A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 7. szám - A btk. 266. §-ához

A J Ebből következik az, amit a törvény hézagának betöltésére alkalmasnak Untunk. Csaknem minden üzletátruházást lehetetlenné tenne az. ha az átvevő az üzletátvétel tényénél fogva kénytelen volna megfizetni még azon tartozásokat is. melyekről tudomást nem szerezhetett. Még friss emlékezetünkben van az az eset, nvdön egy nagy vállalkozó cég, tartozásainak rendezése után, mely pedig három hatalmas pénzintézet együttműködése mellett és bizonyára a könyvek és egész vagyonállapot leggondosabb megvizsgálása alapján történt, kitűnt, hogy a cég főnöke százezrekre menő tartozásokat elhallgatott, melyek az üzleti könyvekben sem szerepeltek. Nézetünk szerint tehát nem lehet oly messze menni, hogy az ü/.let átvevője még oly tartozások kifizetésére is köteleztessék, melyekről a kellő gondosság mellett sem értesülhetett. Viszont nem lehet a szavatosságot sem az üzleti vagyon értékére, sem a vételári összegre korlátolni. Az átvevő érdekében erre csak ott lehetne szükség, ahol az üzlet értéke ill. a vételár kisebb a kifizetendő tartozások összegénél; ilyen esetben pedig ám szereztessék meg előzetesen a hitelezők beleegyezése az üzlet átruházásához és követeléseik esetleges részbeni elengedéséhez. A javasolt megoldási mód azonban nem foghat helyt oly üzletek átruházásánál, melyeknek cége bejegyezve nincs és a melyek rendes kereskedelmi könyveket nem vezetnek. Aki ilyen üzletet vesz át, ám vállalja el a teljes szavatosságot az addig keletkezett összes kötelezettségekért. Javaslom tehát a kereskedelmi törvény 20.§-ának következő módosítását: Kereskedelmi üzlet átruházása esetén az átvtvö külön szerződési kikötés nélkül, sőt ellenére is szavatol az üzlet keretében keletkezett addigi kötelezettségekért ; rendes kereskedelmi könyveket vezető, bejegyzett cég átruházása esetén azonban az átvevő szavatossága csupán azon tartozásokre terjed ki. melyek a kereskedelmi üzlet könyveiben kitüntetve vannak vagy melyekről az átruházás előtt egyéb uton tudomást szerzett. Ez a szakasz útját állná az üzletátruházás azon ujabban felkapott divatjának is, mely szerint az egyéni cégbe társtag lép be, kire a kereskedelmi törvény 89. § a nem alkalmazható, mert nem fennálló közkereseti társaságba lépett be, a volt cégtulajdonos hitelezőivel szemben pedig a társasági vagyonná vált üzlet a 95. §-a értelmében hozzáférhetetlen. Ilyen, az egyéni cégből alakult, akár közkereseti akár betéti társaság, szintén az üzlet átvevőjének tekintendő és ekkép a fent javasolt szakasz értelmében külön rendelkezés nélkül is (minőt pl. a német keresk. törvény 26. §-a tartalmaz) szavatolna az üzlet addig: tartozásaiért. A kereskedelmi töivény 20. íjának módosítása és a csődönkivüli megtámadási törvénytet vezetnek mielőbbi törvényerőre emelése talán képesek lesznek véget vetni a mai szégyenletes állapotnak. A középkotban Sachsenhausen Frankfurt mellett, alig 200 év előtt a fehér barátok kolostorának környéke, a Whitefriars negyed Londonban, menedéket nyújtottak a bujdosó adósoknak a letartóztatás ellen és ebben a városrészben — igy beszéli el M a c a u 1 a y -— nem volt épület, mely a pincétől a padlásig nem lett volna tele fizetésképtelen adósokkal. Ma az adósoknak nem kell bujkálniok és kényelmetlen menedékhelyekre rejtőzniök, kényelmesen b nmaradhatnak üzletükben idegen lobogó alatt és menedéket ad nekik maga a törvény. Ha annyi rablás követtetnék el fegyveres kézzel az országúton egy hónap alatt, mint a mennyi rablás megy végbe ugyanazon idő alatt törvényes formák mellett, a felháborodás vihara zúgna végig az országon. Nem kicsiség ez a dolog : érdemes lesz miatta valamit tenni. Nem sok az, ; mit kérünk: egy törvényszakasz módosítása és egy készenfekvő törvénytervezet letárgyalása. A btk. 266. §-ához. Irta: Dr. SCHULCZ ÁGOST ipolysági kir. alügyész. A «Jog» egyik előző számában feltett azon kérdésre, vájjon a felebbezésben vagy felülvizsgálati kérvényben az ügyre s ügyfelekre vonatkozólag használt meggyalázó kifejezés, avagy rágalmazást magában foglaló tényállítás a btk. 266. tj-ában megadott mentességben részesül-e ? a helyes felelet csak az lehet, hogy igen. Igaz, hogy a törvény csak a «tárgyalás alkalmával)) állított tényre, vagy használt kifejezésre vonatkoztatja az immunitást,*) de itt a «tárgyalá.s» szó nem azt jelenti, a *) A törvény hivatalos kiadásában igy szól e §: ('Rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye: ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen O G 53 mit mint a perrendtartás terminus technicusa kifejez ípl. az 1868. évi 54. t.-c. hatályon kivül lévő 117. §-ában), hanem azt, a mit a szó etimológiai értelme tartalmaz, t. i. a releváns jogi ténykörülményeknek hatóság előtti taglalását, a feleknek a hatóság jogérvényes, végleges döntéséi megelőző jogvitáját. Jellemző, hogy a «tárgyalás» szót perrendtartásaink sem használják teljesen egy értelemben, viszont ugyanezen fogalomra nem mindig alkalmazzák ugyanezt a kifejezést.**) De azért perrendtartásaink mind megegyeznek abban, hogy tárgyalás alatt a feleknek a bíróság, hatóság előtt folytatott azon jogvitáját értik, mely a határozatot megelőzi ; az I-ső bírósági tárgyalás az I-ső bíróság határozatát, a felebbezési tárgyalás a felsőbíróság határozatát. Továbbá kidomborodik minden tárgyalás fogalmának alkotó része gyanánt a kölcsönösség, az egymással szemben álló felek közreműködése, vitája. E szerint a tárgyalás, mint perrendtartási terminus tech nicüs fogalmának keretébe, a felebbezés vagy felülvizsgálati kérelem, mint a határozat után való egyoldalú perbeli t nykedés. bele nem vonható. A felebbezési tárgyalásnál azonban már a felebbezés tartalma is, mint az egyik fél oly nyilatkozata, melyre a másik fél felel, tárgyalási aktus szerepét veszi fel, melyet az 1898. évi XVIII. t.-c. 146. §-a igen szembeszökően domborít ki. midőn elrendeli, hogy a fél a felebbezési kérelmet szóval is előterjeszsze. s csak azután adja elő ellenkérelmét a másik fél. Sőt uj büntető perrendtartásunk már önmagának a felebbezésnek — tekintet nélkül annak későbbi szerepére — megadja a kölcíön jsséget, midőn a felebbező ellenfelének ellenészrevételek benyújtására ad jogot. (B. T. 392. §.) Ezen esetekben tehát a felebbezés még a szűkebb perjogi értelemben vett tárgyalási perirattal is azonos jelleggel bir. Teljesen azonos jellegű azonban a felebbviteli ügyirat a tárgyalási ügyirattal a btk. 266. §-ának szempontjából. Azon domináló körülmények t. i., melyeknél fogva a btk. 266. §-a némely különben rágalmazást vagy becsületsértést tartalmazó állitásnak, illetőleg kifejezésnek büntetlenségét biztosítja, az I-ső bírósági ítélet után a peres nyilatkozatok létrejövetelénél mindaddig, mig a felek egymással szemben a hatóság meggyőzése s igazuk kiküzdése céljából harcot vivnak, vagyis mig az ügy jogérvényes eldöntést nem nyert, ép ugy jutnak érvényre, mint a perrendtartási értelemben vett tárgyaláson. Mert mi a törvény intentiója ? Meg nem kötni a peres felet szabad mozgásában ott, a hol neki jogosnak tartott igényének elismertetése, vagyis jogtalannak tartott ténykedés visszaverése végett támadnia kell és az ellenfelet - - nem mindig kedvező — valóságában a bit ó szeme elé állítania ; módot nyújtani arra, hogy ott, a hol az igazság nem a társadalom kívánta óvatossággal, önuralommal, keztyüs kéz gyengéd illetésével érhető el, a nyers igazmondás energiájával lehessen az igazság kiküzdésének akadályait elgördíteni. Mert itr nem nyújt elég jogvédelmet a btk. 263. §-ának 5. pontja, mivel ez a jogos magánérdek megóvása céljából pusztán az állítás vagy kifejezés valódiságának bizonyítását engedi meg s a beszámítást csak a bizonyítás s i ke r e ss é g e szünteti meg, — holott hányszor van a peres fél oly ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmával, szóval vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik; vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmerülő tényekből vagy körülményekből származtatnak.)) Vagyis e szavak után: «tárgyalás alkalmával)) vessző van, (mely a törvény egynémely közkézen forgó kiadásában pl. a 1 >arday-féle igazságügyi törvénytárban, vagy az Illés-féle zsebkiadásban nyomdahibából kimaradt) s igy a §. grammatikai magyarázata szerint az ügyiratokban elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csak akkor büntetlen, ha tárgyalás alkalmával történik. **) Az 1868. évi 54. t.-c-nek a sommás eljárásra vonatkozó része például a járásbíróság előtti szóbeli, contradictorius jogvitára pusztán e kifejezést használja : ( tárgyalása, a rendes eljárást szabályozó fejezete pedig ép ugy, mint a perrendtartás novellája (1881. évi 59. t.-c.) pusztán az ügy érdemének, vagy az illetékességi kérdésnek jegyzőkönyvi megvitatására alkalmazza a ((jegyzőkönyvi tárgyalása megjelölést, ellenben a peres ügynek periratokban való megvi tatás án á 1 már következetesen mellőzi a «tárgyalá s», szót; már pedig kétségen felül áll, hogy a periratokban folytatott jogvita is csak tárgyalása az ügynek. Az 1893. évi XVIÍI. t.-c. 1. része 3-ik fejezetének e cimet adja: nszóbeli tárgyalás» mintegy jelezve, hogy a tárgyalásnak egyéb fajai is vannak. A sárga könyv «végtárgyalás»-ról, a járásbirósági eljárási rendelet (2,265/1. M. 880.) egyszerűen «tárgyalás'>-ról beszél, büntető perrendtartásunk pedig «főtárgyaIást» (melynek a járásbirósági eljárásban a «tárgyalás» felel meg), vádtanács előtti «tárgyalást)) (vagyis a vádirat elleni kifogások tárgyalását), ((felebbezési főtárgyalás»-t., ((újrafelvételi tárgyalást)) stb. különböztet meg