A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 51. szám - A magyar jelzáloghitel károsítása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 51. számához. Budapest, 1900. december hó 23. Köztörvényi ügyekben. A győri királyi Ítélőtábla I-sö felülvizsgálati tanácsának 28. számú polgári határozata. W. István és neje R. Zsuzsanna felpereseknek W.József és neje R. Anna alperesek ellen lakás kiürítése, illetve a visszavonásig használatul átengedett lakásnak visszabocsátása iránti perében az első bíróság a pertárgy értéke megállapításának mellőzésével felperesek keresetének helyt adva, alpereseket a lakás visszabocsátására és a perköltségek viselésére kötelezte. Alpereseknek az első bíróság ítélete ellen használt felebbezése folytán a győri kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa az ügynek szóbeli tárgyalása után a pertárgy értékének megállapítását mellőzvén, az első bíróság ítéletét megváltoztatta s felpereseket keresetükkel elutasította s őket a perköltség viselésére kötelezte. Ebben a győri kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság által másodfokuíag elbírált és felperesek felülvizsgálati kérelme folytán a győri királyi ítélőtáblához felterjesztett, itt 1900. G. I. 45. 1. szám alatt elbírált sommás perben a kir. ítélőtábla kimondott a és a határozattárba felvétetni rerdelte a következő határozatot : «Az 1893 : XVIII. t. c. i. §-nak 5. 1., pontja alá eső perekben a felebbvitel megengedhetöségének megállapítása szempontjából a kereset tárgyának értékéül a visszabocsátani kért ingatlan evi használatának egyenértéke, — évi bére veendő.» Indokok. A sommás törvény (1893: XVIII. t. c.) az 1. §. 5., 1., pontja alá tartozó perekre nézve a felebbvitel megengedhetőségéről különösen nem intézkedik ; e részben tehát a törvény általános rendelkezései irányadók. Az 1893: XVIII. t. c. 180. §-a pontja szerint a felebbezési bíróságok ítéletei ellen a 181—183. §-ok korlátai között van felülvizsgálatnak helye ; a 181. §. rendelkezése értelmében pedig nincs helye felülvizsgálatnak, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 200 frtot meg nem halad, s ugyanezen §• szerint a a kereseti tárgy értékének megállapítására a törvény 126. §-a alkalmazandó. Az 1893: XVIII. t. c. 126. §-a azt rendeli, hogy a bíróság a pertárgy értékét a törvény 3. §-ában és a 4. §. 2., 3. és 5., igazabban í-ik bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembe vételével belátása szerint állapítja meg ; továbbá kimondja, hogy az 1. §. 5. a,) f,) g,) h,) i) és k) pontjaiban felsorolt perekben, a mennyiben a kereset tárgyának értéke nem pénzösszeg, a kereset tárgyának értékéül az egy évi bér, vagy haszonbér összege veendő. Ellenben az 1893: XVIII. t. c. az 1. §. 5. 1.) pontja alá tartozó perek eseteiben a pertárgy értékének mi módon való megállapításáról nem rendelkezik. Ezekben a perekben a pertárgy értéke kétféleképpen volna megállapítható és pedig annak értékéül vagy az ingatlan értékét, vagy pedig az ingatlan évi használatának egyenértékét, — az ingatlan évi bérét (haszonbérét) lehetne venni. Minthogy a kérdéses perekben nem az ingatlan állaga vitás hanem a kereset csakis az ingatlannak használatára, illetve ennek megszüntetésére irányul; az ingatlannak használata pedig annyit ér, a mennyi bért, vagy haszonbért bérbeadás esetén érte fizetnek, s minthogy az 1893. XVIII. t. c. 1. §. 5.1., pontja alá tartozó perek a sommás törvényben részletezett perek közül leginkább a bérleti vagy haszonbérleti viszonyból felmerülő perekhez hasonlítanak, ezekben a perekben pedig, a mennyiben a kereset tárgya nem pénzösszeg, az 1893. XVIII. t. c. 3. és 126. §-ai szerint a kereset tárgyának értékéül az évi bér, vagy haszonbér összege veendő: mindezekből következik, hogy az 1893.XVIII. t. c. 1.§. 5. 1) pontja alá eső perekben a kereset tárgyának értékéül nem az ingatlannak az értéke, hanem az ingatlan évi használatának egyenértéke (évi bére vagy haszonbére) tekintendő. Kelt Győrött, 1900. évi november hó 27-én. ; Hitelesíttetett: a királyi ítélőtáblának 1900. évi december hó 4-én tartott ülésében. Vági Mór, sk. elnök. Szabó Pál, sk. tanácsjegyző. A házasság fennállásának tartama alatt született gyermek törvénytejen származásának kimondása iránti kereseti jog a férjnek olyan személyéhez kötött joga, hogy, ha cselekvőképességében korlátolva nincs, a törvényes születés kétségbevonására más nem jogosított. A férj örököseit ez a jog csak akkor illeti meg, hogy ha bizonyittatik, hogy a férj a törvénytelen származásúnak kimondatni kért gyermek születéséről tudomással nem birt, avagy hogy kereseti jogának gyakorlásában cselekvőképtelensége miatt korlátozott, vagy bármely más okokból gátolva volt. A. nagykanizsai kir. törvényszék í 1900. febr. 29-ikén 1,170. sz. a.) K. Anna felperesnek özv. V. Jánosné szül. F. Erzse I. r. és F. Anna II. r. alperes ellen ez utóbbinak törvénytelen származásának kimondása iránti perében következőleg i t é 11 : Felperest keresetével elutasítja. Indokok: V. János 1897. október 20-án Bagola-Sáncon elhalt, hátrahagyva a törvényes házassága alatt Nagykanizsán 1876. január 22-én született, de a születési anyakönyvben törvénytelennek jelzett Anna nevü leányát. A Bagola-Sáncon 1897. szeptember hó 30-án alkotott végrendeletében azonban örökösül K. Annát, felperest nevezte meg, a ki keresetében a Nagy-Kanizsán 1876. jan. 22-én született Anna névre keresztelt gyermek törvénytelennek kimondását kérelmezte. A törvényes házasság tartama alatt született és ekként törvényes születésűnek vélelmezendő gyermek törvénytelen születésűnek kimondását szorgalmazni első sorban a férj van ugyan hivatva, e jogot azonban mégis gyakorolhatja a férj elhalálozása után annak örököse is, tekintet nélkül annak szükség-, törvényes vagy végrendeleti örökösi minőségére, de csak akkor, ha bebizonyittatik és megállapítható, hogy a férjnek a gyermek születéséről tudomása nem volt, vagy a törvénytelen születésnek kimondására szükséges lépések megtételében gátolva volt. Tekintve azonban, hogy felperes ezt nem is állítja, a végrendelet tartalma pedig egyenesen arra utal, hogy a gyermek születéséről V. Jánosnak tudomása volt, — hivatalból vizsgálva felperes kereshetőségi jogát, őt ennek hiányában elutasítani stb. kellett. A pécsi kir. itélő-tábla (1900. april 17-én 875. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, felperes kereshetőségi jogát megállapítja s utasítja az elsőbiróságot, hogy ezen itélet jogerőre emelkedése után az ügy érdemében, egyúttal a perköltség kérdésére stbire is, hozzon uj Íteletet. Indokok: Felperes keresete szerint V. János és F. Erzse házasságának törvényes fennállása alatt 1876. január hó 22-én született a kereset indításakor még kiskorú Anna nevü leánygyermek, ki az A/, alatti anyakönyvi kivonat szerint a vonatkozó anyakönyvben törvénytelen születésűnek van kitüntetve, — I. r. alperesnek nem férjétől, hanem házasságon kivüli nemzéséből származott, minthogy pedig ezen leánygyermek törvénytelen születésűnek kimondása esetén az elhalt V. János hagyatékában végrendelet alapján felperes örökösödnék — a nevezett leánygyermek törvénytelen születésűnek kimondása iránt indítja meg keresetét. Alperesek felperes kereshetőségi joga ellen azon okból emeltek kifogást, mert II. r. alperes törvénytelen szármázásának kimondása iránt csak a férj néhai V. János indíthatott volna keresetet, mert II. r. alperes születéséről tudomással birt, mindennek dacára e gyermek törvénytelen születésűnek kimondását nem szorgalmazta. — Törvényes intézkedés hiányában ezt a kérdést, hogy kik bírnak kereshetőségi joggal arra nézve, hogy a I házasság fennállása alatt született gyermek törvénytelen születésűnek kimondását keresettel szorgalmazhassák, az erre nézve fennálló jogelvek szerint kell eldönteni; kétségtelen, hogy ez a jog a törvényes vélelem szerint való atyát megilleti, miből folyólag s tekintve, hogy az örökösödési jognak általános szabályai szerint az örökhagyónak akár közvetlenül a vagyonilag körébe tartozó, akár pedig a vagyonjogi igényekkel szoros kapcsolatban levő, s azok érvényesítésének alapját képező összes jogai, — a személyéhez kötöttek kivételével, melyek közé a szóban forgó jog nem sorolható, — a halál pillanatában átszáll az örökösökre, kétségtelen tehát az is, hogy a törvénytelen születésnek bírói Ítélettel való megállapítására irányuló jogot a vélelmezett atya halála után annak örökösei, tekintet nélkül azoknak törvényes vagy végrendeleti örökösödési minőségükre, gyakorolhatják; minthogy pedig felperes kereshetőségi jogosultságának megállapításához csak annak a kimutatása szükséges, hogy felperes II. r. alperes törvénytelenitése esetén néh. V. János hagyatékában való öröklésre hivatott, ezen jogosultságát pedig felperes az alperek által valódiságára nézve n.m tagadott, s a kaposvári kir. törvényszék előtt folytatott 3,607'98 sz. perhez csatolt végrendelettel kimutatta, minthogy a törvénytelen születés kimondására irányuló jognak az érvényesítése külön határidőhöz kötve nincsen, felperes mint néh. V. János végrendeleti örököse jogosult a törvénytelen születésnek megállapítását szorgalmazni, — mind-