A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 7. szám - Sérelem. Alaptalan felebbezések

A JOG 55 Sérelem. Alaptalan felebbezések. E cim alatt a «Jogtudományi Közlöny» m. é. 50-ik számában B. jegy alatt egy cikk jelent meg, mely azt a tényt constatálja, hogy a kir. ügyészségek részéről bejelentett felebbezéseknek csak 10—H0,,,-a vezet eredményre, a mi sehogy sem áll arányban a felsőbb bíróságoknak okozott munkatöbblettel. A cikk egyszerűen constatálja a megdöbbentő eredményt, de annak okait nem kutatja : a kutatás lesz célja tehát az alábbi soroknak, a melyek tapasztalati igazságaiért előre engedelmet kérek. Az emiitett cikkben közölt esetek nagy részéből azt vélem kiolvasni, hogy sem a bíróságok, sem a kir. ügyészségek tagjai a törvényt nem alkalmazzák ; ezt bizonyítják azok az esetek, a melyekben a kir. ügyészségek egyenesen a törvény ellenére éltek felebbezéssel s azt az alsóbb bíróságok vissza nem utasították. Ennélfogva a felebbezések tultengésének egyik okát a bíróságok és ügyészségek fejletlen tudásában és kötelességérzetében találom, amin nem kell csodálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy a rosszul fizetett s igen terhes pályára nem a jogászság szine, java lép, — hanem azok, akik vizsgáikkal adósak maradván, nincs más ut előttük, mint magukat feltételesen neveztetni ki joggyakornokokká. A második okol az ügyészségi szervezetben kell keresnem, a mely az egyéni felelősség rendszerét oly alakban, mint az a bíróságnál fennáll, nem ismeri, a mennyiben az alügyészek az ügyész, ez pedig a főügyész utasításának van feltétlenül alárendelve, ilyen utasítást pedig a felebbezés bejelentésekor azonnal nem kérhetvén: természetesen azt a módszert alkalmazzák, a mely mellett reájuk az egyéni felelősségből mentől kevesebb jut, vagyis derüre-borura felebbeznek. E bajon ugyan részben segíteni fog a B. P. 396. és 548. §-a és az, hogy első sorban a vádhatóság képviselője köteles nyilatkozni az iránt, hogy használ-e perorvoslatot vagy nem, azonban mig még ennek haszna érezhetővé válik, addig sok víz lefoly a Dunán! Az utoljára hagyott harmadik okot tartom a legfontosabbnak és legnehezebben orvosolhatónak, mivel az a korszellemmel áll összefüggésben és ez az ország-világszerte elharapódzott opptrtunizmus, a mely igen gyakran servilizmussá fajul. A ki fáradságot vett magának arra, hogy az ujabb időben jogot végzett s bírói vagy ügyészi pályára lépett fiatalság jellemét figyelemmel kisérje, lehetetlen, hogy megdöbbenéssel ne tapasztalja e nemzedék kevéssé férfias voltát és önállótlanságát. Igyekeznek mindenben oly opportunus álláspontokat foglalni el, a mely mellett senkinek nézetét vagy érdekét meg ne sértsék, önálló véleményt nyilvánítani nem mernek — hiányos képzett ségüknél fogva gyakran nem is tudnak —, elvük a «leben und lében lassen és hogy a főnöknek térdet fejet kell hajtani» s e mellett teljesen megfeledkeznek a jogászság régi jelmondatáról «fiat justitia, pereat mundusU Ilyen ujabb birói és ügyészségi anyag mellett, akik — tisztelet a kivételeknek — csak abban keresik boldogulásuk és előmenetelük eszközét, hogy feljebbvalóiknak hízelegve,sokszor szolgai előzékenységet tanúsítva, eszközö jék ki az elsőfokú minősítést, a jóindulatot és az előmenetelt: nem lehet csodálkoznunk, ha ez alkalmazkodó és servilis viselkedésbe, mire albiró vagy alügyész lesz, annyira beleszokik, hogy önállóan eljárni már nem is képes, kapkod támasz után s azt a legközelebb fekvő saját egyéni érdekében találja tel, ugy hogy eljárásában és ítéleteiben a vezéreszme nem az igazság részrehajlatlan kutatása, tekintet nélkül a szereplő egyénekre, hanem az, hogy reá nézve minden eljárása és ítélete lehetőleg előnyös legyen, vagyis hízeleg és kedvében jár a nagyoknak és zsarnokoskodik a kicsinyen és gyengén. Ezen állításaimat tapasztalataimból szerzett számtalan példával tudnám igazolni, de elhagyom, mert bárki is maga körül tekintve bőven találhat példát! Kétségtelen, az ifjabb jogásznemzedék e szomorú degeneratiójában jelentékeny része van egyfelől az államkormányzat rosz helyen alkalmazott fukarságának, másfelől pedig annak, hogy a felsőbb és legfelsőbb administrativ hatóságok is a szolgai megalázkodást követelik, örülnek a hizelgésnek s elszoktak az egyenes s őszinte kimondásától az igazságnak; azokat az elemeket, a melyek mindenkor és mindenkivel szemben megmondják határozott véleményüket, megférhetetleneknek, kötekedőknek tartják, az előmenetel tekintetében háttérbe szorítják, sőt talán még minó'sitvényi táblázatukban is megnótázzák; ellenben nagyra becsülik s gyorsan viszik előre az önállóság nélküli jó gépeket és fejbólintó Bálintokat és még ők csodálkoznak, hogy a felebbezések túltengenék, az igazságszolgáltatás niveauja alább száll s nyikorgó szekere majdnem megfeneklik az opportunizmus és szervilizmus kátyújában. Rab Ráby. Vegyesek. Közvád védjegysértés kihágása esetén. A veszprémi kir járásbíróság 1900. Bt. 43/2. sz. végzésével arról értesiti a panaszost, hogy az 1895. évi 41. t.-c. 8. és 9. §-ai alapján emelt feljelentése következtében az ügyészi megbízott mint közvádló a vád képviseletét közérdekből átveszi. Az uj bűnvádi eljárás 41. §. m3gengedi, hogy közérdekből ily kihágások esetén is az ügyészi megbízott képviselje a vádat, de azt hisszük, hogy ilyen eminenter magánjogi jelleggel biró kihágásnál bátran a félre bizhaló a vád képviselete, annál is inkább, mert e kihágás csak magánvádra üldözhető s igy a vád sorsa különben is panaszostól függ. A kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi február ho 23-ik napján (péntekem d. e. 10 órakor a díszteremben tartandó teljes ülése. Tárgy: Megvitatása és eldöntésea temesvári kir. ítélőtábla 4. számú és a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 5. számú polgári teljes ülési döntvényeiben észlelt ellentétes elvi álláspont folytán a következő polgár-jogi vitás elvi kérdésnek: «Abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félr örökség vagy hagyomány utján szállott, de még a marasztalt fé^ tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, annak a kérdésnek megbirálása, hogy a marasztalt félnek a végrehajtás alá vonni kivánt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa után örökség vagy hagyomány iránt való joga kellően ki van-e mutatva: a végrehajtást elrendelő biróság, vagy pedig a végrehajtás foganatosítására megkeresett telekkönyv hatóság hatáskörébe tartozik-e ? Előadó: Mezei Albertba kir. Curia liirája. Folyó tárgyak (esetleg). Kimutatás a budapesti királyi Ítélőtábla 1900. évi ügyforgalmáról január hó végéig. Polgári: Átvételi, illetve kezdetbéli hátrálék 2.556, érkezett e hóban 1,179, e hó végéig összesen 1,179. Elintézésre várt 3,735, elintéztetett ülésben e hó végéig összesen 862, elintéztetett ülésen kívül e hó végéig összesen 339. Elintézetlen maradt e hó végéig 2,534. Büntető: átvételi, illetve kezdetbéli hátrálék 1,717. Érkezett e hó végéig összesen 1,265. Elintézésre várt 2,982. Elintéztetett ülésben e hó végéig összesen 871, elintéztetett ülésen kivül e hó végéig összesen 548. Elintézetlen maradt e hó végéig 1,563. Összesen: átvételi, illetve kezdetbéli hátrálék 4,í:73. Érkezett e hó végéig összesen 2,444. Elintézésre várt 6,717. Elintéztetett ülésben e hó végéig összesen 1,733, elintéztetett ülésen kivül e hó végéig összesen 887. Elintézetlen maradt e hó végéig 4,097. Váltó hátrálék 1,049. A bűnügyi vizsgálati iratok megtekintése tárgyában a budapesti ügyvédi kamara átiratára a budapesti kir. büntető törvényszék elnöke a vizsgáló birák meghallgatása után akképen rendelkezett, hogy a védő ügyvédek a vizsgáló bíráknál levő iratokat déli 12—1 óra közli időben tekinthetik meg és ugyanakkor tehetik meg náluk előterjesztésüket. E beosztásnál az elnököt az a helyes célszerűségi ok vezette, hogy az ügyvédek déli 12-órára a napi határidőkhöz kötött tennivalókat már nagyobb részt elvégezték s a vizsgáló birák is az az napi kihallgatások javarészét már befejezték. Ezen kivül sürgős esetekben azon az időponton kivül is érintkezhetnek a védő ügyvédek a vizsgáló bírákkal. A pestvidéki kir. törvényszék elnöke a fenti célra a délelőtti 11—12 óra közti időközt állapilotta meg. Morlin Imre budapesti ügyvéd, a pesti hazai első takarékpénztár igazgatója 52 évi ügyvédkedés után megvált a hivatásától és törültette magát az ügyvédi kamarából. A budapesti ügyvédi kamara választmánya ebből az alkalomból meleg hangú átiratban búcsúzott el a budapesti ügyvédi kar ezen kiváló és közbecsülésben álló tagjától. Morlin Imre hosszú éveken át pénztárnoka volt az ügyvédi kamarának, egyik megalapítója volt a ma már szépen virágzó ügyvédi segélyalapnak, széles körű intensiv tevékenységet fejtett ki a főváros társadalmi életének és különösen közjótékonysági intézeteinek tejlesztésénél. Most, midőn félszázados áldásos működése ulán nyugalomba vonul, kartársainak becsülését és igaz tiszteletét viszi oda magával. Az ügyvédi kamarák megalapításának 25 éves évfordulóját szándékoznak az ország ügyvédi kamarái ebben az évben megünnepelni. A kezdeményezés a brassói ügyvédi kamarából indult ki, mely e tárgyban átiratot intézett a budapesti ügyvédi kamarához. Ez utóbbi egyik közelebbi választmányi ülésén elhatározta, hogy ennek a felhívásnak eleget tesz és a jubileumot akképen ülik meg, hogy az 1900. március végén tartandó közgyűlés napirendjére tűzik ki és ebből az alkalomból megíratja a budapesti ügyvédi kamara 25 éves történetét, annak szerkesztésével dr. Nagy Dezső kamarai titkárt bizza meg. Az ünnep legkiemelkedőbb pontja azonban az lenne, ha ugyanazon a napon életbe lehetne léptetni az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet. Remélhető, hogy addig az igazságügyminister is elintézi ezen oly várva-várt intézet ügyét. A fővárosi kir. járásbíróságok összpontosítása tárgyában a budapesti ügyvédi kamara választmánya felterjesztést intézett az igazságügyministerhez, a melyben a már számtalanszor ismételt érveken kivül különösen utal arra is, hogy ennek megvalósítása az idő haladtával hova-tovább nehezebb lesz, mert az alkalmas telkek más célokra jelöltetnek ki. Utal az ügyvédi kamara felterjesztésében arra is, hogy az építkezés most volna legidőszerűbb, midőn az építkezési ipar pang és midőn az állam közgazdasági okokból amúgy is kénytelen az ipart nagyobb középitkezésekkel foglalkoztatni. Végül figyelembe veendő az is, hogy az V. ker. járásbíróság is rövid időn ki fog szorulni a törvénys/ 'ki palotából és igy az építkezés ebből a szempontból is elkerülhetetlen A bűnügyekben hivatalból kirendelendő védők és közvedok kijelölése tárgyában a bndapesti ügyvédi kamara választmánya a következő szabályzatot állapította meg: I. A védők hivatalból való kirendelése. 1. §. A kamara két védó'i névsort vezet: egyet a kai oc