A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 6. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. [4. r.]

A JOG 23 ellenes telepítésre fektetett kifogás figyelembe nem volt vehető, ' mert alperesek maguk azt adták elő, hogy a váltó a kiállítás alkalmával telepítéssel el nem láttatott és ezzel szemben nem is í állították, annál kevésbé bizonyították, hogy a telepítésre nézve | köztük való mely megállapodás létezett, ennek hiányában pedig a felperes váltóbirtokos a váltót telepíteni, a váltótörvény 93. §-a értelmében jogosítva volt, ugy nem volt figyelembe vehetö az j érték nem szolgáltatása miatt emelt kifogás sem, abból az okból, 1 mivel érték szolgáltatása a váltóügylet melló'zhetlen feltételét nem i képezvén, alperesek bizonyítani tartoztak volna azt, hogy a váltó ' ellenében értéket kellett volna kapniok, ezt bizonyítani azonban meg sem kísérelték. llykép alperesek kifogásai törvényes alappal bíróknak nem találtatván, azok elvetésével a sommás végzés hatályának fentar- ' tása mellett alpereseknek marasztalása ezúttal is kimondandó volt stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1899 május 31. 1,763. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1898. jul. 7-én 5,127. sz. a. kelt sommás végzést hatályon kivül helyezi, a felperest kerese- í tével elutasítja stb. Indokok: E. Sámuel és L. Lipót tanuk vallomásával i bizonyítva van az alpereseknek amaz állítása, hogy ők a kereseti | váltót azzal a kikötéssel adták a felperesnek, hogy az ellenük | csak abban az esetben lesz érvényesíthető, ha az ellenük felpe- I res bántalmazása miatt megindított büntető eljárás folyamán megbüntettetni nem fognak, míg ellenkező esetben a felperes a I kereseti váltót nekik minden ellenérték nélkül kiadni tartozik. Minthogy pedig a beszerzett büntető iratok szerint alperesek az ! említett bűnügyben jogerősen szabadságvesztés büntetésre itél- ; tettek és igy be nem kiivetkezett az a feltétel, a melyhez a I kereseti váltó érvényesithetése köttetett: ennélfogva kétségtelen, hogy a felperes nincs jogosítva az alperesektől a kereseti váltó ellenértékét követelni. Ezek alapján tehát stb. A m. kir. Curia (1900. január 12. 1,162. sz. a.): a másodbi- j rcság Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Alperesek ki fejezetten azzal a kifogással is éltek, hogy a kereseti váltó az ő hozzájárulásuk nélkül utólag lett telepítve és j felperest keresetével ez okból is elutasítani kérték. A vt. 24. §. szerint a váltó telepitettnek csak akkor tekint- j hető, ha azon az intézvényezett lakóhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve. Minthogy a kereseti váltón az intézvényezett lakóhelyéül is 1 megjelölt fizetési hely (Kis-Várda! különböző helynek nem tekint- j hető; az a körülmény pedig, hogy fizetési helyül ugyanazon ' helyen levő egy más helyiség (Sz. László ügyvéd irodája,) van megjelölve, a váltónak telepitett minőségét meg nem állapítja, ennél- | fogva a kereseti váltó telepitettnek nem tekinthető; továbbá minthogy az alperesek kérelmére kihallgatott E. ' Sámuel és L. Lipót tanuk egybehangzó vallomása szerint a vál- j tón akkor, a midőn alp: rések azt a felperesnek átadták a külön fizetési hely elő nem fordult, felperes pedig nem is állította azt, hogy alperesek akár akkor, akár később, beleegyeztek volna abba, hogy a váltón a forgalomban szokásos kellékek kitöltésén felül Sz. László ügyvéd irodája jelöltessék ki azon helyiség gyanánt, a hol az elfogadó a fizetést teljesíteni fogja, a kereseti váltó annak lejárata után az elfogadó üzletében illetve lakásán lett volna fizetés végett bemutatandó és ez a körülmény szabályszerű óvással igazolandó. Minthogy azonban a B. alatti óvás szerint a vál'.ónak fizetés végett bemutatása nem az elfogadónál, hanem Sz. László ügyvéd irodájában történt, a váltónak ily módon való bemutatása s óvás felvétele azonban a törvény rendelkezésének megfelelően történtnek, s igy a kibocsátó és forgató ellen érvényesíthető viszkereset fentartására alkalmasnak nem tekinthető. Ezek szerint felperes viszkereseti jogát az annak fentartására alkalmas óvás hiányában K. Dezső kibocsátó és B. Sámuel forgató alperesek ellenében elvesztvén, a másodbiróság Ítéletének ezen alperesekre vonatkozó részét az itt felhozott okokból, G. Vilmos elfogadó alperesre vonatkozó részét pedig azért kellett helybenhagyni: mert ámbár az alperessel szemben a sem eredeti, sem jelen tartalma szerint nem telepitett A. alatti váltón alapuló kereseti jog fentartására óvás felvételének szüksége fenn nem forgott, felpe- j res ettől az alperestől a kereseti összeget a másodbiróság által felhozott indokoknál fogva még sem követelheti. Bűnügyekben. Vádlottak azon cselekménye, hogy a község forgalmi központjának tekintendő jegyzői lakás falába női szeméremtestet ábrázoló alakot vágtak be, tehát nyilvános helyen fajtalanságot tartalmazó ábrázolatot alkalmaztak, nem minősíthető a btk. 249. §-ában tiltott szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetésének, hanem megállapítja a btk 248 S-ába ütköző vétséget. A gyönki kir. járásbíróság (1898. nov. 15. B. 7/8. sz. a.) S. Anna és F. Lidi vádlottak a btk. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben mint a btk. 70. §-á szerinti tettestársak, K. Juli pedig ugyancsak a btk. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben mint a btk. 64. §. 2. pontja szerinti részes, bűnösöknek kimondatnak és e miatt S. Anna és F. Lidi 1—1 havi elzárásra és 5 frt pénzbüntetésre, K. Juli pedig 8 napi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre ítéltetnek stb. Indokok: S. Anna és F. Lidi beismerték, hogy 1897. évi április havában O. Lajos lakóházának falába női nemzőtestrészt ábrázoló alakot vágtak. K. Juli pedig szintén beismerte, — a mit S. Anna is vallott, — hogy tudva azt, miszerint a most nevezett vádlott panaszos lakóháza falába női nemzőrészeket akar vágni, azon célból, hogy valaki őt e közben rajta ne érje, ennek kérelmére lesbe állott; ezen bíróság előtt tett vallomását azonban az utolsó tárgyalás folyamán visszavonta. Tekintve pedig, hogy női nemző testrészeket ábrázoló alakoknak a községben bent fekvő, rendszerint járt utcán levő és állandó lakásul szolgáló ház falába való vágása alkalmas arra, hogy a szemlélő szemérmét sértse és benne megbontránkozást keltsen, tekintve, hogy a jelen esetben a feljelentéshez A. alatt csatolt községi bizonyítványban foglaltak szerint az I. és Ilr. vádlottak által készített ábráknak a fentiek szerint nyilvános helyen való feltüntetése a községben közbotrányt okozott és igy a btk. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétség tényálladéka fennforog, tekintve továbbá, hogy I. és Ilr. vádlottak beismerték, hogy ezen szemérmet sértő ábrákat ők készítették, K. Juli pedig beismerte, — mit S. Anna is vallott, hogy tudva azt, miszerint S. Anna szemérmet sértő ábrákat akar nyilvános helyen a falba vágni, nehogy valaki ezen szándékának véghezvitelében rajtakapva, megakadályozhassa, lesbe állott és igy terve kivitelét szándékosan előmozdította s ezen bíróság előtti beismerésének visszavonását elfogadhatóképen nem indokolta, ezeknél fogva és pedig tekintettel arra, hogy a falnak 3 frtnyi kárt okozó megrongálása által elkövetett és a btk. 127. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás miatt is folyamatba tett büntető eljárás a pécsi kir. ítélőtábla jogerős 1,632 sz. végzésével megszüntettetett, I. és Ilr. vádlottakat, kik habár a beszerzett születési anyakönyvi kivonatok szerint a terhükre rótt cselekmény elkövetésekor életkoruknak 16. évét még be nem töltötték, de a tárgyalások folyamán, a biróság által hozzájuk intézett kérdésekre adott értelmes feleleteik után ítélve, cselekményük bűnös voltának felismerésére szükséges értelmi képességgel bírnak, a btk. 249. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben mint tettestársakat, Hír. vádlottat pedig mint részest, bűnösöknek kimondani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1898. évi dec. 13. 3,441. sz. a.) S. Anna és F. Lidi vádlottakat a btk. 249. §. helyett a btk. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben, K. Julit pedig szintén e vétségben való bünrészességben mondja ki bűnösöknek és ezért I. és Ilr. vádlottat 12 órai elzárásra mint fő és be nem hajthatás esetében 12 órai elzárással helyettesítendő 2 frt pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, K. Julit pedig a íőbüntetéskép egynapi fogházzal helyettesítendő 3 frt és mellékbüntetéskép 1 napi fogházzal helyettesítendő 2 frt pénzbüntetésre ítéli stb. Indokok: S. Anna és F. Lidi ama cselekményük, hogy a község forgalmi központjának tekintendő jegyzői lakás falába női szeméremtestet ábrázoló alakot vágtak be, tehát nyilvános helyen fajtalanságot tartalmazó ábrázolatot alkalmaztak, nem minősíthető a btk. 249. §-ában tiltott szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetésének, hanem megállapítja a btk. 248. §-ába ütköző vétséget; mihez képest stb. A m. kir. Curia (1900. évi január 10. 6,082 sz. a.) az 1897. évi XXXIV. t.-c, 4. §-a szerint alkalmazandó 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának egyik esete sem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. A m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának határozatai. Csődválasztmányhoz intézett beadványok helyet/mentesek. (12,078/1898. P. sz. a.) Hadmentességi dij kivetésénél családtagoknak 7iem tekinthetők a családfővel közös háztartásban élő sógorok. (9,619'1898. P. sz. a.) Felekezeti tanitó fizetésének gyarapítására tett hagyomány illetékmentes. (928/1898. P. sz. a.) Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület javára tett hagyományok illetékmentesek. (1,711/1898. P. sz. a.) Meghatalmazás akkor is csak 50 kr. bélyegilleték alá esik, ha abban többen adnak megbízást. (14,346/1898. P. sz. a.) Ha újított perben a biróság a perújítás kérdésében és a j peres ügy érdemében is határoz: az állandó Ítéleti bélyegille j ték a jelzett határozatoktól külön-külön lerova?idó (1894: XXVI. t.-c. 19. fához.) (8,107/1898. P. sz. a.) | Házbéradó kivetésénél a bérlő által üzlete céljára fell használt víz után fizetett vízvezetéki dij a ház nyers /övedéi-