A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - A H. T . 77. §.-ának alkalmazása kölcsönös beleegyezésen alapuló különélés, illetve elválás esetén

A J dekát közölte s csak ezen közléstől számított hat hó letelte után bocsátható ki az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában meghatározott, az életközösség visszaállítására vonatkozó bitói felhivás.» (C. 1,524. és 1,395. sz. 1899-ből.) 2. «Ha az osztrák honos házastársak az osztrák bíróság által, kölcsönös beleegyezés alapján, ágytól és asztaltól elválasztattak s utóbb a házastársak egyike a magyar állampolgárságot megszerzi, egymagában ez a tény a házasfelek különélését még nem teszi jogos ok nélkülivé. Ki van zárva, hogy a magyar állampolgárság megszerzése előtti időben, a peres felek illetékes bírósága által hozott határozat alapján beállott tény jogtalanná minősíttessék ; ki van zárva, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének oly hatály tulajdonittasék, hogy az által a házasfelek különélése visszahatólag. a magyar állampolgárság megszerzése előtti időre, jogos ok nélkülivé váljék. A magyar állampolgárságot nyert házasfélre nézve az 1894 : XXXI. t.-c. intézkedései csak a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől alkalmazhatók, rá nézve a törvény csak ezen időtől lett hatályossá; a törvény pedig csak a jövőben keletkező jogviszonyokra lévén alkalmazható, a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől kell beállniok mindazon feltételeknek, melyek a házassági törvény 77. §. a) pontja alkalmazhatóságának lényeges kellékei; a lex fori az általános szabály s ez alól a jelen esetben a törvény kivételt meg nem állapit (mint pl. a 115. §-nál). A különélés a jelen esetben csak akkor s azon időtől tekinthető jogtalannak, ha és mikor a magyar állampolgárságot nyert fél házastársát értesiti arról, hogy különélésüknek a magyar jog szerint ismeretlen állapotát megszüntetni s a házassági közösséget visszaállítani kívánja s ha ezen értesítéstől számítva hat hó lefolyt, akkor bocsátható ki a házassági törvény 77. §. a) pontjában meghatározott, az életközösség visszaállítására vonatkozó bírói felhívás. A házassági törvény 77. §. a) pontja alapján kibocsátott, az életközösség visszaállítására vonatkozó bírói felhívás az elhagyás jogtalan voltát nem dönti el ítélt dolog joghatályával. (C. 2,939/1899.) A Curia kijelentéséiben helyes az a két tétel, hogy a magyar állampolgárság megszerzése előtti időre a H. T. rendelkézesei nem alkalmazhatók; és az, hogy ha a külföldi házasfelek egyike magyar állampolgár lesz, házasságukra a H. T. irányadó. Az csak a tévedése, hogy ez esetben a H. T. alkalmazását feltételhez, t. i. az előzetes értesítéshez köti, holott a H. T. hatálya attól a naptól kezdve, a melyen az egyik házastárs a magyar honpolgári esküt letette, házasságukra nézve feltétlen ; a felek ténykedését nem igényli; a hatály beálltának időpontja sem birói határozattal, sem a felek akaratából el nem halasztható. Ebből folyik azután az a következő tétel, hogy a külföldi bíróságoknak minden olyan határozata, a mely a H. T. rendelkezéseivel össze nem egyeztethető, a H. T. uralomra jutásának, tehát a honpolgári eskü letételének a napján hatálytalanná válik ; mert nem engedhető meg, hogy a magyar állampolgár házasságára nézve olyan határozat legyen érvényes akár egy napig is, a mely ellentétben van a H. T.nyel; ez a hatálytalanná válás a törvény erejénél fogva áll elő és nem kell hozzá, de nem is idézheti elő semmiféle magáncselekmény. Ez a tétel pedig alkalmazandó a házastársak közös megegyezése folytán hozott — tehát a H. T.-nyel kétségtelenül ellentétben levő — ágytól és asztaltól elválasztó külföldi birói határozatra is; minélfogva nyilvánvaló, hogy nincs törvényes alapja a Curia által megkívánt előzetes értesítés kellékének s a felek különélése. — minthogy az elválasztó külföldi határozat hatálytalanná lett, s minthogy most már csupán a felek közös megegyezésén, tehát törvénytelen alapon nyugszik, — a honpolgári eskü letétele napjától kezdve jogtalan. A Curia gyakorlata tehát egészen uj nemét teremtette meg a perenkivüli eljárásnak, a mely eddig teljesen ismeretlen volt. A jogirodalomban nagy vita támadt e kérdés felől, a mely azonban a Curia gyakorlatát nem döntötte meg. A kérdés eredete a Curiának arra a fentebb (I. alatt:) idézett kijelentésére vezetendő vissza, a mely szerint, ha a felek kölcsönös beleegyezéssel élnek is külön, kérhetik a H. T. 77, §-a alapján az életközösség helyreállítását. Ennek folyományaképen helyesen is indult a birói gyakorlat, a mennyiben kimondta a Curia (6,129/18,968. sz. a. Ü. L. 1899. 18.), hogy Ausztriában a feleknek kölcsönös megegyezéssel történt elválasztása ágytól és asztaltól, arra a félre nézve, a mely utóbb magyar állampolgárságot szerez, ez által hatálytalan lesz. Kimondta továbbá, hogy mivel a H. T. nem foglal magában oly rendelkezést, melynél fogva a háztartásak kölcsönös beleOG 381 egyezés alapján a különélésre feljogosittatnának, a magyar állampolgár jogosan kívánhatja, hogy alperes az életközösséget vele folytathassa. És miután a felhívás ezen az alapon kibocsáttatott s alperes nem tért vissza : mindhárom bíróság, a H. T. 77. § a) pontja alapján, helyet adott a keresetnek. Tényleg arra az álláspontra helyezkedett tehát a Curia, a melyet mi vallunk. Mindössze az volt a helytelen, hogy az állampolgári eskü letétele után, a mely 1898. április 1 én történt, nem kívánta meg a hat havi különélést és elfogadta az eljárás megindításának alapjául az 1898. április 26-án meghozott felhívó végzést ; szóval, az állampolgári eskü letételének visszaható erőt tulajdonított s a felek különélését abban az időben is jogtalannak tekintette, a mikor pedig törvényesen létrejött s mindkettőjükre hatályban volt elválasztó birói határozat alapján, tehát jogosan éltek külön. Utóbb azonban eltért a Curia ettől az iránytól s a fentebb (1. és 2. alatt i jellemzett álláspontot fogadta el s azóta állandóan követi is. A judicaturának erre a változására döntő befolyással volt először is a jogirodalomban felmerült az a nézet, (Tóth Gáspár, Ü. L. 1,898. 24.) hogy ilyen esetben csak «előzetes magánfelhivás folytána lesz jogtalan a magyar állampolgárra nézve a különélés s csak ha ez a magánfelhivás sikertelen marad és azóta legalább hat hónap elte't, lehet a perenkivüli eljárást megindítani; másodszor pedig talán az a sajnálatos tapasztalat is, hogy a H. T. élétbeléptetése óta mind nagyobb számmal özönlenek be hazánkba a válni akaró külföldiek, különösen pedig az osztrákok s e célból a honosítást és örökbefogadást szinte üzletszerüleg veszik igénybe, különösen azok, a kik a hazai törvényeik szerint ágytól és asztaltól el vannak választva, de házasságukat otthon fel nem bonthatják ; itt aztán, különösen a H. T. 77. §-a alapján, bontó pert indítanak s házasságuktól könnyű szerrel megszabadulnak. Ha azonban csakugyan ezeket a botrányos üzelmeket akarta, némileg legalább, megnehezíteni legfelsőbb bíróságunk azzal, hogy az előzetes magánértesitést megkívánja s így legalább hat hónapig kell várni a honositottnak, hogy az eljárás megindithatásáért folyamodhassák : kár volt a H. T. 77. §-ának olyan magyarázatot adni, a melyet az meg nem tür ; ezt a célt ugyanis el lehet érni azzal a felfogással is, a melyet mi kifejtünk s a mely szeiint csak a honpolgári eskü letételének a napjától kezdve jogtalan a felek különélése és csak akkor lehet a birói felhívás kibocsátását kérni, ha ez az állapot a mondott naptól kezdve legalább hat hóig, illetve egy évig már tartott. Mindebből kitűnik, hogy a mi nézetünk a Curiának mostani gyakorlata és a 6,129/1898. sz. ítéletben kifejtett felfogás közt foglal helyet.1) Vagyis nem kíván előzetes magáncselekményt, l) A birói gyakorlatban felmerült olyan felfogás is, hogy ez esetben nem elég az előzetes értesítés vagy felhívás, hanem a magyar honos tartozik meg is kisérleni az életközösség helyreállítását s csak ha ez a kísérlet sikertelen marad s azóta hat hó eltelt, kérheti a 77. §. alapján az eljárás megindítását. A győri ítélőtábla határozott így 2,997/1898. sz. a. :«A kir. ítélőtábla az első bíróság végzését helybenhagyja. Indokok : S. F. és W. M. házastársak, mint Bukarestben lakó austriai állampolgárok, a bukaresti osztrák-magyar consulatusi bíróságnak 1898. évi december hó 10-én 19,700. szám alatt hozott határozata szerint kölcsönös kérelmükre és kölcsönös beleegyezésük alapján ágytól és ászaitól elválasztattak. Ez a határozat W. M.-re nézve, aki az 1898. évi szeptember hó 19-én, a m. kir. belügyminister által 1 iállitott visszahonositó okirat szerint, házasságra lépése előtti magyar állampolgárságát visszanyerte, az állampolgári eskünek Mosonmegye alispánja előtt történt letétele napján, 1898. évi szeptember hó 28-án az 1894 : XXXI. t.-c. Ili. §-a értelmében hatályát vesztette; mert az 189-í : XXXI. t.-c. szerint kölcsönös beleegvezés alapján ágytól és asztaltól való különélés elrendelésének nincs helye. A miből következik; hogy a magyar honosságú házasfél a házassági együtélés helyreállítását kívánhatja, e célból az illetékes magyar bíróság jogsegélyét az 1898: XXXI. t.-c. 77. §-ában meghatározott feltételek fenforgása esetén igénybe veheti. Minthogy azonban W. M. a m. kir. igazságügyi rriinister által házassági ügyének elintézésére kiküldött gvöri kir. törvényszékhez 1899. évi októher hó 4-én beadott kérvényben nerr mutatta ki. hogy a magyar állampolgári eskü letelte után férjéhez visszatérni s vele a házassági életközösséget helyreállítani megkísérelte, férje azonban őt vissza nem fogadta és hogy ezen kísérlettől számítva hat hónap eltelt, ezeknek a körülményeknek igazolása nélkül pedig a birói meghagyás kibocsátásához az 1894: XXXI. t.-c. szerint megkívántató előfeltétel fenforgása meg nem állapitható : a kir. törvényszék W. M.-t azzal a kérelmével, hogy férje S. F. a házassági életközösségnek záros határidő alatt leendő helyreállítására köteleztessék, helyesen utasította el.» A kir. tábla okfejtése helyesen indul, amennyiben elfogadja azt az alapelvet, hogy a házasfelek közös megegyezése folytán ágytól és asztaltól elválasztó külföldi birói határozat azon a napon, a melyen a magyar állampolgárrá lett házasfél a honpolgári esküt letette, hatályát veszti; de nem vonja le ebből az alapelvből azt a — logikai szükségszerűségeiéi folyó — következtetést, hogy az ágytól és az asztaltól elválasztó külföldi birói hatáiozat hatályát vesztvén, a különélés, a magyar H. T. szempontjából, a mondott naptól kezdve jogtalan s hogy e jogtalan jelleg előidézéséhez semmiféle magáncselekményre szükség nincs. Nem