A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 7. szám - Sérelem. Alaptalan felebbezések

A J ben a váltóbirtokos, a ki a köteles értesítést elmulasztja, vagy nem a törvényes határidőn beiül eszközli, csak a közvetlen előző elleni igényét veszti el, de csak a lejárattól a keresetre hozott bírói határozat kézbesítéséig járó kamatokra és a váltójogból eredő költségekre nézve; az alperes azonban a felperesnek nem közvetlen előzője. Nem vehető figyelembe az alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti váltón a lejárat napja megállapodásellenesen töltetett ki, mert ezt a kifogást felperessel, mint jóhiszemű váltóbirtokossal szemben az alperes tartozott volna bizonyítani, az 1. sz. alatti pedig a felperes tagadásával szemben erre nézve bizonyítékul el nem fogadható. Nem vehetők végül figyelembe alperesnek az óvás és óváslevél helyessége ellen felhozott alaki kifogásai sem, mert a váltó a telepesként megjelölt részvénytársaság könyvelőjénél helyesen lett fizetés végett bemutatva és megóvatolva ts mert az óváslevél a kereseti váltónak hü másolatát tartalmazza stb. A m. kir. Curia (1900. január 12. 1,295. sz. a.) a másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletét megváltoztató felebbezett részében megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok : Való ugyan, hogy a felek előadása és a kihallgatott tanuk vallomásai szerint a felperesnek kitöltetlenül (a lejárat és fizetési hely kitöltése nélkül) adott kereseti váltóba utólag és az alperes beleegyezése nélkül beirt telepítés kitörlése által felperes a váltó eredeti tartalmát állította vissza, ez a kitörlés tehát magában véve, alperes részéről jogos kifogás alapjául nem szolgálhat. Az a kérdés pedig nem igényel jelen perben eldöntést, vájjon felperes a kereseti váltóra, melynek fizetési helyéül eredeti tartalma szerint az intézvényezett lakhelye Szatmár volt tekintendő, a telepítés kitörlése után azt a megjegyzést hogy a fizetés Szatmárt magánál a felperes banknál teljesítendő reávezetni és ezáltal a nem telepitett váltóban annak intézvényezettjétó'l különböző fizetésteljesitőt illetve az intézvényezett üzleti helyiségétől vagy lakásától különböző fizetési helyiséget megjelölni, a kibocsátó alperesnek kifejezett beleegyezése nélkül és a váltó elfogadójától állítólag nyert felhatalmazás alapján, tekintettel a kereseti váltó keletkezésének egyéb körülményeire és a felek szándékához képest jogosítva volt-e? mert a váltónak fizetés végett bemutatása és az óvás felvétele kellő időben eszközöltnek tekinthető különben sem lévén, az a kibocsátó alperessel szemben a visszkereseti jog fentartására a. v. t. 41. §, értelmében már azért sem alkalmas. A felperes által alperessel közölt 1. sz. alatti leszámitási jegyzék szerint ugyanis, melynek a kereseti váltóra vonatkozása nem vitás, a váltó összeg lejárati napjául felperes maga 1898. april 1. napját határozván meg, a fentebbiek szerint a lejárat kitöltése nélkül kapott kereseti váltót ezzel a lejárati nappal tartozott volna kitölteni, a lejáratnak 1898. april 10. napjára kitöltése tehát az e tekintetben az 1. sz. alatti szerint létrejöttnek tekintendő megállapodással ellenkezik és ugyanazért az ápril 14-én felvett óvás, tekintettel a megállapodásszerű april 1-i lejáratra, a v. t. 41. §. értelmében elkésetten vétetett fel. Ezek szerint felperes visszkereseti joga alperessel szemben elenyészettnek lévén tekintendő, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az első bíróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét kellett helybenhagyni. Ha a biztosító és biztosított közt a kárbecslés alkalmával azon megállapodás jött létre, hogy egy meghatározott harmadik személy véleménye fog kikéretni s ennek véleményéhez képest fog a biztosított a kár iránt kielégítést nyerni, ez a megállapodás nem pusztán tájékoztatásul szolgáló megelőző tudakozódásra irányult, hanem kötelezést foglalt magában a szakvéleménynek a biztosított által ez irányban érvényesített károsodás megállapítására nézve. (A m. kir. Curia 1899. dec. ló. 1,003/99 sz. a.) A kereskedelmi törvény 24. §-ában körülirt jogokat valamely cégDitorlóval szemben kereset utján csak az gyakorolhatja, a ki jogaiban sérelmet szenved. A kereskedelmi törvény rendelkezéseinek meg nem felelő cég használata magában véve még nem tekinthető oly jogsérelemnek, a mely másnak a jogait közvetlenül érintené, ha ez a más vagyoni kárt kimutatni nem képes. A cégbitorlás s illetve a kereskedelmi törvény a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteinek meg nem tartása, ha az a bíróság tudomására jut. amúgy is a közérdek szempontjából hivatalból orvosoltatik A ( Párisi divatáruház» felirat oly általános jellegű és elterjedt elnevezés, hogy az az áruk eredetére nézve a vevőközönségnek tévedésbe ejtésére nem alkalmas és ennélfogva annak használata magában véve másnak az üzletét hátrányosan befolyásolni nem képes. (A m. kir. Curia 1899. nov. 22. 846/99 sz. a.) A csődhitelezők megkárosítása csak abban az esetben forog fenn, ha a közadóstól kapott váltóért alperes megfelelő ellenértéket a közadósnak nem adott és ekként a váltó értéke a közadósnak a csődhitelezök kielégítésére szolgáló vagyonából minden ellenszolgáltatás nélkül elvonatik. Az. hogy alperes követelésére eső hányad a többi hitelezők elöl elvonatik, magában véve és a mennyiben a közadós az alperestől a váltóért megfelelő ellenértéket kapott, nem képezi a hitelezőknek az ügylet megkötése által előidézett megkárosítását. Az a körülmény, hogy a közadós és neje közti váltóügyOG 27 let nem foglaltatott közjegyzői okiratba, annak a csődtörvény első része 3-ik fejezete alapján való megtámadására jogos alapul nem szolgálhat, de annak érvényességét sem érinti, mert váltókra az 1886 .- VII. t.-c. 22-ik §-ának rendelkezése, ugyanezen törvénynek 24. §-a értelmében ki nem terjed- (A m. kir. Curia 1899. nov. 3. 4,039/99 sz. a.) A kereskedelmi törvénynek 43. és 193. ?-ai értelmében a részvénytársaság ügyvezető tisztviselőjének, mint kereskedelmi meghatalmazottnak hatásköre csak azokra az ügyletekre terjed ki, melyek az üzlet folytatásával rendszerint járnak és a melyekre a meghatalmazás kiterjesztetett, valamint azokra a jogcselekményekre, melyeket az emiitett ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Ámde a részvénytársaság alkalmazottjainak és igy az ügynököknek javadalmazása iránti megállapodás nem tekinthető a biztosítási ügylet folytatásával rendszerint járó ügyletnek. (B. K. és V. F. T. 1899. dec. 13. D. 328.) A fizetések megszüntetése után is, a közadósnak ügyletei a csődtörvény 27. 3. 1. pontja alapján csak abban az esetben támadhatók meg ha bizonyittatik. hogy kellő ellenérték nem adatott és hogy igy az ügylet megkötise által a csődhitelezök megkárosittattak. Abból a körülményből, hogy a külföldi hitelező nem birt tudomással a közadós ellen vezetett végrehajtás fényéről, sőt ennek a végrehajtásnak foganatba vétele után még tetemes összegeket hitelezett, épen arra lehet következtetni, hogy a fizetésmegszüntetés tudomásának bizonyítása nélkül a közadós jogcselekménye a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján sem támadható meg. (A na. kir. Curia 1899. dec. 12. 3,759. sz. a.) Kereskedősegédnek csak állandóan alkalmazott és oly személyek tekintendők, kik összes tevékenységüket egy és ugyanazon főnöknek szentelik. Rendes fizetés nélkül, egyedül az egyes ügyletek után számitott provisio mellett működő ügynök ily állandóan alkalmazottnak és ebből folyólag szolgálati viszonyban állónak nem tekinthető. (B. K és V. F. T. 1899. nov. 21. E. 306.) Bűnügyekben. Vádlott cselekményében a bűnösség azért állapítandó meg, mart ö a harmadik személytől sértett részére való átadás végett átvett pénzösszeget, megbízatása ellenére főnöke előtt eltagadta és a különben jogos uton birtokába kerített értéket saját céljaira fordította. E részfizetési összegnek főnöke nevében való nyugtatványozasa önmagában büntettet nem is képezne, ha a sikkasztás el nem követtetik. Ez okból a suly nem az okirathamisitásra, mi csak a cselekmény eszköze volt, hanem magára az eltulajdonításra helyezendő. A budapesti büntető törvényszék. (1897. ápr. 30. 32,063. sz. a.) G. Kálmán vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 401. §-ába ütköző és a 402. §. 2. bekezdése szerint minősülő magánokirathamisításnak bűntettében és ezért 7 havi börtönre és 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott ugy a rendőri előnyomozat mint a bűnügyi vizsgálat során beismerte, hogy a szolgálatadója S. János nevére, kinél 40 frt havi fizetéssel írnokként alkalmazva volt, mult évi szeptember hó elején egy 150 írtról szóló számlát hamisítván, ennek alapján az adós O. Ignáctól felvett 150 irtot és a saját céljaira fordította. A végtárgyalás folyamán azonban ezt a beismerését oda módosította, hogy ő S. János által a különben 197 frt 08 kr.-ról kiállítva volt számlának átadása mellett a pénznek felvételével, valamint annak nyugtázásával megbízva lévén, midőn a számlára 150 frtnyi részfizetést felvett s azt akképen a S. János névaláírással jogosan nyugtatványozta, nem hamisítást, hanem sikkasztást követett el, a mennyiben tény, hogy a részfizetésként felvett összeget szorultságában öncéljaira fordítván, szolgálatadója előtt ugy nyilatkozott, hogy az adós a számlát csak 10 nap multán, a mikorra ő a pénzt pótolhatni vélte, fizetendi. Tekintve azonban egyrészt azt, hogy vádlott a terhére rótt magánokirathamisitás tekintetében előbb tett vallomása módosításának okát és magyarázatát semmiben sem adta, másrészt pedig azt, hogy a végtárgyalás során a pénzfelvétel és a nyugtázást illetőleg tett vallomása a káros S. János által az ellenkezőre eskü alatt tett vallomással kellő cáfolatot nyert, vádlott mostani vallomásának figyelmen kivül hagyásával, ellenében általa már a vizsgálat során is beismert, de az iméntiekkel most már amúgy is törvényesen bizonyítva levő magánokirathamisitás bűntettének elkövetését megállapítva, ebben őt bűnösnek kimondani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. szept. 28. 8,256. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét indokaiból helybenhagyta. A m. kir. Curia (1900. január 9. 1,973. sz. a.) mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával a vádbavett cselekmény nem magánokirathamisitásnak, hanem a btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint ugyan büntettet képező, azonban a 92. és 20. §§. alapján vétséggé minősített sikkasztásnak határoztatik meg, vádlott ebben a vétségben mondatik ki bűnösnek, 2 havi fogházzal és 3 évi hivatalvesztéssel fenyíttetik stb. Indokok: Vádlott cselekményében a bűnösség azért állapítandó meg, mert ö az O. Ignáctól a sértett részére való átadás végett átvett 150 frt. pénzösszeget megbízatása ellenére főnöke előtt eltagadta és a különben jogos uton birtokába kerített értéket saját céljaira fordította.