A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 49. szám - A végrehajtási törvény néhány hiányos intézkedéseiről

360 A J behajtandó egyéb tartozásoknak közigazgatási uton való végrehajtását szabályozza, a dolog természeténél fogva nem vonatkoztatható külföldi adókra; és egy eló'fordult esetben, midőn szerbiai adóhivatalnak adóügyben hozott határozatának belföldön való kézbesítése képezte megkeresés tárgyát, a kir. pénzügyminister ur 1898. évi augusztus hó 12-én 49,495. szám alatt kelt átiratában kijelentette, hogy külföldi adókivetési ügyekben való közvetítésre, törvényes rendelkezés hiányában, magát illetékesnek nem tartja. A Szerbiával kötött és az 1882. évi XXXII. t.-cikkbe iktatott államszerződés VII. és következő cikkei kizárólag a polgári bírósági határozatoknak kölcsönös bírósági végrehajtását szabályozzák és azon államokkal szemben is, melyekkel (mint Romániával, a waadti svájci cantonnal és Olaszországgal) tényleges viszonosság van gyakorlatban, ez a polgári bírósági határozatoknak végrehajtására szorítkozik. Korábban az orosz kormány az Oroszországban tartózkodó magyar állampolgárok adó dij- és illeték-hátralékainak behajtásánál segédkezett ugyan, de már 1868-ban kijelentette, hogy ily hátralékok behajtásáról közigazgatási uton többé nem gondoskodhatik. Az előadottaknál lógva külföldi adótartozásoknak végrehajtás utján foganatosítandó behajtására vonatkozó megkeresések a magyar közigazgatási hatóságok által nem teljesíthetők, a mint hogy a külföldi hatóságok sem nyújtanak segédkezet a magyar kincstárt illető adóknak, illetékeknek, vagy a közadók módjára behajtandó egyházi adótartozásoknak külföldön, közigazgatási uton való behajtásához és ebben a tekintetben az a körülmény, hogy az adófizetésre kötelezett egyén belföldi, vagy külföldi honosságú, teljesen közömbös. Mindazonáltal a fennálló jogszabályok csak a külföldi adóknak belföldön közigazgatási végrehajtás utján való behajtását zárják ki, de semmi sem akadályozza, hogy a magyar közigazgatási hatóságok külföldi hatóság megkeresése íolytán a belföldön tartózkodó egyént adótartozásának önként való megfizetésére, minden körülmények között annak kifejezésével, hogy a külföldi adótartozás kényszer utján ló'le belföldön be nem hajtható, felhívják — föltéve, hogy a magyar kincstári tartozásokra nézve az illető idegen állam közigazgatási hatóságai viszonos eljárást követnek. A küifö'dön tartózkodó feleket a m. kir. államkincstárral szemben terhelő tartozásokra nézve az 1891. évi P. K. 20. számában 119,095/820. sz. a. kiadott pénzügyministeri körrendelet szerint az az eljárás követtetik, hogy a kir. pénzügyigazgatóságok (székeslővárosi kir. adófelügyelő) az adó- és illetéktartozásokról szabályszerűen kiállított hátraléki kimutatásokat megküldik az illető külállamban működő cs. és kir. osztrák-magyar követséghez, vagy consulátushoz s e képviselőségek, miután kényszerítő eszközök nem állanak rendelkezésükre s így kényszer-végrehajtást sem foganatosíthatnak, a fizetési meghagyásokat, illetve hátraléki kimutatásokat az érdekelt feleknek kézbesittetik s azokat a tartozás lefizetésére felhívják; ha azonban e felhívásnak eredménye nincs és az ily tartozások a belföldön, egyetemleges fizetési kötelezettség, vagy kezesség hiányában más belföldi lakosoktól sem lennének beszedhetők, mint behajthatatlan hátralékok, a nyilvántartásból töröltetnek. 2. A pénzbüntetések, a közadók és a közadók módjára behajtandó egyéb tartozások tekintetében a Magyarország és .Husztria közötti viszony a következő: A külföldön megállapított büntetéseknek belföldön való behajthatlanságára vonatkozólag 1. alatt előadottak Magyarország és Ausztria közötti viszonyban is megállanak. A m. kir. pénzügyminister ur a hatáskörébe eső bűnügyi költségtéritmények tekintetében az 1897. október 21-én 74,053. szám és 1898. február hó 14-én 12,345. szám alatt kiadott körrendeletével utasította a m. kir. pénzügyi hatóságokat, hogy a bűnügyi költségtéritmények behajtása iránt az osztrák hatóságok segélyét ne vegyék igénybe, másfelől pedig azoknak a megkereséseknek se tegyenek elégít, a melyek hozzájok az osztrák hatóságoktól, ily tériimények behajtása végett netalán érkeznek. A magyar és osztrák közigazgatási (pénzügyi) hatóságoknak az egyenes és közvetett adók behajtása körül követett kölcsönös segédkezésére nézve a kir. pénzügyministeriumnak 12,282/1868. és 67,104/1871. sz. rendeletei, valamint a cs. kir. pénzügyministerium által 1868. évi 4,702. sz. alatt és 1871. évi 34,108. sz. a. kiadott, másolatban ide mellékelt rendeletek nyújtanak tájékozást. A kir. pénzügy minister urnák 85,627/1898. sz. a. az igazságügyminister úrhoz intézett átirata szerint a gyakorlatban az eljárás az egyenes adókra nézve az, hogy a két államterület érdekelt pénzügyi hatóságai, illetve a behajtásra hivatott közegek, a szabályszerűen kiállított hátraléki kimutatások közlése mellett egymást közvetlenül megkeresik s a végrehajtást, a menynyiben ahhoz birói jogsegély igénybe vétele nem szükséges, közigazgatási uton kölcsönösen foganatosítják. Ausztriában a végrehajtás az ingatlanra is akadály nélkül keresztül vezettetik, nálunk azonban a zálogjog bekebeleztetését és az ingatlan végrehajtás foganatosítását a kir. bíróságok, támaszkodva a m. kir. Curia 1885. évi 20. sz. döntvényére, megtagadják: mert a tkvi rendtartás 93. §-a csak a magyar államkincstár követelésére adja meg az ily jogot s mert az 1881. évi LX. t.-c. 4. §-ának az az intézkedése sem nyerhet alkalmazást, a mely szerint az osztrák-magyar monarchia másik államában hozott birói határozatok és kötött egyezségek alapján, azon oo állam bíróságainak megkereső leveleire a végrehajtás a viszonosság előfeltétele mellett, elrendelendő. — mert a nevezett állam közigazgatási vagy pénzügyi hatóságainak megkereső levelei nem sorolhatók az oly birói határozatok közé, a melyekre a végrehajtási törvény í. §-a vonatkozik. A bélyeg és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és dijak kölcsönös biztosítása és behajtása tárgyában az 1899. évi XLVI. t.-cikkbe iktatott egyezmény rendelkezik. 3. A külföldi, ezek között az ausztriai hitközségi adótartozásoknak belföldön, illetve a belföldi hasonnemü tartozásoknak külföldön való behajtásának kérdése a következőképen áll: A külföldi hitközségi adótartozásoknak a magyar közigazgatási hatóságok által leendő behajtása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi minister urnák 1899. november 27-én 46,632. sz. a. az igazságügyminister úrhoz intézett átirata szerint arra nézve, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium hatáskörébe eső hitközségi és iskolai követelések a külföldi s különösen az ausztriai közigazgatási hatóságoknál idáig minő elbánásban részesültek, tételes jogszabályok nem áltanak fenn; valamint nem állapitható meg az a gyakorlat, melyben hasonló természetű, érvényesen fennállónak elismerhető követeléseket tárgyazó külföldi s nevezetesen osztrák közigazgatási hatósági megkeresések nálunk részesültek. A mennyiben azonban a szóban levő hitközségi és iskolai követelések részint tételes törvény, részint állandósult gyakorlat nyomán egyaránt birják azt a kedvezményt, hogy nálunk az állam a kijelölt közigazgatási szervei által a közadók módjára nyújt behajtásukhoz segédkezet még abban az esetben is, ha a jelzett követelések némelyike nem a pénzügyi közegek előírása, kezelése és nyilvántartása alá tartozik is: ennélfogva ezeknek a követeléseknek egyéb külföldi államokban, valamint ezek közt Ausztriában leendő behajtása, úgyszintén ilynemű külhoni követeléseknek belföldön leendő érvényesítése tekintetében minden irányban ugyanazok az elvek veendők irányadóul, mint a melyeket a közadók egyfelől belföldön és másfelől külföldön, valamint az utóbbi alá tartozólag különösen Ausztriában leendő behajtási kérdéseire nézve fenntebb kifejtettem. Vagyis mindenkor a viszonosság előfeltétele alatt az egyházi, iskolai stb. járandóságok beszedésénél benyújtandó kölcsönös jogsegély kérdése akként áll, hogy az ilynemű tartozásokról szóló szabályszerű kimutatások az illetékes politikai hatóság (szolgabiróság, városi tanács) utján, akár az adós ellen az illető állambeli osztrák-magyar consulátus által kézbesítendők s ezzel egyidejűleg az adósok a consulátus által a kimutatásban kitüntetett összeg befizetésére felhivandók. Igen természetes azonban, ha ez a felhívás eredménytelen marad, a consulátus rendelkezésére jogi kényszerítő eszközök ezekre a követelésekre nézve sem állanak. Az Ausztriában tartózkodó adósok tekintetében a fentebb emiitettekhez képest a kölcsönös közigazgatási, végrehajtási segédkezés utja vehető igénybe. Az Ausztrián kivül többi külföldi államok közigazgatási hatóságaitól akár közvetlenül, akar az itteni consulátusok közvetítésével érkező hasonló tartalmú megkeresésekre nézve szintén az az eljárás követendő, hogy a belföldön tartózkodó adósok a tartozásnak önként leendő megfizetésére felhivandók, de a felszólításban kijelentendő, hogy a külföldi tartozás tőlük kényszer utján be nem hajtható. Budapesten, 1900. évi szeptember hó 27 én. A minister helyett: Széli Ignác s. k. államtitkár. Tanú utazási költsége és idömulasztási dija. A budapesti kir. tábla az elsőbiróság végzésének neheztelt azt a részét, mely által D. H. tanú részére időmulasztás és utazási költség cimén 50 koronát állapíttatott meg, megváltoztatja, a tanú részére utazási költség fejében mitsem állapit meg, időmulasztás diját pedig 10 koronára mérsékli, mert eltekintve attól, hogy tanú nem mutatta ki, mikép kihallgatása céljából Temesvárról utazott vissza a fővárosba, a tanú, ki mint itteni lakos Budapestről idéztetett meg az elsőbiróság által tanuságtételre, a mennyiben őt teendői időközben a fővárosból netán elszólították volna is, miáltal sem volt kényszerítve arra, hogy utazását csupán emiatt szakítsa meg, hanem módjában állott volna ezt a körülményt az őt idéző bíróságnak bejelentve, akár ezáltal leendő ujabb idéztetését, akár tartózkodási helyének bírósága részéről történendő kihallgat tatását kérelmeznie, s igy esetleges visszautazási költségeinek megtérítését a tanu-állitó féltől nem is igényelheti ; a megjelenésével kapcsolatos idő és munka mulasztása pedig a leszállított összeg által kárpótoltnak mutatkozik. (1900. szept. 12. 2,367/1900.) Curiai és táblai értesítések. Jászberény, dr. M. B. Jászber. Hszöv. — Herkules érk. 6,492. és 6,493. sz. a., előa. Kacskovics, nov. 21. mindkettőmv. — Blau -Zsiga érk. 2,517/900 V. sz. a. előa. Antos, n. e. — Kaposvár, dr. L. 5. Fleischmann-Deutsch (487/900. V. sz.) nov. 28. mv. — Ó-Becse dr V A. Belity-Perkov (3,608/900.) nov. 28. fo. — S.-A.-Ujhely, dr. T. D. 1,4307900. P. sz. nov. 29. hh. — Sopron, H. Zs. Lunkányi-Zábrák nov. 29. hh. (3,634/900. P.) - Técsö, E. I. Steinmetz-Adler érk. 6,765/900. P. sz. a. előa. Kovács A.n. e. — Rudlay-Erdő érk. 7,002/900. P. sz. előa. Bene, n. e. — Trencsén, dr. S. K. Micsa—Micsa (3,222/900. P. sz.) nov. 28. hh. — Újvidék, R. Gy. Radovanovits—Gm. (934/900. V. sz.) dec. 4. hh. - Újvidék, dr. V. I. Czoczek-Ilics (2, ti 1/900.) nov. 29. h — Gajnov-Gajnov (3,430/900.) nov. 24. h h. PALLAS '£g3rvFÍMYTÁeSA&A&^.«TOMX>£jA P.UDAPSZTKH