A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - Bírói illetékesség a B.P. szerint. [2. r.]

378 A <IOG helylyé a tartózkodási helyet, ép ugy, mint az animus rem sibi habendi birtokká teszi a birlalatot. Ezt az illetékességi elvet indokolja egyrészt az, hogy az elkövetés helyén kivül itt találhatók meg leginkább a bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok, s a védelem bizonyítékai is legkönnyebben itt szerezhetők meg. — A fórum Dom. a B. P. szerint a következő esetekben irányadó : a) ha a lak vagy tartózkodó hely bírósága az elkövetés helyének bíróságát megelőzte. A megelőzés azonban az illeté- , késséget véglegesen még meg nem állapítja. A vádirat benyújtása előtt ugyanis ugy a) a kir. ügyészség, mint b) a magánvádló és c) a terhelt az ügynek az elkövetés helye szerint illetékes bírósághoz áttételét indítványozhatják. - Az áttétel a kir. ügyészség indítványa alapján kötelező ; a többi esetek- i ben facultativ. Vagyis a kir. ügyészség indítványára a bíróság az áttételt köteles elrendelni, a többi esetekben belátása szerint az áttételt elrendelheti, vagy megtagadhatja. Ennek a törvényes intézkedésnek észszerű alapja az, hogy a kir. ügyészségről fel lehet és fel kell tenni, hogy indítványában őt kizárólag a büntető igazságszolgáltatás érdekei vezérlik. A kir. ügyészség által indítványozott áttétel esetében tehát fel kell tételezni, hogy fennforognak azok az okok, a melyek az elkövetési hely bíróságának a büntető igazságszolgáltatás érdekében elsőbbséget adnak a másik illetékesség fölött. A magánvádló és a terhelt mellett ily vélelem nem szólván, teljesen indokolt, hogy az áttétel szüksége vagy célszerűségének megítélése a bíróságra bizassék. b) Külföldön elkövetett bűncselekmény esetében. A F. D. ebben az esetben — minthogy az elkövetési hely bíróságának illetékességéről a dolog természeténél fogva szó sem lehet — első sorban illetékes. c) A külföldön területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező magyar honosnak ott elkövetett bűncselekménye tekintetében. Ebben az esetben azzal a közelebbi meghatározással, hogy az a bíróság illetékes, a melynek területén a terhelt legutóbb — tehát külföldre távozta előtt — lakott. d) Külföldi hatóság részéről előterjesztett kiadatási kérelemre szükséges eljárás tárgyában. Az elméletben vitás, vájjon az illetékesség szempontjából az a lakó v. tartózkodó hely irányadó, a hol a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor lakott vagy tartózkodott, vagy pedig az a hely, a hol a terhelt a feljelentés megtétele ül. a vád emelésekor lakik, ill. tartózkodik? A kérdést az első értelemben dönti el S a 1 u t o. Ellenkezőleg Jousse, Pothier, Lesselyer, Helie és kifejezetten a német és osztrák B. P. Hogy a magyar B. P.-t is igy kell értelmezni, az a törvény által használt jelen időből (lakik vagy tartózkodik) kétségtelen. A lakó és tartózkodó helynek az illetékesség szempontjából egyenértékéi indokolja az, hogy a lakóhely gyakran kétséges lehet. Ebből az egyenértékből, de meg abból a körülményből is, hogy egyazon személynek egyidejűleg több lakóhelye lehet, következik, hogy ezen illetékességi elv alapján több bíróság egyaránt lehet illetékes. A törvényben kifejezetten ki nem emelt ebben az esetben, a dolog természete szerint a megelőzés dönt. III. Az u. n. elfogatás helye (fórum deprehensionis), vagyis az a hely, a hol a terhelt «a magyar hatóság hatalmába» (25. §. 2. bek.) illetve «kézre» került (u. o. 3. bek. és 27. §.). Mindkét kifejezés egyenértékű s azt jelenti, hogy a hatóság a terhelt személye fölött rendelkezhetik. A hatóság alatt nemcsak bíróság, hanem rendőrség és a rendőri jogkörrel felruházott közigazgatási hatóság is értendő. Magától értetik, hogy az ezen elv alapján egyszer megállapított illetékességet a terheltnek szökése meg nem szünteti. Ez az illetékesség irányadó ; a) külföldön, b) magyar hajón, de külföldön, vagy nyilt tengeren elkövetett bűncselekmény tekintetében; c) külföldi hatóság részéről előterjesztett kiadatási kérelemre szükséges eljárás tárgyában. Azzal a külömbséggel mégis, hogy az első és harmadik esetben ez az illetékesség csak subsidiarius, a mennyiben t. i. a lakó v. tartózkodó hely szerinti illetékesség nem alkalmazható. IV. Az összefüggés (fórum connexitatis). Ez kétféle, U. m. anyagi jogi és alaki jogi (f. c. formális). Az előbbi ismét kétféle, u. m. tárgyi és alanyi. Tárgyi összefüggés részesség esetében forog fenn. De a törvény, s igen helyesen, az illetékesség szempontjából a bűnpártolókat és az orgazdákat a részesekkel egy vonalba helyezi. Mert ezeknek tevékenysége a főbüncselekménynyel, a melyre vonatkozik, a legszorosabb összefüggésben áll. A mint hogy tevékenységök csak az előzetes egyetértés hiánya miatt nem esik a részesség fogalma alá. Többen igy C a r r a r a — a dologi bűnpártolásban (btkv. 375. §.) és az orgazdaságban a főbüncselekménynyel elkövetett jogsérelem folytatását látják (continuatores). A tárgyi összefüggés esete tehát a B. P. szerint akkor forog fenn, ha valamely bűncselekménynél több egyén a tettes, részes, bűnpártoló vagy orgazda minőségben van terhelve. Alanyi összefüggést az anyagi bűnhalmazat állapit meg. Ez tehát akkor forog fenn, ha ugyanazt az egyént több bűncselekmény terheli. A kétrendbeli összefüggés kapcsolatosan is fordulhat elő; midőn t. i. azt, a ki az egyik bűncselekményben — p. o. mint részes — van érdekelve, másokkal együtt vagy külön elkövetett más bűncselekmény terheli. Ebben az esetben a tárgyi összefüggés és az alanyi összefüggés szabályai együttesen alkalmazandók, vagyis mindegyik összefüggésre az arra felállított szabályok irányadók. 1. A tárgyi összefüggésre felállított szabály szerint irányadó a tettesre nézve illetékes bíróság. A continentia causae követeli, hogy a részesek, a bűnpártolók és az orgazdák feltétlenül a tettes illetékességét kövessék. Előfordulhat, hogy a bűntárs bűncselekménye oly súlyos, hogy az a tettesre illetékes bíróságnak hatáskörét meghaladja. Ez a hatáskörre igen, de egyébként az illetékességre befolyással nincs. A tettes illetékessége ebben az esetben is irányadó annyiban, a mennyiben az ügy magasabb hatáskörű bírósághoz fog tartozni ugyan, de nem ahhoz, a mely a bűntársra nézve illetékes, hanem ahhoz, a mely illetékességgel birna akkor, ha a tettes cselekménye hasonló súlyosságú volna. P. o. a lopás a tettesre nézve vétséget, a felbujtóra nézve ellenben a btkv. 338. §-a alapján büntettet képez. A tettesre illetékes az eperjesi kir. járásbíróság, a felbujtóra illetékes lenne a bpesti bttő kir. törvényszék. Az ügy törvényszéki hatáskörbe tartozik ugyan, de az eljárásra nem a bpesti, hanem az eperjesi kir. törvényszék illetékes. 2. Az alanyi összefüggés alapján illetékes az a Liróság, a melynek hatáskörét a találkozó bűncselekmények egyike sem haladja meg. Ha több ilyen bíróság volna, ezek közül a legsúlyosabb bűncselekmény tekintetében illetékes bíróság (major enim quaestio minorem ad se trahit). Pl. lopás vétsége és lopás büntette találkozása esetében a lopás bűntettére illetékes törvényszék ; lopás vétsége, lopás büntette és a 393. §. alá eső közokirathamisitás bűntettének találkozása esetében a közokirathamisitásra illetékes törvényszék. Kétség esetében a megelőzés dönt. Ez alól a szabály alól kiveszi a törvény azt az esetet, ha a találkozó bűncselekmények között olyan is van, • a mely esküdtbíróság elé tartozik ; ebben az esetben az esküdtbíróság illetékes. Pl. ha a fennebb emiitett bűncselekményeken felül a vádlottat gyújtogatás büntette is terheli, az utóbbira illetékes esküdtbíróság illetékes. Nem alkalmazható ez a szabály azonban akkor, ha az esküdtbirósághoz tartozó cselekmény nyomtatvány utján volt elkövetve. Míg azonban a tárgyi összefüggésen alapuló illetékesség kötelező, az alanyi összefüggésen alapuló illetékesség csak facultativ. Az illetékességnek megállapítása a bíróság bölcs belátására van bízva. A törvény szerint ugyanis a vonatkozó ügyek rendszerint egyesitendők és együttes ítélettel intézendők el, de a bíróság fontos okokból az egyesítést s az együttes elintézést mellőzheti, sőt ha elrendelte is, ismét megszüntetheti. E szabály valamint felállításánál, ugy alkalmazásánál célszerűségi tekintetek irányadók. Az anyagi halmazat esetében alkalmazandó összbüntetés, a közös illetékességet rendszerint kívánatossá teszi, de lehetnek esetek, a melyekben ezt az előnyt az egyesítésből származó hátrányok meghaladják. Az illetékességnek facultativ voltára tekintettel elfogadható a min. indokolás az a felfogása, mely a külömbséget az alanyi és tárgyi összefüggés között abban találja, «hogy az első esetben egyesítés nélkül nincs közös illetékesség, míg a tárgyi összefüggés illetékessége független az egyesítés, azaz az együttes elbírálás tényétől». De nem magyarázható ez akként, mintha alanyi összefüggés esetében az egyesítés állapítaná meg az illetékességet. Az illetékesség alapja ebben az esetben is az összefüggés, melynek hiányában az egyesítés illetékességet meg nem állapit. A dolog természete hozza magával, hogy ha az a biról ság, a mely egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó í bűncselekmény tárgyában az ügyek összefüggése alapján jár el, • az illetékességet megállapító súlyosabb bűncselekmény tekin> tétében az eljárást a főtárgyalás előtt megszünteti : a kisebb j hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekményre nézve a további \ eljárást az egyébként illetékes hatóságnak engedi át. (22. §.) \ Mert megszűnvén az illetékességnek alapja, — az összefüggés, i — megszűnik az illetékesség is. Az alanyi összefüggésen alapuló illetékesség továbbá nem