lakhelyét s az illetékesség megállapítása nem egyszer sok nehézségbe fog ütközni. Pl. a nő bontó pert akar indítani férje ellen; e célból beszerzi a fér, lakhelyét igazoló községi bizonyítványt, de míg a keresetet beadia férje már más községbe tesz. át állandó lakhelyet. Minthogy pedig az illetékességet az 50. §. szerint a keresetlevél beadásának időpontja szerint kell megállapítani, a ferj, a kire nézve az uj lakhely bírósága az illetékes, bizonyára illetékességi kifogást tesz, és ilyképen egész sorozata állhat elő az ill -téktelen bíróság előtt megindított kereseteknek, a mi esetleg bosszantás s a házasság felbontásának húzása és halasztása céljából is bekövetkezhetik. Kérdés továbbá, hogy ha a házassági törvény //. §-a alapján az életközösség helyreállítására kötelezi a kir. törvényszék a házastársat, vagy pedig foganatosuja az előleges békéltetést, ezek a perenkivüli cselekmények az utóbb megindítandó perre nézve is megszabják-e kizárólagosan az illetékességet és ha a másik fél időközben más törvényszék területére megy lakni, kötelezhető-e jogosan, méltányosan és igazságosan arra, hogy' az előbbi lakhelye szerint illetékes törvényszék eljárásának vésése alá magát? És ha az előzetes békéltetés után, nem adja be a fél a keresetet kellő időben s azóta házastársa más törvényszék területére megy lakni. — kénytelen lesz itt perelni, a mi ujabb költekezéssel (pl. községi bizonyítvány beszerzése) jár. Kétségtelen tehát, hogy a javaslat ide vágó rendelkezéseiből sok huza-vona, nagy vitatkozás fog támadni s a bíróságok kénytelenek lesznek a hiányos és szerencsétlen törvényes rendelkezés folytán az illetékesség kérdésében is tárgyalni, bizonyítékokat felvenni, a minek pedig igazán semmi gyakor1 iti haszna nincs s a mellett alkalmat ad a perek elhúzására és növeli a költségeket. Mennyivel helyesebb az állandó és utolsó közös lakhely alapján megállapítani az illetékességet, a melyre nézve a felek közti vita nem lehet és a melyen többé változtatni nem áll módjukban, tekintettel arra. hogy a per megindításakor ugy is külön élnek. Ezek alapján általános szabályként az 1868: LIV. t.-c. 36. i?-ában foglalt illetékességet kellene továbbra is fentartani. Ez a szabály kiterjedne azután ugy a magyar á lampolgárokra, mint a külföldiekre is. Ha pedig a felek Magyarországon nem laktak együtt, illetékes lenne az a törvényszék, a melynek területén az egyik házastárs lakik, ha pedig egyikük sem lakik Magyarországon, a 670. §. 2-ik bekezdése lenne irányadó. Ilyen szabályozás mellett a 671. §. teljesen elesnék, ami annál inkább kívánatos, mert az a §. a 670. §. illetékességi szabályain ugy is rést üt és a mai alakjában el nem fogadható. A 670. §. 2-ik bekezdésének az a kijelentése, mely szerint, ha a házasfelek egyikének e törvény hatályosságának területein van községi illetősége és egyiknek sincs e területen lakhelye, ugy kell őket tekinteni, mintha Budapest IV. kerületében laknának, szintén vitára adhat okot. A 670. és 671. §S-ok egybevetéséből ugyanis megállapítható, hogy a 670. §. (a II. T. 117. §-ában emiitett eselek kivételével) arra aesetre vonatkozik ha mindkét házasfél, vagy legalább egyikük magyar honos, inig a 671. §. azt az esetet szabályozza, ha mindkét házastárs külföldi állampolgár. Ennél fogva a 670. §. 2-ik bekezdésében községi illetőség helyett magyar állampolgárságot kellene kellékül előírni, mivel községi illetősége úgyis csak magyar állampolgárnak lehet, külföldiek ugyanis csak a honosítás hozzájárultával vehetők fel valamely község kötelékébe s így a honosításnak a községi illetőséget mej kell előznie. (A 23. §-ban is pleonasmus ez a kitétel: «a kiknek e törvény hatályosságának területén van községi illetőségük». — mert olyan magyar állampolgár, a kinek ne volna községi illetősége, ugy sincs.) A 670. §. 2-ik bekezdéséből ki kellene továbbá tűnnie annak is, hogy ez a bekezdés alkalmazandó arra az esetre is, ha (a házasság! törvény 117. §-ának eseteit kivéve) mindkét fel magyar állampolgár és nemcsak az egyik. A 671. §. első mondata végül annyiban is érthetetlen, mert a külföldiek «hazai törvényei))-re hivatkozik Lehetséges különben, hogy ez csak sajtóhiba s a «törvényeik)) helyett «torvenye.nk» olvasandó. Ámde ez esetben meg teljesen fölösleges a «hazai törvényeink szerint - kitétel, mert úgyis magától értetődik, hogy az eljárás szempontjából, az 1894 : XXXI. t.-c. lib. §-a alapján indítható házassági perekben is, csak a magyar törvények nyerhetnek alkalmazást