A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 51. szám - A magyar jelzáloghitel károsítása

A JOG 375 Péter, Dénes, Anna és Kálmán, a kik mindnyájan nagy­korúak. A hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző tár­gyalási határnapot tűzött ki, s miután az iratok közt három darab nyilatkozatot talált, melyek szerint B. Péter örökös társai Dénes, Anna és Kálmán kijelentik, hogy B. Péter test­vérük által teljesen kielégíttettek, ennélfogva nevezetteket már az első tárgyalási határnapra a 66. §, értelmében azzal idézte meg, hogy «meg nem jelenésük esetében a B . on 18 . . február 7-én kelt s általuk aláirt lemondó nyilatkozat tartalma valónak fog tekintetni.)) A kitűzött tárgyalásra nevezettek nem jelenvén meg. a hivatkozott 66. §. értelmében most már az egész hagyaték B. Péter javára lett volna letárgyalandó! Igen, de az a különös eset történt, hogy maga B. Péter sem jelenvén meg, nem volt kivel tárgyalni. A kir. közjegyző azon feltevésben lévén, hogy B. Péter — mint a ki örökös társait kielégítette — bizonyosan beteg­ség, vagy egyéb vis major miatt nem jelent meg, hisz érdeké­ben állott — miután örökös társai kielégítésével tetemes költ­ségei voltak — az ügy rendezése végett nevezett B. Pétert minden megjegyzés nélkül újból és többször megidézte, de biz ő soha meg nem jelent s hogy életben volt, mutatták a kéz­besítési vevények, melyeket mindig minden megjegyzés nélkül — aláirt. Miután — mint már «A Jog» hasábjain ezt bátor vol­tam felhozni — az esetre, ha egyik örökös sem jelenik meg s tőkép ez esetben, midőn mindnyájan nagykorúak, nincs §. a teendőkre nézve s a törvény szelleméből csak az lenne kive­hető, hogy ilyenkor felek költségére kinevezendő ügygondnok­kal lehetne az ügyet letárgyalni (mert én a hivatalból való jegyzőkönyv felvételét helyesnek nem találom), ennélfogva a kir. közjegyző az összes iratokat a tényállás körülirásával a megbízó hagyatékbirósághoz beterjesztette. Es mi történt most ? A bíróság az egész hagyatékot B. Péternek beszavatolta s a kir. közjegyző dijait a leltári érték szerint megállapította, habár a kir. közjegyző sem nem leltározott, sem nem tárgyalt. Sem B. Péter, sem örökös társai az átadó végzés ellen jogorvoslattal nem éltek. Kérdem most már. helyesen járt-e el a bíróság, midőn a hagyatékot beszavatolta bonafide. és mert a telekkönyvi állás rendezése a törvény egyik intentiója ? De helyesen járt-e el a bíróság, a midőn a kir. közjegy­zőnek ez esetben dijakat állapított meg? Belföld. A kereskedelmi üzlet átruházásáról készült törvényjavaslat előadói tervezete. A kereskedelmi üzlet átruházásáról az igazságügyminiszte­riumban törvényjavaslat készült, melynek előadói tervezete így hangzik: 1. §. A ki szerződés utján kereskedelmi üzletet átvesz és akár az addigi, akár más cég alatt folytatja, felelős az átruházónak az üzletből eredő tartozásaiért, azokon kivül, a melyekre nézve ki­mutatja, hogy az átvétel idején sem az átruházónak kötelezett­ségét, sem a jogügyleteket vagy egyéb tényeket, a melyekből az keletkezett, nem ismerte s a rendes kereskedő gondosságával meg sem tudhatta. 2. §. Az átvevőnek felelőssége az átvett vagyon értékére szorít­kozik, ha az üzlet átruházása nyolc nap alatt bejelentetik a cég­jegyzéket vezető bíróságnak bejegyzés és közzététel végett. E végből a szerződést, az utolsó mérleget és az átruházott vagyon leltárát eredetiben vagy hitelesített másolatban be kell mutatni. A bíróság az átruházást a cégjegyzék jegyzetrovatában kitünteti s a Központi Értesítőben közzéteszi. 3. §. Az átruházónak üzleti hitelezője követelheti, hogy az átvevő, a ki a 2 § alapján felelősségének korlátozását érvényesiti, az átvett vagyont fedezze fel. Í1868: L1V. t.-c. 238. §. és 1893: XVIII. Az átvevő levonhatja az átvett vagyon értékéből a fizeté­seket, a melyeket elődjének üzleti tartozásaira már teljesített, ha a fizetés idején az átvett vagyont a reá hárult tartozások kielé­gítésére elegendőnek tarthatta. 5. §. Az üzlet átruházása nem változtat az átruházónak kötele­zettségén. 6. §. Az előző §-ok alkalmazandók akkor is, ha a szerződés nem tárgyazza az üzlethez tartozó egész vagyont, azonban a felek szándéka üzlet átruházására s átvételére irányult. 7- §• A 2—4. §-ok alkalmazandók, ha az átvevő az üzletet házas­társától, saját vagy házastársának fel- vagy lemenő ági rokonától, testvérétől vagy féltestvérétől vagy e személyek valamelyikének házastársától vette át. 8. §. Ha egyes kereskedő mással társaságba lép, a társaság fele­lős az addigi üzletből folyó tartozásokért, akár az előbbi akár uj cég alatt folytatja az üzletet. 9. §. E törvény szerinti felelősséget korlátozó egyezménynek nincs joghatálya oly személyek irányában, a kik nem járultak hozzá. 10. §. E törvény nem alkalmazható a) csőd folyamán eladott, b) a kereskedelmi törvény 5. §-ában említett üzletekre. Külföld. Külföldi judicatura. A közvetítési díj igényléséhez nem elegendő a közbenjárás a közvetítő részéről, hanem szükséges, hogy a közbenjárás annak érdekében tötténjék, a kitől a közvetítési dijat követelik. — Vala­mely perfél esküvel meg nem erősített vallomása is bírhat a per­rendtartás 377. §-a szerint teljes bizonyító erővel. (Bécsi legf. i élőszék 7,685/99.) Határidőhöz kötött, bírósághoz intézett beadványok, melyek postautján továbittatnak, kellő időben feladottaknak tekintendők, ha a határidő utolsó napján oly időben tétettek postára, midőn még az aznapi posta bélyegzővel nyerhettek megjelölést. Ezen intézkedés ugy a helyi, mint a távolsági forgalomban érvényes. (Bécsi legf. ítélőszék 306/99.) Nagykorú önálló gyermekeknek keresetképtelensége esetén a szülő rendesen tisztességes «illö tartást* köteles adni, ha azon­ban a gyermek már előzőleg visszterhes szerződéssel a tartásról lemondott, akkor a szülő csak «szükséges> tartást köteles adni. (Bécsi legf. Ítélőszék 18810/99.) A telektulajdonosnak a bányamüvelés által okozott kára (talajsülyedés, az épületben esett kár) megtérítése iránti keresete nem a bányabiróság, hanem a polgári biróság elé tartozik. (Bécsi fegf. Ítélőszék 1900. Cg III. 1—99/13 sz.) Váltóelfogadványnak Strohmann nevében való beperlése, tekintet nélkül arra, hogy mily okból történik a perlés Strohmann nevében, a beperesitő ügyvéd részéről kötelességszegést és fegyelmi vétséget képez. (Bécsi fegf. ítélőszék fegyelmi tanácsa 1,384/900.) Az újévi remuneratio a fizetés mellett az egész éven át tartó hűséges szolgálat jutalmazására szolgál; nem követelhető tehát ez pro rata temporis, ha a szolgálati viszony évközben megszűnik, még akkor sem, ha a remuneratio összege a szolgálati szerződés­ben határozott összegben van megállapítva. (Bécsi legf. ítélő­szék 6,310/99.) Közli: Dr. Oláh Dezső. bpesti ügyvéd. Nyílt kérdések és feleletek. A végrendelkezés köréből. (Felelet.) A«Jog»48-ik számában felvetett nyilt kérdésre következő a válaszom : ad 1. A házasfelek igenis alkothatnak egymás javára — a közös vagy kölcsönös végrendelettől eltekintve is — érvényes Írásbeli magán végrendeletet, a mint ez a gyakorlati életben mindennapi dolog is. A végrendeletek külkellékeire nézve, vala­mint azok érvényességére nézve egyedül az 1876. évi XVI. t.-c. mint speciális törvény intézkedik, melynek az 1886. évi VII. t.-c. nem derogál, sőt miután ez az utóbbi törvényben kifejezet­ten benne nincs, nem is derogálhat. Az 1874. évi XXXV. t.-c. az 1876. évi XVI. t.-c. és az 1886. VII. t.-c. a végrendeletek külkellékei szabályozása tekintetében egymás mellett állanak meg. A - közjegyzői törvény szabályozza a közvégren­deletek külkellékeit, az 1876. évi XVI. t.-c. pedig a magánvégrendelelek külkellékeit. Azt azonban, hogy a végren­delet érvényességéhez mikor szükséges a közvégrendelet alakja, az 1876. évi XVI. t.-c. 21. §-a állapítja meg, melylyel ellenkező intézkedés sem az 1874. évi XXXV-ik, sem az lfc86. évi Vil ik törvénycikkben nem foglaltatik. Ebből az következik, hogy az emiitett 21. §-ban taxatíve felsorolt eseteken kivül minden más esetben magánvégrendelet érvényesen tehető s ennél fogva a lérj neje javára s viszont érvényesen tehetnek magánvégrende­letet. Az 1886. évi VII. t.-c. 21—23. §§-ai nem derogálnak ennek, miután azok csakis az élők közötti vagyonátruházásokra s jog-

Next

/
Thumbnails
Contents